1.3.5 Irodalomjegyzék

 

 

 

 

 

 

 

1.1 Tudományos metrológia

 

1.1.1.  Mennyiségek

 

A metrológia a korábban "fizikai mennyiségeknek" nevezett mérhető mennyiségekkel foglalkozik.

 

A mérhető mennyiség: jelenség, tárgy vagy anyag minőségileg megkülönböztethető és mennyiségileg meghatározható tulajdonsága, amelynek egy számérték és egy vonatkozás tulajdonítható. A vonatkozás egy mértékegység vagy egy mérési eljárás lehet.

 

A mennyiségfajta alatt kölcsönösen összehasonlítható mennyiségek közös szempontja értendő.

 

Mindenfajta hosszúságot, mint például az átmérőket, körkerületeket, hullámhosszakat azonos fajtájú mennyiségeknek kell tekinteni, és ugyanígy mindenfajta energiát, úgymint a hőt, a mozgási energiát és a helyzeti energiát általában azonos fajtájú mennyiségeknek kell tekinteni. Az azonos fajtájú mennyiségeknek egy adott mennyiségrendszerben ugyanaz a dimenziója. Az azonos dimenziójú mennyiségek azonban nem szükségszerűen azonos fajtájú mennyiségek.

 

A mennyiségek jelképeit az ISO 31 tartalmazza.

 

1.1.1.1  mennyiségrendszer

mennyiségek készlete a köztük fennálló, ellentmondásmentes egyenletek készletével együtt.

 

Az úgynevezett sorrendi mennyiségek, mint például a Rockwell C keménységek, általában nem tekintendők valamely mennyiségrendszer részének, mert egymáshoz csak tapasztalati összefüggések révén kapcsolódnak.

 

1.1.1.2 alapmennyiség

mennyiség egy mennyiségrendszer megállapodással kiválasztott alkészletében, ahol az alkészlet egyik mennyisége sem fejezhető ki a többi mennyiség segítségével.

 

1.1.1.3 származtatott mennyiség

a mennyiségrendszerben az alapmennyiségekkel meghatározott mennyiség.

Egy olyan mennyiségrendszerben például, amelynek alapmennyiségei a hosszúság és a tömeg, a sűrűség származtatott mennyiség, amely a tömeg és a térfogat (a hosszúság harmadik hatványa) hányadosaként van definiálva.

 

1.1.1.4. Nemzetközi Mennyiség-rendszer

 

Hét alapmennyiségen, a hosszúságon, a tömegen, az időn, az elektromos áramerősségen, a termodinamikai hőmérsékleten, az anyagmennyiségen és a fényerősségen alapuló mennyiségrendszer

 

1.1.1.5. mennyiség dimenziója (dimenzió)

a mennyiségnek a mennyiségrendszer alapmennyiségeitől való függését az alapmennyiségeknek megfelelő tényezők hatványainak szorzataként megadó kifejezés, elhagyva minden számtényezőt.

 

Egy tényező hatványa a tényező valamilyen kitevőre emelve. Mindegyik tényező egy-egy alapmennyiségdimenziója. Az alapmennyiség dimenziójának megállapodásszerű megjelenítési módja egy sans-serif típusú, római (álló) betű. A származtatott mennyiség megállapodásszerű megjelenítési módja az alapmennyiségek dimenziói hatványainak a származtatott mennyiség definíciójának megfelelő szorzata. A Q mennyiség dimenziójának jele dim Q. Egy mennyiség dimenziójának származtatásakor nem kell tekintettel lenni a mennyiség skalár, vektor vagy tenzor jellegére. Egy adott mennyiségrendszerben az azonos fajtájú mennyiségeknek ugyanaz a dimenziója, a különböző dimenziójú mennyiségek mindig különböző fajtájúak, és az azonos dimenziójú mennyiségek nem szükségszerűen azonos fajtájúak.

 

A Nemzetközi Mennyiség-rendszerben (ISQ), az alapmennyiségek dimenziói a következők:

 

Alapmennyiség

Dimenzió

Hosszúság

Tömeg

Idő

Elektromos áramerősség

Termodinamikai hőmérséklet

Anyagmennyiség

Fényerősség

L

M

T

I

Θ

N

J

 

 

1.1.1.6. dimenziónélküli mennyiség

mennyiség, amelynek dimenziójában az alapmennyiségeknek megfelelő minden tényező kitevője zérussal egyenlő

 

A "dimenziónélküli mennyiség" fogalmat történelmi okokból elterjedten használják. Ez abból a tényből ered, hogy az ilyen mennyiségek szimbolikus megjelenítésében minden kitevő zérussal egyenlő.

 

 

 

1.1.1.7. egység

megállapodással meghatározott és elfogadott mennyiség, amellyel bármely más, azonos fajtájú mennyiség összehasonlítható abból a célból, hogy egy szám formájában megkapják a két mennyiség arányát.

 

Az egységeket megállapodással kiválasztott névvel és jelképpel (szimbólummal) jelölik. Az azonos dimenziójú mennyiségek egységeit ugyanazzal a névvel és jelképpel lehet megjelölni még akkor is, ha a mennyiségek nem azonos fajtájúak. A joule per kelvin és a J/K például egyaránt jelképe a hőkapacitás egységének és az entrópia egységének, amelyeket általában nem tekintenek azonos fajtájú mennyiségeknek. Bizonyos esetekben azonban egyes speciális egység elnevezéseket csak adott speciális fajtájú mennyiségekre lehet alkalmazni. Az 1/s egységet hertz-nek hívják, ha a frekvenciára, és becquerel-nek, ha radionuklidok aktivitására alkalmazzák.

 

1.1.1.8. mennyiség értéke

egy szám és egy vonatkozás, amelyek együtt fejezik ki a mennyiség nagyságát

 

A mennyiség értéke kétféle lehet: Egy szám és egy egység szorzata, vagy egy szám és egy vonatkoztatás egy mérési eljárásra. A szám lehet valós szám és komplex szám.

 

1.1.1.9. valódi érték

a mennyiség definíciójával összhangban levő mennyiségérték

 

Annak folytán, hogy egy mennyiséget a leírásához szükséges részletek nem teljes megléte miatt nem lehet pontosan definiálni, nem egyetlen valódi érték, hanem a mennyiség definíciójával összhangban levő értékek egy készlete létezik.

 

Bizonyos speciális esetekben a mennyiség úgy tekinthető, hogy tökéletesen meg van határozva, és egyetlen valódi értéke van. Ilyen mennyiség például a Planck állandó.  Egy mennyiség bármely valódi mennyiségértéke természetétől fogva megismerhetetlen. A mennyiségnek azonban egy konvencionális értéket lehet tulajdonítani.

 

Az Útmutató a mérési bizonytalanság kifejezéséhez (Guide to the Expression of Uncertainty in Measurement) (GUM) dokumentumban leírtak azt feltételezik, hogy a mennyiség mérésekor a valódi értékek tartományának a  szélessége kicsi a mérési bizonytalansághoz képest. Ebben a mérési rendszerben a mennyiséget úgy tekintik, hogy annak van egy "lényegében egyedüli" valódi értéke.

 

A GUM-ban ugyanakkor a "valódi" szót redundánsnak tekintik, mert a mennyiség lényegében egyedüli valódi értékét még elvben sem lehet megismerni.  Ezért a GUM az "érték" szót használja egy mennyiség "lényegében egyedüli valódi értéke" értelmében.

 

1.1.1.10  konvencionális érték

mennyiségérték, amelyet hivatalos megállapodással, adott célból tulajdonítanak a mennységnek

 

Példák:  A szabadesés standard gyorsulása, gn = 9.806 65 m s-2. A 'szabadesés standard gyorsulását" korábban a "gravitáció folytán fellépő standard gyorsulásnak" nevezték. A Josephson állandó konvencionális értéke, KJ-90 = 483 597.9 GHz V-1. Egy adott tömeg etalon konvencionális értéke, ahogyan azt a törvényes metrológiában definiálják.

 

 

1.1.2 Egységek

 

1.1.2.1. alapegység

az alapmennyiség számára megállapodással elfogadott mértékegység

 

Minden egységrendszerben minden alapmennyiségnek egy és csak egy egysége van. Az SI-ben a méter a hosszúság alapegysége. A centiméter és a kilométer ugyancsak hosszúság egységek, de nem alapegységek az SI-ben. Ugyanakkor a CGS egységrendszerben a hosszúság alapegysége a centiméter.  Az alapegység ugyanolyan dimenziójú származtatott mennyiség egysége is lehet. Például a csapadék egysége, ha felületi térfogatban (térfogat per felület) adják meg, méter is lehet, ami az SI-ben koherens származtatott egység.

 

1.1.2.2. származtatott egység

származtatott mennyiség egysége

 

A méter per másodperc, jele m/s és a centiméter/másodperc, jele cm/s, a sebesség származtatott egységei az SI-ben. A kilométer per óra, jele, km/h, a sebesség SI-n kívüli, de az SI-ben használatra elfogadott egysége. A csomó egyenlő egy tengeri mérföld per órával, és ez a sebességnek az egyik SI-n kívüli egysége.

 

1.1.2.3. koherens származtatott egység

származtatott egység, ami egy adott mennyiségrendszer és az alapegységek egy kiválasztott készlete esetében az alapegységek hatványainak az egytől különböző arányossági tényezőt nem tartalmazó szorzata.

 

Az alapegység hatványa: az alapegység, felemelve egy kitevőre. A koherencia csak egy adott mennyiségrendszer és az alapegységek egy adott készlete vonatkozásában határozható meg.

 

Ha a méter, a másodperc és a mol az alapegységek, akkor a méter per másodperc a sebesség koherens származtatott egysége, ha a sebességet a v = dr/dt mértékegység-egyenlettel határozták meg, és a mol per köbméter az anyagmennyiség koncentráció koherens származtatott egysége, ha az anyagmennyiség koncentrációt a c = n/V mértékegység-egyenlettel határozták meg. A kilométer per óra és a csomó az ilyen rendszerben nem koherens származtatott egységek.

 

Egy származtatott egység lehet koherens az egyik mennyiségrendszerhez viszonyítva, és lehet nem koherens egy másikhoz viszonyítva. A centiméter per másodperc a sebesség koherens származtatott egysége a CGS egységrendszerben, de nem koherens származtatott egység az SI-ben. Minden egy dimenziójú mennyiség koherens származtatott egysége egy adott mennyiségrendszerben az egy szám, jele 1. Az egy egység nevét és jelét általában nem szokták feltüntetni.

 

1.1.2.4. egységrendszer

az alapegységek, a származtatott egységek, azok többszörösei és törtrészei, valamint a rájuk vonatkozó alkalmazási szabályok készlete

 

1.1.2.5 koherens egységrendszer

egységrendszer, amely egy olyan adott mennyiségrendszeren alapul, amelyben minden származtatott mennyiség egysége koherens származtatott egység.

 

Egy egységrendszer csak egy mennyiségrendszerhez és az elfogadott alapegységekhez viszonyítottan lehet koherens.

 

Koherens egységrendszer esetében a számérték-egyenletek alakja ugyanaz, mint a megfelelőmennyiségegyenleteké.

 

1.1.2.6. mennyiség mérőszáma

Egy mennyiség értékének és az érték kifejezésére használt egységnek a hányadosa.

 

1.1.2.7  speciális származtatott egységek

Dimenzió nélküli származtatott egységek, melyek indokolt esetben más származtatott SI egységek kifejezésére alkalmazhatók:

 

1.1.2.8. külön nevű egységek

Az SI 19 külön nevű származtatott egységet tartalmaz. A külön nevű vagy önálló nevű egységek a Nemzetközi Mértékegység-rendszer címszó alatt találhatók.

 

1.1. 2.9  Nemzetközi Mértékegység-rendszer (Systeme International d'unités, SI)

Az Általános Súly és Mértékügyi Értekezlet (Conférence générale des poids et masures, CGPM) által elfogadott és ajánlott koherens egységrendszer. Az SI elnevezés (ejtése: es-í) a francia elnevezés rövidítése.

Az SI jelenleg 7 alapegységből, 2 speciális (és egyúttal külön nevű) származtatott egységből és egyéb származtatott egységekből áll, melyek közül további 17 külön névvel rendelkezik.

 

A Nemzetközi Mértékegység-rendszer alapegységei:

 

A hosszúság mértékegysége a méter; jele: m. A méter annak az útnak a hosszúsága, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc időtartam alatt megtesz.

 

A tömeg mértékegysége a kilogramm; jele: kg. A kilogramm az 1889. évben, Párizsban megtartott 1. Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet által a tömeg nemzetközi etalonjának elfogadott, a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban, Sévres-ben őrzött platina-irídium henger tömege.

 

Az idő mértékegysége a másodperc; jele: s. A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama.

 

A villamos áramerősség mértékegysége az amper; jele: A. Az amper olyan állandó villamos áram erőssége, amely két egyenes, párhuzamos, végtelen hosszúságú, elhanyagolhatóan kicsiny kör-keresztmetszetű és egymástól 1 méter távolságban, vákuumban elhelyezkedő vezetőben fenntartva, e két vezető között méterenként 2•10ˉ7newton erőt hozna létre.

 

A termodinamikai hőmérséklet mértékegysége a kelvin; jele: K. A kelvin a víz hármaspontja termodinamikai hőmérsékletének 1/273,16-szorosa.

 

Az anyagmennyiség mértékegysége a mól; jele: mol. A mól annak a rendszernek az anyagmennyisége, amely annyi elemi egységet tartalmaz, mint ahány atom van 0,012 kilogramm szén-12-ben. (A mól alkalmazásakor meg kell határozni az elemi egység fajtáját; ez atom, molekula, ion, elektron, más részecske vagy ilyen részecskék meghatározott csoportja lehet).

 

A fényerősség mértékegysége a kandela; jele: cd. A kandela az olyan fényforrás fényerőssége adott irányban, amely 540•10ą˛ hertz frekvenciájú monokromatikus fényt bocsát ki és sugárerőssége ebben az irányban 1/683-ad watt per szteradián.

 

A Nemzetközi Mértékegység-rendszer speciális származtatott egységei:

 

Ezek dimenziótlan származtatott egységek, melyek indokolt esetben más származtatott SI egységek kifejezésére alkalmazhatók:

 

A síkszög mértékegysége a radián; jele: rad. A radián a kör két sugara által bezárt szög, amelyek a kör kerületéből a kör sugarával egyenlő hosszúságú ívet metszenek ki.

 

A térszög mértékegysége a szteradián; jele: sr. A szteradián annak a kúpnak a térszöge, amelynek a csúcspontja a gömb középpontjában helyezkedik el, és amely a gömb felületéből a gömb sugarával egyenlő oldalhosszúságú négyzet területével egyenlő gömbfelületet metsz ki.

 


 

1.1.2.10. A Nemzetközi Mértékegység-rendszer külön nevű származtatott egységei:

 

A frekvencia egysége a hertz, jele: Hz. 1 Hz = 1 s-1

 

A radioaktív sugárforrás aktivitásának mértékegysége a becquerel; jele Bq. 1 Bq =1 s-1

 

Az erő mértékegysége a newton; jele: N .1 N =1 m•kg•s-2

 

A nyomás mértékegysége a pascal; jele: Pa. 1 Pa =1 N•m-2

 

Az energia mértékegysége a joule; jele: J. 1 J = 1 N•m

 

A teljesítmény mértékegysége a watt; jele: W. 1 W = 1 J•s-1

 

Az elnyelt sugárdózis mértékegysége a gray; jele: Gy. 1 Gy = 1 J•kg-1

 

A dózisegyenérték mértékegysége a sievert; jele: Sv. 1 Sv =1 J•kg-1

 

A villamos töltés mértékegysége a coulomb; jele: C. 1 C = 1 A•s

 

A villamos feszültség mértékegysége a volt; jele: V. 1 V = 1 W•A-1

 

A villamos kapacitás mértékegysége a farad; jele: F. 1 F = 1 C•V-1

 

A villamos ellenállás mértékegysége az ohm; jele: Ω. 1 Ω = 1 V•A-1

 

A villamos vezetőképesség mértékegysége a siemens; jele: S. 1 S = 1 Ω-1

 

A mágneses fluxus mértékegysége a weber; jele: Wb 1 Wb = 1 V•s

 

A mágneses indukció mértékegysége a tesla; jele: T. 1 T = 1 Wb•m-2

 

Az induktivitás mértékegysége a henry; jele: H. 1 H = 1 Wb•A-1

 

A fényáram mértékegysége a lumen; jele: lm. 1 lm = 1 cd•sr

 

A megvilágítás mértékegysége a lux; jele: lx. 1 lx = 1 lm•m-2

 

A katalitikus aktivitás egysége a katal; jele: kat. a kat = 1 mol ×s-1

 

Megjegyzések:

 

Egyes műszaki dokumentumok a Celsius fokot is az SI külön nevű származtatott egységei közé sorolják. A kezelésmód mellett is és ellene is szólnak érvek. Az SI koherens egységrendszer, ami azt jelenti, hogy a mennyiségekre illetve az azoknak megfelelő egységekre felírt számérték-egyenletek alakilag azonosak, vagyis nem tartalmaznak további számtényezőket. Az SI egyik alapvető elve, hogy egy mennyiségnek csak egy egysége lehet. A származtatott egységek az alapegységek hatványainak szorzataként vagy hányadosaként állíthatók elő.

