Műszeroldal

CD formátumok Az évek során sorra alakultak ki a különböző CD formátumok, amelyek szigorú standardoknak felelnek meg kezdetektől fogva; ezek a konkrét követelmények természetesen dokumentálásra kerültek. A CD-DA specifikációit a Sony és a Philips 1980-ban dokumentálta a Red Book néven ismertté vált kiadványban. A következő években több hasonló könyv jelent meg; minden egyéb CD formátum specifikációit hasonló könyvek tartalmazzák. Ezen könyveknek van ugyan hivatalos elnevezésük, azonban mindegyiket egy-egy szín alapján tartják számon szakmai és laikus körökben egyaránt. Az iparági legenda szerint a többi hasonló könyvvel ellentétben a Red Book valóban vörös kötésű volt. CD Audio Ha valaki azt hallja, hogy CD, rögtön a zenei, azaz audio CD-re gondol. Ezek kizárólag hanganyagot tartalmaznak, kapacitásuk 74 percnyi tömörítetlen anyaghoz elegendők. Hogy miért lett pontosan 74 perc? Az anekdota szerint azért, mert a szabvány megalkotójának kedvence Bach egy zeneműve volt, amely pontosan 74 perc hosszú. Az audio lemezek nemcsak különálló CD lejátszókban, hanem a számítógép CD olvasóján is lejátszhatóak, meghallgathatóak. CD-ROM (Read Only Memory) Számítástechnikai adatokat tartalmaz, szöveges, képi, grafikus vagy hang formában, specifikációi a Yellow Book-ban találhatóak. Általában multimédiás szoftverek és játékprogramok tárolására használják ezt a formátumot. Két altípusa létezik: a CD-ROM Mode 1 csak adatokat és alkalmazásokat tartalmaz. A könnyebb adatelérés érdekében ennél alapvető fontosságú a pontos címzés. A CD-ROM Mode 2 tömörített audio és video információkat tárol. A CD-ROM-nál a korábban említett egyenletes sebességű olvasás azért oldható meg nehezebben, mert a véletlenszerű olvasás folyton váltakozó olvasási sebességet kíván meg. CD-R (Recordable) Az egyszer írható, többször olvasható (WORM = write once read many) CD formátumot 1988-ban a Philips és a Sony vezette be, specifikációit az Orange Book-ban foglalta írásba. Az egyszer írhatóság azt jelenti, hogy a rögzített adatokat már nem lehet letörölni a lemezről. Ebben a formátumban a polikarbonát réteg és a fémréteg között van egy polimer sáv, amely az adatrögzítésre szolgál. Némely CD-R típusnál még egy plusz réteg védi az adatokat, mert az adatmező közelebb helyezkedik el a CD felcímkézett oldalához. Általában 74 percnyi (650 MB) adat rögzítésére alkalmasak, de egyes típusoknál ez 80 perc is lehet (700 MB). CD-RW (rewriteable) Az újraírható CD többszöri adatrögzítést tesz lehetővé, ez egyes megfigyelések szerint csaknem 1000- szer történő újraírást jelent. Ezen formátum bevezetéséhez a Sony-n és a Philips-en kívül a HP, a Mitsubishi és a Ricoh is hozzájárultak. Specifikációjának lefektetése az Orange Book egy kiegészítésében történt meg 1997-ben. A CD-R-től eltérően a polikarbonát és a fémréteg között egy olyan ötvözet (ezüst és egyéb fémek ötvözete) van, amely a hőmérséklet változtatásának megfelelően egyszer kristály, másszor amorf szerkezetű. A kapacitása a CD-R-ével azonos. CD-ROM XA (Compact disc - read-only memory, extended architecture) A CD-ROM továbbfejlesztése, amely lehetővé teszi a szöveges, képi, grafikus vagy hang adatok egyidejű lejátszását. A Sony, a Philips és a Microsoft közösen fejlesztette ki a formátumot, és a Yellow Book kibővítésében fektette le a standardokat. Azonban ez a formátum nem maradt fenn önálló technológiaként. CD-I (interactive) A multimédiás formátum specifikációit 1986-ban a Green Book-ban határozták meg. A CD-I egy komplett interaktív, hardveres és szoftveres rendszert jelent felhasználói interface-szel, amit a PC felhasználóbarát alternatívájaként fejlesztettek ki. Bár a formátumnak nem volt átütő sikere a kereskedelemben, manapság is használják az iskolarendszerű- és felnőttoktatásban és egyéb hasonló