Az adó- és járulékrendszer változásaiAz Országgyűlés 2006. július 10-én fogadta el az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvényt (módosító törvény), és szavazott két új adónemről: az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról, valamint a házipénztáradóról szóló törvényről. A módosító törvény 2006. július 17-én jelent meg a Magyar Közlöny 2006/86. számában. Az összeállítás az egyes törvények fontosabb változásait mutatja be. Kivonatokat tartalmaz törvényekből, nem helyettesíti azokat, az adózóknak és vállalkozóknak mindenkor a hatályos jogszabályok szerint kell eljárni!
A társasági adó változásai A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (Tao-tv.) módosításai részben a költségvetési egyensúly helyreállítását, részben az európai uniós szabályokkal, részben pedig más jogszabályokkal való összhang megteremtését szolgálják. A Tao-tv.-t más törvények is módosították, így például a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, illetőleg a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény is érintette a társaságiadó-alanyok körét. A társasági adó 2005. évi adókötelezettségre is alkalmazható változása Értékcsökkenési leírás A leghátrányosabb helyzetű 48 kistérségben üzembe helyezett, új gépekre, berendezésekre és járművekre (kivéve a személygépkocsit) a bekerülési érték teljes összege értékcsökkenési leírásként érvényesíthető az üzembe helyezés adóévében a kis- és középvállalkozásnak minősülő adóalanyok esetén [1. számú melléklet 14. pontja]. A társasági adó 2006. évi változásai Adóalanyok Magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 2006. július 1-jei hatálybalépésével több ponton érinti a társaságiadó-törvényt. Módosítja a társaságiadó-alanyok körét, kiveszi a társaságiadó-alanyok közül a magánszemélyek jogi személyiségével rendelkező munkaközösségét. A magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségét szabályozó jogszabály [az iskolarendszeren kívüli magánoktatás egyes kérdéseiről és az oktatói munkaközösségekről szóló 36/1990. (II. 28.) MT rendelet] 2004. május 1-jétől már nincs hatályban [105/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet], így ettől kezdve új jogi személy alapítására nem volt lehetőség. Ehhez kapcsolódóan a mikro-, kis- és középvállalkozás fogalmából is kikerül a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségére való utalás. A módosítás eredményeképpen 2006. június 30-ával el kell számolni a 2006. adóévi adóval. Az adót, mivel ez az esemény nem jelenti az üzleti év lezárását és beszámoló készítését, a könyvviteli zárlat alapján megállapított adóalapra kell megfizetni 30 napon belül, azaz július 30-áig. E munkaközösségeknek az új cégeljárási törvény szerint legkésőbb 2006. december 31-ével kell közkereseti társasággá vagy korlátolt felelősségű társasággá alakulni, illetve megszűnni [2. § (2) bekezdés d) pont, 4. § 24. pont]. Felsőoktatási intézmény 2006. július 1-jétől társaságiadó-alanynak minősül a felsőoktatási intézmény, ideértve az általa létrehozott intézmény, valamint a diákotthon. A módosítás azért vált szükségessé, mert a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény szerint a magán-felsőoktatási intézmény alaptevékenységét (oktatás, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység) közhasznú szervezetként vagy vállalkozásként végezheti. A diákotthon pedig költségvetési szervként vagy nem költségvetési szervként működő jogi személy lehet, amely közül ez utóbbi a társasági adó alanya [2. § (2) bekezdés h) pont]. Társaságiadó-kötelezettség Jogutódok Az új Gt. 2006. július 1-jétől a kiválás egy új esetét nevesíti, eszerint kiválás lehetséges úgy is, hogy a társaságtól megváló tag a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz, mint átvevő társasághoz csatlakozik. Az adótörvény ezzel összefüggésben előírja, hogy a jogutódra vonatkozó rendelkezéseket a kiválás e formájánál az átvevő társaságnak is alkalmaznia kell [5. § (5) bekezdés és a módosító törvény 225. § (2) bekezdés]. Adóalapot módosító tételek Visszavásárolt befektetői részjegy 2006. július 1-jétől az átalakított szövetkezeti részjegy bevonása esetén csökkenthető az adóalap a bekerülési értéket meghaladóan elszámolt bevétellel. A módosítást az indokolja, hogy az új szövetkezeti törvény előírása szerint a hatálybalépése előtt már működő szövetkezeteknél meglévő szövetkezeti üzletrészek - meghatározott feltételek mellett - átalakított befektetői részjeggyé alakulnak át, amely a szövetkezetből nem vonható ki, de a szövetkezetre vagy a tagra átruházható, és örökölhető. Mivel az átalakított befektetői részjegy a korábbi szövetkezeti üzletrészből ered, indokolt a szövetkezet által történő visszavásárlás és bevonás esetén azonosan kezelni a szövetkezeti üzletrésszel [7. § (1) bekezdés m) pontja]. Felsőoktatási intézmény, diákotthon adózása A közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézményt cél szerinti tevékenység és a vállalkozási tevékenység tekintetében megilletik mindazok a kedvezmények, amelyeket a közhasznú szervezetekről szóló törvény meghatároz. 2006. július 1-jétől a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmények a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt más szervezetekkel hasonlóan csak a vállalkozási tevékenységük adózás előtti eredményéből kiindulva meghatározott, speciális adóalap után adóznak. Vagyis csökkenti az adózás előtti eredményüket a vállalkozási tevékenységük adózás előtti nyereségének 20 százaléka, ami biztosítja számukra is, hogy ezt az összeget adómentesen fordíthassák közhasznú céljaik megvalósítására. Ha a közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézménynek az adóév utolsó napján az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van, akkor növelnie kell az adózás előtti eredményt az általa kiállított (más adózónál vagy a magánszemélynél), kedvezmény érvényesítésére lehetőséget adó igazolásban feltüntetett kapott adomány teljes összegével. Kedvezményezett tevékenységek A törvény rendelkezik a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény által végzett kedvezményezett tevékenységekről is. Eszerint nem minősül vállalkozási tevékenységnek a közhasznú tevékenység, ideértve az e tevékenységhez kapott támogatást, juttatást is; a kizárólag a közhasznú tevékenységet szolgáló immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek értékesítésének ellenértéke, bevétele; a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a hitelintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a közhasznú tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel, azzal, hogy a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba venni [9. § és a módosító törvény 225. § (2) bekezdése és 6. számú melléklet D) fejezete]. Közhasznú szervezetek a Tao-tv.-benFelsőoktatási intézmény * 2006. július 1-jétől a közhasznú szervezetekre, a kiemelkedően közhasznú szervezetekre vonatkozó adózási szabályokat alkalmazható adózók köre kiegészül a felsőoktatási intézménnyel, mivel a közhasznú szervezetekről szóló törvény módosítása révén közhasznú szervezetté minősíthető a nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény, diákotthon. * A módosító törvény ehhez kapcsolódva annyi pontosítást tett, hogy nem adóalany a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény (általa létrehozott intézmény) és a költségvetési szervként működő diákotthon. A felsőoktatásról szóló törvény szerint ugyanis e szervezetek az alaptevékenységet (oktatás, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység) költségvetési szervként vagy vállalkozásként végezhetik. * Szociális szövetkezet * A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (új szövetkezeti törvény) bevezeti a szociális szövetkezet fogalmát. A szociális szövetkezet olyan szövetkezeti forma, amelynek célja munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése, és amely iskolaszövetkezetként működik. * Közhasznú szervezetté minősíthető a közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet, így a közhasznú szervezetekre, a kiemelkedően közhasznú szervezetekre vonatkozó adózási szabályokat alkalmazható adózók köre kiegészül a szociális szövetkezettel [5. § (7) bekezdése]. * A módosítás révén az adóévben bekövetkezett közhasznú besorolás változása esetén az adóév utolsó napján érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni [5. § (7) bekezdése és a módosító törvény 225. §-ának (2) bekezdése]. Külön szabályok 2006-ban A felsőoktatási intézmény és a diákotthon 2006. július 1-jétől adóalany, így a 2006. évre a törvény külön szabályokat határoz meg az adókötelezettségük megállapítására. Eszerint az adóalap megállapításához szükséges éves adatokból (amelyet a beszámoló és az ehhez szükséges nyilvántartás támaszt alá) kell kivonni a 2006. június 30-ára készített közbenső mérlegben (és azt alátámasztó nyilvántartásban) kimutatott adatokat. Az adóalapot 2006 második félévére e különbözetek alapján határozzák meg. Így kell eljárni abban az esetben is, ha a felsőoktatási intézmény közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkezik, és akkor is, ha nincs ilyen jogállása [módosító törvény 225. § (15) bekezdése]. Kapcsolt vállalkozás a társasági adózásbanAz új Gt. hatálybalépésével 2006. július 1-jétől változott a többségi irányítást biztosító befolyás mint fogalom elnevezése és tartalma, továbbá ezek meghatározását már nem az új Gt., hanem a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza. A fogalom új elnevezése többségi befolyás, amely a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással való rendelkezést jelent. Ez a gyakorlatban nem jelent tartalmi változást az eddigi kapcsolt vállalkozás fogalomhoz képest, a törvény ezentúl a Ptk.-ra hivatkozik, és a többségi befolyás fogalmat használja [4. § 23. pontja]. A közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással nem rendelkező magán-felsőoktatási intézmény (általa létrehozott intézmény), valamint a magán-diákotthon a társaságiadó-kötelezettséget a gazdasági társaságokra vonatkozó általános előírás szerint határozza meg. Ez alól kivétel, hogy az ún. elvárt jövedelem alapján nem kell adókötelezettséget megállapítaniuk. Sajátosság csak a 2006. évben érvényesül rájuk, tekintettel arra, hogy adóalanyiságuk év közben, július 1-jével kezdődik, de a társaságiadó-alanyok közé sorolásuk nem jelenti azt, hogy új üzleti évük kezdődik. Ezért a módosítás előírta számukra, hogy a 2006. évi adókötelezettséghez úgy állapítsák meg az adóalapot, hogy az éves adatokból (amelyet a beszámoló és az ehhez szükséges nyilvántartás támaszt alá) vonják ki a 2006. június 30-ára készített közbenső mérlegben (és azt alátámasztó nyilvántartásban) kimutatott adatokat. E különbözetek alapján meghatározott adóalapra kell az adót számítaniuk. Célszervezetek A célszervezetek adózására utoljára 2006-ban vonatkoznak speciális szabályok, azaz csak a jóváhagyott osztalék után adóznak, így eredménytartalékuk adómentesen képződik. A módosítás szerint 2006. január 1-jétől, a 2006. évi adókötelezettség megállapításakor nem kell az adómentesen képződött eredménytartalékhoz kapcsolódó adóalap-korrekcióra vonatkozó jelenleg hatályos rendelkezést (amely szerint célszervezet átalakulása esetén a jogutódnak - ha nem célszervezet - meg kell növelnie az adózás előtti eredményét a célszervezetnél adómentesen képződött eredménytartalék összegével) alkalmaznia a célszervezet jogutódjának, ha az közhasznú társaság. A 2006. évi adóbevallást követően adómentesen nyilvántartott eredménytartalék után a 2007-ben kezdődő adóévben és azt követő két adóévben, egyenlő részletekben kell az adózás előtti eredményt növelni, kivéve ha a célszervezet közhasznú társasággá alakul, vagy közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságként működik tovább [módosító törvény 225. § (13)-(14) bekezdése]. A jogutód nélküli megszűnés szabályainak változása 2006. január 1-jétőlNövelni kell az adóalapot az alábbi korrekciós tételekkel, ha annak elszámolása, adóalapnál történő figyelembevétele korábban elmaradt: * megelőző adóévekben a befektetett pénzügyi eszközök értékének növekedése, illetve hosszú lejáratú kötelezettségek értékének csökkenése miatt elszámolt, nem realizált devizaárfolyammal csökkentette adózás előtti eredményét, de az adózó ezt korábban az eszköz kikerülése, értékvesztés elszámolása vagy részbeni kikerülése miatt még nem vette figyelembe növelő tételként; * kedvezményezett átalakulással létrejött adózónál, illetve kedvezményezett eszközátruházást követően a