HAZAI MŰSZERÚJDONSÁGOK |
Túlnyomásos rétegkromatográfia
A túlnyomásos rétegkromatográfiát (Over Pressured Layer Chromatography vagy Optimum Performance Layer Chromatography-t (OPLC) a hetvenes évek közepén magyar kutatók fejlesztettek ki [1, 2, 3, 4, 5]. Az OPLC lényege, hogy a réteg-rendszerű adszorbenságy felületét külső nyomással lezárjuk és a mozgó fázist kényszeráramlással, (túlnyomással) áramoltatjuk. A vizsgálat alapjául az un. ultramikro (UM) kamra [6] szolgál, amelynek lényege, hogy a réteglap felületét üveglappal úgy fedjük le, hogy a fedőlap a vizsgálat alatt ne érjen a kádban levő oldószer tükörbe (eluensbe, mozgó fázisba). A réteglapot fedő üveglap megakadályozza az eluens gőzeinek adszorpcióját a réteg száraz részében - a rétegkromatográfia sok retenciót befolyásoló tényezői közül [7] legalább egynek a hatását kiküszöbölve - ezáltal a rétegen történő elválasztás reprodukálhatósága nő.
Az OPLC egyesíti a hagyományos rétegkromatográfia
(thin layer chromatography, TLC) és a nagy-hatékonyságú oszlop-rendszerű
folyadék kromatográfia (high performance liquid chromatography, HPLC)
előnyeit, azaz a rétegkromatográfia párhuzamos analízis lehetőségét
és a HPLC-re jellemző kényszeráramlást.
Az első Chrompres 10 típusú OPLC készülék
1980-ban került forgalomba, ezt követte a második generáció 1986-ban a
Chrompres 25 típusú. Mindkét műszert a Labor MIM gyártotta és
forgalmazta. Az automatizált, kazetta rendszerű
harmadik generációs, személyi túlnyomásos rétegkromatográfiás
berendezés a „Personal OPLC BS-50 3SG” típus 1994-ben készült el. Ezt a
műszert, OMFB támogatással az OPLC-NIT Kft. fejlesztette ki és
fogalmazza.
Az első és második generációs készülékekkel
végzett kutatások bizonyították a kényszeráramlásos módszer
hagyományos TLC-vel szembeni előnyeit. A módszer számos területen
jelentett gyors, hatékony megoldást az elválasztási problémák megoldására
analitikai és preparatív területen egyaránt.
A témával foglalkozó irodalmat a cikk végén adjuk meg.
Elválasztási
módok az álló fázis alakja szerint
A réteglap alakját figyelembe véve körkörös,
valamint lineáris vizsgálatokat egyaránt végezhetünk. A lineárisak egyaránt
lehetnek egy-dimenziósak, egy- és kétirányúak, egyszeres vagy többszörös
típusúak, valamint két-dimenziósak (2D). Természetesen a többszörös,
valamint a 2D elválasztások között a réteglapot célszerű megszárítani.
Az
OPLC sokoldalúsága
A kromatográfiás folyamat műveleti lépéseinek (mintafelvitel, elválasztás, érzékelés és izolálás) különböző kapcsolódási lehetőségei következtében a túlnyomásos rétegkromatográfia nagyon sokoldalú (1. ábra). Az egyes lépéseket térben és/vagy időben szétválaszthatjuk (“off-line”) vagy összeköthetjük (“on-line”). Ezek alapján az OPLC használatával az egész kromatográfiás folyamatot teljesen vagy részlegesen szétválasztott és/vagy összekötött módon végezhetjük el. A teljesen szétválasztott kromatográfiás folyamat (“fully off-line” OPLC) a TLC lépések kapcsolódásainak, míg a teljesen összekötött (“fully on-line” OPLC) a HPLC lépések kapcsolódásainak felelnek meg. Részlegesen szétválasztott és/vagy összekötött műveleti lépésekkel végrehajtott folyamatot csak OPLC-vel lehet elvégezni, pl. a minta száraz rétegre történő felvitelét (“off-line” lépés) követően az OPLC kamra kimenetéhez kapcsolt átfolyó cellás érzékelővel és kapcsolódó frakciószedővel “on-line” elválasztás/érzékelés/izolálás végezhető. A kromatográfiás vizsgálat végrehajtható más módon is pl. úgy, hogy a kamra eluens bemenetéhez kapcsolt mintabevivővel visszük be a mintát a nedves rétegre és az elválasztást (“on-line” mintafelvitel-elválasztás) követően az érzékelést és szétválasztást külön-külön, “off-line” lépésként végezzük.
