HAZAI MŰSZERÚJDONSÁGOK
 

Túlnyomásos rétegkromatográfia

 

A túlnyomásos rétegkromatográfiát (Over Pressured Layer Chromatography vagy Optimum Performance Layer Chromatography-t  (OPLC)  a hetvenes évek közepén magyar kutatók fejlesztettek ki [1, 2, 3, 4, 5]. Az OPLC lényege, hogy a réteg-rendszerű  adszorbenságy felületét külső nyomással lezárjuk és a mozgó fázist kényszeráramlással, (túlnyomással) áramoltatjuk. A vizsgálat alapjául az un. ultramikro (UM) kamra [6] szolgál, amelynek lényege, hogy a réteglap felületét üveglappal úgy fedjük le, hogy a fedőlap a vizsgálat alatt ne érjen a kádban levő oldószer tükörbe (eluensbe, mozgó fázisba). A réteglapot fedő üveglap megakadályozza az eluens gőzeinek adszorpcióját a réteg száraz részében - a rétegkromatográfia sok retenciót befolyásoló tényezői közül [7]  legalább egynek a hatását kiküszöbölve - ezáltal a rétegen történő elválasztás reprodukálhatósága nő. 

Az OPLC egyesíti a hagyományos rétegkromatográfia (thin layer chromatography, TLC) és a nagy-hatékonyságú oszlop-rendszerű folyadék kromatográfia (high performance liquid chromatography, HPLC)  előnyeit, azaz a rétegkromatográfia párhuzamos analízis lehetőségét és a HPLC-re jellemző kényszeráramlást.

Az első Chrompres 10 típusú OPLC készülék 1980-ban került forgalomba, ezt követte a második generáció 1986-ban a Chrompres 25 típusú. Mindkét műszert a Labor MIM gyártotta és forgalmazta. Az automatizált, kazetta rendszerű  harmadik generációs, személyi túlnyomásos rétegkromatográfiás berendezés a „Personal OPLC BS-50 3SG” típus 1994-ben készült el. Ezt a műszert, OMFB támogatással az OPLC-NIT Kft. fejlesztette ki és fogalmazza.

Az első és második generációs készülékekkel végzett kutatások bizonyították a kényszeráramlásos módszer  hagyományos TLC-vel szembeni előnyeit. A módszer számos területen jelentett gyors, hatékony megoldást az elválasztási problémák megoldására analitikai és preparatív területen egyaránt.  A témával foglalkozó irodalmat a cikk végén adjuk meg.

 

Elválasztási módok az álló fázis alakja szerint

A réteglap alakját figyelembe véve körkörös, valamint lineáris vizsgálatokat egyaránt végezhetünk. A lineárisak egyaránt lehetnek egy-dimenziósak, egy- és kétirányúak, egyszeres vagy többszörös típusúak, valamint két-dimenziósak (2D). Természetesen a többszörös, valamint a 2D elválasztások között a réteglapot célszerű megszárítani.

 

Az OPLC sokoldalúsága

 A kromatográfiás folyamat műveleti lépéseinek (mintafelvitel, elválasztás, érzékelés és izolálás) különböző kapcsolódási lehetőségei következtében a túlnyomásos rétegkromatográfia nagyon sokoldalú (1. ábra). Az egyes lépéseket térben és/vagy időben szétválaszthatjuk (“off-line”) vagy  összeköthetjük (“on-line”). Ezek alapján az OPLC használatával az egész kromatográfiás folyamatot teljesen vagy részlegesen szétválasztott és/vagy összekötött módon végezhetjük el. A teljesen szétválasztott kromatográfiás folyamat (“fully off-line” OPLC) a TLC lépések kapcsolódásainak, míg a teljesen összekötött (“fully on-line” OPLC) a HPLC lépések kapcsolódásainak felelnek meg. Részlegesen szétválasztott és/vagy összekötött műveleti lépésekkel végrehajtott folyamatot csak OPLC-vel lehet elvégezni,  pl. a minta száraz rétegre történő felvitelét (“off-line” lépés) követően az OPLC kamra kimenetéhez kapcsolt átfolyó cellás érzékelővel és kapcsolódó frakciószedővel “on-line” elválasztás/érzékelés/izolálás végezhető. A kromatográfiás vizsgálat végrehajtható más módon is pl. úgy, hogy a kamra eluens bemenetéhez kapcsolt mintabevivővel visszük be a mintát a nedves rétegre és az elválasztást (“on-line” mintafelvitel-elválasztás) követően az érzékelést és szétválasztást külön-külön, “off-line” lépésként végezzük. 

