 |
1. ábra. Az Internet használata jelentősen nőtt egy év alatt |
| ÚJ IRÁNYZATOK A MŰSZER ÉS MÉRÉSTECHNIKÁBAN |
Az Internet egy mérnök szemével II. rész
Az Internet, ez az új „világ" a technika fejlődésének megfelelően egyre nagyobb szerephez jut mindennapi életünkben, így szakmai munkánkban is. Az Internethez való hozzáférés természetesen önmagában csupán lehetőség. Viszonylag jelentős azoknak a használóknak az aránya, akik alig-alig kapcsolják be a kezük ügyében lévő gépet, és ha igen, akkor is csupán játékra vagy vizuális szórakozásra. Az Internet-et használók köre az információt keresőkre és a barangolókra (szörfözőkre) osztható. Az első csoport már ismert helyeken tájékozódik, vagy tudatosan keres a hálón. A másik csoport, amely legtöbbször szórakozásból keresgél az Interneten: elindul valahonnan és eljut valahová, legtöbbször a legváratlanabb helyekre. Az információ-szerzés átválthat kikapcsolódásba, de a kettő egyszerre is történhet.
|
1. ábra. Az Internet használata jelentősen nőtt egy év alatt |
A mérnöki munka alapfeltétele a megfelelő tájékozottság, a szakterület újdonságainak ismerete. Az Internet különleges lehetőségeket nyújt a mérnökök számára és ezt – úgy tűnik – egyre többen ki is használják. Számtalan statisztika és felmérés készül minden évben az Internet használatával kapcsolatban. Ezek sorába tartozik az amerikai Global Design News 2000 év végén készült felmérése is, amelyben néhány adat és megállapítás figyelmet érdemel [1]. A felmérés alapvető megállapítása, hogy egyre többen használják az Internet-et, valamennyi válaszoló használja szakmai munkája végzésekor, és egyre több időt töltenek a világháló vonzásában. Ez önmagában még nem lenne meglepő, viszont meglepő a növekedés szinte elképesztő mértéke. Az 1. ábrán látható, hogy az elmúlt egy év alatt 28%-ról 58%-ra nőtt például az Internet-et naponta többször is felkeresők aránya. A Global Design News adatai szerint a legtöbb mérnök elsősorban elektronikus levelezésre használja az Internet-et, ezt követi a gyártmányok, anyagok adatainak bekérése és az adatbázisokban való keresés. A mérnökök jelentős része, mintegy 60%-a szoftverek letöltésére is használja az Internet-et. Ez utóbbi alkalmazást egy kifejezetten erre a célra született eljárás segíti.
Az FTP (File Transfer Protocol) a TCP/IP hálózati szabvány azon része, mely az állományok átvitelét szabályozza. Az Interneten egy böngésző programmal (Internet Explorer, Netscape) barangolva időnként olyan oldalakra bukkanhatunk, amelyeken „letölthető" fájlok találhatók. Ha a böngésző címsávjának elején a „http://" kezdet, amely a World Wide Web protokolljának neve, „ftp://"-re változik, akkor úgynevezett FTP szerverre léptünk. Az FTP szerverek olyan számítógépek, illetve adott számítógépen futó szerver programok, melyeket kifejezetten azzal a céllal kötöttek be az Internet hálózatába, hogy a rajtuk tárolt fájlokhoz mások hozzáférhessenek, azokat letölthessék. Az FTP kétirányú kapcsolatot tesz lehetővé, tehát nemcsak letölteni, hanem küldeni is lehet fájlokat vele. 1995 márciusáig az Internet adatforgalmának legnagyobb részét az FTP-hez kapcsolódó adatátvitel tette ki, ekkor körözte le a World Wide Web.
Leggyakrabban különböző programokat tárolnak-terjesztenek FTP-vel. Akár egy teljes Internet szolgáltatás kialakítható az ingyenes programokból; ezen túlmenően, ezernyi hasznos programot találhatunk az FTP szervereken a legkülönfélébb operációs rendszerekre, amelyekhez hasonlókat a számítástechnikai lapok CD-ROM mellékletein találhatunk (2. ábra).
