Tudnivalók forrasztáskor

 

Ahhoz, hogy mechanikailag tartós és jó vezetőképességű forrasztási helyeket kapjunk, először is a fémrészeket meg kell tisztítani. A tisztítást el lehet végezni mechanikusan acélgyapjúval vagy csiszolóvászonnal is, illetve kémiai úton, zsíroldóval (pl. alkohollal).
Forrasztás előtt ellenőrizze azt is, hogy az egyes elemek jól vannak-e össze­kötve: a fémlemezek egymásra vannak-e helyezve, a drótok össze vannak-e sodorva, és ha mód van rá, akkor a forrasztási hely köré vannak-e csavarva.
Forrasztás után a hegyet óvatosan el kell venni, hogy a forrasztási hely tiszta és sima maradjon.
Ha forrasztás után óvatosan még fújjuk egy kicsit a forrasztási helyet, akkor az hamarabb megszilárdul.
Ahhoz hogy tisztán tudjunk dolgozni, az is elengedhetetlenül fontos, hogy ne használjunk több ónt, mint amennyi a forrasztáshoz valójában szükséges. A felesleges ón rövidzárlatot okozhat, és a szerkezeti elemeket is károsíthatja.
 

A forrasztóhegy karbantartása

Ahhoz, hogy a forrasztás eredményes legyen, fontos,hogy a forrasztópáka hegye mindig legyen jól beónozva. Ez azt jelenti, hogy a hegyet egy réteg ónnal be kell vonni. A reveképződések, melyek a túlmelegedés és a megégett ón hatására alakulnak ki, nem vezetik a hőt. Ezeket egy nedves szivaccsal le kell törölni. Manapság általában tartós forrasztóhegyet használnak, a tiszta rézből készült forrasztóhegyeket ritkán alkalmazzák. A forrasztóhegyek felülete rendkívül érzékeny a mechanikai behatásokra. Ezért ha ez megsérülne, cserélje ki egy újra. Semmiféleképp se reszelje le, vagy köszörülje ki!
 

Az, hogy milyen forrasztó berendezést és forrasztóhegyet kell használni, az a forrasztandó anyagok fajtájától és méretétől függ. Ha forrasztó berendezést vásárol, akkor olyan típust válasszon, amelyiknél legalább a forrasztóhegyet lehet cserélni, hogy ezzel tudjon alkalmazkodni a munkavégzéshez szükséges feltételekhez.
Ahhoz, hogy a forrasztandó részek hőmérséklete meghaladja a forrasztóón olvadáspontját, még a forrasztás megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a forrasztandó részek kellőképpen fel tudják-e venni a forrasztópáka által leadott hőt. Ha a forrasztandó felület túlságosan gyorsan leadja a hőt, akkor egy vékony forrasztóheggyel nem igazán fog célt érni. Ez a felület egyszerűen nem tud elég hőt felvenni, mert a forrasztópáka fűtőszála és a forrasztási hely közötti hőellenállás túlságosan nagy. A túl nagy forrasztóhegy viszont egészen bizonyosan túlfűti a szerkezeti elemeket.
 

A forrasztóállomás egy elektronikus hőmérsékletszabályozóval ellátott és cserélhető hegyű forrasztópákával is felszerelt berendezés. A beállított hőmérsékletre hamar felmelegszik, és konstrukciója miatt nehéz feladatok elvégzésére is alkalmas (pl. nyáklapok forrasztása).


A forraszanyag és a forrasztózsír

Forraszanyagnak olyan fémet használhatunk, aminek az olvadáspontja alacsonyabb, mint a forrasztandó fémeké. A forraszanyagot először meg kell olvasztani egy erre megfelelő berendezéssel, és az a megszilárdulása után egymáshoz tapasztja az összekötendő fémeket. Ideális esetben a forraszanyag finoman szétfolyik az összekötendő szerkezeteken. Eközben a fémfelületéhez tapad és bevonatot képez rajta. Ezt a felületi kötést nevezzük adhéziós jellegű kötésnek.

A forraszanyagnak a csövek és a drótok közötti nagyon kicsi hézagokba is be kell tudni folynia.
A szilárdság tekintetében kompromisszumot kell tudni kötni. Alapszabály: a forraszanyag legyen a lehető legszilárdabb, de ne váljon rideggé. Általánosságban érvényes, hogy a lágyforrasz-kötések csak akkor teherbírók, ha a forrasztott részek egymást fedik vagy egymással közvetlen kapcsolatban vannak. A forraszanyagnak csak összekötő szerepe van, nem ennek kell a terhelést hordoznia.

Forraszanyagként általában ónt használunk. Ez természetesen nem tiszta ónt jelent, hanem több fémnek az ötvözetét (általában 63% ón és 37% ólom). Más fémek hozzáadásával lehet a forraszanyag tulajdonságait javítani, mint például, hogy hamarabb olvadjon meg, illetve, hogy jobban terüljön.

A standard ónötvözet olvadási pontja 183°C. Az ólommentes forraszanyagoknál, amelyeket környezetvédelmi okokból ajánlanak, kb. 35 °C-kal magasabb olvadási ponttal kell számolni. Különösen az elektronikus kapcsolásoknál fontos, hogy a forraszanyagnak alacsony legyen az olvadáspontja, mert az érzékeny szerkezeti elemek a túlmelegedés miatt megsérülhetnek.

A megfelelő forraszanyagon kívül szükség van még úgynevezett forrasztózsírra is. Ez az anyag tisztítja meg az alkatrészek felületét és megakadályozza a fém felületének oxidációját, hiszen a levegővel való érintkezés során majdnem minden fémfajta oxidálódik.

Elektronikus alkatrészek, kapcsolólapok stb. forrasztásához finom, üreges forrasztódrótot használnak, aminek van egy forrasztózsírt tartalmazó magja. Előnye: a hevítés hatására a forrasztózsír – többnyire kolofónium – automatikusan megfelelő mennyiségben adagolódik.
A kolofónium az egyfajta gyanta, ami különösen alkalmas forrasztózsírnak, mert szigetelő és korrózióvédő tulajdonságokkal rendelkezik.

Ezzel szemben ha vízvezetékszerelésnél rézcsöveket használunk, akkor azoknak az összeforrasztásához masszív forrasztódrótra (tömör drótra) és forrasztórúdra van szükség, amit 100 grammos kiszerelésben lehet kapni. Ehhez forrasztózsírként úgynevezett forrasztóvizet kell használni. Kiszereléstől függően többnyire különböző savakat és agresszív sókat tartalmaz, amelyek nagyon jó nedvesítő hatással bírnak, viszont korrodálhatják a fémet. Ezért a forrasztóvízzel kezelt forrasztási helyeket mindig gondosan meg kell tisztítani.

Az ezüstforrasz szinte mindenfajta fémből készült alkatrész összekötésére alkalmas, méghozzá nagyon jó eredménnyel.
Speciális forrasztóanyaggal még alumíniumot is lehet forrasztani, például egy gépház repedését.