1.ábra. Az OPLC műveleti lépései: folyamatos vonal “on-line” lépés; szaggatott vonal “off-line” lépés

 

Mozgó fázis vándorlása

A hagyományos TLC vizsgálatkor a mozgó fázis vándorlása az idő előrehaladtával a Zf 2  = k·t  függvény szerint folytonosan csökken (2. ábra.), ahol  Zf a front vándorlás távolságát, t az idő és k a sebességi állandót jelenti. A sebességi állandó értékét a hőmérséklet, a adszorbens-réteg  átlagos szemcsemérete és áteresztőképességének állandója, a mozgó fázis viszkozitása, felületi feszültsége valamint a nedvesítés szöge határozza meg.

2  ábra. A mozgó fázis áramlása hagyományos rétegkromatográfiával és OPLC esetében: (EB) mozgó fázis bemenet; (EK)- mozgó fázis kimenet; L- a távolság, t- az idő,  P- a bemeneti nyomás, 1-Front, hagyományos TLC; 2-Front, OPLC elméleti egyenes, lineáris kifejlesztés; 3-Front, személyi OPLC, lineáris kifejlesztés; 4-Mozgó fázis bemeneti nyomása, OPLC, lineáris kifejlesztés; 5-Ajánlott mintafelviteli hely, OPLC, lineáris kifejlesztés; 6-Lelépő mozgó fázis, OPLC, lineáris kifejlesztés; 7-Front, cirkuláris OPLC

A túlnyomásos rétegkromatográfiás vizsgálatkor állandó térfogatárammal hajtjuk végre az elválasztást,  a mozgó fázis vándorlási sebessége lineáris, (Zf /t = állandó) [2], a körkörös megoldásnál az összefüggés négyzetgyökösen csökken [7]. A szivattyú térfogatáramának változtatásával  a mozgó fázis sebességét arányosan tudjuk változtatni. Lineáris módszernél, az egyenes front kialakítása érdekében, a vizsgálat kezdeti szakaszában gyors folyadékadagolást kell végezni , az elméleti egyenes (2) metszi a hagyományos görbéjét (1). Ezt követi a mozgó fázis optimális térfogatáramú adagolása (3). Ezt a személyi OPLC  automatikusan úgy kezeli, hogy a kezdeti szakaszban a programba írt térfogatáram hatszorosával hajtja végre a mozgó fázis adagolását és ha a programba beírt térfogatú anyag adagolása megtörtént, akkor az automatikusan a beírt térfogatárammal folytatódik. Ahogy a mozgó anyag eléri a kamra kivezetési pontját a kivezető csövön keresztül távozik pl. un. túlfuttatás esetében (6). A mozgó fázis bemeneti nyomásának időbeli változását (4) jól mutatja a folyamat két szakaszát. A kezdeti nyomás növekedés utáni átmeneti csökkenés jelzi, hogy kisebb térfogatáramot használunk. A mozgó fázis frontjának előrehaladtával a nyomás folyamatosan nő, majd ahogy az eluens kilépett a rétegről akkor a nyomás állandósul.        

 

Elválasztási hatékonyság

Az elválasztás hatékonyságának egyik jellemzőjét az elméleti tányérmagasságot (H) jól mutatja a hagyományos TLC és OPLC közötti, alapvető különbséget (3.ábra). A H változása a vizsgálati távolság függvényében rámutat a hagyományos TLC hibájára, azaz arra, hogy a  tányérmagasság növekedésre, ami a hatékonyság csökkenését jelenti. Ez  a 10...12 mm átlagos szemcseméretű (TLC minőségű), továbbá az 5...6 mm átlagos szemcseméretű (HPTLC minőségű) réteg esetén is igaz. Az utóbbinál a hatékonyság nagy mértékű csökkenése a vizsgálati hosszal teszi érthetővé a HPTLC réteglapokon végzett 5...8 centiméter hosszú vizsgálati tartományt. Azt is világosan  mutatja az ábra, hogy a hatékonyság a szemcse méretének csökkenésével nő (H csökken), bár ezt az előnyt csak  az OPLC tudja érvényesíteni, ahol a hatékonyság a teljes vizsgálati hosszon közel állandó marad, (a nagymértékű különbséget nyíl jelzi). A 3 mm szemcseméretű anyagból készített lappal  6...8 mm elméleti tányérmagasság érhető el a teljes vizsgálati hosszon. 