 

Támogató érv, hogy a Celsius fok ugyan kifejezhető a termodinamikai hőmérséklettel (jele: T), de nem annak, hanem a Celsius hőmérsékletnek (jele: t) az egysége. Az egységekre felírható egyenlet:

t = T-T0,

ahol T0 definíció szerint 273,15 0C, azaz az olvadó jég hőmérséklete, ami a Celsius hőmérsékleti skála zéruspontja. E felfogás szerint a Celsius fok a kelvin helyett használt speciális elnevezés. Hőmérséklet-tartomány vagy hőmérséklet-különbség mind 0C -ban, mind K-ban kifejezhető.

 

Ellenérv, hogy a fenti egyenlet nem származtató egyenlet, hanem átszámítási képlet. A hőmérséklet alapmennyiség, ezért egysége sem lehet származtatott. Az SI-n belül a hőmérséklethez csak egy egység rendelhető, és ez a kelvin.

 

1.1.2.11. SI prefixumok:

 

A mértékegység többszöröseit és törtrészeit az egység neve elé illesztett, egy-egy szorzót jelentő, alább felsorolt prefixumok (SI-prefixumok) segítségével lehet képezni:

 

Prefixum neve

Prefixum jele

A prefixummal jelképezett szorzó

Yotta

Y

1024

Zetta

Z

1021

Exa

E

1018

Peta

P

1015

Tera

T

1012

Giga

G

109

Mega

M

106

Kilo

k

103

Hekto

h

102

Deka

da

101

Deci

d

10-1

Centi

c

10-2

Milli

m

10-3

Mikro

µ

10-6

Nano

n

10-9

Piko

p

 10-12

Femto

f

 10-15

Atto

a

 10-18

Zepto

z

 10-21

Yocto

y

 10-24

 

 

 

1.1.2.12 egység többszöröse

egység, amely az adott egység és egy egynél nagyobb egész szám szorzataként állítható elő

 

Például: A kilométer a méter tízes (decimális) többszöröse. Az óra a másodperc nem decimális többszöröse.

 

1.1.2.13. egység törtrésze

egység, amely az adott egység és egy egynél nagyobb egész szám hányadosaként állítható elő

 

Például: A  milliméter a méter tízes (decimális) törtrésze. A síkszög esetében a másodperc a perc nem decimális törtrésze.

 

1.1.2.14. mennyiségegyenlet

egyenlet, amely egy mennyiségrendszeren belül összekapcsolja a mennyiségeket, és amely független a mértékegységektől

 

1.1.2.15. egységegyenlet

egyenlet, amely az alapegységeket,  a koherens származtatott egységeket vagy más egységeket kapcsol össze

 

Például: J := kg m2/s2, ahol J, kg, m, és s a joule, a kilogramm, a méter, illetve a másodperc jelképei.


 

1.1.2.16. számértékegyenlet

egyenlet, amely összekapcsolja az adott mennyiségegyenleten alapuló számszerű mennyiségértékeket és a megadott egységeket

 

1.1.2.17. mennyiségkalkulus

a mennyiségekre alkalmazott matematikai szabályok és műveletek

 

1.1.2.18. egységek közötti átszámítási tényező

azonos fajtájú mennyiségek két egységének a hányadosa

 

Például: km/m = 1000 és így 1 km = 1000 m. Az egységek különböző egységrendszerekhez tartozhatnak.   Például:  h/s = 3600 és így 1 h = 3600 s.

 

1.1.2.19. sorrendi mennyiség

megállapodás szerinti mérési eljárással definiált mennyiség, amelyre más azonos fajtájú mennyiségekkel együtt egy teljes sorrend van definiálva, de amelynél e mennyiségek között nincsenek algebrai műveletek definiálva.

 

A sorrendi mennyiségek csak empirikus összefüggésbe léphetnek egymással, és nincs dimenziójuk. A sorrendi mennyiségeket a sorrendi mennyiségi skáláknak megfelelően rendezik el (lásd az 1.29-et).

 

1.1.2.20  mennyiségskála (mérési skála)

adott fajtájú mennyiségek értékeinek rendezett készlete, amelyet azonos fajtájú mennyiségek nagyság szerinti besorolásához használnak

 

Például:    a)  Celsius hőmérsékleti skála

 

1.1.2.21. sorrendi mennyiség skála (konvencionális referencia skála)

hivatalos megállapodással definiált mennyiségskála

 

Például: Rockwell C keménység skála; Benzin üzemanyag oktánszám skálája; Az 1990 évi (ITS-90) Nemzetközi Hőmérsékleti Skála.

 

1.1.3. Mérések

 

1.1.3.1. mérés

azoknak az értékeknek a tapasztalati úton történő meghatározási folyamata, amelyek indokoltan tulajdoníthatók valamely mennyiségnek.

 

A mérés mennyiségek összehasonlításából vagy egyedek megszámlálásából áll. A mérés előfeltétele a mennyiségnek a mérési eredmény, a mérési eljárás és az előírt mérési eljárásnak megfelelően működtetett kalibrált mérőrendszer felhasználási céljával összehangolt meghatározása. Az "indokoltan tulajdonítható" kifejezés azt jelenti, hogy a mérésből kapott értékek a mennyiség definíciójával összhangban levőnek gondolhatók.

 

1.1.3.2.  mérési eljárás

a mérés egy vagy több mérési elvnek és egy mérési módszernek megfelelő részletes leírása, amely egy elméleti modellen alapul, és a mérési eredmény előállításához szükséges mindenfajta számítást tartalmaz.

 

A mérési eljárást általában kellő részletességgel dokumentálják ahhoz, hogy a kezelőt képessé tegye a mérés elvégzésére. A mérési eljárás magába foglalhatja a remélt mérési bizonytalanság megadását.

 

1.1.3.3.  mérendő mennyiség

a mennyiség, amit mérni kell

 

A mérendő mennyiség megadása a mennyiséget hordozó jelenség, test vagy anyag állapotának leírását igényli. A mérés a jelenség, a test vagy az anyag állapotát olyan mértékben megváltoztathatja, hogy a ténylegesen mért mennyiség eltérhet a mérendő mennyiségtől. Ebben az esetben korrekcióra van szükség.

 

1.1.3.4.  mérési elv

a mérés alapját képező jelenség

 

A jelenség lehet fizikai, kémiai vagy biológiai jellegű.

 

1.1.3.5. mérési módszer

a méréshez használt műveletek logikai szerveződésének általános leírása

 

A mérési módszerek többfélék lehetnek, úgymint:

- behelyettesítéses mérési módszer

- különbségi (differenciális) mérési módszer

- nullázó mérési módszer

- közvetlen mérési módszer

- közvetett mérési módszer

 

A mérés gyakran több mérőeszköz vagy reagens példány egymást követő vagy párhuzamos használatát igényelheti. Ekkor a mérési módszer az eljárás szerkezetének rövid bemutatásából áll.

 

 

1.1.3.6.  befolyásoló mennyiség

A mérendő mennyiségtől különböző olyan mennyiség, amely hatással van a mérési eredményre.

 

1.1.4 mérési eredmények

 

1.1.4.1. mérési eredmény

a mérendő mennyiségnek tulajdonított, méréssel kapott érték.

 

A mérési eredmény megadásakor egyértelművé kell tenni, hogy az értékmutatásra, a korrigálatlan eredményre, a korrigált eredményre vagy több érték átlagára vonatkozik-e. A mérési eredmény, egy másik meghatározása szerint, a mérendő mennyiségnek tulajdonított mennyiségértékek készletére vonatkozó információ

 

Ha a mérendő mennyiség valódi értékeinek tartománya kicsi a mérendő mennyiségnek tulajdonított mennyiségértékek tartományához viszonyítva, akkor a mérendő mennyiség úgy gondolható el, hogy ténylegesen egyedüli valódi értéke van, és ekkor a mérési eredmény által megadott információt általában mint egy egyedüli mért mennyiség értéket és egy mérési bizonytalanságot fejezik ki. Ha a mérési bizonytalanság valamilyen okból elhanyagolható, akkor az információ lehet egyetlen mennyiségérték. Sok esetben ez a mérési eredmény megadásának legáltalánosabb módja. Abban az esetben, ha a mérendő mennyiség valódi értékeinek a tartománya nem kicsi a mérendő mennyiségnek tulajdonított mennyiségértékek tartományához képest, akkor a mérendő mennyiség definiálását szükség esetén finomítani kell. Ha ez nem lehetséges, akkor valamilyen egyszerű valószínűségszámítási közelítést kell alkalmazni.

 

1.1.4.2. mérési pontosság

A mérési eredménynek és a mérendő mennyiség valódi értékének az egymáshoz való közelisége.

 

1.1.4.3. megismételhetőség (mérési eredményeké)

Azonos mérendő mennyiség azonos feltételek mellett megismételt mérései során kapott eredmények egymáshoz való közelisége.

 

Ezeket a feltételeket megismételhetőségi feltételeknek nevezik. A megismételhetőségi feltételek azonos mérési módszert, mérőszemélyt, mérőeszközt, mérési helyet és rövid időtartamon belül ismételt méréseket jelentenek.

 

1.1.4.4. reprodukálhatóság (mérési eredményeké)

Azonos mérendő mennyiség megváltoztatott feltételek mellett megismételt mérései során kapott eredmények

egymáshoz való közelisége.

 

A reprodukálhatóságra vonatkozó állítás alátámasztásához a feltételek változását kell meghatározni. A megváltozott feltételek közé tartozhat a mérési elv, a mérési módszer, a mérőszemély, a mérőeszköz, az alkalmazott etalon, a mérési helyszín, a használati feltételek vagy az idő megváltozása. A mérési eredmények reprodukálhatósága mennyiségileg az eredmények szóródási jellemzőivel fejezhető ki.

 

1.1.4.5. mérési bizonytalanság

A mérési eredményhez társított paraméter, amely a mérendő mennyiségnek megalapozottan tulajdonítható értékek szóródását jellemzi. Egy másik meghatározása szerint a mérési bizonytalanság paraméter, amely a mérendő mennyiségnek a felhasznált információ alapján tulajdonított mennyiségértékek szóródását jellemzi

 

A paraméter lehet például a szórás (vagy annak adott többszöröse) vagy egy meghatározott megbízhatóságú tartomány félszélessége. A mérési bizonytalanságnak általában több összetevője van. Ezek egy része a mérési sorozatok eredményeinek statisztikai eloszlásából számítható ki, és a tapasztalati szórással jellemezhető. A többi összetevőt, amelyek ugyancsak tapasztalati szórásokkal jellemezhetők, kísérlet vagy egyéb információ alapján feltételezett valószínűség-eloszlásokból lehet meghatározni. Ezt úgy kell érteni, hogy a mérési eredmény a mérendő mennyiség legjobb becslése, és feltételezzük, hogy az eredmények szóródásához a bizonytalanság mindegyik összetevője hozzájárul, tehát azok is, amelyek rendszeres hatásokból származnak. Ilyenek például a korrekciók és a referenciaetalonok okozta bizonytalanság összetevők.

 

1.1.4.5.1 standard bizonytalanság

Egy mérés eredményének bizonytalansága szórásként kifejezve.

 

1.1.4.5.2 eredő bizonytalanság

A mérés eredményének standard bizonytalansága abban az esetben, ha a mérési eredmény egy vagy több más mennyiség értékéből van előállítva. Az eredő bizonytalanság olyan tagok összegének pozitív négyzetgyökével egyenlő, amelyek ezeknek a más mennyiségeknek a becsült varianciái és kovarianciái annak megfelelően, hogyan változik a mérés eredménye a más mennyiségek változásainak hatására.

 

1.1.4.5.3 kiterjesztett bizonytalanság

A mérési eredmény körüli azt a tartományt meghatározó mennyiség, amelytől elvárható, hogy a mérendő mennyiségnek indokoltan tulajdonítható értékek eloszlásának nagy hányadát magába foglalja.

 

A hányad megbízhatósági valószínűségnek vagy a tartomány megbízhatósági szintjének tekinthető. A kiterjesztett mérési bizonytalansággal meghatározott tartománynak a megbízhatósági szinttel való összekapcsolása azt igényli, hogy a mérési eredmény és annak kiterjesztett bizonytalansága által jellemzett valószínűség-eloszlásra vonatkozó explicit vagy implicit feltevésekkel rendelkezzünk. Az ehhez a tartományhoz rendelhető megbízhatósági szint csak olyan mértékben lehet ismert, amilyen mértékben ezek a feltevések indokoltak.

 

1.1.4.5.4 kiterjesztési tényező

Szorzóként használt számtényező, mellyel az eredő standard bizonytalanságból a kiterjesztett bizonytalanság nyerhető.

 

A kiterjesztési tényező értéke általában 2 és 3 között van.

 

1.1.4.6. A mérési bizonytalanság A-típusú értékelése

a mérési bizonytalanság egy összetevőjének a meghatározott precizitási feltételek mellett elvégzett ismételt mérésekből kapott mennyiségértékek statisztikai elemzésével végzett értékelése.

 

 

1.1.4.7.  A mérési bizonytalanság B-típusú értékelése

a mérési bizonytalanság összetevőjének a mérésből kapott mennyiségértékek statisztikai elemzésétől eltérő, más módszerekkel való értékelése

 

A mérési bizonytalanság összetevője lehet:

- hatóságilag közzétett mennyiségértékekhez társított;

- hiteles anyagminta mennyiségértékéhez társított;

- kalibrálási bizonyítványból és a drift belefoglalásából kapott;

- hitelesített mérőeszköz pontossági osztályából kapott;

- személyes tapasztalatból kikövetkeztetett határértékekből kapott.

 

1.1.4.8.  mérési hiba

a mérési eredmény mínusz a mérendő mennyiség valódi értéke.

 

Mivel a valódi értéket méréssel nem lehet tökéletesen pontosan meghatározni, a mérési hiba sem határozható meg pontosan. A valódi érték helyett ezért a konvencionális valódi értéket kell használni.

 

1.1.4.9. eltérés

Az érték, mínusz a referenciaértéke.

 

A referenciaérték lehet például a használati etalon mérték névleges értéke, a kalibráláshoz alkalmazott használati etalonnal (például alapjel-generátorral) előállított érték stb.

 

1.1.4.10 véletlen hiba

A mérési eredmény mínusz az az átlagérték, amely ugyanazon mérendő mennyiség megismételhetőségi feltételek között végzett végtelenül sok mérésének eredményéül adódna.

 

A véletlen hiba = a hiba mínusz a rendszeres hiba. Mivel a gyakorlatban végtelenül sok mérést nem lehet elvégezni, a véletlen hiba értéke csak becsülhető.

 

1.1.4.11. rendszeres hiba

Az az átlagérték, amely ugyanazon mérendő mennyiség megismételhetőségi feltételek között végzett végtelenül sok mérésének eredményéül adódna, mínusz a mérendő mennyiség valódi értéke.

 

A rendszeres hiba = a hiba mínusz a véletlen hiba.

 

A valódi értékhez hasonlóan a rendszeres hiba és annak okai sem lehetnek teljesen ismertek. A mérőeszköz rendszeres hibáját torzításnak is nevezik.

 

1.1.4.12. korrekció

A rendszeres hiba kompenzálása céljából a korrigálatlan mérési eredményhez algebrailag hozzáadott érték.

 

A korrekció a becsült rendszeres hiba mínusz egyszerese. (Ha tehát a becsült rendszeres hiba negatív, akkor a korrekció pozitív.) A rendszeres hibát, mivel pontos értéke ismeretlen, csak részben lehet kompenzálni.

 

 

 

1.1.5 mérőeszközök

 

A mérésre használt eszközök leírására különféle fogalmak használatosak. Ezek a fogalmak nem minden esetben határolhatók el egymástól, előfordulnak jelentésbeli átfedések. Az alapvető gyűjtőfogalom: a mérőeszköz, ám ennek más meghatározása nincs.

 

1.1.5.1 mérőműszer

 

Önmagában vagy kiegészítő eszközökkel (segédkészülékekkel) együtt mérésre használt eszköz.Mennyiségek mérésére tervezett készülék vagy készülékek együttese.

 

1.1.5.2 mérték, anyagi mérték

eszköz, amely használata során előállítja vagy állandó jelleggel szolgáltatja az adott fajtájú mennyiségeket, amelyek mindegyikének adott értéke van.

 

Például: súly; térfogatmérték (amely egy vagy több mennyiségértéket szolgáltat mérőskálával vagy anélkül); etalon elektromos ellenállás; mérőhasáb készlet; etalon jelgenerátor; anyagminta.

 

 

1.1.5.3 mérőátalakító

a bemeneti mennyiséggel adott összefüggésben álló kimeneti mennyiséget szolgáltató eszköz.

 

Például: hőelem; áramváltó; erőmérő cella; pH-mérő elektród.

 

 

1.1.5.4 mérőlánc

mérőeszköz vagy mérőrendszer elemeinek olyan sorozata, amely a mérőjel útját képezi a bemenettől a kimenetig.

 

Például: mikrofont, csillapítót, szűrőt, erősítőt és voltmérőt tartalmazó elektroakusztikus mérőlánc.

 

1.1.5.5 mérőrendszer

mérőműszerek és más készülékek vagy anyagok együttese, amelyet meghatározott fajtájú mennyiségek adott értéktartományban való mérése céljából állítottak össze és alkalmaznak.

