| MINŐSÉG ÉS MÉRÉSÜGY |
A mérések szerepe a frekvenciagazdálkodásban I. rész
A hatékony és zavartalan frekvencia felhasználás biztosítása érdekében végzett tevékenységek és alkalmazott eszközök összességét a frekvenciagazdálkodási infrastruktúrának tekintjük. A frekvenciagazdálkodás adminisztratív, tudományos és technikai eljárások összessége, amelyek azért szükségesek, hogy a rádiótávközlő berendezéseket, valamint a rádiótávközlő szolgálatokat hatékonyan lehessen működtetni anélkül, hogy káros zavarást okoznának.
A mérőszolgálati rendszernek – amely kiterjed a rádióberendezések megfelelőségének a felügyeletére, a piacok és az üzemeltetés helyén, valamint a frekvencia sávok (spektrum) megfigyelésére, – a hírközlési hatóság érzékszerveinek szerepét kell betöltenie. Azt mondhatnánk, hogy a mérőszolgálat a frekvenciagazdálkodási folyamat „szeme és füle”. A gyakorlatban azért van rá szükség, mert a frekvenciahasználat engedélyezése önmagában nem elegendő biztosíték arra, hogy a megfelelőség és az elektromágneses összeférhetőség (EMC) tartósan megmarad.
Egyszerűen kifejezve, a frekvenciagazdálkodás az az átfogó eljárás, amely szabályozza és igazgatja a rádiófrekvenciák használatát. Célja a véges erőforrásnak számító frekvenciasávok felhasználási hatékonyságának növelése, a zavarások csökkentése. A cél elérése érdekében történik egy országban a frekvenciasávok felosztása a szolgálatok részére, a frekvenciák kijelölése, engedélyezése és összehangolása a felhasználók számára a megfelelő szabályozási rendszer megteremtésével és folyamatos érvényesítésével.
A frekvenciagazdálkodási eljárásnak adminisztratív és technikai alapját azok az adatbázisok jelentik, melyek tartalmazzák a frekvenciasáv összes engedélyezett használójára vonatkozó részletes ismereteket, amelyek a megfigyelési és mérési eredmények visszacsatolásával folyamatosan aktualizáltak. Az ilyen, a valóságot megbízhatóan mutató adatbázisok megkönnyítik a tervezési, illetve gazdálkodási eljárást, amelynek eredménye a hatékony frekvencia felosztásra vonatkozó határozatokban, frekvenciakijelölésekben, engedélyezésben nyilvánul meg.
A frekvenciagazdálkodáshoz hozzátartoznak olyan döntések, amelyek előkészítéséhez mérnöki munkára van szükség annak érdekében, hogy az információkat, a lehetőségeket és a szóba jöhető változásokat megfelelő módon értékeljék ki. Ezért a szervezet egy részében szükség van az ilyen elemzésekben jártas, és a technológiai fejlődés terén jól tájékozott munkatársakra, akik ismerik a fontos nemzeti és nemzetközi folyamatokat és becsléseikkel segíthetik a döntéshozókat. Ez a tevékenység képezi a frekvenciagazdálkodási kutatás-fejlesztés alapját, minek segítségével történhet a zavartatási problémák megoldása, a berendezések műszaki jellemzőinek meghatározása, és biztosítható a rendszerek zavartalan együttműködése.
A frekvenciagazdálkodási cél nem érhető el és a rendszerben rejlő haszon lehetősége nem aknázható ki, amennyiben a felhasználók nem alkalmazkodnak az engedélyükben megadott műszaki szabályokhoz és előírásokhoz. Ha nincsenek hatásos kényszerintézkedési, érvényszerző eljárások, akkor a frekvenciagazdálkodási folyamat csorbát szenvedhet. Kimutatható, hogy a frekvenciagazdálkodási rendszer és az azzal együttműködő megfigyelő rendszer hatékonysága egyaránt függ az igazgatóságok azon képességétől, hogy a felállított szabályokat és előírásokat a rádió távközlési rendszerek tekintetében mennyire tudják betartatni.
A legjobb műszaki előírások meghatározásához, az engedélyezhetőség eldöntéséhez, a működési paraméterek meghatározásához, a felhasználás valós, tényleges adatainak megismeréséhez, a szolgáltatások ellátottsági mutatóinak felméréséhez, az elektromágneses frekvenciasáv foglaltsági mértékének megállapításához, és a térerősség eloszlás várható értékének becsléséhez, valamint ha szükséges az előforduló zavarok okának megtalálásához, majd azok elhárításához, vagy az engedélynélküli, szabálytalan alkalmazások felderítéséhez és telephelyük behatárolásához magas színvonalú mérő-ellenőrző felszereltségre van szükség.