3.   ábra. Elméleti tányérmagasság (H) változása a kifejlesztés folyamán (Lf) hagyományos TLC és OPLC esetében különböző szemcseméretű rétegeket használva: TLC- 10 µm; HPTLC-5 µm; Nus- telítetlen normál kamra


A kényszeráramlásból fakadóan az  OPLC esetében a térfogatárammal változtatni lehet a mozgó fázis lineáris sebességét ugyanúgy, mint a  HPLC-nél. A lineáris sebesség (u) viszont jelentősen  befolyásolja a hatékonyságot, pl. az elméleti tányérmagasságot (H) ahogy ezt a 4. ábra szemlélteti, a  legkisebb értékénél  a legjobb az elválasztás. Azt is jól  érzékelhető, hogy a külső, réteglapot fedő nyomás szintén növeli a hatékonyságot. Az első generációs "Chrompres 10"  (10 bar rétegfelületi nyomás) nem volt olyan hatékony mint a harmadik generációs személyi OPLC rendszere (50 bar). Az is jól látszik, hogy ez utóbbinál  nagyobb lineáris sebesség is jól használható és az optimális tartomány is szélesebb. Ez azt is jelenti, hogy az OPLC 50 rendszer kevésbé érzékeny a lineáris sebesség beállítására, mint a korábbi  készülékeké.

4.   ábra. Elméleti tányérmagasság (H) lineáris sebességfüggése (u) különböző felületi nyomások esetében

 

A személyi OPLC 50  típusú készülék

A személyi OPLC 50 típusú készülék két fő részből áll: kamrából és a folyadék szállító rendszerből, amelyet mikroprocesszorral vezérelt szivattyú végzi, amely egyrészt a réteg felületére nehezedő nyomást hidraulikusan állítja elő, másrészt a mozgó fázis adagolását biztosítja. Az 5. ábra szemlélteti a rendszer főbb elemeit. A kamra kazetta rendszerű és 5 MPa réteg felületi nyomásig használható. A kazettába helyezett anyagot a kamra résébe illesztve lehet külső nyomás alá helyezni, s ezt követően az elválasztást elvégezni. A különböző réteglapokhoz és elválasztásokhoz a megfelelő kazettákat  a 6.ábra szemlélteti.   

5. ábra  Személyi OPLC BS-50 rétegkromatográf: 1-kamra; 2-folyadékszállító rendszer; 3-kazetta; 4-mozgó fázis váltó szelepe; 5-mozgó fázis tartályok; 6-gyűjtő tartály

6.   ábra.  OPLC kazetták: a-kazetta  mosó(1) és kétirányú (2) elrendezésben; b-kazetta 20x20 cm-es réteg befogadására (analitikai fóliás, analitikai üveglapos, 0.5 mm preparatív); c-kazetta 10x20 cm-es üveglapos analitikai réteglaphoz; d-kazetta cirkuláris  kifejlesztéshez. Nyilak a mozgó fázis irányát jelzik.

A program fő lépései: TEST, BASIC PARAMETERS, PARAMETERS és DEVELOPMENT.

A TEST (vizsgálati) üzemmódban minden folyamat kézi vezérlésű, és ebben az üzemmódban végezzük el a készülék vizsgálatát, a rendszer átmosását és a mozgó fázis cseréjét, de ebben végezhetjük az “on-line” elválasztásokat is.

Az automatikus elválasztást a PARAMETERS és DEVELOPMENT menükkel hajthatjuk végre és az elválasztási folyamatot a folyadékszállító rendszer kijelzőjén  követhetjük.

