Tudnivalók forrasztáskor
Ahhoz, hogy mechanikailag tartós és jó vezetőképességű
forrasztási helyeket kapjunk, először is a fémrészeket meg kell tisztítani.
A tisztítást el lehet végezni mechanikusan acélgyapjúval vagy csiszolóvászonnal
is, illetve kémiai úton, zsíroldóval (pl. alkohollal).
Forrasztás előtt ellenőrizze azt is, hogy az egyes elemek jól vannak-e
összekötve: a fémlemezek egymásra vannak-e helyezve, a drótok össze vannak-e
sodorva, és ha mód van rá, akkor a forrasztási hely köré vannak-e csavarva.
Forrasztás után a hegyet óvatosan el kell venni, hogy a forrasztási hely tiszta
és sima maradjon.
Ha forrasztás után óvatosan még fújjuk egy kicsit a forrasztási helyet, akkor
az hamarabb megszilárdul.
Ahhoz hogy tisztán tudjunk dolgozni, az is elengedhetetlenül fontos, hogy ne
használjunk több ónt, mint amennyi a forrasztáshoz valójában szükséges.
A felesleges ón rövidzárlatot okozhat, és a szerkezeti elemeket is károsíthatja.
A forrasztóhegy
karbantartása
Ahhoz, hogy a forrasztás eredményes legyen, fontos,hogy a forrasztópáka
hegye mindig legyen jól beónozva. Ez azt jelenti, hogy a hegyet egy réteg ónnal
be kell vonni. A reveképződések, melyek a túlmelegedés és a megégett ón hatására
alakulnak ki, nem vezetik a hőt. Ezeket egy nedves szivaccsal le kell törölni.
Manapság általában tartós forrasztóhegyet használnak, a tiszta rézből készült
forrasztóhegyeket ritkán alkalmazzák. A forrasztóhegyek felülete rendkívül
érzékeny a mechanikai behatásokra. Ezért ha ez megsérülne, cserélje ki egy újra.
Semmiféleképp se reszelje le, vagy köszörülje ki!
Az, hogy milyen forrasztó berendezést és forrasztóhegyet
kell használni, az a forrasztandó anyagok fajtájától és méretétől függ. Ha
forrasztó berendezést vásárol, akkor olyan típust válasszon, amelyiknél legalább
a forrasztóhegyet lehet cserélni, hogy ezzel tudjon alkalmazkodni
a munkavégzéshez szükséges feltételekhez.
Ahhoz, hogy a forrasztandó részek hőmérséklete meghaladja a forrasztóón
olvadáspontját, még a forrasztás megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy
a forrasztandó részek kellőképpen fel tudják-e venni a forrasztópáka által
leadott hőt. Ha a forrasztandó felület túlságosan gyorsan leadja a hőt, akkor
egy vékony forrasztóheggyel nem igazán fog célt érni. Ez a felület egyszerűen
nem tud elég hőt felvenni, mert a forrasztópáka fűtőszála és a forrasztási hely
közötti hőellenállás túlságosan nagy. A túl nagy forrasztóhegy viszont egészen
bizonyosan túlfűti a szerkezeti elemeket.
A forrasztóállomás egy elektronikus
hőmérsékletszabályozóval ellátott és cserélhető hegyű forrasztópákával is
felszerelt berendezés. A beállított hőmérsékletre hamar felmelegszik,
és konstrukciója miatt nehéz feladatok elvégzésére is alkalmas (pl. nyáklapok
forrasztása).
A forraszanyag és a forrasztózsír
Forraszanyagnak olyan fémet használhatunk, aminek az olvadáspontja alacsonyabb,
mint a forrasztandó fémeké. A forraszanyagot először meg kell olvasztani egy
erre megfelelő berendezéssel, és az a megszilárdulása után egymáshoz tapasztja
az összekötendő fémeket. Ideális esetben a forraszanyag finoman szétfolyik
az összekötendő szerkezeteken. Eközben a fémfelületéhez tapad és bevonatot képez
rajta. Ezt a felületi kötést nevezzük adhéziós jellegű kötésnek.
A forraszanyagnak a csövek és a drótok közötti nagyon kicsi hézagokba is be kell
tudni folynia.
A szilárdság tekintetében kompromisszumot kell tudni kötni. Alapszabály:
a forraszanyag legyen a lehető legszilárdabb, de ne váljon rideggé.
Általánosságban érvényes, hogy a lágyforrasz-kötések csak akkor teherbírók, ha
a forrasztott részek egymást fedik vagy egymással közvetlen kapcsolatban vannak.
A forraszanyagnak csak összekötő szerepe van, nem ennek kell a terhelést
hordoznia.
Forraszanyagként általában ónt használunk. Ez természetesen nem tiszta ónt
jelent, hanem több fémnek az ötvözetét (általában 63% ón és 37% ólom). Más fémek
hozzáadásával lehet a forraszanyag tulajdonságait javítani, mint például, hogy
hamarabb olvadjon meg, illetve, hogy jobban terüljön.
A standard ónötvözet olvadási pontja 183°C. Az ólommentes forraszanyagoknál,
amelyeket környezetvédelmi okokból ajánlanak, kb. 35 °C-kal magasabb olvadási
ponttal kell számolni. Különösen az elektronikus kapcsolásoknál fontos, hogy
a forraszanyagnak alacsony legyen az olvadáspontja, mert az érzékeny szerkezeti
elemek a túlmelegedés miatt megsérülhetnek.
A megfelelő forraszanyagon kívül szükség van még úgynevezett forrasztózsírra is.
Ez az anyag tisztítja meg az alkatrészek felületét és megakadályozza a fém
felületének oxidációját, hiszen a levegővel való érintkezés során majdnem minden
fémfajta oxidálódik.
Elektronikus alkatrészek, kapcsolólapok stb. forrasztásához finom, üreges
forrasztódrótot használnak, aminek van egy forrasztózsírt tartalmazó magja.
Előnye: a hevítés hatására a forrasztózsír – többnyire kolofónium –
automatikusan megfelelő mennyiségben adagolódik.
A kolofónium az egyfajta gyanta, ami különösen alkalmas forrasztózsírnak, mert
szigetelő és korrózióvédő tulajdonságokkal rendelkezik.
Ezzel szemben ha vízvezetékszerelésnél rézcsöveket használunk, akkor azoknak
az összeforrasztásához masszív forrasztódrótra (tömör drótra) és forrasztórúdra
van szükség, amit 100 grammos kiszerelésben lehet kapni. Ehhez forrasztózsírként
úgynevezett forrasztóvizet kell használni. Kiszereléstől függően többnyire
különböző savakat és agresszív sókat tartalmaz, amelyek nagyon jó nedvesítő
hatással bírnak, viszont korrodálhatják a fémet. Ezért a forrasztóvízzel kezelt
forrasztási helyeket mindig gondosan meg kell tisztítani.
Az ezüstforrasz szinte mindenfajta fémből készült alkatrész összekötésére
alkalmas, méghozzá nagyon jó eredménnyel.
Speciális forrasztóanyaggal még alumíniumot is lehet forrasztani, például
egy gépház repedését.
|