 

1.1.5.6 értékmutató mérőműszer (jelzőműszer)

mérőműszer, amely a mérendő mennyiség értékére vonatkozó információt hordozó kimenőjelet ad

 

Az értékmutatás lehet analóg (folyamatos vagy szakaszos) vagy digitális. Egyidejűleg kijelezhető egynél több mennyiség értéke is. A jelzőműszer esetenként rögzítheti is az adatokat.

 

1.1.5.7. értékmutató szerkezet

készülék, amely a mérőrendszer értékmutatását vizuális formában állítja elő.

 

Az értékmutató szerkezet olyan készülék is lehet, amellyel egy anyagi mérték által előállított mennyiségértéket lehet kijelezni vagy beállítani.

 

1.1.5.8. regisztráló mérőműszer

az értékmutatásokat rögzítő mérőeszköz.

 

A regisztrátum lehet analóg (folyamatos vagy szakaszos) és digitális. Egyidejűleg egynél több mennyiség értéke is regisztrálható. A regisztráló mérőműszer egyidejűleg értékmutatást is adhat.

 

Például: magasságíró (barográf); termolumineszcens dózismérő; regisztráló spektrométer.

 

1.1.5.9.  összegző mérőműszer

mérőeszköz, amely a mérendő mennyiség értékét annak egy vagy több forrásból egyidejűleg vagy egymást követően nyert rész-értékei összegzésével határozza meg.

 

Például: vasúti összegző hídmérleg; villamos teljesítmény összegző mérő.

 

1.1.5.10. integráló mérőműszer

mérőeszköz, amely a mérendő mennyiség értékét egy másik mennyiség szerinti integrálással határozza meg.

 

Példa: villamos fogyasztásmérő

 

1.1.5.11. analóg mérőműszer

mérőeszköz, amelynek a kimenőjele vagy értékmutatása a mérendő mennyiség vagy a bemenőjel folytonos függvénye.

 

1.1.5.12 digitális mérőműszer

mérőeszköz, amelynek az értékmutatása vagy a kimenőjele digitalizált.

 

A digitalizált értékmutatás számjegyek alakjában jelenik meg.

 

1.1.5.13. érzékelő (szenzor)

a mérőrendszernek az az eleme, amelyre közvetlenül hat a mérendő mennyiséget  hordozó jelenség, test vagy anyag

 

Bizonyos szakterületeken ebben az értelemben a "detektor" kifejezést használják.

Példák: Hőelektromos hőmérő hőeleme; turbinás áramlásmérő rotorja; manométer Bourdon csöve; szintmérő úszója.; spektrofotométer fotocellája; hőérzékeny folyadékkristály, amely a hőmérséklet függvényében megváltoztatja a színét.

 

1.1.5.14. detektor

olyan eszköz vagy anyag, amely jelzi a jelenség, a test vagy az anyag jelenlétét, ha a hozzá kapcsolódó mennyiség meghaladja a küszöbértéket

 

Bizonyos szakterületeken a "detektor" kifejezést használják az "érzékelő" (sensor) kifejezés helyett. A kémiában e szakkifejezés helyett gyakran az "indikátor" kifejezést használják.

 

Példák: halogénes szivárgásdetektor; lakmuszpapír

 

1.1.5.15 mérőrendszer beszabályozása

a mérőrendszeren abból a célból elvégzett műveletek összessége, hogy az a mérendő mennyiség adott értékeinek megfelelő, előírt értékmutatásokat adjon

 

1.1.5.16. a mérőrendszer nullapontjának beszabályozása

a mérőrendszer beszabályozása úgy, hogy a mérendő mennyiség nullával egyenlő értéke esetén nullával egyenlő értékmutatást adjon.

 

 

 

1.1.6 Mérőeszközök jellemzői

 

A mérőeszközök jellemzőit leíró fogalmak némelyike egyaránt alkalmazható a mértékre, a mérőműszerre, a mérőrendszerre, valamint az anyagmintára.

A jellemzők úgynevezett metrológiai jellemzők, amelyek egy része műszaki vagy működési jellemző, más része a mérőeszköz mérőképességét írja le.

 

1.1.6.1. névleges tartomány

a mennyiségértékek készlete, amelyet a mérőrendszer egy adott beállítása mellett előállítható szélső (a legkisebb és a legnagyobb)  értékmutatások kerekített vagy közelítő értéke határoz meg, és amelyet ennek a beállításnak a megjelölésére használnak

 

A névleges tartomány lehetséges megadása például: "100 V-tól  200 V-ig". Ha az értékek egyike zérus, akkor a névleges tartományt néha egyedül a legnagyobb mennyiségértékkel határozzák meg, például a 0 V-tól 100 V-ig terjedő névleges tartományt mint "100 V"-ot adják meg.

 

Bizonyos szakterületeken ez a szakkifejezés a "névleges tartomány".

 

1.1.6.2. a névleges tartomány átfogása (span)

a névleges értékmutatási tartomány szélső mennyiségértékei közötti különbség abszolút értéke

 

Például -10 V-tól +10 V-ig terjedő tartomány esetében az átfogás 20 V.

 

1.1.6.3. névleges érték

A mérőeszköz valamely jellemzőjének kerekített vagy közelítő értéke, amely támpontot ad a mérőeszköz használatához.

 

Példák: a normálellenálláson feltüntetett 100 W-os érték; az egy-mértékjeles űrmértéken feltüntetett 100 cl; a sósav oldaton feltüntetett 0.1 mol/l-es anyagmennyiség koncentráció; a hőmérséklet-stabilizált fürdő 25°C-os beállítási értéke; 40°C-os maximális tárolási hőmérséklet.

 

1.1.6.4 mérési tartomány

az adott mérőrendszerrel, előírt feltételek mellett, előírt mérési bizonytalansággal mérhető azonos fajtájú mennyiségek értékeinek készlete.

 

1.1.6.5. állandósult állapot feltétele mérőrendszerre

a mérőrendszer működési feltétele, amelynél a mérendő mennyiség lehetséges időbeli megváltozása olyan, hogy a mérőrendszernek egy állandó mérendő mennyiséggel elvégzett kalibrálása az idő múlásával érvényes marad

 

1.1.6.6. előírt működési feltételek

feltételek, amelyeket a mérés során teljesíteni kell ahhoz, hogy a mérőrendszer a rendeltetésének megfelelően működjön

 

Az előírt működési feltételek általában a mérendő mennyiség és a befolyásoló mennyiségek tartományait vagy előírt értékeit rögzítik.

 

1.1.6.7.   határfeltételek

szélsőséges feltételek, amelyeket a mérőrendszernek meghibásodás és előírt metrológiai jellemzőinek leromlása nélkül ki kell bírnia, ha azokat követően ismét előírt működési feltételek mellett működik

 

A tárolásra, a szállításra és a működésre vonatkozó határfeltételek egymástól különbözőek lehetnek. A határfeltételek magukba foglalhatják a mérendő mennyiség és a befolyásoló mennyiségek határértékeit.

 

1.1.6.8. referencia-feltételek

a mérőeszköz működésének vizsgálatához vagy a mérési eredmények egybevetéséhez előírt használati feltételek.

 

A referencia-feltételek a mérőeszközökre általában referenciaértékeket vagy referencia-tartományokat írnak elő.

 

1.1.6.9.  műszerállandó (mérőeszköz állandója)

számtényező, amellyel a közvetlen értékmutatást meg kell szorozni ahhoz, hogy eredményül a mérendő mennyiségnek a mérőeszköz által jelzett értéke vagy egy, a mérendő mennyiség kiszámításához szükséges mennyiség értéke adódjon.

 

1.1.6.10. válaszfüggvény (karakterisztika)

a bemenőjel és a kimenőjel közötti, meghatározott feltételek esetén fennálló összefüggés.

 

Példa: Hőelem elektromotoros erejének függése a hőmérséklettől.

 

1.1.6.11. érzékenység

a mérőrendszer értékmutatásának és a mérendő mennyiség értéke megfelelő megváltozásának a hányadosa.

 

Az érzékenység függhet a mérendő mennyiség értékétől. A mérendő mennyiség értékében fellépő megváltozásnak a mérőrendszer felbontásához viszonyítva nagynak kell lennie.

 

1.1.6.12. érzéketlenségi küszöb (küszöbérzékenység)

a bemenőjel lehetséges legnagyobb lassú és monoton változása, amely még nem idéz elő érzékelhető változást a mérőeszköz kimenőjelében.

 

1.1.6.13. felbontóképesség (felbontás)

a mérőrendszerrel mérendő mennyiség legkisebb megváltozása, ami a megfelelő értékmutatásban érzékelhető változást okoz.

 

Digitális mérőeszközök esetében a felbontás az utolsó értékes jegy egységnyi megváltozásának megfelelő változás az értékmutatásban. A mérőrendszer felbontása függhet például a (külső vagy belső eredetű) zajtól és a súrlódástól. Függhet továbbá a mérendő mennyiség értékétől is.

 

1.1.6.14. holtsáv (holtzóna)

az a legnagyobb tartomány, amelyen belül a mérőrendszerrel mérendő mennyiség értéke mindkét irányban változtatható anélkül, hogy érzékelhető változást okozna a megfelelő értékmutatásban

 

A holtsáv nagysága függhet a bemenőjel változásának a sebességétől (mértékétől?) (rate).

 

1.1.6.15. stabilitás

a mérőeszköznek az a tulajdonsága, hogy metrológai jellemzőit időben tartósan állandó értéken megőrzi.

 

1.1.6.16. drift

a mérőrendszer értékmutatásának általában lassú és folyamatos változása, amely nem kapcsolható sem a mérendő mennyiség, sem valamely befolyásoló mennyiség megváltozásához

 

Anyagi mérték esetében a drift az előállított mennyiség értékének olyan megváltozása, amely nem valamely befolyásoló mennyiség megváltozásának a hatására lép fel.

 

1.1.6.17. befolyásoló mennyiség hatására fellépő megváltozás

a mérőrendszer értékmutatásai közötti különbség ugyanazon mérendő mennyiség mellett, ha egy befolyásoló mennyiség egymást követően két különböző értéket vesz fel

 

Anyagi mérték esetében a befolyásoló mennyiség hatására fellépő megváltozás a mérték által előállított mennyiség értékei közötti különbség, ha a befolyásoló mennyiség egymást követően két különböző értéket vesz fel.

 

1.1.6.18. beállási idő

az az időtartam, amely a mérőrendszer bemenetén a mennyiségérték két előírt állandó érték közötti ugrásszerű változásának pillanatától kezdve eltelik addig, amíg a megfelelő értékmutatás eléri és előírt határokon belül megtartja végső állandósult értékét

 

1.1.6.19. mérőrendszer ismétlőképessége

a mérőrendszernek az a tulajdonsága, hogy ugyanazon mérendő mennyiséget megismételhetőségi feltételek mellett ismételten megmérve közel azonos értékmutatásokat ad

 

Az ismétlőképesség mennyiségileg a mérőrendszer értékmutatásai szóródásának paramétereivel fejezhető ki.

 

1.1.6.20. műszeres bizonytalanság

a mérési bizonytalanságnak a mérőműszernek tulajdonított és annak kalibrálásával meghatározott összetevője

 

A műszeres bizonytalanságot a mérési bizonytalanság egyik összetevőjeként használják a B-típusú bizonytalanság értékelésben. Ez a definíció összhangban van az IEC terminológiájával, például az IEC 60050-300, 311-03-09 tételével. A műszeres bizonytalanság akkor hasznos, ha mérőműszert egy egyedi mérés elvégzésére használják, ügyelni kell azonban arra, hogy a mérési bizonytalanságot ne értékeljék túl és ne értékeljék alá, ha ismételt méréseket végeznek.

 

1.1.6.21.  pontossági osztály

mérőműszerek osztálya, amelyek kielégítik azokat az előírt metrológiai követelményeket, amelyek célja az, hogy előírt működési feltételek mellett a műszeres bizonytalanságot megadott határok között tartsák.

 

1.1.6.22. legnagyobb megengedett hiba (mérőeszközé)

az adott mérőeszköz hibájának specifikációkban, szabályozásokban stb. megengedett legnagyobb értéke

 

1.1.6.23. alaphiba

a mérőeszköz referencia-feltételek között meghatározott hibája.

 

1.1.6.24. torzítás (mérőeszközé)

a mérőeszköz értékmutatásának rendszeres hibája.

 

 

1.1.7 Etalonok

 

az etalon egy adott mennyiség definíciójának megállapított értékű és mérési bizonytalanságú megvalósítása, amelyet referenciaként használnak

 

Az "adott mennyiség definíciójának megvalósítása" lehet egy mérőrendszer, egy anyagi mérték vagy egy anyagminta.  Az etalont rendszerint referenciaként használják ahhoz, hogy más azonos fajtájú mennyiségeknek mérési eredményeket tulajdonítsanak. Sok esetben az etalonok az egység definíciójának megvalósításai.

 

Az etalonhoz társított megállapított mérési bizonytalanság megadható standard mérési bizonytalanságként vagy kiterjesztett mérési bizonytalanságként együtt a kiterjesztési tényezővel. Az etalonhoz társított standard mérési bizonytalanság mindig az egyik összetevője annak az eredő standard bizonytalanságnak, amely az ennek az etalonnak a használatával kapott mérési eredményhez van társítva. Ez az összetevő gyakran kicsi az eredő standard bizonytalanság többi összetevőjéhez képest.

 

Több azonos fajtájú vagy különböző fajtájú mennyiség megvalósítható egy készülékkel, amit általában ugyancsak etalonnak neveznek.

 

Példák:

- 1 kg-os tömeg etalon.

- 100 Ω-os normálellenállás.

- etalon ampermérő.

- cézium frekvencia etalon.

- standard hidrogén elektród.

 

Kivitelét tekintve az etalon lehet egyedi etalon, csoportos etalon és etalon sorozat. Az egyedi etalon önmagában képes az etalon funkcióit ellátni. A csoportos etalon olyan egymáshoz hasonló mértékek vagy mérőeszközök csoportja, amelyek együttesen használhatók etalonként. A csoportos etalon értéke rendszerint a csoport átlagértéke. Az átlagérték ingadozása várhatóan kisebb, mint a csoportba foglalt egyedeké. Az etalon sorozat speciálisan kiválasztott értékű olyan etalonok készlete, amelyekkel egyedileg vagy megfelelő kombinációban valamely mennyiség adott tartományba eső értékeinek sorozata állítható elő (például: súlysorozat).

 

1.1.7.1. nemzetközi etalon

nemzetközi megállapodással elfogadott etalon, amellyel az adott mennyiségnek a megállapodó országokban fenntartott etalonjainak az értékét meghatározzák.

 

A meghatározás rendszerint összehasonlító mérés útján történik. Az összehasonlítással történő értékmeghatározást a nemzetközi etalonra való visszavezetésnek, a mérési eljárást a visszavezetett etalon kalibrálásának nevezik.

 

1.1.7.2. nemzeti etalon (országos etalon, állami etalon)

 

nemzeti metrológiai referenciaként kijelölt etalon

 

 

1.1.7.3. elsődleges etalon

etalon, amelynek mennyiségértékét és mérési bizonytalanságát az azonos fajtájú mennyiség másik etalonjára való vonatkoztatása nélkül határozták meg

 

Az elsődleges etalon definíciója azt is magába foglalja, hogy az elsődleges etalont a szóban forgó bármely egység definíciójára, különösen az SI-egység definíciójára kell vonatkoztatni.  A kalibrálási hierarchia első etalonja mindig egy elsődleges etalon. Az elsődleges etalont nem lehet más, magasabb rendű etalonra visszavezetni, vagy arról származtatni. Az elsődleges etalont nemzetközi ajánlásnak megfelelően kell megvalósítani.

 

Példák: Az anyagmennyiség koncentráció elsődleges etalonja, amely egy kémiai összetevő ismert anyagmennyiségének ismert térfogatú oldatban való feloldásával készült. A nyomás elsődleges etalonja, amely külön erő és terület (felület) mérésen alapul.

 

1.1.7.4. másodlagos etalon

 

etalon, amelynek az értékét elsődleges etalonnal való összehasonlítás révén határozzák meg, vagyis amely közvetlenül az elsődleges etalonra van visszavezetve.

 

Az elsődleges etalon és a másodlagos etalon közötti összefüggés vagy közvetlenül kapható meg, vagy egy közbenső mérőrendszer beiktatásával, amelyet az elsődleges etalonnal kalibráltak, és amellyel mérési eredményt tulajdonítanak a másodlagos etalonnak. A másodlagos etalonnál alacsonyabb rendű etalonok nincsenek további rendekbe sorolva, hanem elnevezésük funkciójuktól függően referenciaetalon vagy használati etalon.

 

1.1.7.5. referenciaetalon

egy adott szervezetnél vagy egy adott helyen a használati etalonok kalibrálásához használt etalon

 

Előfordulhat, hogy adott helyen vagy adott szervezetnél nem áll rendelkezésre referenciaetalon. Ilyen esetekben a használati etalonokat más szervezet refrenciaetalonjára kell visszavezetni.

 

1.1.7.6. használati etalon

etalon, amelyet rendszeresen mértékek, mérőeszközök vagy anyagminták kalibrálására vagy ellenőrzésére használnak.