kötelezettségként vállalt összegből az, amelyet még nem vett figyelembe az adóalapnál; * a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletből származó szokásos piaci ár és alkalmazott ár közötti különbözettel, ha az alkalmazott ellenérték következtében az adózás előtti eredménye kisebb volt, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna, és azt több évre elosztva kellett növelnie az adózás előtti eredményét. * Csökkentik az adóalapot az alábbi korrekciós tételek, ha azok elszámolása, adóalapnál történő figyelembevétele korábban elmaradt: * megelőző adóévekben a befektetett pénzügyi eszközök értékének csökkentése, illetve hosszú lejáratú kötelezettségek értékének növekedése miatt nem realizált árfolyamveszteség miatt növelte adózás előtti eredményét, de az adózó ezt korábban az eszköz kikerülése, értékvesztés elszámolása vagy részbeni kikerülése hiányában még nem vette figyelembe csökkentésként; * kedvezményezett átalakulással létrejött adózónál, illetve kedvezményezett eszközátruházást követően a jogutódot megillető adózás előtti eredmény csökkentéséből az, amelyet még nem vett figyelembe az adóalapnál; * a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletből származó szokásos piaci ár és alkalmazott ár közötti különbözettel, ha az alkalmazott ellenérték következtében az adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna, és e korrekcióval több évre elosztva kellett az adózás előtti eredményt csökkenteni (pl. mert tárgyieszköz-beszerzéshez kapcsolódott). Kedvezményezett átalakulás 2006. január 1-jétől kedvezményezett átalakuláskor nem kell módosítani az eszközök számított nyilvántartási értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözettel, illetve a korábbi átalakulás és korábbi részesedéscsere során szerzett részesedés következtében az adózás előtti eredményt. A kedvezményezett átalakulás, kedvezményezett eszközátruházás és részesedéscsere szabályainak alapját a 434/90/EK és azt kiegészítő 2005/19/EK egyesülési irányelv adja. Az irányelv szerint a kedvezményezett ügylet nem eredményezheti nem realizált nyereségek megadóztatását. Ennek megvalósulását biztosítja a szabályváltozás [16. § (2) bekezdés a)-c) pont]. Elhatárolt veszteség A felszámolási eljárás alatt álló személy nem alanya a társasági adónak. A felszámolást megelőzően keletkezett és korábban el nem számolt veszteséget az adózó felhasználhatja, amennyiben a felszámolási eljárás (vagy annak megfelelő más eljárás) befejezését követően az adózó adókötelezettsége folytatódik. A módosítás 2006. január 1-jétől hatályos [17. § (12) bekezdés]. Feltöltés, adóelőleg A kettős könyvvitelt vezető adózó és a külföldi vállalkozó 2006. július 1-jétől a feltöltéskor nem köteles figyelembe venni az adóév utolsó hónapjának 15. napjáig meg nem kapott uniós vagy költségvetési támogatásra jutó adót. A módosítás azért vált szükségessé, mert a korábbi szabályok esetén előfordulhatott olyan eset, amikor az adózó az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig feltöltötte az adóelőlegét a várható fizetendő adó összegéig, majd ezt követően, még ugyanabban az adóévben jelentős összegű (uniós vagy költségvetési) támogatást kapott, és így fizetendő adója magasabb lett. A társasági adó 2007. évi változásai Alapelvek 2007. január 1-jétől a módosuló alapelv szerint az adóztatás tárgyi hatálya a gazdasági tevékenység folytatása lesz és nem a gazdasági tevékenységből elért jövedelem. Így meghatározott, eddig negatív adóalappal rendelkező adózók esetében az adóalap egy úgynevezett elvárt jövedelem lesz, vagyis mindenképpen keletkezik adófizetési kötelezettség [1. § (1) bekezdés]. Társaságiadó-alap Elvárt jövedelem Meghatározott kivételekkel 2007. január 1-jétől valamennyi adóalanynak részt kell vállalnia a közteherviselésből. Amennyiben az adóalany adóalapja negatív, egy úgynevezett elvárt jövedelem lesz az adó alapja, amely az összes bevétel (csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a külföldi telephely bevételével) 2 százaléka. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha az adóalap az eredményt módosító tételek miatt lesz kisebb az elvártnál. Nem vonatkozik rá ez a szabály, így nem kell az elvárt jövedelem alapján megállapítania az adóalapot - az MRP-nek, - a közhasznú társaságnak, - a vízitársulatnak, - az alapítványnak, - a közalapítványnak, - a társadalmi szervezetnek, - a köztestületnek, - az egyháznak, - a lakásszövetkezetnek, - az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, - a felsőoktatási intézménynek, - a diákotthonnak, - a szociális szövetkezetnek, - az iskolaszövetkezetnek, valamint - a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaságnak. Nem kell továbbá az elvárt jövedelem alapján adózni az előtársasági adóévben és az azt követő adóévben, továbbá akkor sem, ha az árbevétel a megelőző évhez képest legalább 25 százalékkal csökkent, illetve ha az adóévben vagy a megelőző adóévben az adózót elemi kár sújtotta [6. § (5) bekezdés]. Adóalanyok meghatározásának változása a Tao.-ban 2007-tőlKülföldi személy * A külföldi személy belföldi illetőségű adózónak minősül, ha üzletvezetésének helye belföld, ha viszont a külföldi személy belföldi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet, akkor külföldi illetőségű adózónak minősül. Annak érdekében, hogy a külföldi személy ne váljon kétszeresen (belföldi és külföldi illetőségű adózóként) is adóalannyá, a törvény 2007. január 1-jétől kimondja, hogy ha az üzletvezetés helye alapján belföldi illetőségű adóalanyként bejelentkezett, akkor nem minősül külföldi vállalkozónak [2. § (4) bekezdés]. * Nonprofit gazdasági társaság * 2007. július 1-jétől az új Gt. rendelkezéseivel összefüggésben a társaságiadó-alanyok köre kiegészül a nonprofit gazdasági társaságokkal. * Az új Gt. a gazdasági társaságok új formájának, a nonprofit gazdasági társaságoknak a létrehozását és működését teszi lehetővé. Ez a gazdasági társasági forma nem jövedelemszerzésre irányuló gazdasági tevékenység folytatására alapítható, ugyanakkor bármely társasági formában (például korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság) létrehozható és működtethető. Nonprofit jellegénél fogva az ilyen gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat, osztalékot nem fizethet, azaz a nyereség a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja. Ez a társasági forma a közhasznú társasági forma helyébe lép, azt hivatott felváltani, ami azt is jelenti, hogy - szintén az új Gt. rendelkezése alapján - 2007. július 1. után közhasznú társaság nem alapítható, viszont a bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló közhasznú társaságok 2009. június 30-ig a közhasznú társaságokra irányadó szabályok szerint működhetnek. A közhasznú társaságoknak 2009. június 30-áig el kell dönteniük, hogy ettől az időponttól kezdve nonprofit korlátolt felelősségű társaságként működnek tovább, más nonprofit gazdasági társasággá alakulnak át, vagy jogutód nélkül megszűnnek. Ezen társaságoknak 2009. június 30-ig kell a cégbíróságnál a nonprofit gazdasági társaságként történő nyilvántartásba vételüket kérniük, vagy a jogutód nélküli megszűnés cégbírósági bejelentését megtenniük. Amennyiben ezen időpontig nem történik intézkedés, a közhasznú társaságot a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja [2. § (2) bekezdés a) pont, módosító törvény 225. § (5) bekezdés]. * Közhasznú szervezetek * 2007. július 1-jétől a közhasznú szervezetekre, a kiemelkedően közhasznú szervezetekre vonatkozó adózási szabályokat alkalmazható adózók köre kiegészül a 2007. július 1-jétől alapítható nonprofit gazdasági társaságokkal, mivel a szóban forgó gazdasági társasági formával rendelkező adózók számára lehetőség lesz a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nyilvántartásba vételre [5. § (7) bekezdése és a módosító törvény 225. §-ának (5) bekezdése]. Bejelentett részesedéshez kapcsolódó korrekciós tétel 2007. január 1-jétől új fogalmat, a bejelentett részesedés fogalmát vezeti be a törvény, annak érdekében, hogy az ilyen részesedés értékesítésekor elszámolt árfolyamnyereséggel csökkenthető legyen az adózás előtti eredmény, abban az esetben, ha a részesedést az adózó az értékesítést megelőzően legalább két éven át folyamatosan birtokolta. Egy részesedés csak akkor felel meg a bejelentett részesedés törvényi követelményének, ha a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégben és külföldi személyben szerzett részesedésről van szó, feltéve hogy összege eléri legalább a jegyzett tőke 30 százalékát, és az adózó a részesedés megszerzését bejelenti az adóhatóságnak. A szerzést követő 30 napon belül kell eleget tenni a bejelentési kötelezettségnek, és csatolni kell a szerzésre vonatkozó szerződést is. Igazolási kérelem előterjesztésére nincs lehetőség. A korrekciós tételt csak a 2007. január 1-jét követően megszerzett részesedésekre lehet alkalmazni. Ha az adózó a bejelentett részesedésre értékvesztést vagy árfolyamveszteséget számol el, illetve ha a kivezetés következtében a ráfordításai meghaladják az elszámolt bevételt, akkor ezek az úgynevezett veszteségjellegű tételek növelik az adózás előtti eredményt [4. § 5. pont, 7. § (1) bekezdés gy) pont b) alpontja, 7. § (10) bekezdés c) pontja, 8. § (1) bekezdés m) pont b) alpontja és a módosító törvény 225. §-ának (17) bekezdése]. Kedvezmények a társasági adózásban 2007-tőlKis- és középvállalkozások beruházási adóalap-kedvezménye és adókedvezménye * A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló (2006/C 54/08) iránymutatás (regionális iránymutatás) szerint a beruházáshoz érvényesíthető támogatás (adókedvezmény) régióra meghatározott támogatásintenzitással számított maximális értéke csekély összegű támogatással sem léphető túl. A kis- és középvállalkozások a beruházási adóalap-kedvezmény, illetve a 2003. december 31-ét (mert a de minimist is olyan szerződésre kell alkalmazni) követően megkötött hitelszerződés (illetve pénzügyi lízingszerződés) alapján fizetett kamatra tekintettel érvényesíthető adókedvezmény esetében választhatják, hogy a támogatást csekély összegű (de minimis) támogatásként érvényesítik; vagy az EK Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK rendelet (kkv csoportmentességi rendelet) 4. cikkében foglalt támogatásként veszik igénybe. * Az EK Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK rendelet (kkv csoportmentességi rendelet) 4. cikkének (3) bekezdés b) pontja vonatkozik Magyarországra, ennek megfelelően a támogatási intenzitás nem haladhatja meg a regionális támogatásnak az adott régióra meghatározott maximális támogatási intenzitás 15 százalékponttal növelt összegét. Attól függően, hogy az adózó székhelye, telephelye - ahol az eszközberuházást üzembe helyezi - melyik tervezési-statisztikai régióban található, különböző maximális támogatási intenzitás érvényesül. A tervezési-statisztikai régiókat és azok megyék szerinti felosztását az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 97/2005. (XII. 25.) OGY határozat VI. (A régiók fejlesztési irányai) fejezete tartalmazza. * További feltétel, hogy az adózó által az összes beruházáshoz érvényesített összes támogatás (a kkv csoportmentességi rendelet szerint az adóban igénybe vehető támogatás és más állami támogatás) intenzitása nem haladhatja meg a beruházási érték 75 százalékát. A rendeletnek történő megfelelés érdekében az adózónak legalább 5 éven keresztül üzemeltetnie kell az adott térségben (vagy azonos támogatási intenzitású településen) a beruházását, illetve a beruházást minimum 25 százalékban saját forrásból (azaz nem állami támogatásból) kell finanszírozni [7. § (12) bekezdés b) pontja és a 22/A § (4) bekezdés b) pontja]. * Fejlesztési adókedvezmény * Az uniós állami támogatási szabályok az új regionális iránymutatással bővülnek 2007. január 1-jei hatállyal. Az iránymutatás új rendelkezéseit részben a törvény, részben a fejlesztési adókedvezményről szóló 275/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosítása tartalmazza. Az iránymutatás 2007-2013 közötti időszakra átfogóan szabályozza a regionális támogatások nyújtásának szabályait (integrálja a korábban a multiszektorális keretszabályban szabályozott kérdéseket is). Az iránymutatás szerint azonos, ugyanazon beruházáshoz igénybe vett támogatás a de minimis (csekély összegű) támogatással együtt sem haladhatja meg a régióra előírt maximális támogatásintenzitást. * A változások a következők: az adókedvezményre jogosító, megvalósított beruházást a kis- és középvállalkozó beruházónak elegendő 3 évig fenntartani, nagyvállalkozás esetében marad a jelenlegi 5 éves követelmény; a nagyvállalkozás kizárólag újeszköz-beruházással szerezhet jogot adókedvezményre, ugyanakkor kis- és középvállalkozás esetében nincs korlátozva a korábban már használatba vett eszközök és az új eszközök aránya; engedélyezett a nagyvállalkozásnak is olyan vállalkozás eszközeinek megvásárlásra, amely nem küzd pénzügyi gondokkal, és megszűnt vagy megszűnt volna, ha a felvásárlás nem történik meg; a fejlesztési adókedvezményt igénybe vevő adózónak megszűnt a kis- és középvállalkozói beszállítók arányának növelésére vonatkozó választási lehetősége; emelkednek a fejlesztési adókedvezményt igénybe vevő adózónak előírt minimális létszámnövelési követelmények. Legalább 3 milliárd forintos beruházás esetén minimálisan 150 fővel, legalább 1 milliárd forintos beruházás esetében minimum 75 fővel kell növelni a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát az adókedvezmény első igénybevételét követő négy adóévben; a 48 leghátrányosabb kistérségben munkahelyteremtő beruházást megvalósító adózó már 20 fő, kis- és középvállalkozás akár 5 fő foglalkoztatottal jogosulttá válhat fejlesztési adókedvezményre [22/B § (1)-(2), (8) bekezdése, (9) bekezdés a) pontja, (12) bekezdés b) pontja, (13), (17) és (19) bekezdése]. Áruminta adózása Az áruminta fogalmát a törvény az általános forgalmi adóról szóló törvényre való hivatkozással határozza meg. Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint áruminta: valamely termék, annak mintapéldánya vagy egy része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váló terméket -, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át. 2007. január 1-jétől az árumintát kapó adózó adózik, vagyis nem csökkentheti az adózás előtti eredményét. Az árumintát juttató viszont mentesül az adózás alól, azaz nem kell növelnie az adózás előtti eredményét [7. § (8) bekezdés c) pontja és a 8. § (1) bekezdés n) pont]. Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség Az adóelkerülés szűkítése érdekében 2007. január 1-jétől nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek az új Gt.-ben előírt, a saját tőke/jegyzett tőke arány, vagy a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés [3. számú melléklet 11. pontja]. Célszervezetek A 25/2005. (XII. 27.) FMM- EüM-IcsSzEM-PM együttes rendelet 2007. július 1-jével hatályon kívül helyezi a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendeletben szereplő, a munkáltatók rehabilitációs tevékenységét segítő támogatást. Ilyent támogatást kaphattak a kijelölt célszervezetek is, ezzel egyidejűleg megszűnik a célszervezeti kijelölés is. Ettől az időponttól a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet alapján lehet kérni az akkreditációs tanúsítványt, amely akkreditációs eljárás alapján kerül kiadásra. Az akkreditációval rendelkező adózókra azonban nem vonatkoznak különös adózási szabályok. Közülük azok, amelyek közhasznú társaságként vagy közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit társaságként működnek, az e szervezetekre vonatkozó adómentességgel élhetnek [10. § és a módosító törvény 225. § (13)-(14) bekezdése]. Nonprofit gazdasági társaság, szociális szövetkezet Nonprofit gazdasági társaság Nonprofit gazdasági társaság közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősíthető. 2007. július 1-jétől a közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú minősítésű társaságot adómentesség illeti meg a társasági adóban, nem kell az adó azon részét megfizetni, amilyen részt képvisel a közfeladatokból elért bevétel az összes bevételen belül. Közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság adóalapját úgy határozza meg, mint a közhasznú társaság, saját tőkéjét megbontja adózottan és adómentesen képzett saját tőkére. Az adómentesen képzett saját tőkét a nonprofit gazdasági társaság vagy annak jogutódja akkor adózza le, ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, vagy nem közhasznú (kiemelkedően közhasznú) szervezetként működik tovább. Szociális szövetkezet A törvény a közhasznú (kiemelkedően közhasznú) szervezetekre vonatkozó szabályokat alkalmazza a szociális szövetkezetre is, mivel a szociális szövetkezet is rendelkezhet közhasznú besorolással. Ekkor adómentesség illeti meg az adónak azon része után, amelyet a kedvezményezett tevékenységből elért bevétel képvisel az összes bevételen belül. A szociális szövetkezet nem kötelezett adóelőleg-bevallásra és -fizetésre, és nem kell feltöltenie sem december 20-ig [13/A §, 20. § és 26. § (11) bekezdése, 6. számú melléklet]. Feltöltés, adóelőleg A 2006. évi társaságiadó-bevallásban azon adózóknak, akiknek adóalapja nem éri el a bevétel 2 százalékát, adóelőlegüket e számított adóalapra meghatározott adó alapján kell bevallaniuk, és nem a tényleges 2006. évi fizetendő adó alapján. A módosítás azt szolgálja, hogy 2007-ben az adóelőleg-fizetés az elvárt adó alapján történjen. Változások az egyszerűsített vállalkozói adóban Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva-tv.) 2006. évi módosításai a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében részben már a 2006. év folyamán, részben 2007. január 1-jével lépnek hatályba. A szabályváltozások részben az eva mértékének változásához kapcsolódnak, részben pedig értelmező, pontosító jellegűek. Az egyszerűsített vállalkozói adó 2006. évi változásai Az eva mértéke A 2006. év folyamán hatályba lépő szabályváltozások közül a legfontosabb, hogy az eva mértéke 2006. október 1-jétől a jelenleg hatályos 15 százalékról 25 százalékra emelkedik. Ehhez kapcsolódóan változnak az evaalanyok adóalap-meghatározására, nyilvántartására és az evából történő kilépésre vonatkozó szabályok is [9. §]. Az adóalanyiság megszüntetése Az adókulcs változása miatt a törvény lehetőséget biztosít az evaalanyoknak az evaalanyiság évközi megszüntetésére. Bejelentési kötelezettség, határidő Az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az eva hatálya alá tartozó adózó bejelentheti az állami adóhatóságnak, hogy 2006. október 1-jétől adófizetési kötelezettségének nem az eva szerint kíván eleget tenni. A bejelentésre nyitva álló jogvesztő határidő 2006. szeptember 15-e. E bejelentését az említett időpontig az evaalany visszavonhatja. Amennyiben az evaalany 2006. szeptember 15-éig nem jelenti be az állami adóhatóságnál, hogy nem az eva szabályai szerint kíván adózni, akkor az adóhatóság az adózót 2006. október 1. és december 31. között evaalanyként tartja nyilván, és így már erre az időszakra is a magasabb adómértékkel számított adót köteles megfizetni [módosító törvény 226. § (4)-(5) bekezdés]. Ha az adózó 2006. szeptember 15-éig bejelenti az adóhatóság felé, hogy adófizetési kötelezettségének nem az eva szerint kíván eleget tenni, akkor az adózó adóalanyisága szeptember 30-ával megszűnik, és a bevallás benyújtásának határideje az adóalanyiság megszűnését követő 30. nap [módosító törvény 226. § (6) bekezdés]. Adóalap meghatározása Az évközi adómérték változása miatt a 2006. évben változik az egyes hónapok adóalapjának meghatározása. Az adózó két lehetőség közül választhat: vagy a 2006. évi adóalapot korrigálja a módosítás utáni naptári napok arányos részével, vagy az egyes időszakok adóját az adott időszakhoz kapcsolódó adóalap és az akkor érvényben lévő kulcs alapján határozza meg [módosító törvény 226. § (2) bekezdés]. Változik azon adóalanyok adóalapjának megállapítása, akiknek az adóalanyisága az Eva-tv. általános szabályaiból következően 2006. szeptember 30-a után szűnik meg [módosító törvény 226. § (7) bekezdés]. Ezen adóalanyok az egyes időszakok adóalapjának adóját az akkor érvényben lévő kulcs alapján határozzák meg. Nyilvántartások vezetése Az adómérték emeléséhez kapcsolódó kiegészítő előírás, hogy az evaalanyok nyilvántartásaikat úgy kötelesek vezetni, hogy az egyes időszakra előírt adó és annak adóalapja elkülönítve megállapítható legyen [módosító törvény 226. § (3) bekezdés]. Adóelőleg-fizetés, adóbevallás Az adóalanynak az adóév első három negyedévére negyedévenként kell az adóelőleget megállapítania, valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget, továbbá az adóelőleg kiegészítését az adóévre vonatkozó bevallásában kell bevallania. Az adóelőleg-kiegészítés bevallását a 2006. évre vonatkozó adóbevallásban is meg kell tenni. Az eva hatálya alá tarozó adóalanyoknak 2006. október 1-jétől adóelőlegüket december 20-áig ki kell egészíteniük az adóévi várható fizetendő adó összegére [12. § (4) bekezdés]. Az adóalany az adóévre megállapított evát - az adóévben már megfizetett adóelőlegek beszámításával - a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti. Visszaigénylés Ha az adóévben már megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított evát, a különbözetet az adóalany bevallásában, az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban a bevallás benyújtására előírt határidő napjától (esedékességtől) jogosult visszaigényelni [12. § (5) bekezdés]. Az egyszerűsített vállalkozói adó 2007. évi változásai Osztalék utáni adót kiváltó adó A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény osztalék utáni adó mértékére vonatkozó, 2007. január 1-jétől életbe lépő változásával összhangban 2007. január 1-jétől az evába belépő, bevételi nyilvántartás vezetését választó betéti társaságok és közkereseti társaságok által fizetendő osztalék utáni adót kiváltó adó 20 százalékról 25 százalékra emelkedik [18. § (3) bekezdés]. Adóalanyiság Kedvező változás 2007. január 1-jétől, amelyet a 2007. évre szóló bejelentkezésnél is lehet érvényesíteni, hogy nem veszíti el evaalanyiságát az a magánszemély adózó, aki az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben tevékenységét nem folyamatosan végzi, illetve vállalkozói bevételt nem számol el, ha tevékenységét ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, vagy szolgálatát közjegyzőként, önálló bírósági végrehajtóként törvényi kötelezettség alapján szünetelteti, illetve ha a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segélyben vagy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási díjban részesül [2. § (8) bekezdés]. Bevételt csökkentő tételek A jogszabályi kötelezettség alapján visszafizetett támogatás összege a bevételi nyilvántartást vezető evaalany esetében bevételcsökkentő tételnek minősül [6. § (9) bekezdés]. Szakképzési hozzájárulás Az adóalanynak a szakképzési hozzájárulást továbbra sem kell negyedévenként bevallania, de azt negyedévenként (ideértve a negyedév első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszakot is) kell megállapítania, valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó evabevallásában kell bevallania [16/A § (4) bekezdés]. Az Áfa-tv. módosítása Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény több ponton is módosította az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt (Áfa-tv.). Következésképpen 2006. szeptember 1-jei hatálybalépéssel módosulnak (i) az áfakulcsok, (ii) a telefonszolgáltatásra vonatkozó levonási arány, (iii) a folyamatos teljesítés fogalma, (iv) az adómentes termékimport feltételei, (v) valamint új rendelkezések lépnek hatályba az adószám-felfüggesztés intézményének bevezetése okán. Adómérték-változás 2006. szeptember 1-jei hatállyal megszűnik a 15 százalékos kedvezményes adómérték, így a hazai áfaszabályozás kétkulcsossá válik: a normál kulcs 20 százalék, a kedvezményes kulcs pedig 5 százalék. Azokat a termékeket, szolgáltatásokat, amelyek 15 százalékos adómértékkel adóztak, a törvénymódosítás a 20 százalékos kulcs alá sorolta át. Így többek között 20 százalékra emelkedik az élelmiszerek, a gyógyászati segédeszközök, az éttermi szolgáltatás, a szállodai szolgáltatás, a kulturális és sportszolgáltatások, a gáz- és távfűtés, és a vízellátásra vonatkozó adómérték is. Főszabály szerint az új adómértéket azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2006. augusztus 31-ét követi. Azonban egyes ügyletek utáni adófizetési időpont sajátossága miatt a törvény átmeneti rendelkezéseket iktatott be. Így átmeneti rendelkezés szabályozza a folyamatos termékértékesítés, bérbeadás, rendszeresen ismétlődő tevékenység során alkalmazandó új adómérték alkalmazásának eseteit. Az új áfakulcs alkalmazása folyamatos teljesítés eseténFolyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál az Áfa-tv. 16 § (6) bekezdésének előírása értelmében az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a fizetés esedékességének napja. Amennyiben a folyamatos teljesítésű