1.ábra. Az OPLC műveleti lépései: folyamatos vonal “on-line” lépés; szaggatott vonal “off-line” lépés |
Mozgó
fázis vándorlása
A hagyományos TLC vizsgálatkor a mozgó fázis vándorlása az idő előrehaladtával a Zf 2 = k·t függvény szerint folytonosan csökken (2. ábra.), ahol Zf a front vándorlás távolságát, t az idő és k a sebességi állandót jelenti. A sebességi állandó értékét a hőmérséklet, a adszorbens-réteg átlagos szemcsemérete és áteresztőképességének állandója, a mozgó fázis viszkozitása, felületi feszültsége valamint a nedvesítés szöge határozza meg.
2.
ábra. A mozgó fázis áramlása hagyományos rétegkromatográfiával
és OPLC esetében: (EB) mozgó fázis bemenet; (EK)- mozgó fázis
kimenet; L- a távolság, t- az idő,
P- a bemeneti nyomás, 1-Front, hagyományos TLC; 2-Front, OPLC
elméleti egyenes, lineáris kifejlesztés; 3-Front, személyi OPLC,
lineáris kifejlesztés; 4-Mozgó fázis bemeneti nyomása, OPLC,
lineáris kifejlesztés; 5-Ajánlott mintafelviteli hely, OPLC,
lineáris kifejlesztés; 6-Lelépő mozgó fázis, OPLC, lineáris
kifejlesztés; 7-Front, cirkuláris OPLC |
A túlnyomásos rétegkromatográfiás
vizsgálatkor állandó térfogatárammal hajtjuk végre az elválasztást,
a mozgó fázis vándorlási sebessége lineáris, (Zf /t
= állandó) [2],
a körkörös megoldásnál az összefüggés négyzetgyökösen csökken [7].
A szivattyú térfogatáramának változtatásával
a mozgó fázis sebességét arányosan tudjuk változtatni. Lineáris
módszernél, az egyenes front kialakítása érdekében, a vizsgálat kezdeti
szakaszában gyors folyadékadagolást kell végezni , az elméleti egyenes (2)
metszi a hagyományos görbéjét (1). Ezt követi a mozgó fázis optimális
térfogatáramú adagolása (3). Ezt a személyi OPLC automatikusan úgy kezeli, hogy a kezdeti szakaszban a
programba írt térfogatáram hatszorosával hajtja végre a mozgó fázis
adagolását és ha a programba beírt térfogatú anyag adagolása megtörtént,
akkor az automatikusan a beírt térfogatárammal folytatódik. Ahogy a mozgó
anyag eléri a kamra kivezetési pontját a kivezető csövön keresztül
távozik pl. un. túlfuttatás esetében (6). A mozgó fázis bemeneti
nyomásának időbeli változását (4) jól mutatja a folyamat két
szakaszát. A kezdeti nyomás növekedés utáni átmeneti csökkenés jelzi,
hogy kisebb térfogatáramot használunk. A mozgó fázis frontjának előrehaladtával
a nyomás folyamatosan nő, majd ahogy az eluens kilépett a rétegről
akkor a nyomás állandósul.