 

Előfordulhat, hogy adott helyen vagy adott szervezetnél nem áll rendelkezésre használati etalon. Ilyen esetekben a mértékeket, mérőeszközöket vagy anyagmintákat más szervezet használati etalonjával kell hitelesíttetni vagy kalibráltatni.

 

1.1.7.7. realizált etalon (intrinsic measurement standard)

jelenség vagy anyag kellőképpen stabil és reprodukálható tulajdonságán alapuló etalon

 

A realizált etalon értékét konszenzussal határozzák meg, és nem szükséges az értéket egy azonos típusú másik etalonra vonatkoztatva megállapítani. Mérési bizonytalanságát két összetevő figyelembevételével határozzák meg: (1) ami konszenzussal megállapított értékéhez van társítva és (2) ami szerkezetéhez, alkalmazásához és fenntartásához van társítva. A realizált etalon általában olyan rendszerből áll, amelyet a konszenzusos eljárás követelményeinek megfelelően állítottak elő, és amelyet rendszeres igazoló ellenőrzésnek (verifikálásnak) vetnek alá. A konszenzusos eljárás a használat során szükségessé váló korrekciókat is magába foglalhat. A realizált etalon mennyiségértéke függhet egy fizikai állandó konszenzusos értékétől. Stabilitása és   reprodukálhatósága annak köszönhető, hogy a felhasznált jelenség kvantumjelenség.

 

Példák:

- vízhármaspont készülék, mint a termodinamikai hőmérséklet realizált etalonja.

- az elektromos potenciálkülönbség Josephon effektuson alapuló realizált etalonja

- réz anyagminta, mint az elektromos vezetőképesség realizált etalonja.

 

1.1.7.8. visszavezethetőség

a mérési eredménynek vagy az etalon értékének az a tulajdonsága, hogy ismert mérési bizonytalanságú összehasonlító mérések megszakítatlan láncolatán keresztül megadott referenciákhoz, általában nemzetköz vagy nemzeti etalonokhoz kapcsolódik.

 

Az összehasonlító mérések megszakítatlan láncolatát visszavezethetőségi láncnak is nevezik. Elvben minden mérés eredményének visszavezetettnek kell lennie. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden mérőeszközt valamilyen módon kalibrálni kell, vagyis egy pontosabb mérőeszközzel kell összehasonlítani. A mérőeszköz jellegétől és használatának módjától függően az összehasonlító mérések időről-időre megismételhetők, de vannak olyan mérőeszközök is, amelyeket elegendő egy alkalommal (például a gyártás fázisában vagy a használatba vételekor) kalibrálni.

 

1.1.7.9. kalibrálás

azoknak a műveleteknek az összessége, amelyekkel meghatározott feltételek fennállása mellett megállapítható az összefüggés egy mérőeszköz vagy egy mérőrendszer értékmutatása illetve egy mértéknek vagy anyagmintának tulajdonított érték és a mérendő mennyiség etalonnal megvalósított megfelelő értéke között.

 

A kalibrálás lehetővé teszi, hogy az értékmutatáshoz hozzárendeljék a mérendő mennyiség megfelelő értékét valamint azt, hogy meghatározzák az értékmutatások korrekcióit. A kalibrálás célja a mérőeszköz rendszeres hibájának a meghatározása.

 

1.1.7.10. ellenőrző mérőeszköz

mérőeszköz, amelyet rutinszerűen használnak egy mérőrendszer működésének az ellenőrzésére

 

1.1.7.11. etalon fenntartása

azoknak a műveleteknek az összessége, amelyek az etalon metrológiai jellemzőinek megfelelő határok között tartásához szükségesek.

 

Ilyen műveletek: az etalon más etalonokkal való rendszeres összehasonlítása, a megfelelő körülmények között való tárolás és a hozzáértő, gondos kezelés illetve használat.

 

Más etalonokkal való összehasonlító méréseket nemzetközi programok keretei között az elsődleges etalonok szintjén is végeznek. A nemzeti etalonok ilyen összehasonlításait kulcs-összehasonlításoknak nevezik. A programban résztvevők megállapodnak abban, hogy mit fogadnak el referenciaértéknek a kulcs-összehasonlításokhoz. A kulcs-összehasonlítási referenciaértéket képezheti például egy nemzetközi etalon értéke. Az összehasonlítások elsődleges célja nem a visszavezetés, hanem a nemzeti etalonok értékei közötti eltérések meghatározása.

 

1.1.7.12. kalibrátor

a mérőrendszer kalibrálásához használt etalon

 

1.1.7.13. anyagminta

 

olyan anyag, amelynek az összetétele és egy vagy több tulajdonsága eléggé homogén és jól meghatározott ahhoz, hogy egy mérőkészülék kalibrálásához, egy mérési módszer minősítéséhez vagy anyagjellemzők meghatározásához használják.

 

Az 'anyagminta' szakkifejezés anyagok egy családját jelöli, anélkül, hogy szükségszerűen magába foglalna egy, a mérési bizonytalanság nagyságára alapozott hierarchiát.

 

Az anyagminta lehet például tiszta vagy kevert gáz, folyadék, szilárd anyag vagy szuszpenzió. Az 'anyagminta' szakkifejezést különleges tulajdonságokat, például színt megvalósító anyagokra is alkalmazzák.

 

Példák: viszkoziméterek kalibrálásához használt víz; zafír hőkapacitás kalibráns a kolorimetriában.

 

1.1.7.14. hiteles anyagminta

hatósági bizonyítvánnyal ellátott etalonanyag, amelyben minden mennyiségre meg van adva az érték, a mérési bizonytalanság és a megállapított metrológiai visszavezethetőségi lánc

 

A bizonyítványnak a tanúsítási folyamatot leíró jegyzőkönyvre kell hivatkoznia. A "hiteles anyagminta bizonyítvány " definíciója az ISO Guide 30:1992.-ben van megadva.

 

A hiteles anyagmintákat rendszerint kötegelten (tételekben) gyártják. Egy adott tételre a mennyiségértékeket és a mérési bizonytalanságot a tételt reprezentáló minta mérésével határozzák meg. A hiteles anyagmintáknak tulajdonított mennyiségértékeket néha úgy lehet alkalmas módon és megbízhatóan megkapni, ha az anyagot speciálisan kialakított készülékbe foglalják bele. A mennyiségérték néha ennek a készüléknek a kimenete. Az ilyen készülékeket ugyancsak HA-nak lehet tekinteni.

 

A hiteles anyagminták gyártásának és tanúsításának eljárását az ISO Guide 34 és 35 tartalmazzák. A hiteles anyagminta kielégíti az etalon definícióját.

 

Bizonyos anyagminták és hiteles anyagminták olyan mennyiségekkel rendelkeznek, amelyek vagy azért, mert nem köthetők adott kémiai struktúrához, vagy más ok miatt, nem mérhetők olyan mérési eljárásokkal, amelyek a Nemzetközi Mértékegység-rendszer (SI) vagy más egységrendszer egységeire visszavezethetők. Ilyen anyagok például a biológiai vakcinák, amelyeknek az Egészségügyi Világszervezet tulajdonított Nemzetközi Egységet (International Units, IU).

 

1.1.7.15. referenciaadat

olyan adat, amelyet kritikusan értékeltek, azonosítható forrásból származik és jelenség, test vagy anyag, vagy ismert összetételű vagy szerkezetű összetevők rendszere tulajdonságához kapcsolódik.

 

1.1.7.16. standard referenciaadat (szabványos kézikönyvi adat)

elismert hatóság által közzétett referenciaadat

 

Például a CODATA (1998) ajánlott értékei a fizikai állandókra

 

1.1.7.17. referencia mennyiségérték

mennyiségérték, amelyet általában olyannak fogadnak el, hogy eléggé kicsi a mérési bizonytalansága ahhoz, hogy alapul szolgáljon azonos fajtájú mennyiségek értékeinek az összehasonlításához

 

A referencia mennyiségérték a hozzá társított mérési bizonytalansággal együtt általában a következőkre vonatkozik:

- anyagra, például egy hiteles anyagmintára,

- egy készülékre, például egy stabilizált lézerre,

- egy referencia mérési eljárásra.

 

A referencia mennyiségértéknek metrológiailag visszavezethetőnek kell lennie.

 


 

1.1.8. A metrológia nemzetközi szervezetei

 

A tudományos metrológia természetéből fakadóan nemzetközi, ennek megfelelően épül fel világméretű globális és regionális - elsősorban európai - szervezeteinek rendszere.

 

1.1.8.1. Globális szervezetek

 

A globális szervezetek közé tartoznak:

-           a Méteregyezmény

-           az Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet

-      a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság

-      a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal.

 

1.1.8.1.1. A Méteregyezmény

 

1875. május 20-án Párizsban húsz ország diplomáciai meghatalmazottai (köztük tizenhét uralkodó illetve államfő) aláírták a Méteregyezményt (teljes nevén a Nemzetközi Méteregyezményt). Az Egyezmény a tagállamok között megkötött diplomáciai szerződés.

 

Hazai előzmények

 

A Magyar Tudományos Akadémia 1867. októberében előterjesztést nyújtott be a képviselőházhoz, melyben leszögezte, hogy az országban a francia mérték- és súlyrendszer általános alkalmazása szükséges, megtartva a görög eredetű mértékegység-megnevezéseket. A méterrendszer 1874. április 20-án, mint az 1874. évi VIII. törvénycikk emelkedett jogerőre. A méterrendszer használata Magyarországon 1876. január 1-je óta kötelező.

 

Nemzetközi előzmények

 

Az 1867. évi párizsi világkiállítás során súly- mérték és pénzügyi bizottság alakult, hogy tanulmányozza a méterrendszer általános alkalmazásának a lehetőségét a tudományban, az iparban és a kereskedelemben. A bizottság ebben a kérdésben kedvező véleményt alakított ki, és egyúttal felvetette egy európai nemzetközi súly- és mértékügyi hivatal létrehozásának gondolatát. 1870. májusában tizenöt ország képviselői megalakították a Nemzetközi Méterbizottságot. Öt év előkészítő munka eredményeként létrejött a Nemzetközi Méteregyezmény.

 

Aláírói az akkori államalakulatoknak megfelelően: az Osztrák-Magyar Monarchia, a Német Birodalom, Belgium, Brazília, az Argentínai Szövetség, Dánia, Spanyolország, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország, Peru, Portugália, Oroszország, Svéd-és Norvégia, a Svájci Szövetség, Törökország és Venezuela meghatalmazottai. Az Egyezményt Ausztria-Magyarország részéről gróf Apponyi Rudolf, párizsi nagykövet írta alá.

 

Idézetek az Egyezmény szövegéből

 

"A magas szerződő felek kötelezik magukat, hogy "nemzetközi súly és mértékhivatal" neve alatt tudományos és állandó intézetet, melynek székhelye Párizs leend, közös költségen alakítani és fenntartani fognak."

 

"A nemzetközi hivatal igazgatása és felügyelete kizárólagosan a nemzetközi súly-és mértékbizottságot illeti, s ezen bizottság a maga részéről alá van vetve a szerződő kormányok képviselőiből alakult általános súly- és mértékügyi értekezletnek."

 

Az egyezmény szerint a nemzetközi súly- és mértékhivatal feladatához tartozik egyebek között:

-          a méter és a kilogramm új prototípusának mindennemű összehasonlítása és hitelesítése;

-          a nemzetközi prototípusok megőrzése;

-          a nemzeti etalonoknak a nemzetközi etalonokkal (a prototípusokkal) való összehasonlítása, valamint a "minta-hévmérőknek" (etalon hőmérőknek) az időközi összehasonlítása;

-          az új prototípusok összehasonlítása az egyes országokban és a tudományban használt, nem méterrendszer szerinti súly és mérték alapmintákkal;

-          a földmértani vonalzók hitelesítése és összehasonlítása;

-          a szigorú mintamértékeknek az összehasonlítása, melyeknek hitelesítése akár kormányok, akár tudományos társulatok, akár műszerészek vagy tudósok által kívántatnék.

 

Az Egyezmény rögzíti, hogy az új prototípusokat ki kell osztani az államoknak, és ennek megtörténtével a hivatal létszámát "célszerű arányban" le kell szállítani. A hivatal fenntartási költségeit a tagállamok népességük arányában fedezik.

 

Az Egyezményt 22 cikkelyből álló Szabályzat (Réglement) egészíti ki, további 6 cikk rögzíti az Átmeneti intézkedéseket.

 

Az 1921-ben csekély mértékben módosított Egyezmény mindmáig a mértékegységekre vonatkozó nemzetközi megállapodások alapja. Az Egyezménynek jelenleg 48 tagállama van, közöttük valamennyi iparilag fejlett ország megtalálható.

 

A Méteregyezmény szervezetei szoros együttműködést folytatnak a metrológiához kapcsolódó más nemzetközi szervezetekkel. Ezek közé tartozik az 1955-ben megalakított, Nemzetközi Mérésügyi Szervezet (OIML), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO), a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC), és mások. A közös munka jelképének is tekinthető a metrológiában kiemelkedően fontos két nemzetközi kiadvány, az Útmutató a mérési bizonytalanság kifejezéséhez, valamint az Alapvető és általános metrológiai fogalmak nemzetközi értelmező szótára, melyek az ISO a BIPM, az OIML, az IEC, az IFCC (Nemzetközi Klinikai Kémiai Szövetség) az IUPAC lés az IUPAP közös kiadványaként jelentek meg. Az Országos Mérésügyi Hivatal gondozásában mindkét kiadvány magyar nyelven is megjelent.

 

1.1.8.1.2. Általános Súly és Mértékügyi Értekezlet

 

Az Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet (Conference Generale des Poids et Mesures, CGPM) négyévenként ülésezik, résztvevői a Méteregyezmény tagállamainak képviselői. Felelős a Nemzetközi Mértékegység-rendszer (SI) elterjesztéséhez és korszerűsítéséhez szükséges intézkedések megtételéért. Jóváhagyja a fizikai állandók értékének meghatározását és dönt a BIPM szervezetét és fejlesztését érintő kérdésekben.

 

Az 1990-es évektől kezdődően a minőségirányítási rendszerek tanúsítása valamint a kalibráló- és vizsgálólaboratóriumok akkreditálása iránt világszerte megmutatkozó igény szükségszerűen megkövetelte és megköveteli a nemzeti etalonok dokumentált egyenértékűségét, vagy ahogy mind gyakrabban említik, az etalonok nemzetközi visszavezethetőségét. Ennek az igénynek a kielégítésében a BIPM döntő szerepet játszik. E cél érdekében a nemzeti mérésügyi intézetek vezetői a 21. Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet keretében, Párizsban, 1999. október 14-én kölcsönös elismerési megállapodást írtak alá a nemzeti etalonokról és a nemzeti intézetek által kiadott kalibrálási és mérési bizonyítványokról. Magyar részről az aláíró Dr Pákay Péter, az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke volt.

 

1.1.8.1.3.  Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság

 

A Méteregyezménnyel létrehozott szervek ma is működnek. Az Általános Súly-és Mértékügyi Értekezlet négy év időtartamra választja meg a Nemzetközi Súly-és Mértékügyi Bizottság (Comité International des Poids et Measures, CIPM) tagjait. A CIPM felügyeli és irányítja a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal (BIPM) tevékenységét. A CIPM kilenc Tanácsadó Bizottságot hozott létre, melyek az egyes mérésterületek szakértőinek bevonásával tudományos és műszaki kérdésekben támogatják a CIPM-et.

 

A Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság kizárólagos hatáskörrel felügyeli a BIPM tevékenységét. A CIPM a CGPM fennhatósága alatt működik. 18 tagú szervezet, tagjai a tagállamok kiemelkedő metrológusai, üléseit évenként tartja. A CIPM döntéseit Tanácsadó Bizottságok javaslatai alapján hozza, és döntéseket terjeszt elő a CGPM-nek.

 

1.1.8.1.4. Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal

 

A Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal (Bureau International des Poids et Mesures, BIPM) a Méteregyezmény keretében jött létre. Párizs mellett, Sevres-ben települt és a Méteregyezmény tagállamai tartják fenn. Feladata a mérések világméretű egységességének a biztosítása.

 

A BIPM felelős a fontosabb fizikai mennyiségek etalonjainak létrehozásáért és fenntartásáért; a nemzetközi etalonok és a nemzeti etalonok összehasonlításának szervezéséért; a megfelelő méréstechnikák és az e tevékenységében alkalmazott fizikai állandók meghatározásának koordinálásáért.

 

A BIPM jelenlegi tudományos munkái hat fő területre irányulnak: tömeg, időskálák, lézer-hullámhossz és frekvencia etalonok, villamosság, radiometria és fotometria valamint ionizáló sugárzások. A Hivatal fő tevékenysége a nemzeti etalonok nemzetközi összehasonlításainak koordinálása és végrehajtása.

 

A BIPM kapott felhatalmazást arra, hogy megalapozza a mérések világméretű, egyedüli koherens egységrendszerét, az SI néven ismert Nemzetközi Mértékegység-rendszert.