A mérőszolgálati rendszer az ellenőrzésnek egy eszköze, mely a frekvenciagazdálkodási eljárás részére visszacsatolja a valós adatokat és intézkedik a nemmegfelelőség felszámolására, vagy a zavarok elhárítására. Célja általában az, hogy segítse a frekvenciagazdálkodás folyamatát, a frekvenciák kijelölését, a tervezési munkát és előkészítse a hatósági jogszabály érvényesítési intézkedéseket.
A mérőszolgálati tevékenységek a méréstechnika különleges területét foglalják magukba. Az alkalmazott módszerek, a térből vett jelek, a térerősség eloszlás vizsgálatára, a berendezések jellemzőinek mérésére, a zavarforrások behatárolására, irány és hely meghatározásra terjednek ki. Eszközei a telepített, vagy gépjárműben elhelyezett mérőállomások, a laboratóriumi mérőrendszerek, valamint a megfelelő kézi műszerek lehetnek.
A mérőszolgálat feladatai a következők:
A frekvenciahasználat megfigyelésének célja az, hogy általánosságban segítse a gazdálkodást, valamint segítse a frekvencia kijelölési és tervezési funkciókat. A frekvenciák szükséges mértékű megfigyelése biztosítja az alapját a jogszabályok érvényre juttatásának, a felügyeletnek, az ellenőrzésnek és a kényszerintézkedéseknek, amellyel fenntartható a frekvenciagazdálkodási folyamatok egysége.
Jó frekvenciagazdálkodás csak úgy érhető el, ha a tervezőknek megfelelő információjuk van a pillanatnyi felhasználási szokásokról és az igények változásának jellegéről. A rendelkezésükre álló engedélyezési adatok gyakran nem elégségesek, mert ezek a nyilvántartások általában csak azt mutatják, hogy valamelyik frekvencia használata meg van engedve, azonban nem adnak megfelelő információt a frekvencia tényleges használati jellemzőiről.
A frekvenciahasználati jellemzők hely és idő szerint változnak. Az adási karakterisztikák vizsgálati adataiból látható, hogy a forgalom sűrűsége, mennyire eltérő lehet és megállapítható, mekkora veszélye van a zavartatások kialakulásának, illetve az EMC egyensúlyvesztésnek abban az esetben, ha valamely felhasználó az engedélyben rögzített feltételeket nem tartja be. A kijelölt adási frekvenciától eltérő helyen működő adó, vagy a megnövekedett sávszélesség, a túlmoduláció, a nagyobb adóteljesítmény, vagy káros kisugárzás, elegendő oka lehet a zavarok kialakulásának. Az állandó figyelés éppen arra alkalmas, hogy „kívülről” felügyelve időben vegye észre a lehetséges zavar okokat, alkalmat és időt adva a közbeavatkozásra, mielőtt még lényeges károk keletkeznének a szolgálat működésében. Ebben rejlik a monitoring eljárás megelőző szerepe.
A megfelelő intézkedésekhez a következő adatokra van szükség:
A megfigyeléshez szorosan kapcsolódik a rádióellenőrzés, amikor az engedélynek való megfelelőséget üzemközben a telepítés helyén ellenőrzik annak érdekében, hogy mérjék az adók műszaki és üzemviteli jellemzőit, feltárják és behatárolják az esetleges zavarok kialakulásának lehetséges forrásait, vagy azonosítsák az engedélynélküli berendezéseket.
Üzemközi rádióellenőrzés
A rádióengedélynek való megfelelőséget ellenőrizni kézenfekvőnek tűnik a telepítés, illetve a működés helyén. Itt mérhetők az adóberendezés, illetve állomás műszaki jellemzői közvetlenül a berendezés vizsgálata során, vagy megállapíthatók a hálózat rendszer-jellemzői és rögzíthetők a telepítési előírások betartására vonatkozó adatok. Ezek a vizsgálatok amellett, hogy időigényesek és költségesek, nem tekinthetők egyedüli hatékony eljárásnak, csak a monitoring rendszer kiegészítő tevékenységeként alkalmazva válhatnak eredményessé. A két szolgálat munkája szoros együttműködést igényel, csak egymást kiegészítve lehetnek hasznosak.