A "PARAMETERS" üzemmódban a következő jellemzőket írhatjuk be izokratikus vagy lépcsős lefutású elválasztáshoz, a réteg felületére ható nyomás (EXT PRESS), a mozgó fázis térfogatárama (E FLR), a gyors adagolás térfogata (VOL R), mozgó anyag adagolás az A tartályból (A VOL), a B  tartályból (B VOL), a C tartályból (C VOL) és a készülék holt térfogatának (VOL *) adagolása. Ezt az utóbbi  térfogatot akkor kell megadni, ha egymás után és két elválasztás között kerülni akarjuk a rendszer átmosását. többször akarunk lépcsős lefutású elválasztást végezni.

A külső nyomást 0...50 bar között,  a térfogatáramot pedig 10...10000 µl között egyaránt  szabadon választhatjuk meg.

Az DEVELOPMENT, (kifejlesztés) menü automatikusan integrálja az elválasztás lépéseit. Ahogy az adatokat beírtuk a PARAMETERS menübe, akkor a rendszer az elválasztáshoz szükséges időt kiszámolja. Ennek elfogadását követően a DEVELOPMENT menübe jutunk és a START gomb megnyomást követően a réteg nyomás alá helyezésével elkezdődik a vizsgálati folyamat.. A nyomásérzékelő követi a nyomást és elérvén a beírt értéket leállítja a hidraulika folyadék adagolását. Ezt a lépést azonnal  követi a mozgó fázis adagolása.  Az egyenes front kialakítása érdekében először  a gyors adagolás következik (az elválasztásra beírt térfogatáram hatszorosával) ezt  követően pedig egyszeres térfogatárammal folytatódik az adagolás a beírt térfogatérték eléréséig, ezt követően az adagolás leáll (2. ábra). A 25 másodperc leteltével a külső nyomást a rendszer megszünteti, hangjelzéssel tájékoztat arról, hogy várakozási idő a folyamat véget ért és a kazetta kivehető. A rendszerbe épített  program és érzékelők gondoskodnak a készülék biztonságáról, letiltva a mérést ha hibás, elfogadhatatlan jellemzőket adunk meg.  

 

Az OPLC elválasztási folyamat

Túlfuttatással és lépcsős lefutású mozgó fázis adagolással végrehajtott OPLC elválasztás időbeli lefolyását a 7. ábra  szemlélteti. 

7.   ábra. A mozgó fázis és a minta összetevők időbeni mozgása túlfuttatás esetében: EB- mozgó fázis bemenet; EK- mozgó fázis kimenet; A-első mozgó fázis; B-második mozgó fázis; C-harmadik mozgó fázis; A*- első mozgó fázis második adagolása; Vol*- a rendszer holt térfogata; Fa-első front; Ftwteljes nedvesítési front; Fb-mozgó fázis szételegyedésből adódó  másodlagos front; 1-14, minta összetevői


A száraz rétegre felvitt minta alkotóinak elválasztása akkor kezdődik, amikor a mozgó fázis eléri az F
µ-t (alfa front-ot) és az is jól látható, hogy ennek vándorlása állandó sebességű. A vizsgálati minta alkotói szintén állandók, rendszerint kisebb sebességgel mozognak. Ha az I. időpontban fejezzük be a mozgó fázis adagolását, akkor az elválasztás túlfuttatás nélküli,  az összes alkotó a rétegen marad és ott, többnyire szárítást követően “off-line” módon mérhető, illetve denzitométerrel a mennyisége meghatározható. Ha a mozgó fázis adagolását (pl. a III. időpontig) folytatjuk, akkor az eléri a réteglap kivezetési pontját, kilép a rétegről. Ha átfolyó-cellás érzékelőt használunk, akkor a rétegről eluált minta összetevői “on-line” meghatározhatók, ugyanúgy ahogy az megszokott a  HPLC gyakorlatban. A rétegen azonban még maradhatnak elválasztott minta alkotók, amelyeket “off-line” módon mérhetünk. Ezt  nem tudjuk megtenni a HPLC gyakorlat szerint, ott ugyanis csak az átfolyó-cellás érzékelőn keresztülhaladó alkotók mérhetőek (az oszlop nem nyitható!).

