Műszeroldal

Alkoholos vérvizsgálat Az alkohol pszichotróp anyag, de fogyasztását nem tiltják, hiszen ősi hagyományai vannak. Már a bibliában is szerepel a részeg Noé története, akinek esetéből azóta sem tanultunk, hiszen a közlekedési balesetek mintegy 15-20%-át az ittas vezetés okaira vezethetők vissza. Bár nap mint nap halljuk, talán látjuk is, azonban kevesen tudják, hogy milyen eljárás követi a rendőrök intézkedését, amennyiben a spirateszt elszíneződik. A köznapi életben pusztán szondaként emlegetett (alkohol indikátor) nem alkalmas arra, hogy egzakt választ adjon a fogyasztott alkohol mennyiségére vonatkozóan. Nézzük az elejétől. Aki közlekedik, előbb vagy utóbb biztosan részese lesz egy rendőri ellenőrzésnek. A rendőr annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy a jármű vezetője fogyasztott-e alkoholt, különböző módszereket alkalmazhat. Leggyakoribb a spirateszt alkalmazása, de léteznek különféle elektronikus alkohol indikátorok is. Abban az esetben ha ezen eszközök nem jelzik alkohol jelenlétét feltételezhetően már csak jó utat fog kívánni, azonban ha nem, akkor a jogszabályokban meghatározott módon véralkohol vizsgálat céljából előállítja. A labormunka A vizsgálatot általában gázkromatográfiás vizsgálattal végzik a világ majd minden pontján. A feladat érdekes hiszen a vérben lévő nagy molekulájú anyagok miatt gázkromatográfiás gőztér analízist alkalmaznak. A vérvételi fiolából pontosan ismert térfogatú vért vesznek ki, melyet beletöltenek egy penicillines üvegbe, majd egy gumidugóval melyet egy közepén lyukas alumínium kupakkal leszorítanak. Az üvegben vér van, felette a labor levegője (mely levegőben természetesen nem lehet alkohol). A vérben lévő anyagok párologni kezdenek és bizonyos idő után beáll a vér és a felette lévő levegő egyensúlyi állapota, amely a folyadékkal arányos mennyiségben tartalmazza az alkoholt is. Ha beállt az egyensúly, egy injekciós fecskendőhöz hasonló eszközzel átszúrják a gumidugót és mintát vesznek a vér feletti ún. gőztérből. Ezt a mintát befecskendezik a kromatográf oszlopba, ahol a vivőgáz már hajtja is a mintát. A minták szétválnak és a detektor jelzi megjelenésüket. Elég sok hibalehetőség adódik, ugyanis a lezárt üveg tartalmát 40-60 fokra melegítik fel – így túlnyomás uralkodik a palackban. Mintavétel során kiszivároghat, illetve a fecskendő sem biztos hogy tökéletesen zár, továbbá az adagolásnál is adódhatnak problémák. Ezért, hogy az eredmény tudományos és megfelelően ellenőrzött legyen, hozzáadnak egy belső standardet, melynek tulajdonságai nagyon közel állnak az alkoholéhoz. Ami az alkohollal történik a műveletek során az végbemegy a hozzáadott standardekkel is. Tehát a 2 anyag mennyisége nem változik. A továbbiakban nem egy csúcs magasságát és területét mérik, hanem a két anyag magasság és területarányát. A kromatográf A lelke az elválasztó oszlop. Az oszlopok pár milliméter vagy ennél is kisebb átmérőjű fém vagy üvegcsövek, melyeknek a hosszúsága pár centimétertől akár 10 méterig is terjedhet. A hosszú oszlopok nehezen férnek be a kromatográf termosztát egységébe, ezért feltekercselik őket. Ezekben helyezik el a nagyon finom porítású szilárd állófázist. Ha az állófázis folyadék, két módon járhatunk el. Szilárd állófázist töltenek az oszlopba és ennek a felületét nedvesítik folyadékkal, vagy a kapilláriscső falát nedvesítik meg vele. Ahhoz, hogy nyomon tudjuk követni az elválasztási folyamatot tudnunk kell, hogy egy anyag zónája mikor ér az oszlop végéhez, illetve mikor hagyja azt el. Erre szolgálnak a detektorok, amelyek az anyag fizikai tulajdonságát mérik és vele arányos elektromos jelet szolgáltatnak. A tiszta mozgófázis jele az alapvonal. Ha valami eltérő tulajdonságú anyag kerül a detektorba az alapvonaltól eltérő értéket fog jelezni. Lényeges rész a mintaadagoló berendezés, amely a minta pontos mennyiségét juttatja dugószerűen a mozgófázisba. Speciális fecskendőbe szívják és egy szilikon gumi membránon keresztül a vivőgázba nyomják. A mintaadagoló fűthető ezért a folyadék nagyon gyorsan elpárolog és a vivőgáz gáz vagy gőz állapotban kerül az elválasztó oszlopra. Szerepe az egésznek, hogy az elválasztott anyagok valamilyen fizikai tulajdonságát (pl.: hővezető képességet, törésmutatóját stb.) méri. Egy ilyen eljárás során az ismeretlen anyag azonosításához szükséges információ 1-2%-hoz jutunk, de ez éppen elegendő az anyag meghatározására, de legfőképpen a mennyiségre. A kiértékelés A mért értékek alapján, a hatályos jogszabályok alapján a hatóság, a szakértői vélemény birtokában már tudományosan alátámasztott módon tudja eldönteni, hogy a fogyasztott mennyiség milyen szabályszegésnek minősül.