 

1.1.8.1.5. Tanácsadó Bizottságok

 

A 9 Tanácsadó Bizottság tevékenysége egy-egy nagyobb mérésterület metrológiai problémáit öleli fel. Jelentős szerepük van a nemzeti etalonok kulcs-összehasonlításainak szervezésében. Tevékenységterületük, rövidített elnevezésük és alapításuk éve a következő:

 

Elektromosság, CCE, 1927

Fotometria és radiometria, CCPR, 1933

Termometria, CCT, 1937

Méter-definíció, CCDM, 1952

Másodperc-definíció, CCDS, 1956

Ionizáló sugárzások, CCEMRI, 1958

Tömeg és kapcsolódó mennyiségek, CCM, 1980

Anyagmennyiség, CCQM, 1993

Mértékegységek, CCU, 1964

 

1.1.8.2. Regionális szervezetek

 

A regionális szervezetek:

 

            - EUROMET

            - EURACHEM

            - EUROLAB

            - COOMET

            - DUNAMET

 

Ezek a regionális szervezetek jelentős szerepet töltenek be a nemzetközi metrológiai együttműködésben, és közvetve vagy közvetlenül részt vállalnak a mérésekkel, vizsgálatokkal és megfelelőség-értékeléssel kapcsolatos tevékenységekben. Az egyes szervezetek működésében előfordulnak bizonyos átfedések. Nem ritkán egy-egy nemzeti metrológiai intézmény két vagy több regionális szervezetben is képviselteti magát.

 

Az európai szervezetek tagjai és azok ügyfelei számára különösen fontos, hogy világos képet kapjanak a különféle szervezetek szerepéről és céljairól. és bizalmat táplálhassanak e szervezetek szolgáltatásai iránt.

 

1.1.8.2.1. EUROMET

 

Az EUROMET az etalonok terén folytatott európai együttműködés fóruma, melyet az 1987-ben aláírt Egyetértési memorandum hozott létre. Az EUROMET felelős a tudományos metrológia európai infrastruktúrájáért. Eredete a az 1973-ban alakult Nyugat-európai Metrológiai Klub-ig nyúlik vissza. Az EUROMET alapítói az EU és az EFTA tagállamainak metrológiai intézetei voltak, de ma már a szervezet nyitott a közép- és kelet-európai országok nemzeti metrológiai intézetei számára is. Magyarország az OMH révén teljes jogú tag az EUROMET-ben.

 

Az EUROMET speciális feladatai: a tagállamok metrológiai intézetei etalonjainak összehasonlításához  szükséges kutatási projektek kereteinek biztosítása; a metrológiai létesítmények jelentősebb beruházásainak koordinálása; az elsődleges és másodlagos etalonokra vonatkozó tapasztalatcsere; a szolgáltatásokra és a forrásokra vonatkozó tájékoztatás és együttműködés az európai törvényes metrológiai intézetek kalibrálási szolgálataival.

 

1.1.8.2.2. EURACHEM

 

Az EURACHEM 1989-ben jött létre; működési területe a kémiai mérések, és különösen az analitikus kémia. Az EURACHEM azoknak az európai szervezeteknek a hálózata, amelyek célja az analitikai mérések minőségének javítása és a mérések iránti bizalom erősítése. Problémafeltáró tevékenységet folytat, validált eljárásokat, jártassági vizsgálatokat alakít ki, beleértve az anyagmintákra alapozott visszavezethetőséget. A kémiai mérések visszavezethetőségét illetően olyan nemzetközi infrastruktúra kialakítására törekszik, amely az anyagminták közvetítésével összekapcsolja a mérő- és a referencia-laboratóriumokat. Ezen a területen együttműködik az EUROMET-tel.

 

1.1.8.2.3. EUROLAB

 

Az EUROLAB 17 nemzeti szervezetet tömörít, és ezek révén az EU és EFTA országok 1200 nemzeti laboratóriumát. Vannak társult és levelező tagjai is. 1990-ben alakult, legfelsőbb szerve a Közgyűlés, melyre tagországonként két-két fő delegálható. Működési területei: a műszaki együttműködés elősegítése, a kölcsönös elfogadás és a minőségbiztosítás, beleértve a mérések és a vizsgálatok visszavezethetőségét is.

 

1.1.8.2.4. COOMET

 

A COOMETaz EUROMET testvér-szervezete, működési területe Közép- és Kelet-Európa. 1991-ben alakult 7 taggal (ezek: Bulgária, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Oroszország, Fehér-Oroszország és Ukrajna) és 2 tárult taggal (ezek: Kuba és Németország). A COOMET tagjai együttműködést folytatnak a fizikai mennyiségek etalonjai, a törvényes metrológia és a kalibrálási szolgálatok területén. Egyik fő törekvés a nyugateurópai országok metrológiai intézeteivel fennálló kapcsolatok erősítése. Néhány COOMET tag társult tagságért folyamodott az EUROMET-hez.

 

1.1.8.2.5. DUNAMET

 

A DUNAMET "szubregionális" együttműködés négy ország, Ausztria, a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia metrológiai intézetei között.

 


1.2. Törvényes metrológia (mérésügy)

 

1.2.1 mérésügyi háttér

Mindazok a szabályozások, műszaki eszközök és nélkülözhetetlen műveletek, amelyeket a törvényes metrológiában a mérési eredmények megbízhatóságának a biztosítására használnak.

 

1.2.2 mérésügyi tevékenységek

 

1.2.2.1 mérésügyi ellenőrzés

a törvényes metrológiai tevékenységek egésze, amely hozzájárul a metrológiai háttér biztosításához

 

A mérésügyi ellenőrzés magába foglalja:

-                     a mérőeszközök törvényes ellenőrzését,

-                     a mérésügyi felügyeletet

-                     a mérésügyi értékelést.

 

 

1.2.2.2 mérésügyi felügyelet

a mérőeszközök gyártása, importálása, üzembe helyezése, karbantartása és javítása, továbbá azok használata felett gyakorolt ellenőrzés, amit abból a célból végeznek, hogy ellenőrizzék a mérőeszközök metrológiai törvényeknek és szabályozásoknak megfelelő helyes használatát

 

A mérésügyi felügyelet magába foglalja a csomagoláson feltüntetett és az előrecsomagolt mennyiség helyességének ellenőrzését is.

 

1.2.2.3 mérésügyi szakvéleményezés

minden vizsgálat és bizonyítás céljából végzett véleményezés, például hogy törvényszék előtt tanúskodjanak a mérőeszköz állapotáról, és hogy meghatározzák a mérőeszköz metrológiai tulajdonságait, egyebek között a megfelelő törvényes követelményekre való hivatkozás révén.

 

1.2.2.4 típusvizsgálat

a mérőeszköz típusának vizsgálata annak az eldöntésére, hogy a típus engedélyezhető-e vagy el kell-e utasítani.

 

1.2.2.5 típusjóváhagyás/típusengedélyezés

döntés arról, hogy a mérőeszköz-típus kielégíti-e a törvényes követelményeket

 

1.2.2.6 típusmegfelelőségi vizsgálat

a mérőeszköz vizsgálatának az a része, amelyet abból a célból végeznek, hogy megbizonyosodjanak a mérőeszköz jóváhagyott típusnak való megfelelőségéről

 

1.2.2.7 mérőeszköz megfelelőség-értékelése

műveletek együttese, melyeket annak a megállapítására végeznek, hogy egy mérőeszköz megfelel-e az arra a mérőeszközre vonatkozó törvényes követelményeknek

 

1.2.2.8 hitelesítés

(a jóváhagyástól eltérő) eljárás, amely magába foglalja a vizsgálatot és a bélyegzést és/vagy a hitelesítési bizonyítvány kiadását, amely bizonyítja és megerősíti azt, hogy a mérőeszköz megfelel a törvényes követelményeknek

 

1.2.2.8.1 mintavételes hitelesítés

mérőeszközök homogén tételének hitelesítése korlátozott számú, a tételből véletlen módon vételezett mintapéldányok vizsgálatának eredményei alapján

 

1.2.2.8.2 első hitelesítés

olyan mérőeszköz hitelesítése, amelyet megelőzően még nem hitelesítettek

 

1.2.2.8.3 kötelező időszakos hitelesítés

a mérőeszköz meghatározott időszakonként és a szabályozásban lefektetett eljárásnak megfelelően elvégzett ismétlődő hitelesítése

 

1.2.2.8.4 fakultatív hitelesítés

minden olyan hitelesítés, amely nem jogszabályi kötelezettség teljesítéséből ered

 

1.2.2.9 hitelesítés elismerése

a fél által meghozott vagy két- vagy többoldalú megállapodáson alapuló hivatalos döntés, mely szerint a másik fél vagy a megállapodásban részt vevő másik fél által kibocsátott hitelesítési bizonyítványt mint a követelményeknek megfelelőt elismeri.

 

1.2.2.10 mérőeszköz ellenőrzése

mérőeszköz vizsgálata annak bizonyítására, hogy a hitelesítési jel és/vagy bizonyítvány érvényes, hogy a hitelesítési jelek nem sérültek meg, hogy hitelesítése után a mérőeszköz nem szenvedett el szemmel látható módosításokat, és hogy hibája feltehetően nem haladja meg a legnagyobb megengedett üzemelési hibát.

 

A mérőeszköz ellenőrzését csak annak hitelesítése után lehet elvégezni

 

1.2.2.11 mintavételes ellenőrzés

mérőeszközök ellenőrzése korlátozott számú, a tételből véletlen módon vételezett mintapéldány vizsgálatának eredményei alapján

 

1.2.2.12 bélyegzés

a hitelesítés tanúsító jelének alkalmazása.

 

A hitelesítési bélyeg és a záróbélyeg kombinálható.

Más bélyegek is alkalmazhatók, például a gyártó részéről.

 


 

1.2.3. Mérésügyi dokumentumok

 

1.2.3.1. Mérésügyi jogszabály

törvény vagy egyéb jogszabály, melynek az a célja, hogy meghatározza a törvényes mértékegységeket és létrehozza a törvényes metrológiai szervezetet.

 

A magyar mérésügy jogi szabályozásának dokumentumai:

- Az 1991. évi  XLV törvény a mérésügyről

- A törvény végrehajtására kiadott 127/1991. (X.9.) Korm. rendelet.

 

1.2.3.2. Típusjóváhagyási bizonyítvány (típusengedély)

dokumentum, amely tanúsítja, hogy a típusjóváhagyás megtörtént

 

1.2.3.3. Hitelesítési bizonyítvány

dokumentum, amely tanúsítja, hogy a mérőeszköz hitelesítése megfelelő eredménnyel zárult.

 

1.2.3.4. Mérésügyi szakvélemény

a mérésügyi intézet által kiadott és regisztrált dokumentum, amely megállapítja, hogy milyen feltételek mellett történt a mérésügyi szakvéleményezés (értékelés), beszámol az elvégzett vizsgálatról és a kapott eredményekről.

 

1.2.3.5. Elutasítási értesítés

dokumentum, amely megállapítja, hogy a mérőeszköz nem felelt meg vagy a továbbiakban nem felel meg a vonatkozó törvényes követelményeknek

 

1.2.3.6. Hitelesítési előírás

a hitelesítés alkalmazandó eljárásának leírása, melyet a mérésügyi intézet (Magyarországon az Országos Mérésügyi Hivatal, OMH) bocsát ki, és amely mind a mérésügyi szervek, mind a hitelesíttetők számára kötelező előírásokat tartalmaz.

 

1.2.4. Hitelesítést tanúsító jelek, bélyegek

 

1.2.4.1. Hitelesítési bélyeg

a mérőeszközön alkalmazható bélyeg, amely tanúsítja, hogy a mérőeszköz hitelesítése megfelelő eredménnyel zárult

 

A hitelesítési bélyeg azonosíthatja a hitelesítésért felelős szervet és/vagy jelezheti a hitelesítés évét vagy dátumát.

 

1.2.4.2. (Hitelesítést) érvénytelenítő bélyeg

a mérőeszközön alkalmazott bélyeg, amely szembetűnő módon jelzi, hogy a mérőeszköz nem felel meg a törvényes követelményeknek, és érvényteleníti a korábban alkalmazott hitelesítési bélyeget.

 

1.2.4.3. Záróbélyeg

bélyeg, amely megvédi a mérőeszközt a tiltott módosításokkal, alkatrészek eltávolításával stb. szemben

 

1.2.4.4. Típusjóváhagyási bélyeg

a mérőeszközön alkalmazott bélyeg, amely tanúsítja, hogy az megfelel a jóváhagyott típusnak.

 

1.2.5 Egységek és mérőeszközök

 

1.2.5.1 törvényes egységek

egységek, amelyek használatát a szabályozások előírják vagy megengedik

 

A törvényes egységek lehetnek:

- SI-egységek

- az SI-egységek SI prefixumokkal képzett decimális többszörösei és törtrészei

- egyéb, a megfelelő szabályozásokban meghatározott, nem-SI egységek

- az előbbiek kombinációi

 

1.2.5.2 törvényesen ellenőrzött mérőeszköz

mérőeszköz, amely megfelel az előírt követelményeknek, különösen a törvényes metrológiai követelményeknek

 

1.2.5.3 hitelesítésre átvehető mérőeszköz

jóváhagyott típusú mérőeszköz, vagy olyan mérőeszköz, amely kielégíti a megfelelő specifikációt és mentesíthető a típusvizsgálat alól.

 

1.2.5.4. jóváhagyott típus

mérőeszköz törvényes használatra engedélyezett meghatározott modellje vagy osztálya, melyre vonatkozó döntést típusjóváhagyási bizonyítvány kiadása erősíti meg

 

1.2.5.6 jóváhagyott típus mintapéldánya

jóváhagyott típusú mérőeszköz, amely önállóan vagy a megfelelő dokumentációval együtt referenciaként használható például annak az ellenőrzésére, hogy a mérőeszközök megfelelnek-e a jóváhagyott típusnak.

 

1.2.5.7 hitelesítő berendezés

mérőberendezés, amely megfelel a törvényes követelményeknek, és amelyet hitelesítésre használnak

 

 

1.2.6. Mérésügyi intézmények

 

1.2.6.1. Országos Mérésügyi Hivatal (OMH)

 

Az OMH önálló feladat-és hatáskörrel rendelkező központi hivatal, irányítását a Kormány által kijelölt miniszter látja el, aki a hivatal elnökével kapcsolatos munkáltatói jogokat gyakorolja és jóváhagyja a hivatal szervezeti és működési szabályzatát, valamint éves munkatervét. A mérésügy központi irányító, felügyeleti és ellenőrző szerve az OMH, területei szervei (a mértékhitelesítő hivatalok) tevékenységük során a törvényben meghatározott állami feladatokat látják el a közigazgatási eljárás szabályainak alkalmazásával.

 

Az OMH irányítására kijelölt miniszter az OMH, a mérésügyi szolgáltatások igénybevételében érdekelt tárcák és egyéb szervek képviselőiből Országos Mérésügyi Tanácsot hoz létre, amelyet saját tanácsadó szerveként működtet. A tanács működtetéséhez szükséges feltételeket az OMH biztosítja.

 

Az OMH irányítására kijelölt miniszter bejelenti az OMH-t az Európai Bizottsághoz az új megközelítésű irányelvek hatálya alá tartozó kötelező hitelesítésű mérőeszközök megfelelőségének tanúsítása tekintetében EK típusvizsgálatra, EK elsőhitelesítésre, EK egyedi hitelesítésre, valamint EK felügyeletre.

 

A mérések pontossága és egységessége érdekében az OMH a következő feladatokat látja el:

 

a)                  gondoskodik a törvényes mértékegységek használatára vonatkozó szabályozás előkészítéséről, az országos etalonokról, azok nemzetközi összehasonlításáról és hazai továbbszármaztatásáról, valamint az e feladatok ellátásához szükséges mérésügyi kutatásról és fejlesztésről;

 

b)                 hitelesítési előírásokat bocsát ki, részt vesz a mérésügyi szabványok és műszaki irányelvek kidolgozásában, ellátja a mérésügyi engedélyezési feladatokat, elvégzi a típusvizsgálatokat, a használati mérőeszközök hitelesítését, részt vesz a kalibráló laboratóriumok akkreditálásában, gondoskodik a kötelező hitelesítés alá tartozó mérőeszközök közösségi típusvizsgálatáról, hitelesítéséről és felügyeletéről, továbbá gondoskodik e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok megtartásának ellenőrzéséről;

 

c)                  képviseli a Magyar Köztársaságot a mérésügyi nemzetközi szervezetekben és az Európai Unió mérésügyi szervezeteiben, együttműködik más államok mérésügyi szervezeteivel, gondoskodik a nemzetközi mérésügyi szerződésekből, valamint az Európai Unió mérésügyi szerződéseiből adódó feladatok végrehajtásáról.

 

A közösségi típusvizsgálaton, közösségi első hitelesítésen az Európai Unió bármely tagországában megfelelt mérőeszköz e törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek alkalmazásában hitelesnek minősül és első belföldi forgalomba hozatala után reá a hiteles mérőeszközre vonatkozó jogkövetkezményeket kell alkalmazni, ide értve a belföldi időszakos és javítás utáni hitelesítési kötelezettséget is. 

 

Az OMH központi főosztályai

 

(Lásd az OMH honlapján: http:///www.omh.hu )

 

A mértékhitelesítő hivatalok

 

(Lásd az OMH honlapján: http://www.omh.hu )

 

1.2.7. A mérésügy nemzetközi szervezetei

 

1.2.7.1 Globális szervezetek

 

A mérésügy globális szervezete az OIML, európai regionális szervezete a WELMEC.