Az A,B,C különböző összetételű mozgó fázist jelent, ezek használatával lépcsős lefutású elválasztást végezhetünk. A frontok sebessége azonos lesz az elsőként  adagolt fázis sebességével (pl. B és C párhuzamos az A-val). A gyakorlatban a mozgó anyag leoldási (elúciós) ereje az A,B,C sorrend szerint növekszik. Ezt ott láthatjuk az ábrán, ahol az erősebb leoldási erejű pl. B, C utoléri az eluálódó alkotót és ezt követően nagyobb sebességgel (töréspont) halad tovább. Természetesen ebbe az időszakban az adott minta-összetevői csúcs- vagy sáv-összenyomódást szenvednek, ami a meghatározási érzékenységet és hatékonyságot egyaránt növeli.

Száraz adszorbensen kezdve az elválasztást, még akkor is észlelünk még egy frontot az alfa front alatti tartományban, ha a mozgó fázis csak egy összetevőt tartalmaz. Ez a front nem egyenes, hanem cikk-cakk jellegű. A front neve teljes nedvesítési front (Ftw) és ez a front két zónára osztja a kromatográfiás mezőt, egy részlegesen és egy teljesen mozgó fázissal töltött zónára. A szemcsék közötti tér mérete nagyságrendekkel nagyobb a szemcsék pórusainak átmérőjénél, ebből adódóan e két tér különböző sebességgel töltődik fel a mozgó fázissal. Ez a jelenség esetenként a front közvetlen környezetében található foltokat, illetve sávokat eltorzíthatja, ami elválasztás hatékonyságát csökkenti [12]. Ez könnyen kiküszöbölhető a OPLC 50 típusú készülékkel úgy, hogy lépcsős lefutású mozgó fázis adagolással végezzük az elválasztást. Az első használt mozgó fázis eluciós erejét olyanra választjuk, hogy ebben a meghatározni kívánt anyagok ne, vagy csak kis mértékben mozogjanak. Ezzel a rétegben levő levegőt eltávolítjuk az elválasztásra alkalmas mozgó fázis beadagolása előtt [26].

Egy másik jelenséget is meg kell említeni, a kromatográfiás vizsgálat mozgó fázis összetevőinek a szétválasztását, ami akkor következik be, amikor a fázis alkotói különböző erősséggel kötődnek az adszorbenshez. Ilyenkor a - lépcsős leoldáshoz hasonlóan - különböző elúciós erejű tartományok és az őket elválasztó másodlagos frontok (Fb,Fg,...) jönnek létre. Ez akkor okoz gondot, ha egy vizsgálati minta alkotói lassabban vándorolnak, mint a másodlagos front, mert ilyenkor a front utoléri és összegyűjti ezeket, és  elrontja az elválasztást. Ezt egyrészt úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy a mozgó fázis alkotóit és azok arányait úgy választjuk meg, hogy az összes mérni kívánt alkotót a vizsgálat alatt a másodlagos frontok alatt tartjuk, másrészt a mintafelvitel helyét választjuk úgy, hogy a front ne érje utol azokat. A harmadik egyszerű megoldás, hogy a meglevő mozgó anyaggal kétszer ugyanazzal a programmal végezzük el a szétválasztást. Természetesen a két kifejlesztés között a réteget meg kell szárítani. Ebben az esetben a második vizsgálatnál az összegyűjtött szétválasztott anyagokat a megelőző zóna újra szétválasztja. Természetesen úgy is eljárhatunk, hogy a második kifejlesztéshez használt mozgó fázisból a legaktívabb alkotót kihagyjuk.[27].

A HPLC gyakorlatában ez nem jelentkezik az elválasztás folyamán, mert a minta adagolása akkor történik,  amikor a frontokat már eluálták. A teljesen “on-line” OPLC analóg a HPLC-vel, tehát e jelenség ebben sem okoz zavart.