Elválasztási
hatékonyság
Az elválasztás hatékonyságának egyik jellemzőjét az elméleti tányérmagasságot (H) jól mutatja a hagyományos TLC és OPLC közötti, alapvető különbséget (3.ábra). A H változása a vizsgálati távolság függvényében rámutat a hagyományos TLC hibájára, azaz arra, hogy a tányérmagasság növekedésre, ami a hatékonyság csökkenését jelenti. Ez a 10...12 mm átlagos szemcseméretű (TLC minőségű), továbbá az 5...6 mm átlagos szemcseméretű (HPTLC minőségű) réteg esetén is igaz. Az utóbbinál a hatékonyság nagy mértékű csökkenése a vizsgálati hosszal teszi érthetővé a HPTLC réteglapokon végzett 5...8 centiméter hosszú vizsgálati tartományt. Azt is világosan mutatja az ábra, hogy a hatékonyság a szemcse méretének csökkenésével nő (H csökken), bár ezt az előnyt csak az OPLC tudja érvényesíteni, ahol a hatékonyság a teljes vizsgálati hosszon közel állandó marad, (a nagymértékű különbséget nyíl jelzi). A 3 mm szemcseméretű anyagból készített lappal 6...8 mm elméleti tányérmagasság érhető el a teljes vizsgálati hosszon.
3.
ábra. Elméleti tányérmagasság (H) változása a kifejlesztés
folyamán (Lf) hagyományos TLC és OPLC esetében különböző
szemcseméretű rétegeket használva: TLC- 10 µm;
HPTLC-5 µm;
Nus- telítetlen normál kamra |
A kényszeráramlásból fakadóan az
OPLC esetében a térfogatárammal változtatni lehet a mozgó fázis
lineáris sebességét ugyanúgy, mint a HPLC-nél.
A lineáris sebesség (u) viszont jelentősen
befolyásolja a hatékonyságot, pl. az elméleti tányérmagasságot (H)
ahogy ezt a 4. ábra szemlélteti, a legkisebb
értékénél a legjobb az
elválasztás. Azt is jól érzékelhető,
hogy a külső, réteglapot fedő nyomás szintén növeli a
hatékonyságot. Az első generációs "Chrompres 10"
(10 bar rétegfelületi nyomás) nem volt olyan hatékony mint a harmadik
generációs személyi OPLC rendszere (50 bar). Az is jól látszik, hogy ez
utóbbinál nagyobb lineáris
sebesség is jól használható és az optimális tartomány is szélesebb. Ez
azt is jelenti, hogy az OPLC 50 rendszer kevésbé érzékeny a lineáris
sebesség beállítására, mint a korábbi
készülékeké.
4.
ábra. Elméleti tányérmagasság (H) lineáris sebességfüggése (u)
különböző felületi nyomások esetében |
A
személyi OPLC 50 típusú
készülék
A személyi OPLC 50 típusú készülék két fő részből áll: kamrából és a folyadék szállító rendszerből, amelyet mikroprocesszorral vezérelt szivattyú végzi, amely egyrészt a réteg felületére nehezedő nyomást hidraulikusan állítja elő, másrészt a mozgó fázis adagolását biztosítja. Az 5. ábra szemlélteti a rendszer főbb elemeit. A kamra kazetta rendszerű és 5 MPa réteg felületi nyomásig használható. A kazettába helyezett anyagot a kamra résébe illesztve lehet külső nyomás alá helyezni, s ezt követően az elválasztást elvégezni. A különböző réteglapokhoz és elválasztásokhoz a megfelelő kazettákat a 6.ábra szemlélteti.
5. ábra Személyi OPLC BS-50 rétegkromatográf: 1-kamra; 2-folyadékszállító rendszer; 3-kazetta; 4-mozgó fázis váltó szelepe; 5-mozgó fázis tartályok; 6-gyűjtő tartály |
6.
ábra. OPLC kazetták: a-kazetta
mosó(1) és kétirányú (2) elrendezésben; b-kazetta 20x20 cm-es
réteg befogadására (analitikai fóliás, analitikai üveglapos, 0.5
mm preparatív); c-kazetta 10x20 cm-es üveglapos analitikai
réteglaphoz; d-kazetta cirkuláris
kifejlesztéshez. Nyilak a mozgó fázis irányát jelzik. A TEST (vizsgálati) üzemmódban minden
folyamat kézi vezérlésű, és ebben az üzemmódban végezzük el
a készülék vizsgálatát, a rendszer átmosását és a mozgó fázis
cseréjét, de ebben végezhetjük az “on-line” elválasztásokat
is. |
Az automatikus elválasztást a PARAMETERS és
DEVELOPMENT menükkel hajthatjuk végre és az elválasztási folyamatot a
folyadékszállító rendszer kijelzőjén
követhetjük.