 

1.2.7.1.1. Nemzetközi Mérésügyi Szervezet

 

A Nemzetközi Mérésügyi Szervezetet (Organisation Internationale de Métrologie Legal, OIML) a Méteregyezmény tagállamai 1955-ben nemzetközi szerződés megkötésével hozták létre. A szerződés címe: "Egyezmény a Nemzetközi Mérésügyi Szervezet létrehozásáról". Az egyezményt tagállamként 55 ország ratifikálta, 45 ország levelező tagként csatlakozott.

 

Az OIML

- nemzetközi információs központot tart fenn

- meghatározza és tanulmányozza a mérésügyi tevékenység alapelveit

- ajánlásokat dolgoz ki a mérőeszközök működési jellemzőire és azok vizsgálati módszereire

- elősegíti a tagállamok körében a vizsgálati és mérési eredmények kölcsönös elfogadását

- elősegíti a nemzeti mérésügyi szervezetek közötti együttműködést, és segítséget nyújt az együttműködés fejlesztéséhez

- működteti az OIML Tanúsítási Rendszerét, amely elősegíti a tagállamokban gyártott mérőeszközök típusvizsgálati eredményeinek kölcsönös elismerését azon az alapon, hogy a kiadott típusvizsgálati bizonyítvány megfelelőség-tanúsításnak tekinthető

- időszakos szemináriumokat szervez, elsősorban a fejlődő országok számára

- kiadja az OIML Bulletin című rendszeres tájékozatót

 

Az OIML szervezete:

 

Nemzetközi Mérésügyi Konferencia

Nemzetközi Mérésügyi Bizottság (CIML)

Műszaki Bizottságok (TC) és Albizottságok (SC)

A CIML felügyelete alatt működő Fejlesztési Tanács

Nemzetközi Mérésügyi Iroda (BIML)

 

1.2.7.1.2. Nemzetközi Mérésügyi Iroda (BIML)

 

1.2.7.2 Regionális szervezetek

 

1.2.7.2.1.Nyugat-európai Törvényes Metrológiai Együttműködés szervezete (WELMEC)

 

A Nyugat-európai Törvényes Metrológiai Együttműködés szervezetét (Western European Legal Metrology Cooperation, WELMEC) 1990-ben az EU és az EFTA törvényes metrológiai szervezetei hozták létre azzal a céllal, hogy erősítsék a tagok mérésügyi szolgálatai iránti kölcsönös bizalmat, harmonizálják a mérésügyi tevékenységet és hárítsák el a mérőeszköz-kereskedelem technikai és adminisztratív jellegű akadályait. A WELMEC céljai nincsenek átfedésben az EUROMET céljaival, az utóbbi fejlesztési programjai azonban hatékonyan támogatják a törvényes metrológiai törekvéseket.

 

Magyarország az Országos Mérésügyi Hivatal révén társult tag a WELMEC-ben.

 

 

1.3. Ipari metrológia

 

Az ipari metrológiának nincs hivatalos meghatározása.

 

Az ipari metrológia területét hiba lenne a ma gyakran említett jogilag nem szabályozott területtel azonosítani, hiszen a mérésügyi és egyéb jogszabályok és előírások erre a területre is érvényesek.

 

1.3.1. kalibrálás és akkreditálás

 

1.3.1.1. kalibrálás

a kalibrálás azoknak a műveleteknek az összessége, amelyekkel meghatározott feltételek mellett megállapítható az összefüggés egy mérőeszköz vagy egy mérőrendszer értékmutatása vagy egy mértéknek vagy anyagmintának tulajdonított érték és a mérendő mennyiség etalonnal reprodukált megfelelő értéke között.

 

Ez a kalibrálás metrológiai definíciója. Más oldalról közelítve: a kalibrálás a mérőeszköz pontosságának az ellenőrzése, amelyet hatósági és nem hatósági tevékenységként is végeznek. Kalibrálási szolgáltatást külső fél számára az akkreditált kalibrálólaboratóriumok nyújthatnak.

 

A kalibrálás eredménye lehetővé teszi mind a mérendő mennyiség megfelelő értékeinek hozzárendelését a mérőeszköz értékmutatásaihoz, mind az értékmutatások megfelelő korrekcióinak a meghatározását. Kalibráláskor a mérőeszköz pontosságán, azaz rendszeres hibáján kívül más metrológiai jellemzők is meghatározhatók, mint például a befolyásoló mennyiségek hatása.

 

A kalibrálást szolgáltatásként végző szerv a kalibrálás eredményét kalibrálási bizonyítványnak vagy kalibrálási jegyzőkönyvnek nevezett dokumentumban rögzíti.

 

1.3.1.2. akkreditálás

az akkreditálás az a tevékenység, amelynek alapján az akkreditáló szervezet hivatalosan elismeri és igazolja, hogy egy szervezet vagy természetes személy alkalmas meghatározott megfelelőség-értékelési feladat elvégzésére. Ezt a nemzetközileg elfogadott meghatározást tartalmazza a Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetétől, feladat- és hatásköréről valamint eljárásáról szóló 2005. évi  LXXVIII  törvény. 3. §-a.

 

A nemzeti akkreditálási rendszer működtetésének célja: a megfelelőség-értékelésre vonatkozó nemzetközi megállapodások végrehajtásának biztosítása, a magyar nemzetgazdaság szereplői versenyképessége növelésének elősegítése és a kereskedelem indokolatlan műszaki akadályainak az elhárítása a termékek és szolgáltatások többszöri megfelelőség-értékelésének kiküszöbölése révén.

 

Akkreditálni lehet:

 

- vizsgálólaboratóriumot,

- mintavevő szervezetet,

- kalibrálólaboratóriumot,

- jártassági vizsgálatot szervező szervezeteket,

- terméktanúsító szervezeteket

- irányítási rendszereket tanúsító szervezeteket,

- személyzettanúsító szervezeteket.

- ellenőrző szervezeteket (a hatóságok kivételével),.

- referenciaanyag-gyártó szervezeteket,

- környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert hitelesítő szervezeteket és természetes személyeket,

- közbeszerzési eljárásokat és gyakorlatot tanúsító szervezeteket és természetes személyeket.

 

Az akkreditálás alapelvei

 

Az akkreditálási alapelvek a következők:

a)                  pártatlanság,

b)                 gyors, egyszerű és hatékony eljárás,

c)                  függetlenség a különböző érdekcsoportok túlsúlyától, az akkreditálásban érdekeltek kiegyensúlyozott képviselete,

d)                 szakszerűség és objektivitás,

e)                  az igénybevétel önkéntessége,

f)                   az eljárás átláthatósága és nyilvánossága,

g)                  az akkreditáló testületekre vonatkozó szabványoknak való megfelelés.

h)                  a közérdek képviselete a közigazgatási szervek részvételének biztosításával,

i)                    az akkreditálás nemzetközi és európai eljárási rendjével való összhang.

 

Az a). a b) és az f) alapelv a hazai gyakorlatban a Nemzeti Akkreditáló Testület nyitottságán, az ügyintéző szervezet által kibocsátott kiadványokon keresztül valósul meg. A d) alapelvben rögzített szakszerűséget elsősorban a szakmai akkreditáló bizottságok létrehozása és működése biztosítja. A c), az e) és a h) alapelvek teljesülését a Testület törvényben szabályozott összetétele garantálja. A g) alapelv a gyakorlatban nem csupán a vonatkozó szabványok, hanem egyéb nemzetközi dokumentumok elfogadása révén is megvalósul. Az i) alapelvnek megfelelően a Nemzeti Akkreditáló Testület teljes jogú tagja az Európai Akkreditálási Együttműködésnek, és csatlakozik az akkreditálás kölcsönös elismerését biztosító nemzetközi megállapodáshoz.

 

1.3.1.2.1. A nemzeti akkreditálási szervezet

 

A Magyar Köztársaság nemzeti akkreditáló szervezete a törvénytől kapott felhatalmazás alapján a Nemzeti Akkreditáló Testület.

 

A Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT)

 

A NAT a tagok önkéntes tagságán alapuló köztestület, amely a törvény rendelkezései szerint működteti a nemzeti akkreditálás rendszerét.

 

A NAT feladatai:

- a szervezetek és természetes személyek akkreditálása, felügyeleti vizsgálata, az akkreditált státusz felfüggesztése és visszavonása, a külföldi akkreditálási okirat elismerése,

-  a fentiekben felsoroltakhoz szükséges eljárási szabályok kidolgozása,

-       az akkreditálási eljárásba bevont minősítőkkel és szakértőkkel szemben támasztott szakmai és összeférhetetlenségi követelmények kidolgozása,

-    részvétel és képviselet a nemzetközi akkreditálási szervezetekben,

-   együttműködési és kölcsönös elismerési megállapodások megkötése az akkreditálás területén,

-   közreműködés az akkreditálással kapcsolatos európai és nemzetközi szabványosítási tevékenységben,

-       részvétel az akkreditálási képzés tartalmi követelményeinek kidolgozásában és az iskolarendszeren kívüli     képzés szervezésében,

-       tájékoztatás akkreditálási kérdésekben,

-       hazai és nemzetközi akkreditálási dokumentumok gyűjtése, tárolása és a hozzáférés biztosítása.

 

A NAT tagjai:

a)      az akkreditált szervezetek és természetes személyek az akkreditált státusz fennállásának időtartama alatt;

b)      az akkreditálásban érdekelt minisztériumok;

c)      a Magyar Szabványügyi Testület, az Országos Mérésügyi Hivatal, a Közbeszerzések Tanácsa és az országos gazdasági kamarák;

d)      egyesületek, felsőoktatási intézmények, gyártók, forgalmazók, fogyasztói és szakmai érdekképviseleti szervezetek, valamint a minőségüggyel foglalkozó társadalmi szervezetek.

 

A NAT szervezete:

a)        a közgyűlés,

b)        a Tanács,

c)        a szakmai akkreditáló bizottságok,

d)        a fellebbviteli bizottság

e)        a pénzügyi ellenőrző bizottság.

 

A NAT ügyintéző szervezete az Akkreditálási Iroda,.

 

A közgyűlés a NAT-nak a testület tagjaiból álló legfőbb szerve. Kizárólagos hatáskörébe tartozik a Kormányhoz benyújtandó beszámoló és az éves költségvetés jóváhagyása. A közgyűlés választja meg a Testület elnökét, aki egyúttal a Tanács elnöke is.

 

Az Akkreditálási Tanács az elnökből, a nemzeti akkreditálás szabályozásáért felelős minisztérium képviselőjéből és 14 szavazati joggal rendelkező választott tagból áll. A tagok az akkreditált szervezetek és a természetes személyek közül (5 fő), a minisztériumok közül (4 fő) és egyéb szervezetekből (5 fő) választhatók.

 

A Tanács hatáskörébe tartozik egyebek között az alapszabály módosítása, az akkreditálással kapcsolatos részletes szabályozások kidolgozása; a Testület ügyvezető igazgatójának kinevezése, felmentése, beszámoltatása, a szabok felügyelete; döntés külföldi akkreditálási okirat elismeréséről.

 

A szakmai akkreditáló bizottságok feladata szakterületükön az akkreditálás speciális követelményeinek a meghatározása valamint az akkreditálási eljárás lefolytatása minősítők és szakértők bevonásával. A szakmai akkreditáló bizottságok jelölik ki az egyes eljárásokhoz a minősítőket és a szakértőket, hoznak határozatot az akkreditálhatóságról, az akkreditáltság felfüggesztéséről vagy visszavonásáról. A határozat alapján kiállított akkreditálási okiratot a NAT ügyvezető igazgatója írja alá.

 

A közgyűlés háromtagú pénzügyi ellenőrző bizottságot választ, melynek hatásköre a NAT gazdálkodásának ellenőrzésére terjed ki.

 

A fellebbviteli bizottság feladata a NAT akkreditálásra vonatkozó döntései ellen benyújtott panaszok kivizsgálása.

 

Az Akkreditálási Iroda a NAT ügyintéző szervezete. Az ügyintéző szervezet a NAT alkalmazottaiból áll, akik felett a munkáltatói jogokat az Akkreditálási Iroda vezetője, a NAT ügyvezető igazgatója gyakorolja.

 

Az akkreditálás folyamata:

 

-                     az akkreditálást a szervezet vagy a természetes személy kérelmezi;

-                     a szakmai akkreditáló bizottság megvizsgálja a kérelmet és szükség esetén hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt;

-                     a szakmai akkreditáló bizottság minősítő csoportot jelöl ki, amely vélelmezi a kérelmező által benyújtott dokumentációt;

-                     a minősítő csoport helyszíni szemlét tart a kérelmezőnél;

-                     a szakmai bizottság a minősítő csoport által begyűjtött információ, a helyszíni szemle eredménye, a csoport beszámolója és egyéb információ alapján határoz az akkreditálási státusz odaítéléséről. illetve elutasításáról;

-                     a szakmai akkreditáló bizottság kiadja az akkreditálási okiratot.

 

A szakmai akkreditáló bizottság éves felügyeleti vizsgálat keretében ellenőrzi.

 

A Testület gazdálkodása:

 

A Testület működésének pénzügyi forrásai:

-                     tagdíjak,

-                     igazgatási szolgáltatási díjak,

-                     központ költségvetésből kapott támogatás a nemzetközi együttműködés költségeinek fedezésére,

-                     egyéb források.

 

Az akkreditált kalibrálólaboratóriumok jegyzéke megtalálható a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) honlapján: http://www. nat.hu/ .

 

1.3.1.2.2.A NAT nemzetközi kapcsolatai

 

A NAT teljes jogú tag az ILAC-ban és az EA-ban, társult tag az IAF-ben.

 

ILAC

 

Az ILAC (International Laboratory Accreditation Cooperation), a Nemzetközi Laboratóriumakkreditálási Együttműködés szervezete. Az ILAC 1996-ban hivatalos szakmai szervezetté alakult, célja a vizsgálati eredmények nemzetközi szintű kölcsönös elismerése. Az ILAC 1999 óta közhasznú társadalmi szervezet. Tagjai a nemzeti akkreditáló szervek, megfigyelő státussal rendelkeznek olyan egyéb szervek, amelyek tevékenysége kapcsolódik az akkreditáláshoz: BIPM, IAF, ISO, OIML stb. Részletesebb információ az ILAC honlapján található.

 

IAF

 

Az IAF (International Accreditation Forum) Nemzetközi Akkreditálási Fórumot a rendszertanúsító szervezetek akkreditálást irányító nemzeti szervezetek hozták létre, és 1998-ban közhasznú társadalmi szervezetként jegyezték be. Az IAF célja az akkreditálási tevékenység továbbfejlesztése, a tagok közötti kölcsönös elismerési megállapodások megkötése, a tanúsítványok nemzetközi szintű elismerése és a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása. Tagjai a nemzeti akkreditáló szervezetek, regionális akkreditáló szervezetek (például: az EA) és a tanúsító szervezetek szövetségei (például: az IQNet). Részletesebb információ az IAF honlapján található:.

 

EA

 

Az EA (European cooperation for Accreditation) az Európai Akkreditálási Együttműködés szervezete, amely 1997-ben két korábbi szervezet, az Európai Laboratóriumakkreditálási Együttműködés (EAL) és az Európai Tanúsítás-akkreditálási Együttműködés (EAC) egyesülésével jött létre. Az EA célja az akkreditálási tevékenység továbbfejlesztése, a tagok közötti kölcsönös elismerési megállapodások megkötése, a tanúsítványok nemzetközi szintű elismerése és a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása. Tagjai elősegítik az Európai Unió egységes belső piacának fejlesztését. Tagjai az EU és EFTA tagállamoknak, továbbá azoknak az országoknak a nemzeti akkreditáló szervezetei, amelyekkel az EU társulási megállapodást írt alá, és amelyek az akkreditálás teljes skáláját átfogó tevékenységet folytatnak az ISO/IEC és a CEN/CENELEC megfelelőség-értékelési szabványainak megfelelően. Részletesebb információ az EA honlapján található.

 

1.3.2. A megfelelőség-értékelés

 

1.3.2.1. Általános Megközelítés (Global Approach)

 

Az Általános Megközelítés (Global Approach) az Európai Bizottság megfelelőség-értékelési politikája, amely a Tanács 1989. december 21-i (90/C10/01) határozatával lépett érvénybe. Célja az, hogy "olyan feltételeket teremtsen, amelyek lehetővé teszik a kölcsönös elismerés elvének - mint hitelt érdemlő megfelelőség-igazolásnak - a működését mind a jogilag szabályozott, mind a jogilag nem szabályozott területeken". A határozat elnevezésében a "globális" jelző arra utal, hogy annak rendelkezései a jogilag szabályozott és a jogilag nem szabályozott területre egyaránt érvényesek.

 

Bár a jogilag szabályozott és a jogilag nem szabályozott területekről napjainkban sok szó esik, hiányzik magának a megkülönböztetésnek a pontos értelmezése. A jogilag nem szabályozott terület másik megnevezése: a "piac által szabályozott" terület. Ez kifejezi a megkülönböztetés lényegét, a piacon ugyanis bármilyen termék eladható, a termékkel szemben semmiféle követelményt nem kell támasztani. Jogilag szabályozott az a terület, ahol a termékre és szolgáltatásra irányelv (direktíva) állapítja meg azokat az alapvető követelményeket, amelyeknek a termék által való teljesítését, azaz a megfelelőséget, tanúsítani kell. A globális megközelítés elemei a jogilag szabályozott területen a megfelelőség-értékelési és tanúsítási eljárások moduljai és a bejelentett (kijelölt) szervezetek kijelölésének kritériumai, a jogilag nem szabályozott területen pedig a kölcsönös elismerési megállapodások.