 |
| 2.ábra. Magyar nyelvű FTP-hely nyitólapja |
Az FTP szerverek egy része csak szűk felhasználói kört szolgál ki, és az ezekhez való kapcsolódáshoz az adott gép rendszergazdájától kapott egyedi azonosító (login név) és jelszó szükséges. Az FTP szerverek másik, nagyobb része úgynevezett anonim FTP szerver. Ezek nyílt hozzáférésűek, azaz gyakorlatilag bárki letöltheti róluk az erre szánt fájlokat. A távoli gépre (host-ra) ekkor is be kell jelentkezni egy felhasználói névvel. A legtöbb gép megengedi az „Anonymous” (névtelen) vagy a „Guest” (vendég) felhasználó bejelentkezését is. A névtelen FTP szerverek esetében jelszóként a saját E-levél címet szokás megadni. Egyes FTP szer-verek, vissza is ellenőrzik, hogy a jelszóként begépelt E-levél cím létezik-e, és ha nem, megtiltják a hozzáférést. Az FTP szervereken a letölthető fájlok általában a /pub könyvtárban találhatók. Sok szerveren a /pub könyvtárat „nem is látjuk", ez azt jelenti, hogy a szerver úgy van beállítva, hogy csak a nyílt hozzáférésre szánt részét láthatjuk, azaz azt, amit máshol a „/pub" mögött találunk.
Az FTP-szerverek gyakran korlátozzák az egy időben rájuk kapcsolódó felhasználók számát. Amikor ezt elérték (ami népszerű szervereken gyakran előfordul) újabb belépést nem engednek meg. Ha hibaüzenetet kapunk, hogy a belépési kísérlet nem sikerült, valószínűleg ez van a háttérben, próbáljuk meg később újra. Az FTP-szerveren található fájlok nagy része tömörített (archív) formátumban van. Az ilyen típusú fájloknál a kibontáshoz egy tömörítő/kibontó segédprogramra van szükség. A DOS/Windows fájlokhoz a WinZip vagy a PKUNZIP, a Mac fájlokhoz a Stuffit nevű program, és az UNIX-felhasználóknak a GZIP másolatát kell beszerezniük. Ha nincs tömörítő/kibontó programunk, mindhármat le tudjuk tölteni a gatekeeper.dec.com címről.
Az FTP-szerverek használatakor fokozott a vírusveszély. A legtöbb szerver-adminisztrátor az összes, szerverre érkező fájlt ellenőrzi, de néhány fertőzött fájl így is bekerülhet a rendszerükbe. Mielőtt letöltenénk a fájlokat, győződjünk meg arról, hogy van-e valóban korszerű víruskeresőnk. A jobb víruskeresők beállíthatók „automatikus védelem” módba, amikor a program folyamatosan fut és keresi a vírusokat és a vírushoz hasonló működést (mint a fájl tulajdonságainak megváltoztatása és így tovább). Az automatikus védelem állandó használata némileg lassítja a számítógéppel végzett munkát, de nagy gondot okozó problémákat előzhetünk meg vele.
Az FTP szerverek nemcsak WEB böngészővel érhetők el, hanem kifejezetten FTP használatra szolgáló programok segítségével is. Ha így jelentkezünk be egy távoli szerverre, akkor a fájlátvitel során az FTP-szolgáltatók nyitva tartják az élő vonalat, így a programokat nagy sebességgel vihetjük át. Ha ellenben Web-en keresztül jutottunk be az FTP-be, akkor a kapcsolat a csomagkapcsolt küldési módszer miatt szakadozott, ami jelentős sebesség-lassulást eredményez, főleg a zsúfolt Internetes időszakokban.
Az egyik legjobb FTP felhasználói program a CuteFTP, amelynek régebbi változatai még ingyenesek voltak. A legfrissebb 4.2 változat, amely már fizetős, alábbi helyről tölthető le: <http://www.cuteftp.com>. A Windows 95 is tartalmaz FTP segédprogramot, amely azonban szöveges alapú program, használata kényelmetlen.
Az Internet nem azonos a World Wide Web-el. Míg az Internet egy számítógépes hálózat összefoglaló neve, addig a World Wide Web sok más alkalmazás közül az egyik – igaz, a legnagyobb mértékben elterjedt – alkalmazása ennek a hálózatnak. Egy másik igen elterjedten használt szolgáltatás az elektronikus levelezés, az E-levél (E-mail). Az Internethez csatlakozók kapnak egy levelezési címet, és erről küldhetnek-fogadhatnak üzenetet.
A cím a felhasználói személyre utaló névből, az ezt követő szimbólumból @ (jelentése: -ban, -ben) és egy címből áll. Ez utóbbi részt domain-nek vagy körzetnek hívják. A körzet az Internethez csatlakozó gépek egymásra épülő címrendszerének valamelyik szintje, a hálózat egy adott tartományát jelöli; a legfelső szint az országot (pl. .hu) vagy az intézmény típusát (pl. .edu) jelzi, az alatta levő pedig a gép tulajdonosát (pl. .iif) Felépítésük fordított rangsor szerinti (hierarchikus), a cím végén lévő főkörzeteknek 3 típusa van: országok, intézmények és hálózatok.