A "PARAMETERS" üzemmódban a következő jellemzőket
írhatjuk be izokratikus vagy lépcsős lefutású elválasztáshoz, a
réteg felületére ható nyomás (EXT PRESS), a mozgó fázis térfogatárama
(E FLR), a gyors adagolás térfogata (VOL R), mozgó anyag adagolás az A
tartályból (A VOL), a B tartályból
(B VOL), a C tartályból (C VOL) és a készülék holt térfogatának (VOL *)
adagolása. Ezt az utóbbi térfogatot
akkor kell megadni, ha egymás után és két elválasztás között kerülni
akarjuk a rendszer átmosását. többször akarunk lépcsős lefutású
elválasztást végezni.
A külső nyomást 0...50 bar között,
a térfogatáramot pedig 10...10000 µl
között egyaránt szabadon
választhatjuk meg.
Az DEVELOPMENT, (kifejlesztés) menü automatikusan integrálja az elválasztás lépéseit. Ahogy az adatokat beírtuk a PARAMETERS menübe, akkor a rendszer az elválasztáshoz szükséges időt kiszámolja. Ennek elfogadását követően a DEVELOPMENT menübe jutunk és a START gomb megnyomást követően a réteg nyomás alá helyezésével elkezdődik a vizsgálati folyamat.. A nyomásérzékelő követi a nyomást és elérvén a beírt értéket leállítja a hidraulika folyadék adagolását. Ezt a lépést azonnal követi a mozgó fázis adagolása. Az egyenes front kialakítása érdekében először a gyors adagolás következik (az elválasztásra beírt térfogatáram hatszorosával) ezt követően pedig egyszeres térfogatárammal folytatódik az adagolás a beírt térfogatérték eléréséig, ezt követően az adagolás leáll (2. ábra). A 25 másodperc leteltével a külső nyomást a rendszer megszünteti, hangjelzéssel tájékoztat arról, hogy várakozási idő a folyamat véget ért és a kazetta kivehető. A rendszerbe épített program és érzékelők gondoskodnak a készülék biztonságáról, letiltva a mérést ha hibás, elfogadhatatlan jellemzőket adunk meg.
Az
OPLC elválasztási folyamat
Túlfuttatással és lépcsős lefutású mozgó fázis adagolással végrehajtott OPLC elválasztás időbeli lefolyását a 7. ábra szemlélteti.
7. ábra. A mozgó fázis és a minta összetevők időbeni mozgása túlfuttatás esetében: EB- mozgó fázis bemenet; EK- mozgó fázis kimenet; A-első mozgó fázis; B-második mozgó fázis; C-harmadik mozgó fázis; A*- első mozgó fázis második adagolása; Vol*- a rendszer holt térfogata; Fa-első front; Ftwteljes nedvesítési front; Fb-mozgó fázis szételegyedésből adódó másodlagos front; 1-14, minta összetevői |
A száraz rétegre felvitt minta alkotóinak elválasztása akkor kezdődik,
amikor a mozgó fázis eléri az Fµ-t
(alfa front-ot) és az is jól látható, hogy ennek vándorlása állandó
sebességű. A vizsgálati minta alkotói szintén állandók, rendszerint
kisebb sebességgel mozognak. Ha az I. időpontban fejezzük be a mozgó
fázis adagolását, akkor az elválasztás túlfuttatás nélküli,
az összes alkotó a rétegen marad és ott, többnyire szárítást
követően “off-line” módon mérhető, illetve denzitométerrel a
mennyisége meghatározható. Ha a mozgó fázis adagolását (pl. a III. időpontig)
folytatjuk, akkor az eléri a réteglap kivezetési pontját, kilép a rétegről.
Ha átfolyó-cellás érzékelőt használunk, akkor a rétegről
eluált minta összetevői “on-line” meghatározhatók, ugyanúgy ahogy
az megszokott a HPLC gyakorlatban.