termékértékesítésnél, szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik (és nincs a két számlálóleolvasás között díjfizetés), úgy az új adómértéket az első olyan leolvasási időszakra kell alkalmazni, amely teljes egészében 2006. augusztus 31. napját követi, és amelynek teljesítési időpontja (fizetési esedékessége) augusztus 31-ét követő napra esik. Ha például szeptember 5-én történik meg a vízóra-leolvasás (és nincs a két leolvasás között díjfizetés), de az ezen leolvasás alapján, 2006. szeptember 15-i fizetési határidővel leszámlázott időszak értelemszerűen szeptember 1. napja előtti fogyasztást is magában foglal, úgy a teljes időszakra még a 15 százalékos áfát kell a szolgáltatónak felszámítania. A 20 százalékos adókulcsot csak az ezt követő leolvasási időszakokra kell alkalmazni. * Amennyiben a folyamatos szolgáltatásnyújtás mérése nem számlaleolvasás útján történik, vagy két számlaleolvasás között átalánydíjat fizetnek (amelynek fizetési esedékessége szeptember 1-jétől kezdődő napra esik), úgy az új adómértéket az elszámolási időszak 2006. szeptember 1-jétől kezdődő részére időarányosan kell alkalmazni. Ha például két gázóra-leolvasás között átalánydíj formájában történik a fizetés, az augusztus 15-étől szeptember 14-éig terjedő időszakra szóló átalánydíjból 17 nap augusztusra, 14 nap szeptemberre esik, és ennek megfelelően kell bontani az összeget, valamint az alkalmazandó adómértéket. Sportingatlanok sportcélú bérbeadása utáni adómérték Ami a bérbeadás adómérték-változását illeti, az pusztán a sportingatlanok sportcélú bérbeadását érinti, ugyanis a többi ingatlan bérbeadása tárgyi adómentes, illetve ha az általános szabályok szerinti adózást választja az adózó, akkor utána 20 százalékkal adózik. A sportingatlanok bérbeadása főszabály szerint szintén tárgyi adómentes ügylet, de választható rá az általános szabályok szerinti adózás is. Amennyiben az adózó e választási jogával él, bérbeadása adóköteles szolgáltatásnak minősül, amelyet - attól függően, hogy az adóalany sportcélra vagy attól eltérő célra adja bérbe a sportingatlant - 2006. szeptember 1-jét megelőzően 15 százalékos vagy 20 százalékos áfa terhel. Az adómérték-változás következtében a sportingatlan sportcélú bérbeadása 2006. szeptember 1-jétől kezdődően - feltéve, ha a bérbe adó adóalany az általános szabályok szerinti adózást választotta - már szintén 20 százalékos adómértékkel adózik. Az olyan adóköteles bérbeadási időszakokra azonban, amelyek teljes egészében 2006. szeptember 1-jét megelőző időszakra esnek, vagy a jelzett időponton "átnyúlnak", átmeneti szabályok beiktatására volt szükség. Ennek értelmében amennyiben a bérbeadás utáni adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja 2006. augusztus 31. napját követi - azaz ha az Áfa-tv. 16. § (14) bekezdése szerint az adott részkifizetés esedékessége a 2006. szeptember 1-jétől kezdődő időszakra esik -, akkor a részkifizetéssel érintett azon bérbeadási időszak tekintetében, amelynek kezdőnapja 2006. szeptember 1. napját megelőzi, még a teljes bérbeadási időszakra vonatkozóan a 15 százalékos adómértéket kell felszámítani. Rendszeresen ismétlődő tevékenységek Rendszeresen ismétlődő tevékenységek esetében az Áfa-tv. 16. §-ának (11) bekezdése szerint a teljesítés időpontja (adófizetési kötelezettség keletkezése) a felek által megállapított elszámolás napja, ha a felek ilyen napot nem határoztak meg, akkor a törvény a teljesítésre kötelezett adóalany adóelszámolási időszakának utolsó napját tekinti a teljesítés időpontjának. Ha például egy pékség a hét minden napján nyitva tartó élelmiszerbolttal a hét utolsó napján történő elszámolásban állapodott meg a leszállított árukról, úgy az adókulcsváltozással érintett - augusztus 28-tól szeptember 3-ig terjedő - héten még a teljes hét értékesítését 15 százalékos adókulcs alkalmazásával kell számláznia. A vonatkozó átmeneti rendelkezés értelmében ugyanis, ha a felek közötti elszámolás napja augusztus 31-ét követő ugyan, de az elszámolási időszak kezdőnapja 2006. szeptember 1-jét megelőzi (a példa szerinti esetben ez augusztus 28.), úgy a teljes elszámolási időszakra (a teljes hét értékesítésére) még a régi adómérték alkalmazandó. Ha napi elszámolásban állapodnának meg a felek, úgy értelemszerűen a szeptember 1-jétől kezdődő napok értékesítésének számlázásakor már az új adómértéket kellene alkalmazni. Számlahelyesbítés kötelezettsége Az adómértékváltás kapcsán általában felmerül az előlegre, illetve az adómérték változtatása előtt kibocsátott számlák helyesbítése esetén alkalmazandó adómérték. Az előleg kézhezvételének, jóváírásának napja az Áfa-tv. értelmében adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Előlegnél az adófizetési kötelezettség keletkezésekor érvényes adómértéket kell alkalmazni. Következésképpen a 15 százalékos adómértékből a 20 százalékos adómérték alá átsorolt termékekre (szolgáltatásokra), ha 2006. szeptember 1-jét megelőzően előleget adnak, úgy az még a 15 százalékos adómértékkel adózik, és az adómérték az előleg vonatkozásában változatlan marad még akkor is, ha a végszámla teljesítési időpontja már 2006. augusztus 31. napját követő napra esik. Tekintettel arra, hogy a helyesbítő-, illetve a sztornószámlában feltüntetett teljesítési időpontnak meg kell egyeznie az eredeti számlában feltüntetett teljesítési időponttal, a helyesbítő- és sztornószámlában feltüntetett adómértéknek is meg kell egyeznie az eredeti számla teljesítési időpontjában érvényes adómértékkel. Tehát amennyiben a 15 százalékos adókulccsal adózó termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról szóló eredeti számla teljesítési időpontja 2006. szeptember 1-jét megelőző időpontra esik, úgy természetesen e számlák helyesbítése vagy sztornírozása során is a 15 százalékos áfakulcs alkalmazandó, kivéve értelemszerűen azt az esetet, ha a helyesbítésre a helytelen adómérték alkalmazása miatt volt szükség. Telefonszolgáltatásra vonatkozó levonási arány A telefonszolgáltatást terhelő áfára vonatkozó levonási tilalom arányát jogharmonizációs céllal a törvénymódosítás a 2004. december 31-én hatályos állapotnak megfelelően állítja vissza. Ennek megfelelően a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az internetalapú beszédcélú adatátvitel igénybevétele esetén 2006. szeptember 1-jétől 50 százalékról 30 százalékra csökken a le nem vonható előzetesen felszámított adó aránya. Ezzel összhangban a részleges levonási tilalom alól mentesít, ha az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének 30 százalékát továbbértékesítési, illetve közvetített szolgáltatási céllal továbbszámlázzák. Pénztárgépek és taxaméterek adómérték-változás miatti átállítási kötelezettségeAz adómérték változása a pénztárgépek és taxaméterek átállításának kötelezettségével is jár. Mind a pénztárgépeket, mind a taxamétereket 2006. november 30-ig át kell állíttatni. Amennyiben a pénztárgép a nyugtaadás mellett számla, egyszerűsített számla kibocsátására is alkalmas, az átállításig ezt a funkciót szüneteltetni kell. Addig a bizonylatadási kötelezettségnek kézi bizonylattal kell eleget tenni, ugyanez érvényesül a személytaxi-szolgáltatóknál is, tehát az átállításig a nyugtaadási kötelezettség csak kézi kibocsátású nyugtával teljesíthető. Folyamatos termékértékesítés Az energiapiac liberalizálásának konzekvenciájaként a villamosenergia- és gázértékesítés, valamint szolgáltatásnyújtás végezhető közüzemi szerződés, illetve piaci keretek között. A külön jogszabályban meghatározott feljogosított fogyasztók szabadon dönthetnek arról, hogy kitől vásárolnak földgázt, villamos energiát, illetve kitől vesznek igénybe ilyen típusú szolgáltatásokat. Áfaszempontból nem indokolt megkülönböztetni, hogy a villamosenergia-, illetve gázellátás milyen keretek között történik, így folyamatosan teljesített ügyletnek minősül a liberalizált energiapiacon megvalósított gáz- és villamosenergia-értékesítés, szolgáltatásnyújtás is, tehát ugyanaz a teljesítési időpont (adófizetésikötelezettség-keletkezés) vonatkozik ezen ügyletekre, mint a közüzemi szerződés keretében teljesítettekre. Adómentes termékimport Az Európai Unió egyben vámunió is, így a Közösség területére importált termékek vámkezelése bármelyik tagállam vámhatóságánál kérhető. Azonban minden esetben biztosítani kell, hogy a vámkezelés helyétől függetlenül az "import" utáni áfabevétel annak a tagállamnak a költségvetésébe folyjék be, amelynek területén az import tényleges rendeltetési helye van. Ezt jogtechnikailag a közösségi szabályozás és ezzel összhangban a nemzeti áfaszabályok úgy biztosítják, hogy a vámkezeltetés tagállamában az import adómentes, az adót a termék rendeltetése szerinti tagállamban pedig Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén kell megfizetni. Ezzel összhangban szükséges, hogy a vámkezeltetés tagállamában történjen egy adómentes Közösségen belüli termékértékesítés. A közösségi szabályok értelmében a tagállam meghatározhatja, hogy milyen feltételek mellett mentesíti az adó alól ezt a típusú termékimportot. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján az adókikerülés és az adócsalás visszaszorítása érdekében szükséges volt a szabályok, feltételek szigorítása. Importadójogi megbízottAz adómentesség feltételeinek teljesítése adminisztratív kötelezettségek teljesítését is maga után vonja, hiszen a Közösségen belüli adómentes termékértékesítésről összesítő nyilatkozatot kell benyújtani, amelyhez szükséges a belföldi közösségi adószám. * Amennyiben a külföldi belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany kizárólag adómentes termékimportot szeretne Magyarországon realizálni (egyéb áfa szempontból belföldön adóztatandó tevékenysége nincsen), választási lehetősége van, hogy nyilvántartásba veteti-e magát az adóhatóságnál a belföldi közösségi adószám kiváltása és az adminisztratív kötelezettségek teljesítése érdekében, vagy importadójogi megbízottal jár el. Ez utóbbi esetben az importadójogi megbízott nyújt adóbiztosítékot, valószínűsíti az adómentes termékimportot, a saját nevében teljesíti a bevallási kötelezettségeket, valamint eleget tesz a megbízó nevében a kapcsolódó számlaadási kötelezettségnek. * Importadójogi megbízott lehet bármely belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) a megbízás elfogadásának évét megelőzően legalább két éve nyilvántartásba vett adóalany, valamint nem választott alanyi adómentességet, illetve nem kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez. * Előfordulhat, hogy az adómentes termékimport feltételei nem teljesülnek: akár a határidő-túllépés miatt, akár mert nem történt meg a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés. Ebben az esetben az importáfát a vámhatóság utólag kiveti, illetve ha az importáló önadózásra jogosító engedéllyel rendelkezik, akkor az importálónak önadózással kell azt rendeznie. Amennyiben az importáló helyett importadójogi megbízott jár el, a vámhatóság az áfát a megbízottra veti ki, illetve a megbízottnak kell azt önadózással rendeznie. Az importáló helyett megfizetett áfát az importadójogi megbízott a megbízóval szemben érvényesíti, tehát nem helyezheti levonásba azt, továbbá a megbízó részére nyilatkozik arról, hogy adókötelezettségét teljesítette. Az importadójogi megbízottal eljáró külföldi adóalanynak, amennyiben az adómentes termékimport feltételei nem teljesültek, belföldön adóalanyként nyilvántartásba kell vetetnie magát, és a továbbiakban a szabad forgalomba helyezett termékkel kapcsolatos ügyletet neki kell szerepeltetnie a bevallásában. Amennyiben az import- és a külföldi adóalany adóhatósághoz történő bejelentkezése között hat hónapnál hosszabb idő nem telt el, úgy a külföldi adóalany a szabad forgalomba bocsátásról hozott határozat és az importadójogi megbízott nyilatkozata birtokában az egyéb feltételek fennállása mellett az importáfára vonatkozó adólevonási jogát gyakorolhatja. Az adómentesség feltételei 2006. szeptember 1-je után elfogadott árunyilatkozatok esetében a termékimport ezen a jogcímen az alábbi feltételek együttes teljesítése esetén lehet adómentes: - az importált termékkel az importáló Közösségen belüli adómentes termékértékesítést hajt végre, és - az importált terméket annak szabad forgalomba helyezéséről hozott határozat közlésétől számított 30 napon belül igazoltan másik tagállamba elfuvarozzák. Ez utóbbi határidő indokolt esetben további 30 nappal meghosszabbítható. Adóbiztosíték Az adómentes vámkezeléshez továbbá szükséges az is, hogy az importáló adóbiztosítékot