Alkoholos vérvizsgálat

Az alkohol pszichotróp anyag, de fogyasztását nem tiltják, hiszen ősi hagyományai vannak. Már a bibliában is szerepel a részeg Noé története, akinek esetéből azóta sem tanultunk, hiszen a közlekedési balesetek mintegy 15-20%-át az ittas vezetés okaira vezethetők vissza. Bár nap mint nap halljuk, talán látjuk is, azonban kevesen tudják, hogy milyen eljárás követi a rendőrök intézkedését, amennyiben a spirateszt elszíneződik.

A köznapi életben pusztán szondaként emlegetett (alkohol indikátor) nem alkalmas arra, hogy egzakt választ adjon a fogyasztott alkohol mennyiségére vonatkozóan. Nézzük az elejétől. Aki közlekedik, előbb vagy utóbb biztosan részese lesz egy rendőri ellenőrzésnek. A rendőr annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy a jármű vezetője fogyasztott-e alkoholt, különböző módszereket alkalmazhat. Leggyakoribb a spirateszt alkalmazása, de léteznek különféle elektronikus alkohol indikátorok is. Abban az esetben ha ezen eszközök nem jelzik alkohol jelenlétét feltételezhetően már csak jó utat fog kívánni, azonban ha nem, akkor a jogszabályokban meghatározott módon véralkohol vizsgálat céljából előállítja.

A labormunka

A vizsgálatot általában gázkromatográfiás vizsgálattal végzik a világ majd minden pontján. A feladat érdekes hiszen a vérben lévő nagy molekulájú anyagok miatt gázkromatográfiás gőztér analízist alkalmaznak. A vérvételi fiolából pontosan ismert térfogatú vért vesznek ki, melyet beletöltenek egy penicillines üvegbe, majd egy gumidugóval melyet egy közepén lyukas alumínium kupakkal leszorítanak.

Az üvegben vér van, felette a labor levegője (mely levegőben természetesen nem lehet alkohol). A vérben lévő anyagok párologni kezdenek és bizonyos idő után beáll a vér és a felette lévő levegő egyensúlyi állapota, amely a folyadékkal arányos mennyiségben tartalmazza az alkoholt is. Ha beállt az egyensúly, egy injekciós fecskendőhöz hasonló eszközzel átszúrják a gumidugót és mintát vesznek a vér feletti ún. gőztérből. Ezt a mintát befecskendezik a kromatográf oszlopba, ahol a vivőgáz már hajtja is a mintát. A minták szétválnak és a detektor jelzi megjelenésüket.

Elég sok hibalehetőség adódik, ugyanis a lezárt üveg tartalmát 40-60 fokra melegítik fel – így túlnyomás uralkodik a palackban. Mintavétel során kiszivároghat, illetve a fecskendő sem biztos hogy tökéletesen zár, továbbá az adagolásnál is adódhatnak problémák. Ezért, hogy az eredmény tudományos és megfelelően ellenőrzött legyen, hozzáadnak egy belső standardet, melynek tulajdonságai nagyon közel állnak az alkoholéhoz. Ami az alkohollal történik a műveletek során az végbemegy a hozzáadott standardekkel is. Tehát a 2 anyag mennyisége nem változik. A továbbiakban nem egy csúcs magasságát és területét mérik, hanem a két anyag magasság és területarányát.

A kromatográf

A lelke az elválasztó oszlop. Az oszlopok pár milliméter vagy ennél is kisebb átmérőjű fém vagy üvegcsövek, melyeknek a hosszúsága pár centimétertől akár 10 méterig is terjedhet. A hosszú oszlopok nehezen férnek be a kromatográf termosztát egységébe, ezért feltekercselik őket. Ezekben helyezik el a nagyon finom porítású szilárd állófázist. Ha az állófázis folyadék, két módon járhatunk el. Szilárd állófázist töltenek az oszlopba és ennek a felületét nedvesítik folyadékkal, vagy a kapilláriscső falát nedvesítik meg vele.

Ahhoz, hogy nyomon tudjuk követni az elválasztási folyamatot tudnunk kell, hogy egy anyag zónája mikor ér az oszlop végéhez, illetve mikor hagyja azt el. Erre szolgálnak a detektorok, amelyek az anyag fizikai tulajdonságát mérik és vele arányos elektromos jelet szolgáltatnak. A tiszta mozgófázis jele az alapvonal. Ha valami eltérő tulajdonságú anyag kerül a detektorba az alapvonaltól eltérő értéket fog jelezni. Lényeges rész a mintaadagoló berendezés, amely a minta pontos mennyiségét juttatja dugószerűen a mozgófázisba. Speciális fecskendőbe szívják és egy szilikon gumi membránon keresztül a vivőgázba nyomják. A mintaadagoló fűthető ezért a folyadék nagyon gyorsan elpárolog és a vivőgáz gáz vagy gőz állapotban kerül az elválasztó oszlopra. Szerepe az egésznek, hogy az elválasztott anyagok valamilyen fizikai tulajdonságát (pl.: hővezető képességet, törésmutatóját stb.) méri. Egy ilyen eljárás során az ismeretlen anyag azonosításához szükséges információ 1-2%-hoz jutunk, de ez éppen elegendő az anyag meghatározására, de legfőképpen a mennyiségre.

A kiértékelés

A mért értékek alapján, a hatályos jogszabályok alapján a hatóság, a szakértői vélemény birtokában már tudományosan alátámasztott módon tudja eldönteni, hogy a fogyasztott mennyiség milyen szabályszegésnek minősül.