A rétegen azonban még maradhatnak elválasztott minta alkotók, amelyeket
“off-line” módon mérhetünk. Ezt nem
tudjuk megtenni a HPLC gyakorlat szerint, ott ugyanis csak az átfolyó-cellás
érzékelőn keresztülhaladó alkotók mérhetőek (az oszlop nem
nyitható!).
Az A,B,C különböző összetételű
mozgó fázist jelent, ezek használatával lépcsős lefutású
elválasztást végezhetünk. A frontok sebessége azonos lesz az elsőként
adagolt fázis sebességével (pl. B és C párhuzamos az A-val). A
gyakorlatban a mozgó anyag leoldási (elúciós) ereje az A,B,C sorrend szerint
növekszik. Ezt ott láthatjuk az ábrán, ahol az erősebb leoldási erejű
pl. B, C utoléri az eluálódó alkotót és ezt követően nagyobb
sebességgel (töréspont) halad tovább. Természetesen ebbe az időszakban
az adott minta-összetevői csúcs- vagy sáv-összenyomódást szenvednek,
ami a meghatározási érzékenységet és hatékonyságot egyaránt növeli.
Száraz adszorbensen kezdve az elválasztást,
még akkor is észlelünk még egy frontot az alfa front alatti tartományban,
ha a mozgó fázis csak egy összetevőt tartalmaz. Ez a front nem egyenes,
hanem cikk-cakk jellegű. A front neve teljes nedvesítési front (Ftw)
és ez a front két zónára osztja a kromatográfiás mezőt, egy
részlegesen és egy teljesen mozgó fázissal töltött zónára. A szemcsék
közötti tér mérete nagyságrendekkel nagyobb a szemcsék pórusainak átmérőjénél,
ebből adódóan e két tér különböző sebességgel töltődik
fel a mozgó fázissal. Ez a jelenség esetenként a front közvetlen
környezetében található foltokat, illetve sávokat eltorzíthatja, ami
elválasztás hatékonyságát csökkenti [12].
Ez könnyen kiküszöbölhető a OPLC 50 típusú készülékkel úgy, hogy
lépcsős lefutású mozgó fázis adagolással végezzük az elválasztást.
Az első használt mozgó fázis eluciós erejét olyanra választjuk, hogy
ebben a meghatározni kívánt anyagok ne, vagy csak kis mértékben mozogjanak.
Ezzel a rétegben levő levegőt eltávolítjuk az elválasztásra
alkalmas mozgó fázis beadagolása előtt [26].
Egy másik jelenséget is meg kell említeni,
a kromatográfiás vizsgálat mozgó fázis összetevőinek a
szétválasztását, ami akkor következik be, amikor a fázis alkotói
különböző erősséggel kötődnek az adszorbenshez. Ilyenkor a -
lépcsős leoldáshoz hasonlóan - különböző elúciós erejű
tartományok és az őket elválasztó másodlagos frontok (Fb,Fg,...)
jönnek létre. Ez akkor okoz gondot, ha egy vizsgálati minta alkotói
lassabban vándorolnak, mint a másodlagos front, mert ilyenkor a front utoléri
és összegyűjti ezeket, és elrontja
az elválasztást. Ezt egyrészt úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy a mozgó
fázis alkotóit és azok arányait úgy választjuk meg, hogy az összes mérni
kívánt alkotót a vizsgálat alatt a másodlagos frontok alatt tartjuk,
másrészt a mintafelvitel helyét választjuk úgy, hogy a front ne érje utol
azokat. A harmadik egyszerű megoldás, hogy a meglevő mozgó anyaggal
kétszer ugyanazzal a programmal végezzük el a szétválasztást.
Természetesen a két kifejlesztés között a réteget meg kell szárítani.
Ebben az esetben a második vizsgálatnál az összegyűjtött
szétválasztott anyagokat a megelőző zóna újra szétválasztja.
Természetesen úgy is eljárhatunk, hogy a második kifejlesztéshez használt
mozgó fázisból a legaktívabb alkotót kihagyjuk.[27].