nyújtson. Az adóbiztosíték az importált termékre egyébként alkalmazandó áfakulccsal kiszámított adó teljes összege és a vámbiztosítékra irányadó szabályok szerint nyújtható. Kivétel ez alól, tehát nem kell adóbiztosítékot nyújtania annak az adóalanynak, aki (amely) az importáfát önadózással jogosult rendezni, vagy akinek (amelynek) a vámkezeltetés évét megelőző két évben folyamatos működés mellett nem volt áfa-, illetve köztartozása, és nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt. Az adóbiztosítéknak csak az 50 százalékát kell nyújtania az adóalanynak abban az esetben, ha az előbbi feltételeknek csak a tárgyévet megelőző egy évben tett eleget. Az adóbiztosítékot fel kell szabadítani, ha az importált terméknek másik tagállamba történt határidőn belüli elfuvarozását a vámhatóság felé igazolták, illetve ha az import adómentességének feltétele mégsem teljesült ugyan, de az adót a vámhatóság határozata alapján megfizették. Az adómentes vámkezelés feltételei Tekintettel arra, hogy a vámjogi szabad forgalomba helyezés, így termékimport adómentességének kérdése mindig hamarabb merül fel, mint ahogy az adómentesség feltételeit ténylegesen teljesítik, új elemként jelenik meg a szabályozásban, hogy az adómentesség feltételeinek teljesítését már a vámkezelés kérésekor valószínűsíteni kell. Ezért az adómentes vámkezeltetéshez az alábbi adatokat kell bemutatni, illetve közölni: - kereskedelmi okmány (így például az importált termék értékesítésére vonatkozó szerződés), - a vevő neve, címe, a vevőnek az adott ügylet szempontjából releváns adószáma, illetve abban az esetben, ha a közösségi ügylet tulajdonképpen saját termékmozgatást valósít meg, akkor a vevő helyett értelemszerűen az importálónak a rendeltetés helye szerinti tagállam által kiadott közösségi adószáma. Adószám-felfüggesztés Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott esetekben elrendeli az adózó adószámának felfüggesztését. A felfüggesztés időtartama Az adószám felfüggesztésének időtartama a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől a felfüggesztést megszüntető, vagy az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig tart. Együttes felfüggesztés Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, adószámának felfüggesztése, törlése együtt jár a közösségi adószám felfüggesztésével, illetve törlésével is. Amennyiben az adózó a felfüggesztésről szóló határozat meghozatalakor közösségi adószámmal még nem rendelkezik, és a közösségi adószám kiadása iránt a felfüggesztés időtartama alatt terjeszt elő kérelmet, a felfüggesztés megszüntetéséig az adóhatóság nem teljesíti a kérelmet. Jogkövetkezmények Az adószám felfüggesztéséhez az általános forgalmi adózás területén is szigorú jogkövetkezmények kapcsolódnak, melyek az eljárás eredményének függvényében (felfüggesztés megszüntetése vagy az adószám törlése) az adólevonási, adó-visszaigénylési jog időleges korlátozására vagy végleges kizárására irányulnak. Adólevonási jog érvényesítésének szabályai Az Áfa-tv. értelmében az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette, az adószám felfüggesztésének időszaka alatt beszerzett termékek, igénybe vett szolgáltatások tekintetében adólevonási jogával nem élhet. Abban az esetben, ha az adóalany adószámának felfüggesztését az adóhatóság jogerősen megszünteti, a "felfüggesztett" adólevonási jog érvényesíthetővé válik, és az adóalany a felfüggesztés időszaka alatti beszerzései tekintetében a felfüggesztés megszüntetését követően gyakorolhatja adólevonási jogát, mégpedig a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján. Annak megállapítása tehát, hogy az adózó jogosult-e beszerzései tekintetében adólevonásra, a levonási jog megnyíltakor (a beszerzés időpontjában, azaz a felfüggesztés időtartama alatt) hatályos szabályok alapján lehetséges. Adó-visszaigénylés tilalma Az adószám felfüggesztésének időszaka alatt az adóalany visszaigénylési jogot sem érvényesíthet. Tekintettel arra, hogy az adószám felfüggesztésének időszaka és az adóalany adóelszámolási időszaka nem feltétlenül esik egybe, az adóalany az adószám felfüggesztésének időtartama alatt a felfüggesztéssel érintett adómegállapítási időszakában, illetve időszakaiban a negatív elszámolandó adóját a göngyölítés szabályai szerint köteles figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy a felfüggesztés időtartama alatt a vissza nem igényelhető adóösszeg mint fizetendő adót csökkentő tétel vehető figyelembe a soron következő adómegállapítási időszakban. Amennyiben az adóalany visszaigénylő pozícióban van, először abban az adómegállapítási időszakban igényelhet vissza negatív elszámolandó adót (értelemszerűen a többi visszaigénylési feltétel teljesítése mellett), mely időszakot megelőzően szüntették meg jogerősen adószámának felfüggesztését. Adószám jogerős törlése Amennyiben az adóhatóság az adóalany adószámát a felfüggesztést követően jogerősen törli, a felfüggesztés időszakában beszerzett termékek, igénybe vett szolgáltatások tekintetében adólevonási, illetve -visszaigénylési jog utólag sem gyakorolható. Az adószám törlésével a felfüggesztés időszaka alatt göngyölített negatív elszámolandó adó visszaigénylésétől az adóalany véglegesen elesik. Előfordulhat, hogy egy adózó adószámát törlik ugyan, de az adózó nem szűnik meg, és mivel adóköteles tevékenységet kíván folytatni, újra bejelentkezik adóalanyként. Az adószám törlése és az újabb bejelentkezése között teljesített beszerzések vonatkozásában adólevonási jogot azonban nem érvényesíthet. A személyi jövedelemadóról szóló törvény változásai A személyi jövedelemadót illetően a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében az intézkedések egy része már 2006 szeptemberétől, más része a 2007. évtől lép hatályba. Az Szja-tv. 2006. évi módosításai Fogalmak és értelmező rendelkezések, illetőleg új rendelkezések A kamat fogalmának meghatározása 2006. szeptember 1-jétől egy általános kamatfogalommal egészül ki az Szja-tv. E szerint kamat az Szja-tv. eltérő rendelkezése hiányában az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért, kockázatáért időarányosan fizetett (juttatott), a magánszemélyt terhelő, illetőleg megillető pénzösszeg és/vagy egyéb hozadék (ideértve a nyereménybetét esetében juttatott nyereményt is). Kamatjövedelemként csak az Szja-tv.-ben külön meghatározottak adózhatnak, ezért ezen új meghatározásnak a kamatjövedelem adóztatásánál nincs jelentősége. Mindamellett lényeges pontosítás a költségelszámolási szabályok (fizetett kamat), valamint a kamatkedvezményből származó jövedelem értelmezése szempontjából [3. § 24. pont]. Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok Adóhatósági adómegállapítás A magánszemély adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól, illetve a helyi önkormányzat nettó finanszírozási körébe tartozó kifizető(k)től, továbbá gazdasági társaság tagjaként kizárólag a társaság(ok)tól származott olyan jövedelme, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani. A nyilatkozattétel feltétele, hogy abban a magánszemély feltüntesse valamennyi munkáltatójának adószámát, illetve ha gazdasági társaság tagjaként szerzett jövedelmet, a gazdasági társaság(ok) adószámát, továbbá önkéntes pénztári tagság esetén az egyéni számlán jóváírt munkáltatói adományt igazoló pénztár adószámát. A magánszemély nem kérhet adóhatósági adómegállapítást abban az esetben, ha adója átutalásáról nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tesz. Ettől függetlenül nincs kizárva a nyilatkozattétel, ha az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tag egyéni számláján olyan adóköteles bevételt írnak jóvá, amely összeg munkáltató támogatói adomány. (Ezzel összefüggésben a pénztáraknak kötelező a kiadott igazoláson a munkáltatói adományból jóváírt összeg részletezett feltüntetése.) Az egyéb kizáró esetek, amelyek fennállása esetén a magánszemély nem tehet adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatot, lényegében változatlanok maradnak. Az adóhatósági adómegállapítás módosuló rendelkezései 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, és azokat már a 2006. évre vonatkozó adóhatósági adómegállapításra is alkalmazni kell [12. §]. Rendelkezés az adóról Nyugdíj-előtakarékossági számla Szűkül a nyugdíj-előtakarékossági számla fogalma. Nyugdíj-előtakarékossági számla a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvényben meghatározott számlavezető által vezetett, az említett törvény szerinti számlák együttese, feltéve hogy a magánszemély nyilatkozata alapján a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákon, továbbá a velük kapcsolatos, e törvény rendelkezéseinek alkalmazásához előírt bizonylatokon "NYESZ-R" megkülönböztető jelzést alkalmaz [3. § 76. pont]. A személyijövedelemadó-szabályok szempontjából csak egy nyugdíj-előtakarékossági számla (számlaegyüttes) vehető figyelembe: az, amelyik tulajdonosa úgy nyilatkozik a számlavezetőnek, hogy "NYESZ-R" jelöléssel lássa el. Ezen jelzést, a továbbiakban a számlával kapcsolatos minden bizonylaton alkalmazni kell. Így 2006. szeptember 1-jétől csak a "NYESZ-R" jelzéssel ellátott számlára történő befizetésekre lehet nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot adni, az APEH csak ilyen számlára utalja ki a jóváírást, tőkésített hozamok csak ezen a számlán adómentesek, és csak erről a számláról teljesített nyugdíjszolgáltatás adómentes. Ha az APEH a számlavezetők adatszolgáltatása alapján több "NYESZ-R" jelzésű számlát azonosít egy magánszemély nevén, akkor a számlák közül a legkorábbi keltezéssel nyilatkozott számlát fogadja el. Az azonos keltezéssel adott nyilatkozatok alapján jelzett számlák egyike sem fogadható el nyugdíj-előtakarékossági számlának. Az ilyen esetekben az adózatlanul jóváírt, tőkésített hozamok, jogosulatlanul kiutalt adó miatt az APEH adóhiányt, késedelmi pótlékot állapít meg, amelyet a számla tulajdonosának kell megfizetnie [44/B §]. A 2006. szeptember 1-je előtt megnyitott számlák esetében a számlavezetőknek - tértivevényes levélben 8 munkanapos határidő kitűzésével - fel kell szólítaniuk a számlatulajdonosokat, hogy adjanak a "NYESZ-R" jelzésre vonatkozó nyilatkozatot. A felszólítást az új szabályok kihirdetése után, legkésőbb 2006. szeptember 5-éig kell megtenniük. A levélben tájékoztatniuk kell a számlatulajdonost arról is, hogy mit jelent a jelzés használata, és mivel jár, ha egynél több nyilatkozatot adnának. Abban az esetben, ha akár a számlavezető, akár a számlatulajdonos késlekedne, igazolási kérelmet lehet a számlavezető székhelye szerinti adóhatósághoz benyújtani. Egyéb vitás kérdésben is a számlavezető székhelye szerinti adóhatóság engedélyezheti a jelzés használatát. 