 

Analitikai és preparatív elválasztás

Analitikai elválasztásokat rendszerint “off-line” OPLC-ével végezzük. A réteg alsó szélétől 20...30 mm-re visszük fel mintáinkat úgy, hogy a réteg széleihez a minta ne essen 15 mm-nél közelebb. Pontszerű mintafelvitelkor általában centiméterenként adagoljuk a vizsgálati anyagot  az előző feltételek szerint, akkor 20x20 cm nagyságú rétegre 18 mintát vihetünk fel, ha a teljes hosszon végezzük az egyirányú vizsgálatot. Kétirányú vizsgálatkor a vizsgálati hossz az egyirányúénak csak a fele, s ezáltal a vizsgálat irányára merőleges folt, amelynek szétterülés is kisebb,  lehetővé teszi, hogy egymástól 5 mm-re vigyük fel a mintákat. Ekkor a rétegre kb. 70 helyre vihetünk fel vizsgálati anyagot. Ez természetesen csak akkor alkalmazható, ha az elválasztás megfelelő.

Sávosan kell felvinni a vizsgálati anyagot, ha az egyes helyekre több anyagot kell felvinni ahhoz, hogy a kis mennyiségben jelenlevő alkotókat mérni tudjuk. Ezt a felviteli módot rendszerint biológiai minták pl. vizelet vizsgálatakor (8.ábra) használjuk. A másik nagy terület a gyógyszer alapanyagok tisztaságának ellenőrzése. [28]. Természetesen erre nincs szükség, ha a vizsgálati mintát előzőleg pl. szilárd fázisú extraakcióval megtisztítottuk. Sávos mintafelvitelkor 8...12 mintát vihetünk fel a 20x20 cm rétegre, rendszerint 8...10 mm széles sávban.  

8.ábra. Különböző betegek vizelet mintáinak denzitogramja risperidon és clozapin kezelést követően (Nagy E. és Papp É. hozzájárulásával): 5,6,7- klozapin(1;0,1 ; 0,01 µg); 8,9,10- risperidon   (1;  0,1 ;  0,01 µg); TLC szilikagél, butanol-jégecet-víz, (4+1+1), Elválasztási idő: 18,2 perc

 

A vizsgálati minta tisztítása és az alkotók szétválasztása  sokszor ugyanazon a rétegen is elvégezhető. A legegyszerűbb megoldás a lépcsős lefutás használata. A felvitt anyagok mozgékonyabb szennyezőit először egy kevésbé eluáló mozgó fázissal lemossuk, ezt követően a szétválasztó oldószerrel  a vizsgálni kívánt oldatokat összetevőit szétválasztjuk. A 9. ábra búzakivonat tisztítását és az aflatoxinok szétválasztását szemlélteti [33,34] 2-2 ng  hozzáadott aflatoxin esetében.  


Az “off-line” elválasztás ideje időigénye egyirányú vizsgálatkor 5...20 perc, a kétirányúé pedig csak 3...10 perc.  Ez a rövid vizsgálati idő lehetővé teszi az OPLC sorozatvizsgálatok végzésére mezőgazdasági-, klinikai-, biotechnológia- és a környezetvédelmi, gyógyszer-,és élelmiszeripari stb. területeken egyaránt. Az OPLC oldószer felhasználása csekély ezért környezetkímélő és gazdaságos eljárás. pl. egy 20x20 cm-es analitikai réteglap túlfuttatás nélküli teljes kifejlesztéséhez  csak 4...5 ml mozgó fázis szükséges.  

 

9.   ábra. Különböző tea minták gyors OPLC elválasztása 3 µm szemcseméretű  RAMAN  szilikagél rétegen: TPh- theofillin; koffein; TBr- theobromin; Kloroform-jégecet, (6+4). Elválasztási idő : 74 másodperc

Ha a réteglap készítéséhez használt anyag szemcseméretét csökkentjük, akkor az OPLC szétválasztás gyors és hatékony. A 10. ábra 3 mm szemcseméretű  rétegen 74 másodperc alatt végrehajtott OPLC szétválasztás denzitogramját szemlélteti.  