A HPLC gyakorlatában ez nem jelentkezik az
elválasztás folyamán, mert a minta adagolása akkor történik,
amikor a frontokat már eluálták. A teljesen “on-line” OPLC analóg
a HPLC-vel, tehát e jelenség ebben sem okoz zavart.
Analitikai
és preparatív elválasztás
Analitikai elválasztásokat rendszerint
“off-line” OPLC-ével végezzük. A réteg alsó szélétől 20...30
mm-re visszük fel mintáinkat úgy, hogy a réteg széleihez a minta ne essen
15 mm-nél közelebb. Pontszerű mintafelvitelkor általában
centiméterenként adagoljuk a vizsgálati anyagot
az előző feltételek szerint, akkor 20x20 cm nagyságú
rétegre 18 mintát vihetünk fel, ha a teljes hosszon végezzük az egyirányú
vizsgálatot. Kétirányú vizsgálatkor a vizsgálati hossz az egyirányúénak
csak a fele, s ezáltal a vizsgálat irányára merőleges folt, amelynek
szétterülés is kisebb, lehetővé
teszi, hogy egymástól 5 mm-re vigyük fel a mintákat. Ekkor a rétegre kb. 70
helyre vihetünk fel vizsgálati anyagot. Ez természetesen csak akkor
alkalmazható, ha az elválasztás megfelelő.
Sávosan kell felvinni a vizsgálati anyagot,
ha az egyes helyekre több anyagot kell felvinni ahhoz, hogy a kis mennyiségben
jelenlevő alkotókat mérni tudjuk. Ezt a felviteli módot rendszerint
biológiai minták pl. vizelet vizsgálatakor (8.ábra) használjuk. A másik
nagy terület a gyógyszer alapanyagok tisztaságának ellenőrzése. [28].
Természetesen erre nincs szükség, ha a vizsgálati mintát előzőleg
pl. szilárd fázisú extraakcióval megtisztítottuk. Sávos mintafelvitelkor
8...12 mintát vihetünk fel a 20x20 cm rétegre, rendszerint 8...10 mm széles
sávban.
8.ábra. Különböző betegek vizelet mintáinak denzitogramja risperidon és clozapin kezelést követően (Nagy E. és Papp É. hozzájárulásával): 5,6,7- klozapin(1;0,1 ; 0,01 µg); 8,9,10- risperidon (1; 0,1 ; 0,01 µg); TLC szilikagél, butanol-jégecet-víz, (4+1+1), Elválasztási idő: 18,2 perc
|
A
vizsgálati minta tisztítása és az alkotók szétválasztása
sokszor ugyanazon a rétegen is elvégezhető. A legegyszerűbb
megoldás a lépcsős lefutás használata. A felvitt anyagok mozgékonyabb
szennyezőit először egy kevésbé eluáló mozgó fázissal lemossuk,
ezt követően a szétválasztó oldószerrel a vizsgálni kívánt oldatokat összetevőit
szétválasztjuk. A 9. ábra búzakivonat tisztítását és az aflatoxinok
szétválasztását szemlélteti [33,34]
2-2 ng hozzáadott aflatoxin
esetében.
9.
ábra. Különböző tea minták gyors OPLC elválasztása 3 µm
szemcseméretű RAMAN
szilikagél rétegen: TPh- theofillin; koffein; TBr- theobromin;
Kloroform-jégecet, (6+4). Elválasztási idő : 74 másodperc |
Ha a réteglap készítéséhez használt
anyag szemcseméretét csökkentjük, akkor az OPLC szétválasztás gyors és
hatékony. A 10. ábra 3 mm
szemcseméretű rétegen 74
másodperc alatt végrehajtott OPLC szétválasztás denzitogramját
szemlélteti.
10.