Felderítő rádióellenőrzés
Amíg a helyszíni rádióellenőrzés feladata az engedélynek való megfelelés ellenőrzése, addig a „kalóz” adások felderítésére, az engedély nélküli adók telephelyeinek behatárolására, az üzemeltetés tettenérésére és a hatósági intézkedések kezdeményezésére, különleges felszereltségű mérő-ellenőrző szolgálat hivatott. A felderítő rádióellenőrzés természetesen szoros, összehangolt kapcsolatrendszerben dolgozik a folyamatos figyelő- szolgálattal és támaszkodik a helyszíni ellenőrzés tapasztalataira.
A zavartalan frekvenciahasználat biztosításához az engedélytől eltérő műszaki jellemzőjű adások felderítése mellett lényegesen nagyobb problémát jelent a nem jegyzett adások behatárolása és megszüntetése. Ez a tevékenység, amellett, hogy bonyolultabb, idő- és eszközigényesebb, nagy fokú jogi támogatást, esetenként rendőri beavatkozást is igényel. Eredményessége nagymértékben függ a kényszerintézkedések hatásosságától, a megtorló intézkedések visszatartó erejétől is.
A szabad versenyes távközlési piac, az európai normák szerinti szabályozás, a távközlő berendezések és az elektromágneses összeférhetőség (EMC) megfelelőség értékelése, az európai irányelvek figyelembevételével történő új módszerek bevezetését sürgeti. Magyarországon is elkerülhetetlen lesz a távközlő berendezések szabad forgalomba hozatalában, piacra kerülésében a műszaki és igazgatási „akadályok” teljes lebontása.
Az európai gyakorlatban 1999 évtől általában már az R & TTE (Radio and Telecommuni-cations Terminal Equipment) Irányelv szerint járnak el azzal az elhatározással, hogy 2000. április 7-től teljeskörűen alkalmazzák. Az irányelv, amely a legnagyobb lépés ezen a területen a szabad verseny felé, a szabályozás súlypontját az előzetes, a piacra lépést megelőző megfelelőség-értékelésről, áthelyezi a piacra lépést követő szakaszra, következésképpen a hatásos hatósági piacfel-ügyeleti rendszer kiépítését sürgeti.
Magyarország még nem tagja az Európai Közösségnek, ezért engedélyezési gyakorlata eltérhet és el is tér a tagállamokétól, de elkerülhetetlen a harmonizáció és értelmetlen az eltérő rendszerű eljárások bevezetése, illetve stabilizálása. Ez természetesen azt jelenti, hogy át kell térnünk az európai módszerre, nem lehet más választásunk mint megfontoltan megtenni a szükséges lépéseket és fokozatosan nyitni, miközben kiépítjük a megfelelő ellenőrzési, felügyeleti infrastruktúrát. A távközlő végberendezések, a rádióberendezések, egyes orvosi és közlekedési (frekvenciát használó) berendezések esetében a piacrajutás feltétele az öntanúsítás lesz, minek következtében a zavarok és összeférhetőségi problémák megelőzése végett, a felügyelő hatóságok felelőssége megnő.
Az előzőekben felsorolt mérési tevékenységek célja a zavart keltő helyzetek megelőzése volt. A megelőző eljárások hatékonyságától függően, de esetenként elkerülhetetlenül, nagy előfordulási valószínűséggel azonnali beavatkozásra is szükség van. Egyrészt a rádióhálózatok káros egymásra hatása, kölcsönös zavarása, másrészt különböző zavarforrásoknak, a távközlési szolgáltatás minőségét rontó, vagy a műsorvételi lehetőségeket csökkentő, illetve tönkretevő hatása esetén a zavart felderítő, illetve elhárító tevékenységre kerül sor.
A munkavégzés általában bejelentésre történik, amikor a zavarást észlelve az előfizető (frekvencia felhasználó), a hálózat üzemeltető, vagy a szolgáltató a hírközlési hatósághoz fordul segítséget kérve, vagy éppen tiltakozva, esetleg már kártérítést kérve az őt ért kár miatt, elvárva a részére engedélyezett sáv tisztaságát. A zavarelhárítás ma egyre inkább gazdasági kihatású hatósági feladat, hiszen az esetleges zavarok sokkal inkább piaci kérdéssé, károk előidézőivé válhatnak mint korábban.
A zavar okának behatárolása gyors helyszíneléssel megoldandó műszaki feladat. A zavarvizsgálat, felhasználva a monitoring eredményeket, egyesíti a helyszíni ellenőrzések és a felderítő vizsgálatok gyakorlatát. A zavarokok felkutatása szerteágazó szakmai munkát, széleskörű szakértelmet, esetenként nemzetközi együttműködést is igényel.
TOMKA PÉTER
A laprendszer készítője: UFE Bt.