2006. szeptember 1-jétől a meglévő számlákra is az új szabályok vonatkoznak, azzal az eltéréssel, hogy a korábbi befizetésekre még a korábban hatályos rendelkezések szerint nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat adható, de azt az APEH már csak a "NYESZ-R" jelzéssel ellátott számlára utalja ki [módosító törvény 223. § (10) bekezdés]. A módosítással a már nyugdíjban lévők is köthetnek nyugdíj-előtakarékossági számla vezetésére megállapodást. A nyugdíjasoknál is akkor adómentes a nyugdíjszolgáltatás, ha a számlát felmondják (megszüntetik) a számlanyitás évét követő harmadik évben vagy azt követően. A számla felmondása nélkül kért kifizetés (juttatás), átutalás, átvezetés esetén - az említett időszakon túl is - rájuk is az előzőekben ismertetett adózási következmények vonatkoznak. A korábban vagy újonnan nyitott, "NYESZ-R" jelzés nélküli, illetőleg jogosulatlanul használt jelzéssel ellátott nyugdíj-előtakarékossági számlák esetében a keletkező (jóváírt) kamatjövedelem, tőzsdei ügyletből származó jövedelem, árfolyamnyereség, más hozam adózására 2006. szeptember 1-jétől az azt követően érvényes általános szabályokat kell alkalmazni [módosító törvény 223. § (10) bekezdés]. Adóelőleg-fizetés Végkielégítés adóelőlege A végkielégítés esetében a 18 százalékos mértékű adóelőleg csak akkor alkalmazható, ha azt - a vonatkozó szabályoknak megfelelően - az egyes évek között meg kell osztani, mert a magánszemély a kifizetést megelőzően nem kérte a megosztás mellőzését, és a végkielégítés hónapjai túlnyúlnak az adott éven. Minden egyéb esetben az adóelőleget az általános szabályok szerint kell megállapítani, tehát akkor is, ha a megosztás mellőzését nem is kell kérni, mert a végkielégítés hónapjai nem nyúlnak túl az adott éven [48. § (17) bekezdés]. Jogkövetkezmények "nem nyugdíjszolgáltatás" miatti pénzmozgás eseténÚj rendelkezések szabályozzák a számláról történő pénzfelvétel, átutalás, átvezetés, követelésáthelyezés adózási következményeit, ha az nem nyugdíjszolgáltatás miatt történik. * A nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvény alapján nyugdíjszolgáltatás az a kifizetés (juttatás), átutalás, átvezetés, amelyről a nyugdíj-előtakarékossági számla felmondásával (megszüntetésével) egyidejűleg olyan számlatulajdonos rendelkezik, aki már jogosult nyugdíjra, és a számla felmondása a számlanyitás évét követő harmadik évben vagy azt követően történik. Az előbbieknek megfelelő nyugdíjszolgáltatás továbbra is adómentes. Ha azonban a számlavezetőnek a számlatulajdonos nem igazolja, hogy nyugdíjra jogosult, vagy ha jogosult is, de az előzőek szerinti időszak még nem telt el, amikor számlát felmondja, vagy ha a számláról annak megszüntetése nélkül kifizetést (juttatást), átutalást, átvezetést ("nem nyugdíjszolgáltatást") kér, az új szabályok szerint a következőkkel kell számolnia: * a számlavezető megállapítja a számlán lévő követelés adózatlan részét, amely egyéb jövedelemnek minősül. Ehhez a kért nem nyugdíjszolgáltatás teljesítése előtti állapot szerint meghatározza a követelés szokásos piaci értékét. Az így számított követelésnek az a része lesz egyéb jövedelem, amely meghaladja a számlatulajdonos összes befizetését, a már jóváírt összes osztalékot és az összes APEH-kiutalást. A továbbiakban (ha a számla nem szűnt meg) a számlavezetőnek a számított követelésállomány nem nyugdíjszolgáltatással csökkentett részét (mint adózott követelésállományt) kell ezentúl nyilvántartania. Ha később ismételten nem nyugdíjszolgáltatásra tart igényt a számlatulajdonos, az egyéb jövedelem megállapításához a számított követelésállományból az adózott követelésállományt, valamint az azt követően befizetett összegeket, jóváírt osztalékokat és APEH-kiutalásokat meghaladó részt kell majd figyelembe venni. A megállapított egyéb jövedelemről a számlavezető igazolást ad. E jövedelem után adóelőleget nem kell fizetni, a magánszemélynek az adóévről beadott bevallásában kell bevallania ezt a jövedelmet, és annak alapján kell az adóját megfizetnie; * ha a nem nyugdíjszolgáltatást akkor kapja a számlatulajdonos, amikor már történt számára (adózott követelésállomány esetén azt követően) APEH-kiutalás, annak összegéről húsz százalékkal növelten igazolást ad a számlavezető, aminek alapján a magánszemélynek azt be kell vallania, és az adóbevallás beadására előírt határidőig meg kell fizetnie, mint személyi jövedelemadót; * ha a nem nyugdíjszolgáltatást olyan évben kapja a számlatulajdonos, amely évben a befizetései alapján rendelkezhetne az adójának kiutalásáról, a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot nem teheti meg (ez a szabály nem vonatkozik a számlán lévő 2006. szeptember 1-je előtti befizetésekre az ezen időpont előtti nem nyugdíjszolgáltatás esetén). * Ugyanakkor nem kell adót fizetni, kiutalást növelten visszafizetni, és a rendelkezési jogosultság is fennmarad, ha a számlatulajdonos azért szünteti meg a nyugdíj-előtakarékossági számláját, mert újat nyit másik számlavezetőnél, és oda hiánytalanul áthelyezi a megszüntetett számlán lévő összes követelését. Ennek feltétele, hogy a számlavezető igazolja az új számlavezető számára a megszüntetett számlán lévő követelés összetételére vonatkozó adatokat [44/B § (6)-(7) bekezdés]. * (A számlavezetők minden kiadott igazolásról kötelesek az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltatni.) Az adóelőleg befizetése 2006. szeptember 1-jétől az elszámolt adóelőleget a munkáltató az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott, tárgyhót követő hó 12-éig fizeti meg. Elszámolt adóelőlegként csak a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe. Ha tehát a magánszemély tárgyhavi bérét a tárgyhót követő hónap 12-e után kapja meg, akkor tárgyhavi jövedelmének adóelőlegét a tárgyhót követő hónap adóelőlegeként kell megállapítani [48. § (21) bekezdés]. Az egyéni vállalkozókat érintő módosítások Módosuló üzletköri besorolás A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2006. június 1-jei hatálybalépésével összefüggésben kiadásra kerülő végrehajtási rendeletek módosították az üzletköri besorolás kódjait. Ezzel összefüggésben 2006. szeptember 1-jétől változnak az Szja-tv.-ben is az egyéni vállalkozók átalányadózás-választására jogosító üzletköri jelzőszámok. Az egyéni vállalkozónak ugyanakkor választási lehetősége van arra, hogy - döntése szerint - az Szja-tv. 53. §-ának 2006. augusztus 31-én hatályos, vagy a szeptember 1-jén hatályos besorolását alkalmazza a 2006-os és a 2007-es adóévre [53. § (4) bekezdés]. Költségelszámolások A távmunkát végzők költségelszámolása Jellemzően előforduló költség a távmunkához, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meg nem haladó kiadás, valamint a távmunkához, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meghaladó kiadás esetében 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg volt költségként elszámolható. Ezzel tehát az 50 ezer forintos határ 100 ezer forintra emelkedik 2006. szeptember 1-jétől [3. számú melléklet I. 24. pont]. KamatjövedelemA kamatjövedelem szabályai módosulnak 2006. szeptember 1-jétől. Kamatjövedelem a különböző bankbetétekre, takarékbetétre, nyereménybetétre fizetett kamat és egyéb hozadék, a nyereménybetétkönyv tárgynyereménye, illetve a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból, befektetési jegyből származó kamat és más jövedelem, valamint egyes biztosításokból származó jövedelem. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a befektetési jegy átruházásából, visszaváltásából, beváltásából származó kamatjövedelmet az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok alkalmazásával kell megállapítani, azaz a bevételből levonható az értékpapír megszerzésére fordított érték, valamint az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség. * A magánszemély által egyéb, kamat címen megszerzett bevétel meghatározott mértékig sem minősül kamatjövedelemnek (például nem kamatjövedelem a magánszemélyek közötti kölcsönügyletre vagy az ún. tagi kölcsönre fizetett kamat). * A nem nyilvánosan kibocsátott, forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamata például a magánszemély és a kibocsátó között fennálló jogviszony szerinti vagy egyéb jövedelem, míg ezek beváltásakor, átruházásakor keletkező jövedelemre az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [65. § (1) bekezdés]. Külön adózó jövedelmek A kamatjövedelem adózási szabályai 2006. szeptember 1-jétől a kamatjövedelem után adót kell fizetni. Az adó mértéke (levonással meghatározva) 20 százalék, a nyereménybetét nyereménye esetében a tárgynyeremény értékére vetítve a nyeremény szokásos piaci értékének - törvény szerint ez a nyereményalap - egynegyede. A kamatjövedelem teljes egésze adóköteles, az adót általános esetben a kifizető levonással állapítja meg. A belföldről származó kamatjövedelmet a magánszemélynek nem kell bevallania, ha abból az adó levonása megtörtént. A belföldi magánszemélynek juttatott kamatjövedelemről és annak adójáról a kifizetőt nem terheli személyenként részletezett bevallási vagy adatszolgáltatási kötelezettség, azt egy összegben vallja be. A nem kifizetőtől származó kamatjövedelem adóját a magánszemély a megszerzés időpontjának negyedévét követő hónap 12-éig állapítja és fizeti meg, továbbá - az adóévről szóló bevallásában, a bevallásra előírt határidőig - vallja be [65. § (2) bekezdés]. A belföldi illetőségű magánszemély a külföldről származó kamatjövedelmét az Szja-tv. szerinti jogcímen köteles bevallani és az adót megfizetni. A külföldön levont adót a megfelelő kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény, illetve az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint számíthatja be a magánszemély a belföldi adókötelezettségébe és/vagy terjeszthet elő visszatérítési kérelmet [65. § (2) bekezdés, Art. 7. számú melléklet 15. pont]. A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni, és az MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni [65. § (3) bekezdés]. A kamatjövedelem megszerzésének időpontja jóváírt, tőkésített kamat esetében a kamat jóváírásának, tőkésítésének, vagy ha az előzőek egyike sem valósul meg, akkor az átutalás, postára adás, birtokba adás napja, nyereménybetét esetében a nyeremény nyeremény-betétszámlán történő jóváírásának napja [65. § (4) bekezdés]. Az egyéni vállalkozó pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamatot nem kamatjövedelemként, hanem vállalkozói bevételként kell figyelembe venni. Ennek megfelelően e kamatból a számla vezetője adót sem vonhat le. Ha olyan külföldi illetőségű magánszemély szerez belföldről kamatjövedelmet, akinek e jövedelméről az adózás rendjéről szóló törvény 7. számú melléklete szerint a kifizető adatot szolgáltat, az adatszolgáltatáson túlmenően a bevétellel összefüggésben más adókötelezettség (megállapítási, bevallási, megfizetési sem) nem keletkezik [65. § (5) bekezdés]. Az időszakonként kamatot, hozamot fizető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, befektetési jegy megszerzését követően az értékpapírra elsőként kifizetett kamatból, hozamból levonható az értékpapír megszerzésére fordított összeg részeként az értékpapír vételárában megfizetett felhalmozódott kamat, hozam. Annak érdekében, hogy a vételárban megfizetett felhalmozódott kamat, hozam kétszeres beszámítása ne történhessen meg, az így levont összeg az értékpapír megszerzésére fordított értékként nem vehető figyelembe [65. § (6)-(7) bekezdés]. Tőzsdei ügyletekből származó jövedelem adókötelezettsége 2006. szeptember 1-jétől megszűnik a tőzsdei ügyletek gyakorlati adómentessége. A tőzsdei ügyletből származó adóalap után az adó mértéke 20 százalék. A rendelkezések nem vonatkoznak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír (például kötvény) vagy befektetési jegy átruházására, ha az tőzsdei ügylet keretében történik. Ezekben az esetekben az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított jövedelem kamatjövedelemnek minősül [67/A § (4) bekezdés, 65. § (1) bekezdés bb) alpont]. A tőzsdei ügyletből származó jövedelmet - legfeljebb a jövedelem mértékéig - csökkenti a 2006. augusztus 31-ét követően kötött tőzsdei ügyletben az adóévben - átruházott értékpapír megszerzésére fordított értéke és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír átruházása ellenében kapott bevételt (árfolyamveszteség), - összetett ügyleten vagy származtatott ügyleten elszámolt veszteség, - az elhatárolt tőzsdei ügyletből származó veszteség a magánszemély döntése szerinti megosztásban [67/A § (3) bekezdés]. Az ügyleten elszámolt veszteség az ügyleti költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemélyt a megállapítás időpontjában megillető ügyleti bevételek együttes összegét [67/A § (7) bekezdés d) pont]. Az elhatárolt tőzsdei ügyletből származó veszteség az adóévet megelőző évben, vagy az adóévet megelőző két évben értékpapír átruházásakor elszenvedett árfolyamveszteség, valamint összetett ügyleten vagy származtatott ügyleten elszámolt veszteség együttes összegének az adott évben a tőzsdei ügyletből származó jövedelmet meghaladó - az adott évi bevallásban feltüntetett - része. A magánszemély az adóévet megelőző évként legelőször a 2006. évet, az adóévet megelőző két évként először a 2006. és 2007. évet veheti figyelembe. Az ügyleten elszámolt nyereség, illetve veszteség megállapításának időpontja az ügylet megszűnésének (lezárásának) napja azzal a feltétellel, hogy amennyiben a tőzsdei összetett ügyletet alkotó valamely részügylet úgy szűnik meg (zárul le), hogy ennek következtében az összetett ügylet is megszűnik (lezárul), a tőzsdei összetett ügylet tekintetében a jövedelemszerzés időpontja a részügylet megszűnésének (lezárásának) a napja (és a le nem zárt részügyletet ezen időponttól kezdődően önálló ügyletként kell kezelni) [67/A § (7) bekezdés e) pont]. Az árfolyamnyereség, az értékpapír megszerzésére fordított érték, az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség és egyebek tekintetében értelemszerűen az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések, valamint a tőzsde működési rendjét meghatározó szabályozások az irányadóak. Átmeneti szabály rendelkezik arról, hogy amennyiben a magánszemély 2006. augusztus 31-én tulajdonában lévő értékpapírt ruház át, az értékpapír megszerzésére fordított érték tekintetében választhatja a 2006. augusztus hónap utolsó tőzsdenapjának az adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát is [67/A § (8) bekezdés, módosító törvény 223. § (14) bekezdés]. A bevételt szerző magánszemély éves adóbevallásában állapítja meg a tőzsdei ügyletből származó adóalap utáni adót, így ha a magánszemély az adóévben tőzsdei ügyletben bevételt szerez, köteles adóbevallást benyújtani. A magánszemély az adót a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatok szerint vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg. A nyilvántartásnak az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó jogokra előírt rendelkezései értelemszerű alkalmazásával ügyletenként kell tartalmaznia az egyes ügyletekben megszerzett bevételeket, az ügyletekhez kapcsolódó járulékos költségeket, az átruházott értékpapírok megszerzésére fordított értékét, az ügyleten elszámolt nyereséget, illetőleg veszteséget. A tőzsdei ügyletről kiállított bizonylaton a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. A kifizető a forintra átszámított adatokat a bizonylaton feltünteti [67/A § (5)-(6) bekezdés]. A befektetési szolgáltató az adóévet követő év január 31-éig köteles adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak a tőzsdei ügyletekről a magánszemély részére kiállított bizonylat tartalmáról. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a magánszemély nevét, a magánszemély adóazonosító számát, a magánszemély részére az adóévben a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatban feltüntetett összesített adatokat [67/A § (9) bekezdés]. Amennyiben a tőzsdei ügylet (vagy az azt alkotó valamely részügylet) áruval történő teljesítéssel szűnik meg, úgy az árut átruházó magánszemély által az ügylet (részügylet) révén megszerzett jövedelem adókötelezettségére nem a 67/A § rendelkezéseit, hanem az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [67/A § (10) bekezdés]. A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték az Szja-tv. főszabálya alapján adóköteles [77/A § (1) bekezdés]. Az adó alapja az értékpapír szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett rész. Vannak azonban kedvezményezett esetek, amikor - bár a magánszemély értékpapír formájában jut vagyoni értékhez - az értékpapír megszerzésekor adófizetési kötelezettség mégsem keletkezik. A kedvezményezett értékpapírszerzéseket a 77/A § (2) bekezdése sorolja fel. Az Szja-tv. a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések között rögzíti, hogy amennyiben a magánszemély tőkeemelés [77/A § (2) bekezdés b) pont] vagy átalakulás [77/A § (2) bekezdés c) pont] keretén belül jut (adófizetés nélkül) vagyonnövekményhez, majd az értékpapírt tőzsdei ügyletben ruházza át, a vagyonnövekményre nem a - tőzsdei ügyletekre egyébként érvényes - 20 százalékos adómértéket, hanem az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó 25 százalékos adómértéket kell alkalmazni [77/A § (2) bekezdés].
A kamatjövedelem adóztatásával összefüggő átmeneti szabályokA különböző bankbetétekre, takarékbetétre, nyereménybetétre fizetett kamat esetében a 2006. augusztus 31-ét követően induló első teljes kamatperiódusra jóváírt, tőkésített kamat adózik először. * A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a befektetési jegy átruházásából, visszaváltásából, beváltásából származó kamatjövedelmet akkor terheli adókötelezettség, ha az említett értékpapír megszerzése 2006. augusztus 31-ét követően történt. * Az élet- és nyugdíjbiztosításhoz kapcsolódó maradékjogból és lejárati szolgáltatásból származó, kamatjövedelemnek minősülő jövedelmet akkor terheli adókötelezettség, ha a biztosítási szerződést 2006. augusztus 31-ét követően kötötték. * Az előzőekben nem említett esetekben - feltéve hogy a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték - az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevétel még nem adózik. (Például a 2006. szeptember 1. előtt megszerzett kamatozó kötvényre elsőként kifizetett kamat még nem adózik, és nem adózik a 2006. augusztus 31-ig váltott nyereménybetétkönyv első nyereménye sem, függetlenül attól, hogy azt a magánszemély mikor, hány év múltával váltotta be.) [Módosító törvény 223. § (13) bekezdés.] Az osztalékból származó jövedelem 10 százalék adót kell fizetni az olyan osztalék (osztalékelőleg) után, amely osztalékra jogosító értékpapírt bevezették a hazai vagy valamely EU-tagállamban működő tőzsdére. A 10 százalékos adómértéket először a 2006. évi (2006-ban kezdődő üzleti évi) eredményfelosztás alapján megállapított osztalékra, illetőleg a 2006. évi eredmény terhére fizetett osztalékelőlegre lehet alkalmazni [66. § (7) bekezdés]. Tőzsdei ügylethez kapcsolódó fogalommeghatározásokTőzsdei ügyletből származó adóalap * A tőzsdei ügyletből származó adóalap a tőzsdei ügyletből származó jövedelem és a tőzsdei ügyletből eredő veszteség különbsége. * Tőzsdei ügyletből származó jövedelem * Tőzsdei ügyletből származó jövedelem a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, az Európai Unió bármely más tagállamában működő tőzsdén, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén 2006. augusztus 31-ét követően kötött ügyletben az adóévben átruházott értékpapír árfolyamnyeresége, ha az nem minősül kamatnak, illetőleg összetett vagy származtatott ügylet elszámolt nyeresége [67/A § (1) bekezdés]. * Összetett ügylet * Az összetett ügylet olyan (a magánszemély által nem egyéni vállalkozói minőségében kötött) tőzsdei ügylet, melyet több tőzsdei ügylet (az ún. részügyletek) összesített eredményére kötnek [67/A § (7) bekezdés a) pont]. * Származtatott ügylet * A származtatott ügylet a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként olyan tőzsdei termékre kötött tőzsdei ügylet, melynek értéke valamely más tőzsdei termék (pl. áru, részvény, deviza) árfolyamától függ [67/A § (7) bekezdés b) pont]. * Ügyleten elszámolt nyereség * Az ügyleten elszámolt nyereség tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet alapján a magánszemélyt a megállapítás időpontjában megillető bevételek (az ügyleti bevételek) együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az ügylet, az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások (az ún. ügyleti költségek) együttes összegét [67/A § (7) bekezdés c) pont]. Természetbeni juttatások és más engedmények Adómérték 2006. szeptember 1-jétől az adóköteles természetbeni juttatás utáni adó mértéke 44 százalékról 54 százalékra emelkedik [69. § (4) bekezdés]. Természetbeni juttatás, reprezentáció A reprezentáció és az üzleti ajándék esetében a 2006. augusztus 31-ét követően kezdődő adóév esetében kell először alkalmazni a megemelt adómértéket. Így a naptári év szerint működő adóalanyoknál az 54 százalékos mértékű kulcsot először a 2007. évre vonatkozóan kell alkalmazni. A naptári évtől eltérő üzleti évben működő kifizető esetében, ha például az üzleti éve november 1-jén kezdődik, akkor már ezt követően alkalmaznia kell a magasabb adókulcsot [módosító törvény 223. § (5) bekezdés]. Céges telefonok magáncélú használata 2006. szeptember 1-jétől adóköteles természetbeni juttatás a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátviteli szolgáltatás (SZJ 64.20.16-ból) magáncélú használatára tekintettel megszerzett bevétel. Adóköteles bevétel a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része. Adóköteles bevételként a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből a magánszemély nem térített meg. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefonszolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg. Ha a magánszemély az így kiszámított értéknek megfelelő térítést fizet a használatért (a kifizető azt neki továbbszámlázza), nem keletkezik adókötelezettség. A törvény nem írja elő, hogy miként kell a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát meghatározni. Nyilvánvalóan elfogadható módszer tételes híváslista alapján a magánbeszélgetések kigyűjtése. Ekkor az arányszám e beszélgetések miatt kiszámlázott összegnek az összes forgalomarányos kiadás összegével történő elosztásával határozható meg. Amennyiben a magánbeszélgetések elkülönítése nehézséget jelent (például több telefon, több magánszemély használó esetén), és emiatt azok díjának továbbszámlázása a magánszemély felé ily módon nem oldható meg, vagy a kifizető az arányos díjrészt nem is kívánja továbbszámlázni, a törvény alapján választani lehet azt a megoldást is, hogy a kifizető a számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles bevételnek. Az utóbbi egyben az is jelenti, hogy ezzel a választással a kifizető a telefonszolgáltatás miatt őt terhelő kiadásoknak legalább 20 százalékát magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak minősíti. Az így meghatározott bevételrész után is azonban csak akkor és annyiban kell a kifizetőnek adót fizetnie, ha és amennyiben legalább ezt a díjrészt a magánszemélynek nem számlázza tovább, nem térítteti meg [69. § (1) m) pont, (4), (12) bekezdés]. Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program 2006. szeptember 1-jétől főszabály, hogy az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében juttatott (szerzett) értékpapírokat a letétbe helyezés évében és még két naptári évben kötelező tartani. Ezzel egyértelművé válik, hogy az elismert program keretében opciós joggal szerzett értékpapír esetében, ha a jog alapítása és gyakorlása közötti időszak eléri (vagy meghaladja) az említett kötelező tartási időszakot, a joggyakorlást követően megszerzett értékpapírra nincs további kötelező tartási időszak. Az új rendelkezést a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet [77/C § (24) bekezdés d) pont, módosító törvény 223. § (3) bekezdés]. A korábbi - szeptember 1-je előtti - szabályozás szerint az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretén belül juttatott értékpapírokra vonatkozó kedvezményes adózási szabályok addig alkalmazhatók, amíg a letétbe helyezett értékpapír a letétbe helyezés időpontjára, illetőleg legalább a kötelező tartási időszaknak megfelelő időtartammal halasztott vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának napjára megállapított szokásos piaci értéke az 500 ezer forintot meg nem haladja. 2006. szeptember 1-jétől az említett időtartammal halasztott vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetén az értékpapírnak a joggyakorlás napjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni az 500 ezer forintos korlát számításánál. Átmeneti rendelkezés, hogy e szabályt csak 2006. augusztus 31-ét követően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében kell alkalmazni [77/C § (18) bekezdés, módosító törvény 223. § (15) bekezdés]. A módosítással a kötelező tartási időszakkal egyező vagy azt meghaladó várakozási időn túl gyakorolható (halasztott) opciós joggal megszerzett értékpapír átruházására ugyanazon adókövetkezmények vonatkoznak, mint a letétben tartott értékpapír kötelező tartási időszakon túli - előzőekben ismertetett - átruházása esetén. Az új szabályt a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet [77/C § (15) bekezdés, módosító törvény 223. § (3) bekezdés]. 