Az országokat az ISO szabvány szerinti kétbetűs rövidítésük jelöli:
| AT | Ausztria | IT | Olaszország |
| BG | Bulgária | LT | Litvánia |
| BE | Belgium | LU | Luxemburg |
| CH | Svájc | NL | Hollandia |
| CZ | Csehország | NO | Norvégia |
| DE | Németország | PL | Lengyelország |
| DK | Dánia | PT | Portugália |
| ES | Spanyolország | RO | Románia |
| FI | Finnország | RU | Oroszország |
| FR | Franciaország | SE | Svédország |
| GR | Görögország | SI | Szlovénia |
| HR | Horvátország | SK | Szlovákia |
| HU | Magyarország | SU | a volt Szovjetunió |
| IE | Írország | UA | Ukrajna |
| IS | Izland | GB vagy UK | Nagy-Britannia |
Az intézmény főkörzetek néhány fajtája:
COM kereskedelmi cég
EDU oktatási, kutatóintézmény
NET a hálózati szolgáltató
MIL katonai szervezet
GOV kormányintézmény
ORG egyéb (non profit) intézmény
Az E-levél fejrésze tartalmaz minden fontos adatot, amely a kézbesítéshez szükséges. A vett leveleknél a fejléc azt is megmutatja, hogy milyen úton érkezett az üzenet a feladótól. Ha a levél nem jut célba, akkor visszakerül a feladóhoz, s a feladó a fejrészből kiolvashatja, hogy merre járt a levél és mi nincs rendben.
Az elektronikus levelezésnek több kedvező tulajdonsága van:
A levelek küldését és fogadását egy, folyamatos hálózati kapcsolattal rendelkező számítógépen futó program, a levelező (Mail)-szerver végzi. A felhasználók ténylegesen ennek a programnak küldik a leveleket, illetve ettől kapják meg a leveleket. Az elküldött és a kapott leveleket ez a program tárolja, és a címek alapján végzi a hálózaton keresztüli kézbesítést. Lényeges megkülönböztetni a hálózati Internet címeket a levélcímtől. A levelek címrésze határozza meg annak a gépnek az Internet címét, amelyen a levelezést kiszolgáló program fut, és ezen program alapján a gépre küldött leveleket egy olyan lista segítségével kézbesíti, amely a gépen a levelezésbe bevont felhasználókat azonosítja.
Az E-levél egyik vonzó tulajdonsága, hogy gyors. Természetesen a gyorsaság csak akkor érvényesül, ha a levelező partner is megfelelően vesz részt az adatközlésben. Nem illik partnerünket napokig megvárakoztatni a válasszal. Egy gyors üzenetet arról, hogy miért nem válaszolunk azonnal és részletesen, mindig van idő elküldeni! Minden levélírótól elvárható, hogy minél rövidebben és érthetőbben próbálja meg összefoglalni a közlendőjét, mert a címzett valószínűleg ugyanolyan elfoglalt és csak néhány perce van az elektronikus posta átnézésére. Ne csodálkozzunk, ha a hosszabb leveleket olvasatlanul hagyják, vagy megfeledkeznek a válaszról.
Az elektronikus levelezés sokkal kevésbé formális, mint a hagyományos, a címzésre, megszólításra és aláírásra használt túlzottan hivataloskodó megoldásokat az elektronikus levelekben el kell kerülni. A magyar nyelvű levelezésben is gyakoribb a tegeződés. Mindazonáltal önmagunknak kell megítélnünk, hogy milyen mértékben élünk ezzel a szabadsággal. A legtöbb levelezőprogramban, ha egy levélre válaszolunk, az eredeti szöveget beilleszthetjük a válaszunkba, hivatkozásként. Ezt a fajta idézetet eredeti szöveg sorai elé írt „>” karakter jelzi. Általában nem szükséges a teljes levelet idézni, különösen akkor, ha hosz-szabb üzenetről van szó, és csak rövid megjegyzést akarunk hozzáfűzni. Ilyenkor töröljük ki a válaszunk szempontjából érdektelen sorokat, és csak a fontosabb mondatokat idézzük. Vagy állítsuk be úgy a levelező programot, hogy ne küldje az eredeti üzenetet.
Az elektronikus levelezésben a címzett lehet egy – parancsokat végrehajtó – számítógép program is, tehát üzenetet nem csupán személyeknek küldhetünk, hanem a levelek, illetve az azokban lévő parancsok fogadására felkészített számítógépeknek is. Ezen alapul egy igen elterjedt, közösségi formája az elektronikus levelezésnek: a levelezőlista vagy levelezőcsoport (mailing list, listserv list, distribution list, discussion forum, interest group, electronic conference, e-forum). A levelezőlisták híranyagát olyan elektronikus postafiókokba továbbítják, amelyeknek a tulajdonosai felirat-koztak az illető csoport listájára. A listának, mint egy felhasználónak saját elektronikus címe van, amelyre küldött levelet a listakezelő program minden listatagnak elküldi. A listák többsége teljesen nyitott, a listakezelő program címére küldött „subscribe" tartalmú levéllel feliratkozhatunk rá, az „unsubscribe" tartalmúval pedig kiiratkozhatunk belőle.