területeken. CD-Bridge Disc Az elnevezés onnan ered, hogy ezek a formátumok a megfelelő szoftverekkel lejátszhatóak TV-hez kapcsolt CD-I lejátszón vagy PC-hez csatlakoztatott CD-ROM XA meghajtón és egyéb XA kompatibilis eszközökön. Ilyenek például a Video CD (VCD), Photo CD, a Karaoke CD. Dokumentációja a White Book-ban található, amit a Sony, a Philips, a Matsushita és a JVC jelentetett meg 1993-ban. SVCD A Super Video CD (SVCD) a Video CD továbbfejlesztése, amelyet egy, a kínai kormányzat által támogatott gyártókból és kutatókból álló bizottság dolgozott ki a DVD technológia jogdíjak elkerülésére. Másik cél az alacsonyabb DVD lejátszó és lemez árak elérése volt Kínában. A kép- és hangminőség szempontjából ez a formátum a Video CD és a DVD között található. Az SVCD specifikációkat 1998-ban határozták meg. E-CD (Enhanced CD) Ez a formátum lejátszható asztali CD lejátszóban vagy bármilyen multimédiás alkalmazás segítségével. Az E-CD a 650 MB feletti adatterületet is kihasználja extra adatok tárolására az audio adatokon felül. Zenei előadók preferálják ezt a formátumot, mert a trackek mellett videoclipeket, dalszövegeket, bemutatkozó vagy promóciós anyagot is nyújthatnak a rajongóiknak. Mivel az E-CD-n az audio és adat trackek különálló részekbe vannak írva, az adat formátumú részek nem olvashatóak a CD lejátszóban. A formátum specifikációi az Orange Book kiegészítéseként a Blue Book-ban 1995-ben jelentek meg. Az E-CD egyéb elnevezései: CD-Extra, CD-Plus, stamped multisession vagy Blue Book formátum. CD-MO (Magneto-Optical) Ennek a formátumnak van egy mágneses területe, amely adattárolásra alkalmas és újraírató. Az Orange Book témakörébe tartoznak a CD-MO-ra vonatkozó specifikációk. Multisession CD Hasonló a CD-R-hez, azonban az adatok több szakaszban rögzíthetőek rajta. Ha az első szakasz után marad üres terület, később a további szakaszokban újabb adatok írására van lehetőség. Minden szakasznak megvan a saját "lead-in", program- és "lead-out" területe. SACD (Super Audio CD) A DVD-Audio mellett ez a másik formátum, amely a hagyományos audio CD felváltását célozta meg. A nagy kapacitású CD formátum 1.0-s verziójának specifikációját a Sony és a Philips 1999-ben a Scarlet Book-ban határozta meg. A DVD-Audio-hoz hasonlóan ennél is lehetőség van 5.1 csatornás térhatású hang megszólaltatására. Extra információkat szintén képes tárolni, szöveg, grafika, videoclip, stb. formájában. DDCD (Double Density CD) A CD kapacitását úgy is próbálták növelni, hogy a pitek és lapos felületek számát növelték. Így alakult ki a dupla sűrűségű lemez, amely specifikációit a 2000-ben kiadott Purple Book-ban fektette le szintén a Philips és a Sony. Hasonló próbálkozások már korábban is voltak: 1993-ban az Optical Disc Corporation (ODC) jelentette meg a High Density CD-t (HDCD), ezután következett a Nimbus Technology and Engineering saját fejlesztésű Double Density CD-je 1994-ben, ennek azonban akkor nem volt annyira sikeres a piacra jutása. HDCD A HDCD high-definition compatible digital) egy kódolási eljárás, amely bővíti a CD-Audio-t egyéb adatokkal, a formátum azonban továbbra is lejátszható a hagyományos CD és DVD lejátszókban. A Pacific Microsonics által kifejlesztett adathordozó jobban szól, mint a normál CD-k. A HD CD és a DVD formátumok megjelenítésére legalkalmasabb eszközök a HDTV-k (high definition, azaz nagy felbontóképességű TV-k). A HDTV gyűjtőfogalom, magába foglal olyan analóg és digitális televíziókat, amelyek szélesvásznúak, és a hagyományos TV-khez képest ötszörös felbontásúak. 1998 végén váltak elérhetővé, de jelenleg még magas az áruk, elterjedésükre várnunk kell még. Az USA-ban 2002-ben eladott 2 millió DTV több mint 80%-a nem tartalmazott tunert, ez arra enged következtetni, hogy inkább DVD lejátszására használják.