10. ábra. Aflatoxinok minta tisztítása és elválasztása OPLC-vel HPTLC szilikagél rétegen 2-2 ng hozzáadott aflatoxinnal terhelt búza minta kivonatának denzitogramja: 1- B1; 2- B2 ; 3- G1; 4- G2; Tisztító mozgó fázis : toluol-éter (1+1); Elválasztó mozgó fázis : kloroform-etilacetát-tetrahidrofurán (10+15+1)


Az analitikai eredmények birtokában “On-line” OPLC-val gyorsan izolálhatjuk az egyes alkotókat. A lépték növelés terhelésre vonatkozó próbáját analitikai réteglapon célszerű elvégezni, 10-10 mm széles sávban különböző mennyiségű mintát viszünk fel és a még elfogadható felbontású, legnagyobb terhelést vesszük alapul a preparatív elválasztáshoz. Az “off-line” mintafelvitelhez használható legnagyobb sávszélesség 170...175 mm lehet, s így a 0,2 mm vastag analitikai rétegre az 1 cm legnagyobb terhelés tizenhétszerese vihető fel, míg a 0,5 mm vastag preparatív rétegre az analitikai réteglap terhelésének kb. 2,5-szerese. Ezekből következik, hogy a 10 mm sávban az analitikai rétegre felvihető legnagyobb minta anyagmennyiség 40...45-szörösét vihetjük fel izolálás céljából az említett rétegre. A terhelésre jellemző lineáris kapacitás 0,4...0,6 mg kivonat/g  adszorbens.

Ha a minta nehezen eluálódó “szennyező” anyagokat is tartalmaz, akkor néhány mintabevitel is elvégezhető a réteglap lemosása nélkül. A lemosást erős mozgó fázissal végezhetjük  a nem kívánatos szennyezők eltávolítására. A viszonylag hosszú szétválasztó mozgófázissal végzett  egyensúlyba hozás helyett célszerűbb szárítást végezni az erős mozgó fázis eltávolítására. A réteglapot szárítást követően ellenőrizhetjük és amennyiben a lemosás sikeres volt, akkor a réteget újra használhatjuk.    

A 11. ábra két különböző tealevél kivonat “on-line” kromatogramját szemlélteti, amelyet analitikai mozgó fázissal készült 0,5 mm vastag réteglap használatával, 1000 és 1500 µl kivonat adagolásával.  

11. ábra. Koffein gyors “on-line” OPLC izolálása tea levél kivonatból: 0,5 mm preparatív szilikagél, kloroform-jégecet (6+4), 1500 µl/perc; 1-theofillin; 2-koffein; 3-theobromin; a-1000 µl; b-1500 µl

 

Mincsovics Emil

 

FELHASZNÁLT IRODALOM, HÍVATKOZÁSOK

 

 

1.    E. Tyihák, E. Mincsovics, H. Kalász, J. Chromatogr., 174, 75-81 (1979).

2.    E. Mincsovics, E. Tyihák, H. Kalász, J. Chromatogr., 191, 293-300 (1980).

3.    H. Kalász, J. Nagy, E. Tyihák, E. Mincsovics , J. Liquid Chromatogr., 3, 845-890 (1980).

E. Tyihák, E. Mincsovics, H. Kalász, J. Nagy, J. Chromatogr., 211, 45-51 (1981)

1.    H.E. Hauck W. Jost, J. Chromatogr., 262, 113-120 (1983).

2.    E. Tyihák, cit. E.Tyihák and G. Held, in: Progress in TLC and Related Techniques, Vol. II., A. Niederwieser and G. Pataki, (Eds.), Ann Arbor Science Publishers, Ann Arbor, Mich., 1971.

3.    F. Geiss, Fundamentals of Thin Layer Chromatography (Planar Chromatography), Huethig, Heilderberg, 1987.

4.    N.T. Cong, E. Tyihák, M. Vajda, E. Mincsovics, J. High Resolut. Chromatogr. Chromatogr. Commun., 5, 511-512 (1982).

5.    H. Gulyás, G. Kemény, I. Hollósi, J. Pucsok, J. Chromatogr. , 291,  471-475 (1984).

6.     Zs. Fatér E. Mincsovics, J. Chromatogr., 298, 534-538 (1984).

7.     J. Pick, J. Vajda, L. Leisztner, J. Liquid Chromatogr., 7, 2759-2776 (1984).

8.     E. Mincsovics, E. Tyihák, A.M. Siouffi, in Proc. Int. Symp. TLC with Special Emphasis on Overpressured Layer Chromatography (OPLC), Szeged, Hungary, 1984 (E. Tyihák, ed.), Labor MIM, Budapest, 1986, pp. 251-264.