A levelezőcsoportok egy szűkebb kört (jellemzően néhány száz embert) érdeklő témák megvitatására alkalmasak. Néhány fajtája a levelezőcsoportnak: Szakmai fórumok (egy tudomány- vagy szakterület, ill. érdeklődési kör tagjainak tájékozódását, információcseréjét teszik lehetővé egyenrangú részvétellel) – Vitázó és beszélgető fórumok (nem tematikus alapon szerveződő vagy széles témakörrel foglalkozó csoportok, a fő céljuk a „beszélgetés" és a „demokratikus vitatkozás") – Hírcsatornák egy személy vagy egy intézmény által szolgáltatott információs anyagok terjesztésére jönnek létre; a szétküldött levelek esetleg származhatnak a lista többi tagjától is.
A levelezőcsoportok alapítása bizonyos felelősséggel jár együtt, mivel lehetőséget teremtünk arra, hogy egy nagyobb közösséghez juttassunk el gondolatokat, véleményeket. Sajnos az Internet-et sem kizárólag jó szándékú, felelősséggel, jó ízléssel és tűrőképességgel bíró emberek használják. Ezért nem ritka eset, ha eldurvult, vagy személyeskedő viták alakulnak ki a párbeszéd folyamán. Némi védelmet nyújtanak ez ellen a „zártkörű” listák, ahol a szerkesztő (moderátor) vagy a tulajdonos joga az új tagok felvétele, így lehetőség van a tagság megválogatására, illetve a nem kívánatos tagok kizárására. Ez a megoldás arra is alkalmat ad, hogy megkérjük az újonnan jelentkezőket, küldjenek szakmai önéletrajzot vagy valamilyen bemutatkozó levelet a többi tagnak. Ez megkönnyíti a későbbi levelezést.
A szerkesztett (moderált) listáknál a szerkesztő kizárólagos joga a levelek továbbküldése a lista tagjainak, sőt esetleg az új tagok felvételét is ő engedélyezheti egyedül. A lista tulajdonosa és a szerkesztő nem feltétlenül ugyanaz a személy, s mivel egy szerkesztett lista napi feladatokat jelent, ezért gyakran többen, felváltva vállalják a szerkesztő szerepét. A szerkesztőnek egyidőben kell szerkesztőnek és diplomatának lennie. A szerkesztő nemcsak megszűrheti a leveleket, hanem belátása szerint saját megjegyzéseivel is elláthatja azokat. A tapasztalatok szerint a szerkesztett levelezőcsoportoknál könnyebb elérni a párbeszéd magas színvonalát és elkerülni a témától való elkalandozást, de ez több időt és munkát igényel a fenntartók részéről. Az elektronikus levelezőcsoport indítása és fenntartása viszonylag kevés számítástechnikai ismeretet igényel és különösebb gépi háttér sem kell hozzá [5]. Egy-egy listára feliratkozni igen egyszerű, tehát érdemes megpróbálni. A belépés után rendszeresen megkapjuk a kiadványokat. Ez a csoport-híranyag napi 100 kbájt is lehet, tehát azért óvatosan kell bánni a listákkal.
A magyar vonatkozású levelezőcsoportok adatait többek között a Magyar Elektronikus Könyvtár-ba illesztett HUNLIST ( http://www.mek.iif.hu/porta/virtual/magyar/hunlist.htm ) tartalmazza. Egy másik levelezőcsoport gyűjtemény a http://www.centralnet.hu/gyuj-temenyek/levlista/abc.php3 címen található.
A magyar nyelvű levelezési listák között rendkívül népszerű a HIX, amelynek Web-címe: <http://www.hix.com/ > , illetve E-levél címe: help@hix.com <mailto:help@hix.com>. Ez a listagyűjtemény több ezer tagot számlál. Sok rész-listája van. A HIX egy nyilvános magán-információs rendszer a „közösség szolgálatában" – szolgáltatásai bárkinek ingyen a rendelkezésére állnak, aki azokat a lehetőségek keretein belül, jóindulattal használja.
Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk az elektronikus levelezés hátrányos tulajdonságai-ról is. Szakértők szerint Magyarországon több ezer otthoni és munkahelyi számítógépben van olyan illegálisan bejuttatott program, amely lehetővé teszi azt, hogy a gép tulajdonosának tudta és beleegyezése nélkül az Internet felől bárki beléphessen a számítógépébe, és ott adatokat töröljön, módosítson, információkat, jelszókat stb. lopjon a gépből, fájlokat töltsön fel a gépre, vagy egyszerűen lehetetlenné tegye a számítógép további működését. Az ún. crackerek rendszeresen pásztázzák az Inter-net-et, és kipróbálják, hogy az útjukba akadó számítógépeken akad-e ilyen beépült kapu-nyitó „trójai faló <trojai_csaladok.shtml>” típusú program. A programok illegális beépítése leggyakrabban E-levéllel (küldd el ezt a levelet tíz másik címre, és nagy szerencse fog érni...), vagy „ajándékba" küldött hasznos programok (képernyővédők, születésnapi köszöntő programok stb.) segítségével történik. A számítógépbe beépült program ezután az Internet felől érkező kérdésre válaszol, és a támadó számára kinyit egy „kiskaput” a gépen. Az Internet-en kereső felhasználók többsége ma átlagosan 3-6 óránként kap ilyen láthatatlan támadást. Napjainkban Magyarországon is valószínűleg több százan folytatják ezt a „játékot”.
Ezen kívül E-levélben sajnos lehet rosszindulatú levélbombát is kapni. Ennek lényege, hogy egy adott nagy terjedelmű üzenetet valaki szándékosan, egy erre alkalmas programmal ezres nagyságrendű másolattal küld el címünkre. Az elküldött üzenet, amint eléri a levél-szervert, a megadott példányszámra sokszorozza magát, és megérkezése után elfoglalja az összes E-levél tárterületünket, emiatt más, fontos levelek visszaküldésre kerülnek. Rosszabb esetben az Internet szolgáltató meg is szüntetheti a postafiókot arra hivatkozva, hogy nem töltöttük le a leveleinket. A levelek letöltésének felesleges nekiállni, érdemesebb a postaláda teljes tartalmát törölni, és azokat, akikkel gyakran levelezünk, értesíteni az eseményről, hogy újra küldjék el az esetleges üzeneteiket.
Az elektronikus levelezésnek még a jó szándékú felhasználás esetén is vannak biztonsági korlátai. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az elektronikus levelező rendszerekben – egyelőre még – probléma a levelek hitelességének és a „kézbesítés" tényének ellenőrizhetősége. Az Interneten a legtöbb elektronikus posta éppolyan nyilvános, mint egy postai levelezőlap. Az üzenet a feladó számítógépet elhagyva egyik kiszolgálóról a másikra kerül és a címzett felé tartó hosszú útja során könnyedén elfoghatók, ráadásul lehetetlen megmondani, hogy az üzenetet elolvasta-e valaki, mielőtt célba ért volna. Egyetlen módon védhetjük meg elektronikus postánkat a kukkollóktól: ha titkosítjuk őket, az üzenetet lényegében egy digitális borítékba rejtjük, amelyet a leselkedők nem tudnak felnyitni. A Web legnépszerűbb rejtjelező programja a Pretty Good Privacy (PGP), amelyet Phill Zimmemann számítógépes biztonsági szakember dolgozott ki.
Napjainkban az Internet egyik legbosszantóbb jelensége a tömegesen postázott kéretlen levél (spam). Az ilyen levelek – amelyek legtöbbször hirdetéseket, reklámokat tartalmaznak – pazarolják az Internet erőforrásait, leterhelik a szervereket, az embereknek pénzbe és időbe kerülnek.
A kéretlen leveleket legtöbbször illegális címlisták alapján küldik ki. Ezek úgy készülnek, hogy egy kereső programot (robotot) valaki ráállít a weblapokra, hogy azokon végig járva minden ott szereplő E-levél címet tároljon el egy listában. Ezeket a címeket aztán árulják, vagy egymás között cserélgetik. Az is előfordul, hogy levelezőlisták leveleiből, vagy hírcsoportokból gyűjtik le – szintén erre a célra írt programokkal – a címeket. Szintén elég gyakori az a módszer, hogy egy web-lapon „regisztrációhoz" kérik el az E-levél címed, amit aztán beillesztenek egy kéretlen levél listára, és eladják világszerte.
Az összegyűjtött címlisták, pl. E-levél és hirdetési kampány alapjai lehetnek, bár az Internet illemszabályai (pl. a netikett: http://www.sch.bme.hu/net/netiquett.html ) tiltják a felhasználók elárasztását elektronikus levelekkel. Ezt általában be is tartják, illetve finom módszerekkel kerülik meg. Például Web-oldalakon reklámoznak levelezési listákat, amiken keresztül bizonyos adatokhoz, szolgáltatáshoz – pl. hírekhez, adatokhoz, ingyen programokhoz – juthatunk, s közben minden levélben kapunk valamilyen hirdetési anyagot is. Különösen érdemes vigyázni, pl. az ingyen képeket (clip-art-okat) ajánlgató oldalakkal, könnyen valamilyen ravaszul szerkesztett reklám oldalra kerülhetünk.