CD formátumok

Az évek során sorra alakultak ki a különböző CD formátumok, amelyek szigorú standardoknak felelnek meg kezdetektől fogva; ezek a konkrét követelmények természetesen dokumentálásra kerültek. A CD-DA specifikációit a Sony és a Philips 1980-ban dokumentálta a Red Book néven ismertté vált kiadványban. A következő években több hasonló könyv jelent meg; minden egyéb CD formátum specifikációit hasonló könyvek tartalmazzák. Ezen könyveknek van ugyan hivatalos elnevezésük, azonban mindegyiket egy-egy szín alapján tartják számon szakmai és laikus körökben egyaránt. Az iparági legenda szerint a többi hasonló könyvvel ellentétben a Red Book valóban vörös kötésű volt.

CD Audio
Ha valaki azt hallja, hogy CD, rögtön a zenei, azaz audio CD-re gondol. Ezek kizárólag hanganyagot tartalmaznak, kapacitásuk 74 percnyi tömörítetlen anyaghoz elegendők. Hogy miért lett pontosan 74 perc? Az anekdota szerint azért, mert a szabvány megalkotójának kedvence Bach egy zeneműve volt, amely pontosan 74 perc hosszú. Az audio lemezek nemcsak különálló CD lejátszókban, hanem a számítógép CD olvasóján is lejátszhatóak, meghallgathatóak.

CD-ROM (Read Only Memory)
Számítástechnikai adatokat tartalmaz, szöveges, képi, grafikus vagy hang formában, specifikációi a Yellow Book-ban találhatóak. Általában multimédiás szoftverek és játékprogramok tárolására használják ezt a formátumot. Két altípusa létezik: a CD-ROM Mode 1 csak adatokat és alkalmazásokat tartalmaz. A könnyebb adatelérés érdekében ennél alapvető fontosságú a pontos címzés. A CD-ROM Mode 2 tömörített audio és video információkat tárol. A CD-ROM-nál a korábban említett egyenletes sebességű olvasás azért oldható meg nehezebben, mert a véletlenszerű olvasás folyton váltakozó olvasási sebességet kíván meg.

CD-R (Recordable)
Az egyszer írható, többször olvasható (WORM = write once read many) CD formátumot 1988-ban a Philips és a Sony vezette be, specifikációit az Orange Book-ban foglalta írásba. Az egyszer írhatóság azt jelenti, hogy a rögzített adatokat már nem lehet letörölni a lemezről. Ebben a formátumban a polikarbonát réteg és a fémréteg között van egy polimer sáv, amely az adatrögzítésre szolgál. Némely CD-R típusnál még egy plusz réteg védi az adatokat, mert az adatmező közelebb helyezkedik el a CD felcímkézett oldalához. Általában 74 percnyi (650 MB) adat rögzítésére alkalmasak, de egyes típusoknál ez 80 perc is lehet (700 MB).

CD-RW (rewriteable)
Az újraírható CD többszöri adatrögzítést tesz lehetővé, ez egyes megfigyelések szerint csaknem 1000- szer történő újraírást jelent. Ezen formátum bevezetéséhez a Sony-n és a Philips-en kívül a HP, a Mitsubishi és a Ricoh is hozzájárultak. Specifikációjának lefektetése az Orange Book egy kiegészítésében történt meg 1997-ben. A CD-R-től eltérően a polikarbonát és a fémréteg között egy olyan ötvözet (ezüst és egyéb fémek ötvözete) van, amely a hőmérséklet változtatásának megfelelően egyszer kristály, másszor amorf szerkezetű. A kapacitása a CD-R-ével azonos.

CD-ROM XA (Compact disc - read-only memory, extended architecture)
A CD-ROM továbbfejlesztése, amely lehetővé teszi a szöveges, képi, grafikus vagy hang adatok egyidejű lejátszását. A Sony, a Philips és a Microsoft közösen fejlesztette ki a formátumot, és a Yellow Book kibővítésében fektette le a standardokat. Azonban ez a formátum nem maradt fenn önálló technológiaként.

CD-I (interactive)
A multimédiás formátum specifikációit 1986-ban a Green Book-ban határozták meg. A CD-I egy komplett interaktív, hardveres és szoftveres rendszert jelent felhasználói interface-szel, amit a PC felhasználóbarát alternatívájaként fejlesztettek ki. Bár a formátumnak nem volt átütő sikere a kereskedelemben, manapság is használják az iskolarendszerű- és felnőttoktatásban és egyéb hasonló területeken.