ábra. Aflatoxinok minta tisztítása és elválasztása OPLC-vel HPTLC
szilikagél rétegen 2-2 ng hozzáadott aflatoxinnal terhelt búza minta
kivonatának denzitogramja: 1- B1; 2- B2 ; 3- G1;
4- G2; Tisztító mozgó fázis : toluol-éter (1+1); Elválasztó
mozgó fázis : kloroform-etilacetát-tetrahidrofurán (10+15+1) |
Az analitikai eredmények birtokában
“On-line” OPLC-val gyorsan izolálhatjuk az egyes alkotókat. A lépték
növelés terhelésre vonatkozó próbáját analitikai réteglapon célszerű
elvégezni, 10-10 mm széles sávban különböző mennyiségű mintát
viszünk fel és a még elfogadható felbontású, legnagyobb terhelést
vesszük alapul a preparatív elválasztáshoz. Az “off-line”
mintafelvitelhez használható legnagyobb sávszélesség 170...175 mm lehet, s
így a 0,2 mm vastag analitikai rétegre az 1 cm legnagyobb terhelés
tizenhétszerese vihető fel, míg a 0,5 mm vastag preparatív rétegre az
analitikai réteglap terhelésének kb. 2,5-szerese. Ezekből következik,
hogy a 10 mm sávban az analitikai rétegre felvihető legnagyobb minta
anyagmennyiség 40...45-szörösét vihetjük fel izolálás céljából az
említett rétegre. A terhelésre jellemző lineáris kapacitás 0,4...0,6
mg kivonat/g adszorbens.
Ha a minta nehezen eluálódó “szennyező”
anyagokat is tartalmaz, akkor néhány mintabevitel is elvégezhető a
réteglap lemosása nélkül. A lemosást erős mozgó fázissal
végezhetjük a nem kívánatos
szennyezők eltávolítására. A viszonylag hosszú szétválasztó
mozgófázissal végzett egyensúlyba hozás helyett célszerűbb szárítást
végezni az erős mozgó fázis eltávolítására. A réteglapot
szárítást követően ellenőrizhetjük és amennyiben a lemosás
sikeres volt, akkor a réteget újra használhatjuk.
A 11. ábra két különböző tealevél
kivonat “on-line” kromatogramját szemlélteti, amelyet analitikai mozgó
fázissal készült 0,5 mm vastag réteglap használatával, 1000 és 1500 µl
kivonat adagolásával.
11.
ábra. Koffein gyors “on-line” OPLC izolálása tea levél kivonatból:
0,5 mm preparatív szilikagél, kloroform-jégecet (6+4), 1500 µl/perc;
1-theofillin; 2-koffein; 3-theobromin; a-1000 µl;
b-1500 µl |
Mincsovics Emil
FELHASZNÁLT IRODALOM, HÍVATKOZÁSOK
1.
E. Tyihák, E. Mincsovics, H. Kalász, J. Chromatogr., 174,
75-81 (1979).
2.
E. Mincsovics, E. Tyihák, H. Kalász, J. Chromatogr., 191,
293-300 (1980).
3.
H. Kalász, J. Nagy, E. Tyihák, E. Mincsovics , J. Liquid Chromatogr., 3,
845-890 (1980).
1.
H.E. Hauck W. Jost, J. Chromatogr.,
262, 113-120 (1983).
2.
E. Tyihák, cit. E.Tyihák and G. Held, in: Progress in TLC and Related
Techniques, Vol. II., A. Niederwieser and G. Pataki, (Eds.), Ann Arbor Science
Publishers, Ann Arbor, Mich., 1971.
3.
F. Geiss, Fundamentals of Thin Layer Chromatography (Planar
Chromatography), Huethig, Heilderberg, 1987.
4.
N.T. Cong, E. Tyihák, M. Vajda, E. Mincsovics, J. High Resolut.
Chromatogr. Chromatogr. Commun., 5, 511-512
(1982).
5.
H. Gulyás, G. Kemény, I. Hollósi, J. Pucsok, J. Chromatogr. ,
291, 471-475 (1984).
6.
Zs. Fatér E. Mincsovics,
J. Chromatogr., 298, 534-538 (1984).
7.
J. Pick, J. Vajda, L.
Leisztner, J. Liquid Chromatogr., 7, 2759-2776
(1984).
8.
E. Mincsovics, E. Tyihák,
A.M. Siouffi, in Proc. Int. Symp. TLC with Special Emphasis on Overpressured
Layer Chromatography (OPLC), Szeged, Hungary, 1984 (E. Tyihák, ed.), Labor MIM,
Budapest, 1986, pp. 251-264.
9.