 

1.3.2.2. A Mérőeszközök Irányelv

 

A mérőeszközök megfelelőség-értékelésére vonatkozó szabályokat a Mérőeszközök Irányelv tartalmazza, melynek részletes ismertetése a Műszeroldalon megtalálható.

 

1.3.3. Megfelelőség-értékelési modulok

 

A modulok a megfelelőség-értékelési eljárás alapját képezik, és a gyártók a modulok széles köréből választhatnak, de az alkalmazható modulok összetettsége és szigorúsága függ az adott termékhez társuló kockázat mértékétől. A megfelelőség-értékelés különféle modulok alkalmazásával valósítható meg (A-tól H-ig), amelyek egyaránt vonatkoznak a termék tervezési és gyártási fázisára.

 

A gyártó számára nyitott lehetséges választék tartományát úgy határozták meg, hogy az irányelvek (direktívák) figyelembe veszik az olyan jellemzőket, mint a modul alkalmazhatósága az adott terméktípusra, az alkalmazással járó kockázat természete, az adott szektor gazdasági infrastruktúrája stb. A figyelembe vett tényezőket maguk az irányelvek határozzák meg.

 

Az adott termékre vagy termékcsoportra alkalmazható modulok tartományának kiválasztásakor az irányelvek azt a lehető legszélesebb választékot kínálják a gyártónak, ami még összhangban van a követelmények teljesítésének biztosításával. Az irányelvek tartalmazzák az azokat a feltételeket meghatározó kritériumokat, amelyek mellett a gyártó az előírtak közül a termékének leginkább megfelelő modult vagy modulokat kiválaszthatja.

 

A 93/4656EGK 1993 július 22-i Tanácsi Határozat a megfelelőség értékelési eljárások különféle fázisaihoz alkalmazható azokról a modulokról és a CE megfelelőségi jelölés alkalmazásának azokról a szabályairól szól, amelyeket a műszaki harmonizációs irányelvekben kell alkalmazni.

 

 

1.3.3.1. A Modul. Belső gyártásellenőrzésen alapuló megfelelőségi nyilatkozat.

 

A megfelelőségi nyilatkozat vagy a megfelelőségi tanúsítvány (bármelyiket alkalmazza is a szóban forgó irányelv) egy vagy több termékre is vonatkozhat, és vagy a hatálya alá tartozó termék(ek)et kell kísérnie, vagy a gyártónak kell megőriznie.

 

Ez a modul azt az eljárást írja le, amelyben a gyártó vagy a Közösségben elfogadott/bejegyzett meghatalmazott képviselője biztosítja és kinyilatkoztatja, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó irányelv követelményeinek. A gyártónak vagy a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselőjének minden egyes termékre fel kell vinnie a CE jelölést és a megfelelőségről írásos nyilatkozatot kell tennie.

 

1.3.3.2. A1 Modul. Belső gyártásellenőrzésen plusz a kijelölt szerv által végzett termékvizsgálaton alapuló megfelelőségi nyilatkozat

 

Ez a modul az A modulból és a következő kiegészítő követelményekből áll:

 

A gyártó által vagy a gyártó megbízásából minden gyártott terméken el kell végezni egy vagy több vizsgálatot egy vagy több szempont alapján. A vizsgálatot a gyártó által kiválasztott kijelölt szervezet felelőssége mellett kell elvégezni. A kijelölt szervezet felelősségére a gyártónak kell felvinnie a gyártás során a kijelölt szervezet azonosító számát.

 

Vagy:

 

A gyártó által kiválasztott kijelölt szervezetnek kell elvégeznie vagy elvégeztetnie véletlen időközönként a termék-ellenőrzéseket. A kész terméknek a kijelölt szervezet telephelyére szállított megfelelő mintáját meg kell vizsgálni és a megfelelő tesztek alá kell vetni a megfelelő szabványok szerint, vagy azokkal egyenértékű vizsgálatokat kell elvégezni annak az ellenőrzésére, hogy a termék megfelel-e a rávonatkozó irányelv követelményeinek.

 

1.3.3.3. B Modul. Típusvizsgálat

 

Ennél a modulnál egy kijelölt szervezet biztosítja és tanúsítja, hogy a gyártani szándékozott terméket képviselő mintapéldány kielégíti a rávonatkozó irányelv követelményeit.

 

Az EK-típusvizsgálatot a gyártónak vagy a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselőjének kell kérnie az általa kiválasztott kijelölt szervezettől. A kérelemnek tartalmaznia kell:

- a gyártó elnevezését és címét

- írásos nyilatkozatot arról, hogy ugyanilyen kérelmet más kijelölt szervezethez nem nyújtottak be,

- a műszaki dokumentációt.

 

A kérelmezőnek a kijelölt szervezet rendelkezésére kell bocsátania a gyártani szándékozott termék egy mintapéldányát, azaz a típust. A kijelölt szervezet további példányokat igényelhet, ha az a vizsgálati program elvégzéséhez szükséges.

 

A műszaki dokumentációnak lehetővé kell tennie azt, hogy értékelhető legyen a termék megfelelősége az irányelv követelményeinek.

 

A kijelölt szervezetnek meg kell vizsgálnia a műszaki dokumentációt, ellenőriznie kell, hogy a típust a műszaki dokumentációnak megfelelően gyártották, és azonosítania kell azokat az elemeket, amelyeket a rá vonatkozó szabványok előírásainak megfelelően terveztek valamint azokat, amelyeket nem e szabványok vonatkozó előírásainak megfelelően terveztek. El kell végeznie vagy végeztetnie a megfelelő vizsgálatokat és a szükséges teszteket annak az ellenőrzésére, hogy azokban az esetekben, amikor az említett szabványokat nem alkalmazták, a gyártó által elfogadott megoldás kielégíti-e az irányelv alapvető követelményeit. El kell végeznie vagy végeztetnie a megfelelő vizsgálatokat annak az ellenőrzésére, hogy amikor a gyártó kiválasztotta a megfelelő szabványokat, azokat valóban alkalmazta-e.

 

Ha a típus megfelel az irányelv követelményeinek, akkor a kijelölt szervezetnek EK- típusvizsgálati tanúsítványt kell kiadnia a kérelmező számára. A tanúsítványnak tartalmaznia kell a gyártó nevét és címét, a vizsgálat végeredményét, a tanúsítvány érvényességének feltételeit és a jóváhagyott típus azonosításához szükséges adatokat.

 

 

1.3.3.4. C Modul. Belső gyártásellenőrzésen alapuló megfelelőségi nyilatkozat a típusnak való megfelelésről

 

Ennél a modulnál a gyártó vagy annak a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselője biztosítja és kinyilatkoztatja, hogy a vonatkozó termék megfelel az EK típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és kielégíti a rávonatkozó irányelv követelményeit. A gyártónak vagy a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselőjének a termék minden egyes darabján fel kell tüntetnie a CE jelölést és írásos megfelelőségi nyilatkozatot kell kiadnia.

 

A gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a megfelelőségi nyilatkozatot legalább 10 évig meg kell őriznie attól az időponttól kezdve, amikor az utolsó terméket kibocsátották.

 

1.3.3.5. C1 Modul. Belső gyártásellenőrzésen plusz a kijelölt szerv által végzett termékvizsgálaton alapuló megfelelőségi nyilatkozat a típusnak való megfelelésről

 

A gyártónak vagy a gyártó megbízottjának minden egyes gyártott terméken egy vagy több tesztet egy vagy több szempont alapján el kell végeznie. A vizsgálatokat egy, a gyártó által kiválasztott kijelölt szervezet felelősségére kell elvégezni. A kijelölt szervezet felelősségére a gyártónak a gyártási folyamat során fel kell vinnie a kijelölt szervezet azonosító számát.

 

Vagy:

 

A gyártó által kiválasztott kijelölt szervezetnek véletlen időközönként el kell végeznie vagy végeztetnie a termék ellenőrzését. A kijelölt szervezet által a helyszínen kiválasztott megfelelő mintát meg kell vizsgálni a megfelelő szabványokban előírt alkalmas tesztekkel vagy egyenértékű tesztekkel megfelelően ellenőrizni kell a terméknek az irányelv követelményeinek való megfelelőségét.

 

A kijelölt szervezet felelősségére a gyártónak a gyártási folyamat során fel kell vinnie a termékre a kijelölt szervezet azonosító számát.

 

1.3.3.6. D Modul. A termelési folyamat minőségbiztosításán alapuló megfelelőségi nyilatkozat a típusnak való megfelelésről

 

Ennél a modulnál a gyártó biztosítja és kinyilatkoztatja, hogy a vonatkozó termék megfelel az EK típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és kielégíti a rávonatkozó irányelv követelményeit. A gyártónak vagy a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselőjének a termék minden egyes darabján fel kell tüntetnie a CE jelölést és írásos megfelelőségi nyilatkozatot kell kiadnia. A CE jelölést annak a kijelölt szervnek az azonosító jelével kell kiegészíteni, amely felelős az EK felügyelet ellátásáért.

 

A gyártónak a gyártáshoz, a végtermék ellenőrzéshez és az előírt vizsgálatokhoz jóváhagyott minőségügyi rendszert kell alkalmaznia, és azt a megfelelő felügyeletnek kell alávetnie.

 

A gyártónak az általa kiválasztott kijelölt szervezethez kérelmet kell benyújtania a szóban forgó termékek vonatkozásában a minőségügyi rendszere értékelésére. A kérelemnek tartalmaznia kell:

- a kérdéses termékcsoportra vonatkozó minden lényeges információt,

- a minőségügyi rendszerre vonatkozó információt,

- ha alkalmas, a jóváhagyott típus műszaki dokumentációját és az EK típusvizsgálati tanúsítvány egy másolatát.

 

A minőségügyi rendszernek biztosítania kell, hogy a termékek megfelelnek az EK típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és kielégítik a rájuk vonatkozó irányelv követelményeit.

 

A kijelölt szervezetnek értékelnie kell a minőségügyi rendszert annak meghatározása céljából, hogy az

kielégíti-e a követelményeket. (Ez feltételezi azt, hogy a rendszer megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a rávonatkozó harmonizált szabványok írnak elő).

 

A gyártónak teljes felelősséget kell viselnie a minőségügyi rendszer jóváhagyott formájából származó kötelezettségek teljesítéséért és azt olyan állapotban kell fenntartania, hogy helyesen és hatékonyan működjön.

 

A gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a minőségügyi rendszert jóváhagyó kijelölt szervezetet állandó jelleggel tájékoztatnia kell a minőségügyi rendszeren végrehajtott minden tervezett változtatásról.

 

A kijelölt szerv hatáskörében ellátott felügyelet célja annak a biztosítása, hogy a gyártó teljes mértékben eleget tesz a jóváhagyott minőségügyi rendszerrel kapcsolatos kötelezettségeinek.

 

A gyártónak el kell tűrnie, hogy felügyelet és tesztek elvégzése céljából a kijelölt szervezet beléphessen a gyártó telephelyére, raktárába és a kijelölt szervezet rendelkezésére kell bocsátania a szükséges információt.

 

1.3.3.7. D1 Modul. A termelési folyamat minőségbiztosításán alapuló megfelelőségi nyilatkozat.

 

1.3.3.8. E Modul. A végtermék ellenőrzésének és vizsgálatának minőségbiztosításán alapuló megfelelőségi nyilatkozat a típusnak való megfelelésről

 

Ez a modul azt az eljárást írja le, amelyben a gyártó biztosítja és kinyilatkoztatja, hogy a vonatkozó termékek megfelelnek az EK típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és kielégítik a rájuk vonatkozó irányelv követelményeit. A gyártónak vagy a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselőjének a termék minden egyes darabján fel kell tüntetnie a CE jelölést és írásos megfelelőségi nyilatkozatot kell kiadnia. A CE jelölést annak a kijelölt szervnek az azonosító jelével kell kiegészíteni, amely felelős az EK felügyelet ellátásáért.

 

A gyártónak a gyártáshoz, a végtermék ellenőrzéshez és az előírt vizsgálatokhoz jóváhagyott minőségügyi rendszert kell alkalmaznia, és azt a megfelelő felügyeletnek kell alávetnie.

 

A gyártónak az általa kiválasztott kijelölt szervezethez kérelmet kell benyújtania a szóban forgó termékek vonatkozásában a minőségügyi rendszere értékelésére. A kérelemnek tartalmaznia kell:

- a kérdéses termékcsoportra vonatkozó minden lényeges információt,

- a minőségügyi rendszer dokumentációját,

- ha alkalmas, a jóváhagyott típus műszaki dokumentációját és az EK típusvizsgálati tanúsítvány egy másolatát.

 

A minőségügyi rendszer keretében minden egyes terméket meg kell vizsgálni, és el kell végezni a megfelelő szabványok szerinti teszteket abból a célból, hogy biztosított legyen a termék megfelelősége a rávonatkozó irányelv követelményeinek. A minőségügyi rendszer dokumentációjának biztosítania kell a minőségügyi programok, tervek, kézikönyvek és feljegyzések egységes értelmezését.

 

A kijelölt szervezetnek értékelnie kell a minőségügyi rendszert annak meghatározása céljából, hogy az kielégíti-e a megfelelő követelményeket. Ez azt tételezi fel, hogy a rendszer megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a rávonatkozó harmonizált szabványok írnak elő.

 

A gyártónak teljes felelősséget kell viselnie a minőségügyi rendszer jóváhagyott formájából származó kötelezettségek teljesítéséért és azt olyan állapotban kell fenntartania, hogy helyesen és hatékonyan működjön.

 

A gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a minőségügyi rendszert jóváhagyó kijelölt szervezetet állandó jelleggel tájékoztatnia kell a minőségügyi rendszeren végrehajtott minden tervezett változtatásról.

 

A kijelölt szerv hatáskörében ellátott felügyelet célja annak a biztosítása, hogy a gyártó teljes mértékben eleget tesz a jóváhagyott minőségügyi rendszerrel kapcsolatos kötelezettségeinek.

 

A gyártónak el kell tűrnie, hogy felügyelet és tesztek elvégzése céljából a kijelölt szervezet beléphessen a gyártó telephelyére, raktárába és a kijelölt szervezet rendelkezésére kell bocsátania a szükséges információt.

 

1.3.3.9. E1 Modul. A végtermék ellenőrzésének és vizsgálatának minőségbiztosításán alapuló megfelelőségi nyilatkozat.

 

1.3.3.10.F Modul. A termék hitelesítésén alapuló megfelelőségi nyilatkozat a típusnak való megfelelésről

 

Ez a modul azt az eljárást írja le, amelyben a gyártó, vagy a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselője ellenőrzi és bizonylatolja, hogy a termékek megfelelnek az EK típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és kielégítik a rájuk vonatkozó irányelv követelményeit.

 

A gyártónak a termék minden egyes darabján fel kell tüntetnie a CE jelölést és írásos megfelelőségi nyilatkozatot kell tennie.

 

A kijelölt szervezetnek el kell végeznie az alkalmas vizsgálatokat és teszteket annak az ellenőrzésére, hogy a termék megfelel-e az irányelv követelményeinek, a gyártó által kiválasztott akár mindendarabos vizsgálattal, akár statisztikai alapon.

 

A gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a megfelelőségi nyilatkozat másolatát az utolsó termék legyártásától számított 10 éves időtartamon belül meg kell őriznie.

 

Hitelesítés mindendarabos termékvizsgálattal

 

A termék minden darabját egyedileg kell megvizsgálni és el kell végezni a megfelelő szabványokban közölt teszteket vagy azokkal egyenértékű teszteket annak az igazolására, hogy a termékek megfelelnek az EK típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és kielégítik a rájuk vonatkozó irányelv követelményeit.

 

A kijelölt szervezetnek fel kell vinnie vagy vitetnie a termék minden egyes darabjára a saját azonosító jelét és az elvégzett vizsgálatokra vonatkozó, írásos megfelelőségi bizonyítványt kell kiadnia.

 

A gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének biztosítania kell annak a lehetőségét, hogy kérésre be tudja mutatni a kijelölt szervezet megfelelőségi nyilatkozatát.

 

Statisztikai (mintavételes) hitelesítés

 

A gyártónak a termékeit homogén tétel formájában kell bemutatnia és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak a biztosítására, hogy a gyártási folyamat biztosítsa az összes gyártott tétel homogenitását.

 

Az összes terméknek homogén tétel formájában kell rendelkezésre állnia. Minden egyes tételből véletlenszerű mintát kell vételezni. A mintába került termékeket egyedileg kell megvizsgálni, és el kell végezni a megfelelő szabványokban közölt teszteket, vagy azokkal egyenértékű teszteket annak az igazolására, hogy a termékek kielégítik a rájuk vonatkozó irányelv követelményeit függetlenül attól, hogy a tételt átveszik vagy elutasítják.

 

A tétel elfogadása esetén a kijelölt szervezetnek a termék minden egyes darabjára fel kell vinnie a saját azonosító jelét és az elvégzett tesztek megfelelőségére vonatkozó írásos bizonyítványt kell kiadnia. A tétel minden egyes darabja forgalomba hozható, kivéve a mintában talált azokat a példányokat, amelyek nem megfelelőnek bizonyultak.