9.     C.A.J. Erdelmeier, I. Erdelmeier, A.D. Kinghorn, N.R. Farnsworth, J. Natural Prod., 49, 1133-1137 (1986).

10. E. Tyihák, E. Mincsovics,  J. Planar Chromatogr., 1, 6-19 (1988).

11. Sz. Nyiredy , Preparative Layer Chromatography, in Handbook of Thin-Layer Chromatography, J. Sherma and B. Fried, Eds., Marcel Dekker, New York, 1996, Ch. 11, pp. 307-340.

12. E. Mincsovics, E. Tyihák, , J. Planar Chromatogr., 1, 309-312 (1988).

13. K. Ferenczi-Fodor, I. Kovács, G. Szepesi, J. Chromatogr., 392, 464-469 (1987).

14. E. Mincsovics, E. Tyihák, A. M. Siouffi, J. Planar Chromatogr., 1, 141-145 (1988).

15. P. Bruno, M. Caselli, A. Traini, J. Planar Chromatogr., 1, 299-303 (1988).

16. W.P.N. Fernando, C.F. Poole, J. Planar Chromatogr., 3, 389-395 (1990).

17. P. Härmälä, L. Botz, O. Sticher, R. Hiltunen, J. Planar Chromatogr., 3, 515-520 (1990).

18. E. Tyihák, E. Mincsovics, A. M. Siouffi, J. Planar Chromatogr., 3, 121-125 (1990).

19. L. Botz, Sz. Nyiredy, O. Sticher, J. Planar Chromatogr., 3, 352-354 (1990).

20. L. Botz, Sz. Nyiredy, O. Sticher, J. Planar Chromatogr., 4, 115-122 (1990).

21. A. Nagy-Turák, Z. Végh, J. Chromatogr., A 668, 1501-507 (1994).

22. Sz. Nyiredy, S. Mészáros, K. Dallenbach-Toelke, K. Nyiredy-Mikita, O. Sticher, J. High Resolut. Chromatogr. Chromatogr. Commun., 10, 352-356 (1987).

23. E. Mincsovics, M. Garami, L. Kecskés, B. Tapa, Z. Végh, Gy. Kátay, E. Tyihák,  J. AOAC International, 82, 587-598 (1999)

24. K. Ferenczi-Fodor, S. Mahó, S. Pap-Sziklay, I. Török, L. Borka, Pharmeuropa 9, 736-742 (1997).

25. E. Mincsovics, K. Ferenczi-Fodor, E. Tyihák, Overpressured Layer Chromatography, in Handbook of Thin-Layer Chromatography, J. Sherma and B. Fried, Eds., Marcel Dekker, New York, 1996, Ch. 7, pp. 171-203.

26. Gy. Kátay, E. Mincsovics, Gy. Szókán, E. Tyihák, J. Chromatogr., A 764, 103-109 (1997).

27. Á. Kovács, L. Simon-Sarkadi, E. Mincsovics , J. Planar Chromatogr., 11, 43-46 (1998).

28. J. Szúnyogh, E. Mincsovics, I. Hazai, I. Klebovich, J. Planar Chromatogr., 11, 25-29 (1998).

29. K-H. Otta, E. Papp, E. Mincsovics, Gy. Zárai, , J. Planar Chromatogr., 11, 370-373 (1998).

30. E. Papp, B. Bagócsi, K-H. Otta, L. Kovacsics- Ács, E. Mincsovics,  J. Planar Chromatogr., 12, 383-387 (1999).

31. I. Ojanperä, K. Goebel, E. Vuori,  J. Liq. Chrom. & Rel. Technol., 22, 161-171 (1999).

1.     Gy. Kátay, L. Litvinova, E. Mincsovics, E. Melenevskaya, E. Tyihák, J. Planar Chromatogr., 11, 340-344 (1999).

2.     Z. Katona, L. Vincze, Z. Végh, Á. Trompler, K. Ferenczi-Fodor,  J. Pharm. Biomed. Anal. 22 349-353 (2000)

 

A laprendszer készítője: UFE Bt.