C.A.J. Erdelmeier, I.
Erdelmeier, A.D. Kinghorn, N.R. Farnsworth, J. Natural Prod., 49,
1133-1137 (1986).
10.
E. Tyihák, E. Mincsovics, J.
Planar Chromatogr., 1, 6-19 (1988).
11.
Sz. Nyiredy , Preparative Layer Chromatography, in Handbook of Thin-Layer Chromatography, J.
Sherma and B. Fried, Eds., Marcel Dekker, New York, 1996, Ch. 11, pp. 307-340.
12.
E. Mincsovics, E. Tyihák, , J. Planar Chromatogr., 1,
309-312 (1988).
13.
K. Ferenczi-Fodor, I. Kovács, G. Szepesi, J. Chromatogr.,
392, 464-469 (1987).
14.
E. Mincsovics, E. Tyihák, A. M. Siouffi, J. Planar Chromatogr., 1, 141-145 (1988).
15.
P. Bruno, M. Caselli, A. Traini, J. Planar Chromatogr., 1,
299-303 (1988).
16.
W.P.N. Fernando, C.F. Poole, J. Planar Chromatogr., 3,
389-395 (1990).
17.
P. Härmälä,
L. Botz, O. Sticher, R. Hiltunen, J. Planar Chromatogr., 3, 515-520 (1990).
18.
E. Tyihák, E. Mincsovics, A. M. Siouffi, J. Planar Chromatogr., 3, 121-125 (1990).
19.
L. Botz, Sz. Nyiredy, O. Sticher, J. Planar Chromatogr., 3, 352-354 (1990).
20.
L. Botz, Sz. Nyiredy, O. Sticher, J. Planar Chromatogr., 4, 115-122 (1990).
21.
A. Nagy-Turák, Z. Végh, J. Chromatogr., A
668, 1501-507 (1994).
22.
Sz. Nyiredy, S. Mészáros, K. Dallenbach-Toelke, K. Nyiredy-Mikita, O. Sticher,
J. High Resolut. Chromatogr. Chromatogr. Commun., 10,
352-356 (1987).
23.
E. Mincsovics, M. Garami, L. Kecskés, B. Tapa, Z. Végh, Gy. Kátay, E. Tyihák,
J. AOAC International, 82, 587-598 (1999)
24.
K. Ferenczi-Fodor, S. Mahó, S. Pap-Sziklay, I. Török, L. Borka, Pharmeuropa 9, 736-742 (1997).
25.
E. Mincsovics, K. Ferenczi-Fodor, E. Tyihák, Overpressured
Layer Chromatography, in Handbook of Thin-Layer Chromatography, J. Sherma
and B. Fried, Eds., Marcel Dekker, New York, 1996, Ch. 7, pp. 171-203.
26.
Gy. Kátay, E. Mincsovics, Gy. Szókán, E. Tyihák, J. Chromatogr., A 764, 103-109 (1997).
27.
Á. Kovács, L. Simon-Sarkadi, E. Mincsovics , J. Planar Chromatogr., 11, 43-46 (1998).
28.
J. Szúnyogh, E. Mincsovics, I. Hazai, I. Klebovich, J. Planar Chromatogr., 11, 25-29 (1998).
29.
K-H. Otta, E. Papp, E. Mincsovics, Gy. Zárai, , J. Planar Chromatogr., 11, 370-373 (1998).
30.
E. Papp, B. Bagócsi, K-H. Otta, L. Kovacsics- Ács, E. Mincsovics, J. Planar Chromatogr., 12,
383-387 (1999).
31.
I. Ojanperä,
K. Goebel, E. Vuori, J. Liq. Chrom.
&
Rel. Technol., 22, 161-171 (1999).
1.
Gy. Kátay, L. Litvinova,
E. Mincsovics, E. Melenevskaya, E. Tyihák, J. Planar Chromatogr., 11,
340-344 (1999).
2.
Z. Katona, L. Vincze, Z.
Végh, Á. Trompler, K. Ferenczi-Fodor, J.
Pharm. Biomed. Anal. 22 349-353
(2000)
A laprendszer készítője: UFE Bt.