 

Ha egy tétel elutasításra kerül, akkor a kijelölt szervezetnek vagy az illetékes hatóságnak megfelelő intézkedéseket kell tennie annak a megakadályozására, hogy a tételt forgalomba hozzák. Ha gyakran kerülnek tételek elutasításra, akkor a kijelölt szervezet felfüggesztheti a statisztikai hitelesítést.

 

A gyártó a kijelölt szervezet felelősségére ez utóbbi azonosító jelét a gyártási folyamatban is felviheti a termékre.

 

A gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének biztosítania kell azt a lehetőséget, hogy kérésre a kijelölt szervezet megfelelőségi bizonyítványát rendelkezésre tudja bocsátani.

 

1.3.3.11. F1 Modul. A termék hitelesítésén alapuló megfelelőségi nyilatkozat

 

1.3.3.12. G Modul. Az egyedi hitelesítésen alapuló megfelelőségi nyilatkozat.

 

Ez a modul azt az eljárást írja le, amelyben a gyártó biztosítja és deklarálja, hogy a megfelelőségi bizonyítvánnyal kiadott termék megfelel a rávonatkozó irányelv követelményeinek. A gyártónak vagy a Közösségben elfogadott megbízott képviselőjének a termékre fel kell vinnie a CE jelölést és megfelelőségi nyilatkozatot kell tennie.

 

A kijelölt szervezetnek meg kell vizsgálnia az egyedi terméket, és el kell végeznie a megfelelő szabványokban előírt teszteket vagy azokkal egyenértékű teszteket abból a célból, hogy biztosítsa a termék megfelelőségét a rávonatkozó irányelv követelményeinek.

 

A kijelölt szervezetnek a jóváhagyott termékre fel kell vinnie vagy vitetnie a saját azonosító számát, és megfelelőségi bizonyítványt kell kiadnia az általa elvégzett tesztekről.

 

A műszaki dokumentációnak az a célja, hogy lehetővé tegye a direktíva követelményeinek való megfelelés értékelését, és hogy a termék tervezését, gyártását és működését ismertesse.

 

1.3.3.13. H Modul. A teljes minőségbiztosításon alapuló megfelelőségi nyilatkozat

 

Ez a modul azt az eljárást írja le, amelyben a gyártó biztosítja és deklarálja, hogy a szóban forgó termék kielégíti a rávonatkozó irányelv követelményeit. A gyártónak vagy a Közösségben elfogadott meghatalmazott képviselőjének fel kell vinnie minden egyes termékre a CE jelölést és írásos megfelelőségi nyilatkozatot kell kiadnia. A CE jelölést a felügyeletért felelős kijelölt szervezet azonosító jelének kell követnie.

 

A gyártónak a tervezéshez, a gyártáshoz és a végtermék ellenőrzéshez és teszteléshez jóváhagyott minőségügyi rendszert kell működtetnie, és azt megfelelő felügyeletnek kell alávetnie.

 

A gyártónak kérelmet kell benyújtania a minőségügyi rendszere kijelölt szervezet által történő értékeléséhez.

 

A kérelemnek tartalmaznia kell:

- az érintett termékcsoportra vonatkozó megfelelő információt,

- a minőségügyi rendszer dokumentációját.

 

A minőségügyi rendszernek biztosítania kell azt, hogy a termékek megfelelnek a rájuk vonatkozó irányelv követelményeinek.

 

A gyártó által elfogadott minden elemet, követelményt és rendelkezést írott politikák, eljárások és utasítások formájában rendszeresen és rendezetten kell dokumentálni. A minőségügyi rendszer dokumentációjának biztosítania kell a minőségpolitikák és eljárások, úgymint a minőségügyi programok, tervek, kézikönyvek és feljegyzések egységes értelmezését.

 

A kijelölt szervezetnek értékelnie kell a minőségügyi rendszert annak meghatározása céljából, hogy az kielégíti-e a megfelelő követelményeket. Ez azt tételezi fel, hogy a rendszer megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a rávonatkozó harmonizált szabványok írnak elő.

 

A gyártónak teljes felelősséget kell viselnie a minőségügyi rendszer jóváhagyott formájából származó kötelezettségek teljesítéséért és azt olyan állapotban kell fenntartania, hogy helyesen és hatékonyan működjön.

 

A gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a minőségügyi rendszert jóváhagyó kijelölt szervezetet állandó jelleggel tájékoztatnia kell a minőségügyi rendszeren végrehajtott minden tervezett változtatásról.

 

A kijelölt szervezetnek értékelnie kell a javasolt változtatásokat, és el kell döntenie, hogy a módosított minőségügyi rendszer ki fogja-e elégíteni az előírt követelményeket, vagy újabb értékelésre van-e szükség.

 

A kijelölt szerv hatáskörében ellátott felügyelet célja annak a biztosítása, hogy a gyártó teljes mértékben eleget tesz a jóváhagyott minőségügyi rendszerrel kapcsolatos kötelezettségeinek.

 

A gyártónak el kell tűrnie, hogy felügyelet és tesztek elvégzése céljából a kijelölt szervezet beléphessen a gyártó telephelyére, raktárába és a kijelölt szervezet rendelkezésére kell bocsátania a szükséges információt.

 

1.3.3.14.     H1 Modul. A teljes minőségbiztosításon plusz a tervdokumentáció vizsgálatán alapuló megfelelőségi nyilatkozat.

 

A gyártónak a tervezés vizsgálatára kérelmet kell benyújtania valamelyik kijelölt szervezethez.

 

A kérelemnek lehetővé kell tennie a termék tervezésének, gyártásának és működésének az egységes értelmezését és az irányelv követelményeinek való megfelelőség értékelését.

 

A kérelemnek tartalmaznia kell:

- a műszaki tervezési specifikációt, beleértve az alkalmazott szabványokat is,

- a szabványok megfelelőségére vonatkozó szükséges támogató bizonyítékokat, különösen akkor, ha a vonatkozó szabványokat nem teljes körűen alkalmazták.

 

A támogató bizonyítékok között meg kell adni a gyártó megfelelő laboratóriuma által végzett vagy általa végeztetett vizsgálatok eredményeit.

 

A kijelölt szervezetnek meg kell vizsgálnia a kérelmet, és ha a tervezés kielégíti a rávonatkozó irányelv követelményeit, akkor a kérelmező részére ki kell adnia az EK tervezés-vizsgálati tanúsítványt. A tanúsítványnak tartalmaznia kell a vizsgálati feltételeket, az érvényességének a feltételeit, a jóváhagyott tervezés szükséges azonosító adatait, és ha alkalmazható, akkor a termék működésének a leírását.

 

A kérelmezőnek folyamatosan tájékozatnia kell az EK tervezés-vizsgálati tanúsítványt kiadó kijelölt szervezetet a jóváhagyott tervezés változtatásairól. A jóváhagyott tervezés módosításainak kiegészítő jóváhagyását kell kérni az EK tervezés-vizsgálati tanúsítványt kiadó kijelölt szervezettől, ha a módosítások befolyásolhatják az irányelv követelményeinek való megfelelőséget vagy a termék használatának előírt feltételeit.

 

Ezt a kiegészítő jóváhagyást az eredeti EK tervezés-vizsgálati tanúsítvány kiegészítése formájában adják meg.

 

1.3.4. A nemzeti kijelölési (notifikálási) rendszer

 

A nemzeti kijelölési (notifikálási) rendszer jogszabályi alapja:

 

1) A Kormány 182/1997. (X.17.) Korm. rendelete a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről, valamint

 

2) A gazdasági miniszter 4/1999. (II.24.) GM rendelete a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervek kijelölésének részletes szabályairól.

 

1.3.4.1. A 182/1997. (X.17.) Korm. számú rendelet

 

A Kormány 182/1997. (X.17.) Korm. rendelete a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről az ágazati irányításért felelős miniszter hatáskörébe utalja a gyártó, importáló és forgalmazó gazdálkodó szervezettől független, hatósági jogosítványokkal nem rendelkező gazdálkodó szervezet kijelölését.

 

A kijelölőnek kijelölő bizottságot kell létrehoznia a kijelölési kérelmek elbírálására.

 

A kijelölés során figyelembe kell venni a kijelölés területére vonatkozó nemzetközi megállapodásokban foglaltakat.

 

A jogszabály rendelkezik:

 

- a kijelölési kérelem és az ahhoz csatolt dokumentumok tartalmáról,

- a kijelölés feltételeiről,

- a kijelöltnek a kijelölő által történő rendszeres ellenőrzéséről.

 

A jogszabály felhatalmazza a kijelölőt a kijelölés részletes szabályainak megalkotására.

 

A rendelet nem alkalmazható olyan szervezetekre, amelyek külön jogszabály alapján végeznek hatósági ellenőrzést és/vagy engedélyezést.

 

1.3.4.2. A 4/1999(II.24.) GM rendelet

 

A rendeletet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelölésének részletes szabályairól szóló 75/2004. (IV. 29.) GKM rendelet módosította. A módosítás úgy rendelkezik, hogy ahol a szövegben Gazdasági Minisztérium vagy gazdasági miniszter fordul elő, ott Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot (GKM-et) vagy gazdasági és közlekedési minisztert kell érteni. Ennek megfelelően a rendelet hatálya a gazdasági és kereskedelmi miniszter feladat- és hatáskörébe utalt szakágazatok vonatkozásában a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervek kijelölésére terjed ki.

A kijelölésről a gazdasági és kereskedelmi miniszter, mint kijelölő, a GKM-ben működő kijelölési bizottság javaslata alapján dönt.

 

A kérelmezőnek a kérelem tárgyára vonatkozó műszaki megfelelőségét a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) szakértői által elkészített minősítő jegyzőkönyv igazolja.

 

1.3.4.2.1. A kijelölés (notifikálás)

 

A kijelölés az európai uniós szabályoknak megfelelően történik. Ezek közül a kalibrálólaboratóriumokra a következők vonatkoznak:

 

a)                  Az Európai Unió Tagállamainak értesíteniük kell a többi Tagállamot és a Bizottságot arról, hogy mely szervezeteket jelölték ki a megfelelőség-értékelési modulokban megfogalmazott feladatok ellátására. Közölniük kell a Bizottságtól kapott azonosítási számokat, az(oka)t a mérőeszköz fajtá(ka)t, amely(ek)re az egyes szerveket kijelölték, továbbá, ha alkalmas, minden olyan műszerosztályt, mérési tartományt, méréstechnológiát és minden egyéb olyan mérőeszköz-jellemzőt, amely korlátozza a kijelölés hatályát.

 

b)                 A Bizottság minden kijelölt szervnek azonosító számot ad. A Bizottság az 1. bekezdésben hivatkozott notifikálás hatályára vonatkozó információval együtt az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának (OJ) C kiadásában közzéteszi a kijelölt szerveket és ezt a jegyzéket állandóan naprakészen tartja.

 

A Tagállamoknak az ilyen szervek kijelölésekor a következő kritériumokat kell alkalmazniuk:

 

a)         A megfelelőség-értékelési munkákba bevont szervezet, annak igazgatója és személyzete nem lehet az általuk felügyelt mérőeszközök tervezője, gyártója, szállítója, üzembe helyezője vagy felhasználója, sem e személyek bármelyikének meghatalmazott képviselője. Ugyancsak nem vehetnek részt közvetlenül a műszerek tervezésében, gyártásában, értékesítésében vagy karbantartásában, és nem képviselhetik az e tevékenységeket végző feleket. Az előbbi kritérium azonban semmiképpen sem akadályozza annak a lehetőségét, hogy a gyártó és a szervezet között a megfelelőség-értékelés céljait szolgáló műszaki információcsere legyen.

 

b)         A szervezetnek és a megfelelőség-értékelésbe bevont személyzetének mentesnek kell lennie minden olyan nyomástól és ráhatástól, amely befolyásolná ítélet-alkotásukat vagy megfelelőség-értékelési munkájuk eredményét, különösen olyan személyek vagy csoportok részéről, amelyek a megfelelőség-értékelés eredményében érdekeltek.

 

c)         A megfelelőség-értékelési feladatokat a legmagasabb szintű szakmai befolyásmentesség mellett és a metrológiai területre vonatkozó kellő felkészültséggel kell végezni.

 

Amennyiben a szervezet a termék működése vagy specifikációi megállapításával vagy ellenőrzésével kapcsolatos speciális feladatok elvégzésére alvállalkozóval szerződik, akkor először biztosítania kell, hogy az alvállalkozó megfelel a jelen Irányelv és különösen e Függelék rendelkezéseinek. A szervezetnek meg kell őriznie azokat a dokumentumokat, amelyek értékelik az alvállalkozó képesítéseit és az általa a nemzeti hatóságok megbízásából elvégzett munkát.

 

d)         A szervezetnek képesnek kell lennie azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyekre kijelölték, akár a szervezet maga teljesíti, akár megbízásából és felelősségére teljesítik azokat. A szervezetnek különösen a megfelelőség értékelésével és alkalmas ellenőrzésével együtt járó műszaki és igazgatási feladatok elvégzéséhez szükséges megfelelő személyzettel és eszközökkel kell rendelkeznie. Ugyancsak hozzáférési lehetőségének kell lennie az igényelt hitelesítéshez szükséges eszközökhöz.

 

e)         A szervezetnek legyen

- szilárd szakmai képzése, amely kiterjed mindazokra az értékelési és hitelesítési műveletekre, amelyekre a szervet kijelölték;

- megfelelő ismerete az általa végzett ellenőrzésekre vonatkozó szabályokról és megfelelő tapasztalata az ilyen ellenőrzésekben;

- képessége, ami szükséges ahhoz, hogy bizonyítványokat, feljegyzéseket és jegyzőkönyveket készítsen az ellenőrzések végrehajtásának demonstrálására.

 

f)          A szervezet pártatlanságát garantálni kell. A szervezet díjazása nem függhet sem az elvégzett ellenőrzések számától, sem az ellenőrzések eredményétől.

 

g)         A szervezetnek polgári felelősségbiztosítással kell rendelkeznie, hacsak érte a Tagállam a nemzeti jogszabályban nem vállal garanciát, vagy ha a Tagállam az ellenőrzéseket közvetlenül maga végzi.

 

h)         A szervezet személyzetének a tevékenységének gyakorlása során megszerzett információt szakmai titokként kell kezelnie, kivéve annak a Tagállamnak a kompetens hatóságait, amelyben tevékenységét folytatja.

 

1.2.4.2.2. A kijelölő bizottság

 

A kijelölő bizottság tagjait a kijelölő határozza meg. Magyarországon a gazdasági és kereskedelmi miniszter által létrehozott kijelölő bizottságban a GKM szakmailag érintett főosztályainak 1-1- képviselője, továbbá a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FvF) és a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) 1-1 képviselője állandó tag.

 

1.3.4.2.3. A kijelölési eljárás

 

A kijelölési eljárás lépései:

 

a)      a kérelem benyújtása,

b)      a személyi, szakmai és tárgyi feltételek értékelése az auditáló csoport által,

c)      a minősítő jegyzőkönyv elkészítése,

d)      a kérelem elbírálása a minősítő jegyzőkönyv alapján,

e)      a kijelölő bizottság javaslata a kijelölésre vagy a kérelem elutasítására,

f)        a javaslat alapján, ha az kedvező, a kijelölő kijelöli a kérelmezőt,

g)      a kijelölő a kijelölés tényét közzéteszi a GM hivatalos lapjában.


           

1.3.5. Irodalomjegyzék a MŰSZEROLDAL szoftver Metrológia című fejezetéhez:

 

A következő jegyzék nem a fejezet kidolgozásához szükséges, hanem a fejezet témáihoz kapcsolódó irodalmakat és egyéb dokumentumokat tartalmazza:

 

1.      ISO: Guide to the expression of uncertainty in measurement (1993). Magyar nyelvű változat: Útmutató a mérési bizonytalanság kifejezéséhez. (OMH, 1995).

2.      ISO: International Vocabulary of Basic and General Terms in Metrology. (1993). Magyar nyelvű változat: Nemzetközi metrológiai értelmező szótár (1998) címen megjelent angol-magyar kiadvány az Országos Mérésügyi Hivatal és az MTA MMSZ Kft. gondozásában.

3.      OIML: International Vocabulary of Terms in Legal Metrology (2000).

4.      European co-operation for Accreditation, EA (Európai Akkreditálási Együttműködés) EA 4/02 Expression of the Uncertainty of Measurement in Calibration. (www.european-accreditation. org)

5.      Measuring Instruments Directive (MID) Mérőeszközök irányelv. Hozzáférés: http://www.industrie.gouv.fr/metro/internat/mid/index.htm

6.      MSZ EN ISO/IEC 17025:2000. Vizsgáló és kalibrálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményei.

7.      Az 1995. évi XXIX törvény a laboratóriumok, az tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról.

8.      Az 1991. évi XLV törvény a mérésügyről és a végrehajtására kiadott, többször módosított 127/1991 (X.9.) Korm. számú rendelet.

9.      A Kormány 182/1997. (X.17.) Korm. rendelete a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről.

10.  A gazdasági miniszter 4/1999. (II.24.) GM rendelete a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervek kijelölésének részletes szabályairól.