A kéretlen levelek feladója sok esetben valamilyen számítógép közbeiktatásával küldi el üzenetét. Igy a feladót nehezebb vagy lehetetlen megtalálni, és felelősségre vonni. A feladó azonosításában segíthet a levelek fejléce, amelyből megállapítható az út, amit a levél megtett, és ha az nem is deríthető ki hogy pontosan ki volt a feladó, megállapítható a szolgáltatója, aki már az időpontok alapján meg tudja találni az illetőt. A kéretlen levél elleni harc egyre hevesebb. Egyre több szolgáltató zárja ki azonnal a kéretlen leveleket küldő felhasználóit, egyre több helyen létezik már olyan cím, ahol lehet reklamálni. A reklamációt a teljes fejlécet idézve kell megtenni, mert abból látszik, hogy ki volt a feladó.
A rossz-szándékú kéretlen levél küldők általában nem a saját szerverüket használják fel a levelek elküldésére, hanem más szervereket, amelyek úgy vannak beállítva (konfigurálva), hogy bárkitől (tetszőleges címről), bárkinek (tetszőleges címnek) továbbítják a leveleket. Az ilyen szolgáltatást angolul open relay-nek hívják. Az Internet közösségének egyik védekezése a kéretlen levél ellen, hogy az ilyen tulajdonságú gépeket kitiltják, vagyis ezekről a gépekről érkező leveleket nem fogadják el. Az open relay tulajdonságú gépek IP címeit az ORBS <http://www.orbs.org/> (Open Relay Blocking System, http://www.orbs.org/) nevű szervezet gyűjti.
A postán küldött kéretlen hirdetések, a szemetesládában végzik. A kéretlen levél is hasonló, de van néhány lényeges különbség a két dolog között. A kéretlen levelek továbbítási költségét nem a feladó fizeti, hanem a címzett. A felhasználó fizet a lehívott adatmennyiségért, a postaláda méretéért, a levelek lehívási ideje alatti telefonszámláért. Sok kéretlen levél – sok kidobott pénz. A bosszankodásról és az elveszett időről persze nem is beszélve, ami végignézésükkel és törlésükkel jár együtt.
Az utóbbi időben kialakult az Internetről egy olyan nézet, hogy az nem más, mint egy új, igen hatékony reklámfelület. Valóban lehet hatékonyan hirdetni a világháló lapjain, de ez általában közvetett módon történik. Gyakran látogatott, szolgáltató jellegű, illetve érdekes oldalakra szoktak elhelyezni hirdetéseket reklámcsíkok formájában, mert a reklámszakemberek is felismerték, hogy nem célszerű egész oldalköteget hírverésre kia1akítani, mert azokat senki sem látogatná.
Mindenkit idegesít a kéretlen hírdetés. Ma már az újságokban, folyóiratokban néha oldalakat kell lapozni, amíg értelmes tartalomra bukkanunk. Sajnos a világhálón is egyre több a reklámcsík, főként a leglátogatottabb helyeken, a keresőknél.
Arra, hogy hogyan döntse el egy cég, hogy hova helyezi el a hírdetését, statisztikák állnak rendelkezésre. Pontos adatok vannak arról, hogy melyik szolgálatot hetente vagy naponta hány találat éri, hányszor keresték. Ez a nagy keresők esetében több milliós szám szokott lenni. Akik a Web-en kínálnak hirdetési felületet, gyakran ígérik, hogy az oldalakat több millióan fogják látni. Abból azonban, hogy sok millió ember használja az Internetet nem következik, hogy mindannyian rendszeres látogatói is a Web-lapoknak, illetve, hogy mindannyian felkeresik a hirdetésünket. Ezért a hirdetőket gyakran csalódás éri az internetes hirdetésből várt bevétel-növekedéssel kapcsolatban. A látogatottság mérésére használt számlálók nem a látogatókat, hanem a látogatásokat számolják, ami lényegesen nagyobb eredményt ad. Például a Webcrawler nevű kereső saját állítása szerint 2000. március 12-18 között 18 millió kérést kapott, ez ugyancsak saját állításuk szerint mintegy 2 millió felhasználót jelenthet. Nemritkán a számlálókat befolyásolják: mesterségesen pörgetik, vagy a szövegbe olyan csalikat helyeznek el, amit a keresők találatként kiadnak, s így csalnak olvasókat az oldalra, akik aztán látva a félrevezetést bosszúsan továbbállnak. A számlálók tehát megbízhatatlanok, nem alkalmasak egy hírdetés hatékonyságának meghatározására. Az sem állapítható meg, hogy az oldalt mennyi ideig olvasták, hiszen az oldal letöltése után megszakad a kapcsolat az olvasó és a kiszolgáló gép között. A nyilvántartásokkal is vannak problémák: az ismeret, az adat ugyanis érték, és ezt már sokan felismerték. A gyanútlan látogatók adataiból készült adatbázisok piacra kerülhetnek, és a bennük szereplők akaratuk ellenére reklámkampányok célpontjaivá válhatnak, illetve más módon visszaélhetnek adataikkal. Ez az oka annak, hogy a felhasználók egyre kevésbé hajlandók nyilvántartásba vetetni magukat.
