Lakások, iskolák, színházak, irodák ártalmas légszennyezőire az 1970-es években először jelentkező “legionárius betegség” irányította a figyelmet. A légkondícionálóval felszerelt philadelphiai szállodában tanácskozó légionáriusok közül többen súlyos tüdőgyulladásban betegedtek meg. A tüdőgyulladást a klímaberendezésben elszaporodó Legionella pneumophila nevű baktérium okozta. Milyen belső téri légszennyezőket ismerünk? A baktériumok, vírusok, gombák a belső légterek mikrobiológiai szennyezői. Zárt térben, tömegben összezsúfolódva felszaporodnak a légúti kórokozók. Ha ezt nem követi szellőztetés, a belélegzett levegő már olyan nagy számban tartalmaz mikróbákat, hogy a fertőző betegségek kialakulásának a veszélye ugrásszerűen megnő. Meghűléses, járványos időszakban ezért célszerű a tömegeket vonzó rendezvényeket elkerülni. A fertőző betegségeken kívül az allergiás megbetegedések jelentős részében is belső lakókörnyezetünkben találjuk a kiváltó okot. Zárt terek allergénjei (az allergiát közvetlenül kiváltó ágens) elsősorban az állatszőrök, tollak, a poratkák és a penészgombák (biológiai szennyezők), de allergiát a fertőző megbetegedésért felelős mikrobiológiai légszennyezők bármelyike kiválthat. A kémiai légszennyezők a vegyi anyagok széles körű felhasználásával belső környezetünkben is megjelentek, és a lakosság egészét tekintve a legjelentősebb környezeti problémává léptek elő. A légtérben koncentrációjuk alapvetően attól függ, milyen mennyiségben termelődnek (pl.: a konyhai gáztűzhelynél a nitrogén-dioxid) és szabadulnak fel (pl.: fakonzerváló szer egy új bútorból), illetve szellőztetés hatására mennyire hígulnak fel. Belső légtérben koncentrációjuk általában alacsonyabb, mint ipari üzemekben, de magasabb, mint a kültéri levegőben. Míg munkavégzés során a (felnőtt) dolgozó egészségét védőeszközökkel, vegyi anyag-határértékekkel védik, addig a belső légtér vegyi anyagai életkortól függetlenül hatnak minden lakásban tartózkodóra, napi nyolc órát meghaladóan, több éven keresztül. Koncentrációjuk általában elmarad attól a szinttől, hogy érzékszerveinkkel észlelni tudnánk, vagy azonnali rosszullétet okoznának, de hosszú évek alatt súlyos egészségkárosodáshoz vezethetnek. A mikrobiológiai, biológiai és kémiai belsőtéri szennyezők közül a néhány legjelentősebbet a kibocsátó/termelő forrással és az egészségkárosító hatással együtt a következő táblázatban tüntettük fel:
Forrás:EPA Kimutathatók és mérhetők a belsőtéri légszennyezők? A belsőtéri légszennyezők koncentrációját nehéz mérni, az eredmények kiértékelése – határértékek hiányában – nehézkes: A belsőtéri koncentrációk általában túl alacsonyak ahhoz, hogy a jelenlegi módszerekkel pontosan és reprodukálható módon meghatározhatók legyenek, hacsak hosszú idejű (több napos) mintavétel nem előzi meg a kémiai analízist. Normál háttérérték – különösen a biológiai szennyezőket tekintve – nehezen állapítható meg, és így az eredmények is nehezen értékelhetők. A belsőtéri légszennyezők koncentrációját a helyiségről-helyiségre változó mikrokörnyezeti elemek szignifikánsan befolyásolják. A sokféle szennyező együttes jelenléte zavarja a mennyiségi meghatározást, különösen alacsony koncentrációnál. A közvetlen mérés nagyon költséges, ez behatárolja az alkalmazhatóságot. Kik érzékenyek különösen a belsőtéri légszennyezőkre?
Hogyan lehet védekezni a belső légszennyezők egészségkárosító hatása ellen? A kiváltó és érzékenyítő tényezők megszüntetésére kell törekedni:
Forrás: http://www.antszbar.hu |