CD-Bridge Disc
Az elnevezés onnan ered, hogy ezek a formátumok a megfelelő szoftverekkel lejátszhatóak TV-hez kapcsolt CD-I lejátszón vagy PC-hez csatlakoztatott CD-ROM XA meghajtón és egyéb XA kompatibilis eszközökön. Ilyenek például a Video CD (VCD), Photo CD, a Karaoke CD. Dokumentációja a White Book-ban található, amit a Sony, a Philips, a Matsushita és a JVC jelentetett meg 1993-ban.

SVCD
A Super Video CD (SVCD) a Video CD továbbfejlesztése, amelyet egy, a kínai kormányzat által támogatott gyártókból és kutatókból álló bizottság dolgozott ki a DVD technológia jogdíjak elkerülésére. Másik cél az alacsonyabb DVD lejátszó és lemez árak elérése volt Kínában. A kép- és hangminőség szempontjából ez a formátum a Video CD és a DVD között található. Az SVCD specifikációkat 1998-ban határozták meg.

E-CD (Enhanced CD)
Ez a formátum lejátszható asztali CD lejátszóban vagy bármilyen multimédiás alkalmazás segítségével. Az E-CD a 650 MB feletti adatterületet is kihasználja extra adatok tárolására az audio adatokon felül. Zenei előadók preferálják ezt a formátumot, mert a trackek mellett videoclipeket, dalszövegeket, bemutatkozó vagy promóciós anyagot is nyújthatnak a rajongóiknak. Mivel az E-CD-n az audio és adat trackek különálló részekbe vannak írva, az adat formátumú részek nem olvashatóak a CD lejátszóban. A formátum specifikációi az Orange Book kiegészítéseként a Blue Book-ban 1995-ben jelentek meg. Az E-CD egyéb elnevezései: CD-Extra, CD-Plus, stamped multisession vagy Blue Book formátum.

CD-MO (Magneto-Optical)
Ennek a formátumnak van egy mágneses területe, amely adattárolásra alkalmas és újraírató. Az Orange Book témakörébe tartoznak a CD-MO-ra vonatkozó specifikációk.

Multisession CD
Hasonló a CD-R-hez, azonban az adatok több szakaszban rögzíthetőek rajta. Ha az első szakasz után marad üres terület, később a további szakaszokban újabb adatok írására van lehetőség. Minden szakasznak megvan a saját "lead-in", program- és "lead-out" területe.

SACD (Super Audio CD)
A DVD-Audio mellett ez a másik formátum, amely a hagyományos audio CD felváltását célozta meg. A nagy kapacitású CD formátum 1.0-s verziójának specifikációját a Sony és a Philips 1999-ben a Scarlet Book-ban határozta meg. A DVD-Audio-hoz hasonlóan ennél is lehetőség van 5.1 csatornás térhatású hang megszólaltatására. Extra információkat szintén képes tárolni, szöveg, grafika, videoclip, stb. formájában.

DDCD (Double Density CD)
A CD kapacitását úgy is próbálták növelni, hogy a pitek és lapos felületek számát növelték. Így alakult ki a dupla sűrűségű lemez, amely specifikációit a 2000-ben kiadott Purple Book-ban fektette le szintén a Philips és a Sony. Hasonló próbálkozások már korábban is voltak: 1993-ban az Optical Disc Corporation (ODC) jelentette meg a High Density CD-t (HDCD), ezután következett a Nimbus Technology and Engineering saját fejlesztésű Double Density CD-je 1994-ben, ennek azonban akkor nem volt annyira sikeres a piacra jutása.

HDCD
A HDCD high-definition compatible digital) egy kódolási eljárás, amely bővíti a CD-Audio-t egyéb adatokkal, a formátum azonban továbbra is lejátszható a hagyományos CD és DVD lejátszókban. A Pacific Microsonics által kifejlesztett adathordozó jobban szól, mint a normál CD-k. A HD CD és a DVD formátumok megjelenítésére legalkalmasabb eszközök a HDTV-k (high definition, azaz nagy felbontóképességű TV-k). A HDTV gyűjtőfogalom, magába foglal olyan analóg és digitális televíziókat, amelyek szélesvásznúak, és a hagyományos TV-khez képest ötszörös felbontásúak. 1998 végén váltak elérhetővé, de jelenleg még magas az áruk, elterjedésükre várnunk kell még. Az USA-ban 2002-ben eladott 2 millió DTV több mint 80%-a nem tartalmazott tunert, ez arra enged következtetni, hogy inkább DVD lejátszására használják.