A portálok egyes nagy Internet tartalomszolgáltatók által létesített Web-helyek, „kirakatok”, ahol néhány oldalon információforrásokat gyűjtenek össze, továbbá linkeket helyeznek el a hálózat legnépszerűbb szolgáltatásaira (pl. keresőrendszerekre, hírszolgálatokra). Az Internet-nek ezek a „főbejáratai” rendkívül népszerűek. Egyre több a szakmai portál is, ezek egy-egy szűkebben vagy tágabban vett szakma ismereteit kínálják a felhasználóknak rendezett, könnyen használható formában.
 |
| 3.ábra. Műszerfajta szerinti kereső menü |
 |
| 4. ábra. Gyorsulásmérők gyártói a Control Engineering portálon |
Az Internet-nek ezek a „főbejáratai” rendkívül népszerűek. Egyre több a szakmai portál is, ezek egy-egy szűkebben vagy tágabban vett szakma ismereteit kínálják a felhasználóknak rendezett, könnyen használható formában. A műszertechnikával kapcsolatos portálokon például osztályozási rendszer (műszerfajta) és gyártó cég név szerint lehet adatot keresni ( 3. és 4. ábrák).
Ha eljutunk egy gyártóig, vagy egy adott típusig, általában egyetlen kattintással küldhetünk E-levelet további, részletes adatot vagy árajánlatot kérve (5. ábra).
 |
| 5.ábra. Műszergyártó adatai |
Magyarországon nincs általános célú műszer-, méréstechnikai Web-portál. A külföldi és magyar gyártók saját termékeiket reklámozó honlapokat tartanak fenn, ezen kívül néhány meghatározott szakmai területen működő folyóirat, pl. a Lombik és Reaktor (www.lombikesreaktor.hu), vagy a Labor Hírnök ( www.labor.hu ) honlapján van kereskedelmi jellegű vásárlói tájékoztató.
Az iparilag fejlett országokban vannak műszertechnikai Web-portálok egy-egy szűkebb szakterületre, például labortechnika, kémiai analitika, vagy automatizálás. Néhány külföldi műszer-, méréstechnikai portál címe:
www.electricnet.com/BuyersGuide,
www.componet.de,
www.laboratoryequipment.com,
www.instrument-et.co.uk,
www.tmworld.com,
www.isadirectory.org.
Az Internet nemcsak a hagyományos levelezést váltja ki, hanem más területekre is betör, például a vezetékes- és mobil távközlésbe. Egyre élesebb a küzdelem a telefongyárak és a számítógépes hálózati berendezéseket gyártó új óriás cégek között. Az már nyilvánvaló, hogy az Internet által elterjesztett IP és az állandó, 64 bites adatcsomagokat továbbító aszinkron hálózati protokoll (ATM, Asynchronous Transfer Mode) a telefonhálózat részévé válik. Szinte biztosra vehető, hogy a közeljövőben megvalósul a beszédet, zenét, mozgóképet továbbító távközlési és a számítógépes hálózati eszközök egybeolvadása. A kérdés az, hogy ki szállítja ehhez az eszközöket, az otthonról telefonon beszélők hangját digitalizáló és visszaalakító gépeket, az új rendszerű központokat, a közöttük haladó átmenő vonalakon a forgalmat lebonyolító berendezéseket, illetve hogy milyenek lesznek a „beszéd az IP-n" (Voice over IP, VoIP) elnevezéssel jelölt rendszer szabványai. Ennek a rendszernek egyik fontos felhasználása az Internet-en keresztül való telefonálás, amelynek hangminősége ma még gyengébb a hagyományosnál. 1999 óta hazánkban is több mobilszolgáltató vezette be a VoIP nemzetközi összeköttetést biztosító szolgáltatását, amely jelentősen csökkentette a nemzetközi telefonhívások díját.
A legfrissebb Internet újdonságok egyike a mobiltelefonról való internetezés lehetőségét biztosító WAP (Wireless Application Protocol, magyarul: Vezeték Nélküli Csatlakozási Protokoll). A jelenlegi WAP szolgáltatással kapcsolatban az általános vélemény az, hogy a felfokozott elvárásoknak még nem felel meg a színvonal. Sokan nehezményezik azt, hogy megvásárolják a drága, wap-böngészős mobil telefonokat, ám a gyakran túlterhelt, foglalt szerverekről cserébe csak néhány soros, lassan mozgó szöveget lehet letölteni, ráadásul egy bankkártya felénél is kisebb felületen kell azt elolvasni.
A legalapvetőbb szolgáltatások, amelyeket kivétel nélkül mindenki elvár a WAP-tól, az a mobil E-levél hozzáférés és az elektronikus fizetés/bankkártya használat. A testreszabott információk – időjárás előrejelzés, tőzsdei adatok/hírek – mellett igény van bonyolultabb és műszakilag igényesebb „valódi” szolgáltatások iránt. Ezeknél a megoldásoknál több szolgáltató – mobil szolgáltató, Internet tartalomszolgáltató, pénzintézet – együttműködésére van szükség és a berendezések hatékony összehangolására.
Az amerikai International Data Corporation meglepő előrejelzése szerint 2002 végére a vezeték nélküli felhasználók száma meghaladja majd a hagyományos módon Internetre kapcsolódók számát. Az előrejelzés szerint 2 év múlva a világon mintegy 700 millió WAP-böngészős telefon felhasználó lesz, közülük várhatóan 200 millió fogja mobiltelefonján keresztül használni az Internetet.
Az Internet és a World Wide Web jelentőségéhez nem férhet kétség; többet jelentenek, mint egy új hírvivő eszköz vagy egy új távközlési technológia. Súlyuk akkora, hogy a tájékoztatási rendszert, a kereskedelmet, a jogrendszert és a szociális kapcsolatokat egyszerre változtatják meg. Az információ áramlása soha nem látott méreteket ölt. A fejlődést azonban nem értékelhetjük egyértelműen hasznosnak és örvendetesnek, hiszen arról van szó, hogy az ember feltalált egy olyan sebességű információ hordozót, amely próbára teszi saját információfelfogó és döntéshozó képességét. A számítógépek számos unalmas tevékenységtől szabadítanak meg bennünket, az így felszabaduló időnket értelmesebb célokra, emberi kapcsolataink építésére fordíthatjuk. Ugyanakkor az informatika veszélyeire is oda kell figyelnünk: az információözönben – amely akár az Interneten, akár a hagyományos távközlő csatornákon keresztül zúdul ránk – könnyen elveszíthetjük az igazi értékeket. Az Internet segítségével mindenki kiléphet a nyilvánosság elé. Milliók vihetik (és viszik is) fel a maguk mondandóját a hálózatra, s milliók hívhatják azt le, azaz nincs itt semmiféle információs befolyásoló hatalom. Az is igaz ugyanakkor, hogy a felhasználók számára az elérhető információk döntő része tökéletesen érdektelen. Elemi érdekünk, hogy megtanuljunk válogatni, csak az értékes, hasznos ismeretekre fordítani figyelmünket. Ahogy meg kell tanulnunk használni a technikai forradalom által nyújtott eszközöket, ugyanúgy meg kell tanulnunk az információs forradalom „áldásait” is kezelni. Egyensúlyt kell teremteni a legkorszerűbb információs és kommunikációs technológia és az emberi kapcsolattartás között olyan módon, hogy az alkalmazott technológia ne akadályozza, hanem segítse a természetes emberi kapcsolatok kialakulását.
1. Porter, P.: Growth spurt: Engineers continue to increase their use of the Internet, including their time online. Global Design News, October 2000, 85-89 p.
2. Kenzler Mihály: Grafikai tervezés laikusoknak (PC World 1996 március-április-május)
3. Perlaki Attila: Hogyan készítsünk saját honlapot a WEB-en? (Magyar Elektronikus Könyvtár) http://www.mek.iif.hu
4. Tölgyesi, János (1997) Tanuljuk mindennapi internetünket! (Paul Gilster Digital Literacy című könyve kapcsán) JEL-KÉP, 1997/4.
5. Hogyan indítsunk saját BITNET/INTERNET levelezőcsoportot? TI: NIIF füzetek (sorozatcím) AU: Drótos László DT: oktatási segédlet PD: 1995/03 SO: NIIF információs füzetek II/4 — NIIF, Budapest, 1995.
6. Design Issues Architectural and philosophical points. http://www.w3.org/DesignIssues/Overview.html
7. Hypermedia, or the Fate of Writing. http://www.cc.rochester.edu/College/FS/Seminars/DigiCult/6aHypermedia.html
8. Hypertext and Critical Theory. <http://landow.stg.brown.edu/ht/contents.html>
9. State of the Art Review on Hypermedia Issues And Applications. http://www.isg.sfu.ca/~duchier/misc/hypertext_review/index.html
A laprendszer készítője: UFE Bt.