2006. szeptember 1-jétől a Pénzügyminisztérium az általa nyilvántartásba vett elismert programot - a program keretében elsőként letétbe helyezett értékpapír letétbe helyezését követő második év utolsó napjával - törli nyilvántartásából. A jog gyakorlása révén megszerzett, letétbe helyezésre nem kötelezett értékpapír esetén a joggyakorlásra nyitva álló időszak utolsó napjával kell a programot törölni az előírt nyilvántartásból [77/C § (22) bekezdés a) pont]. Az elismert program keretén belül juttatott értékpapírok forgalmazásakor alkalmazandó szabályokAz elismert program keretén belül juttatott értékpapírok szerzéskori "mentességével" összefüggésben a kötelező tartási időszak letelte után a letétbe helyezett értékpapír * tőzsdei ügyletben történő visszterhes átruházása esetén a bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vagy az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni; * ingyenes átruházása esetén (kivéve, ha az átruházás a kibocsátó részére történt) az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy átruházásból származó bevételnek az értékpapír-átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értéke minősül; * átalakítása, kicserélése révén megszerzett bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Adómentes juttatások Kamatjövedelmek Adómentes a jogszabály előírása alapján nyitott gyámhatósági betét kamata [1. számú melléklet 7.18. alpont]. Továbbra is adómentes a lakás-takarékpénztár által és a nyugdíj-előtakarékossági számlán jóváírt kamat, ezzel együtt hatályon kívül helyeződik a nyugdíj fogalmából - az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által teljesített nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj), feltéve hogy a szolgáltatást igénybe vevő tag tagsági jogviszonya a pénztárral (átlépés esetén a korábbi pénztárral) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken, továbbá az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg, valamint az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár olyan nyugdíjszolgáltatása, amelyre a magánszemély rokkanttá nyilvánítása miatt vált jogosulttá, valamint - a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás) [3. § 23. pont d), n) alpont, 1. számú melléklet 2.6. és 7.16. alpont]. A személyi jövedelemadó 2007. évi változásai Fogalmak és értelmező rendelkezések, illetőleg új rendelkezések Értéknövelő beruházás 2007. január 1-jétől az ingó dolog és az ingatlan átruházásával összefüggésben felmerülő értéknövelő beruházások fogalma módosul. Ingó dolog átruházása esetén szokásos piaci értéket növelő ráfordításnak minősül az az igazolt kiadás, amely a dolog eredeti használhatóságát növeli, használhatóságát megőrzi vagy helyreállítja az átruházást megelőző 12 hónapon belül a bevétel 5 százalékát meghaladó mértékben. Ingatlan átruházása esetén értéknövelő beruházásnak minősül a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés, valamint az átruházást megelőző 24 hónapon belül a bevétel 5 százalékát meghaladó mértékben történő állagmegóvás [3. § 32. pont]. Az adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek Önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás 2007. január 1-jétől jövedelemnek nem minősülő bevétel a munkáltató által az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett, a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 50 százalékát meg nem haladó együttes havi összeg. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyező pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében ez az összeg havonta a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százaléka [7. § (1) k) pont]. A jövedelemnek nem számító összeget meghaladó munkáltatói hozzájárulás változatlanul munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Önálló orvosi tevékenység működtetési jogának értékesítése 2007. január 1-jétől az eredeti jogosult magánszemélynél az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásáért kapott ellenérték nem minősül a jövedelem megállapításánál figyelembe nem veendő bevételnek, azaz ez a mentesség megszűnik. Az így keletkezett jövedelem 2007-től egyéb jövedelemnek minősül. A hatályon kívül helyezett rendelkezést 2006. december 31-ig még alkalmazni kell [7. § o) pont]. Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok A magánszemély bevallási kötelezettsége 2007. január 1-jétől a módosítással pontosodnak a magánszemély bevallási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések. Főszabály, hogy a magánszemély adóévenként bevallás benyújtására kötelezett azon adóévben, amelyben bevallásra köteles jövedelmet szerzett. Nem kell a magánszemélynek bevallást benyújtani az adott adóévben, ha nyilatkozatot ad adóhatósági adómegállapításra. Az Szja-tv. továbbra is tételesen felsorolja azokat a jövedelmeket, amelyeket a magánszemély nem köteles bevallani, illetve azon jövedelemszerzési eseteket, amikor nem kell bevallást tenni. A magánszemély nem köteles bevallani a kamatjövedelmet abban az esetben, ha abból a kifizető az adót levonta. Pontosító rendelkezés mondja ki, hogy a magánszemély adóbevallásában olyan bontásban (havi, negyedéves) köteles bevallani az olyan - nem kifizetőtől származó - külön adózó jövedelmeit terhelő adót - amelynek megállapítására és megfizetésére saját maga köteles -, amilyen gyakorisággal a kötelezettség egyébként terheli. A negyedéves gyakoriságú kötelezettséget a negyedév utolsó hónapjára kell bevallani [11. § (1)-(2) bekezdés]. Az összevont adóalap adójának meghatározása
Adótábla A 2005. évi módosító csomag záró rendelkezéseiben meghirdetett adótábla 2007. január 1-jén hatályba lép. Változatlan adókulcsok (18, illetve 36 százalék) mellett az alsó kulcs sávhatára 1 millió 500 ezer forintról 1 millió 700 ezer forintra emelkedik [az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 178. §-ának (4) bekezdése]. Adójóváírás Az alap- és kiegészítő adójóváírás együttesen legfeljebb havi 63 ezer forint bérjövedelem adómentességét biztosítja, azaz a kizárólag minimálbérrel rendelkezőknél is megjelenik - ugyan csekély mértékben - az adóterhelés. Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények Családi kedvezmény A jövő évtől változatlan feltételek mellett vehető igénybe a családi kedvezmény. Legalább három eltartott esetén, jogosultsági hónaponként és kedvezményezett eltartottanként 4 ezer forint összegben, az eltartottak számához igazodóan differenciált - három eltartott esetében évi 6 millió forint, amely minden további eltartottra tekintettel 500 ezer forinttal emelkedik legfeljebb évi 8 millió forintig - jövedelemkorláthoz kötötten, változatlan kifuttatási szabályokkal vehető igénybe [44. § (1) bekezdés]. Nem változik a fogyatékkal élők személyi kedvezményének szabálya (de a minimálbér emelkedése miatt automatikusan emelkedik annak összege), és változatlan az alkalmi foglalkoztatás kedvezményének szabálya is. E kedvezményekre továbbra sem érvényesül valamely közös értékbeli vagy jövedelemhatárhoz kötött korlátozás [39. § (1) bekezdés és 43. §]. Adóterhet nem viselő járandóság 2007-tőlA nyugdíj, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadék 2007. január 1-jétől adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, ezzel adómentessége megszűnik. Ebből következően, ha a magánszemély a nyugdíj mellett önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerez, akkor a nyugdíj összegét az éves összevont adóalap megállapításánál figyelembe kell venni, ugyanakkor a nyugdíjra eső adó csökkenti a számított adót [3. §-a 72. pont a) alpont, 7. § (1) bekezdés a) pont]. Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által teljesített nyugdíjszolgáltatás és a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás) továbbra is adómentes. (Lásd az adómentes juttatásoknál!) * Az egyes adóterhet nem viselő járandóságok közül a versenybírónak adott juttatás jelenleg adóterhet nem viselő járandóságként kezelt része (alkalmanként 5 ezer, évente 50 ezer forint) megszűnik 2007. január 1-jétől [3. §-a 72. pont h) alpont]. * 2007. január 1-jétől adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös-ösztöndíj, továbbá az oktatási és kulturális miniszter által adományozott - a kormányrendeletben meghatározott - Deák Ferenc-ösztöndíj. Szintén adóterhet nem viselő járandóság a kormány rendeletével alapított felsőoktatási ösztöndíj is [3. § 72 pont s) pont]. A szellemi tevékenység kedvezménye, a felnőttképzés és a számítógépszerzés kedvezménye 2007. január 1-jétől megszűnik a szellemi tevékenység kedvezménye, a felnőttképzés és a számítógép-beszerzés kedvezménye. Ha azonban a magánszemély 2006. december 31-én jogosult a felnőttképzés kedvezményének halasztott igénybevételére, a halasztott kedvezményt még az akkori szabályok szerint igénybe veheti [módosító törvény 223. § (6) bekezdés]. A lakáshitel-törlesztés kedvezménye 2007. január 1-jétől a lakáshitel-törlesztés kedvezménye is megszűnik. Ha azonban a lakáshitel-törlesztést a magánszemély 2007. január 1. előtt megkezdte, a kedvezmény a 2006-ban hatályos feltételekkel (közte a kedvezmény érvényesíthetőségének időbeli korlátaival) még igénybe vehető [módosító törvény 223. § (6) bekezdés]. A tandíj kedvezménye A kedvezmény továbbra is felsőoktatási hallgatói jogviszony alapján vehető igénybe, de a többszintű képzésre tekintettel 2007. január 1-jétől megszűnik a kedvezmény első alapképzéshez kötése, ezzel e kedvezmény igénybe vehető bármely felsőfokú képzés, felsőfokú szakképzés vagy éppen a doktoranduszképzés tandíja után is. A kedvezmény mértéke változatlanul az adóévben megfizetett képzési költség 30 százaléka, legfeljebb 60 ezer forint. Ugyanakkor a kedvezményt ugyanazon adóévben ugyanazon hallgatóra tekintettel csak a törvényben felsorolt befizető magánszemélyek egyike veheti igénybe, az, akit a hallgató kérésére a felsőoktatási intézmény az igazoláson befizetőként feltüntet. Pontosítás, hogy a kedvezmény csak magánszemély által történt befizetés esetén érvényesíthető [36. §]. A kedvezmények korlátozása A megszűnő kedvezményekkel összefüggésben módosul a közös értékbeli korlátozás alá vont kedvezmények köre. A változatlanul 100 ezer forintos éves keretbe 2007. január 1-jétől az egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezménye, a tandíj kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye, az élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye tartozik. 2007. január 1-jétől változik a közös értékbeli korlátozás alá vont kedvezmények jövedelmi korlátja is. A 100 ezer forintos kedvezményi keretet csökkenteni kell annak az összegnek a 20 százalékával, amellyel a magánszemély éves összes jövedelme a 3 millió 400 ezer forintot meghaladja. A 3 millió 900 ezer forintot elérő éves összes jövedelem esetében e kedvezményi körbe tartozó kedvezmény még részben sem érvényesíthető. A 2006. évben a jövedelemkorlát 6 millió forint [44. § (2) bekezdés]. A mezőgazdasági őstermelő kedvezménye 2007. január 1-jétől a jogalkotó a mezőgazdasági őstermelő kedvezményét kiemelte a 3,4 millió forintos jövedelmi korlát mellett igénybe vehető kedvezmények köréből. A legfeljebb évi 100 ezer forint kedvezmény 6 millió forintos jövedelemkorláthoz kötötten vehető igénybe. 6 millió forint éves jövedelem felett a kedvezmény csökkentett mértékben (20 százalékos "kifuttatási" mérték alkalmazásával) érvényesíthető, a lehetőség 6 millió 500 ezer forint jövedelemnél megszűnik [44. § (3)-(4) bekezdés]. Új közös korlát Az egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezménye, a tandíj kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye, az élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye, valamint az őstermelői kedvezmény együttvéve sem haladhatja meg az évi 100 ezer forintot [44. § (3)-(4) bekezdés]. Adóelőleg-fizetés A magánszemély adóelőleg-bevallási kötelezettsége A 2007-re előre meghirdetett szabály helyett a korábbi rendelkezés visszaállításával a magánszemély továbbra is az adóbevallásában negyedéves bontásban köteles bevallani azt az előleget is, amelynek megfizetésére maga köteles (pl. magánszemélytől szerez adóköteles jövedelmet) [49. § (17) bekezdés]. Az egyéni vállalkozókat érintő módosítások Az egyéni vállalkozók adóalapja 2007. január 1-jétől a vállalkozói személyi jövedelemadót fizető egyéni vállalkozó adóalapja az eladásra beszerzett áruk beszerzési értékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 százaléka, ha egyébként a vállalkozói adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint az adóalap ennél kevesebb lenne. Az így megállapított adóalap is módosítható - ha nemzetközi szerződés így rendelkezik - a külföldi telephelynek betudható bevételekkel és költségekkel. Az így megállapított adóalapra alkalmazható - a 16 százalékos mérték helyett - a 10 százalékos adómérték, ha annak feltételei fennállnak. Az ismertetett rendelkezés nem vonatkozik a tevékenységét kezdő egyéni vállalkozóra a tevékenység megkezdésének évében és az azt követő adóévben (ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott), a piacvesztést elszenvedett egyéni vállalkozóra (ha a vállalkozói bevétele a megelőző adóév évesített vállalkozói bevételéhez viszonyítva nem éri el a 75 százalékot), illetve arra az egyéni vállalkozóra, akinek a tevékenységi körét érintően az adóévben és/vagy a megelőző adóévben elemi kár következett be [49/B § (8) és (20) bekezdés]. Természetbeni juttatások és más engedmények A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás 2007. január 1-jétől az adóköteles természetbeni juttatás adómértékének változásával összhangban a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás utáni adó mértéke is 54 százalékra emelkedik. A jövő évtől a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás után az adót a munkáltatónak nem az adóév utolsó napjára kell megállapítania, bevallania és megfizetnie, hanem minden alkalommal, amikor a túllépést követően valamely, a keretbe tartozó béren kívüli juttatást ad a munkavállalónak. Ez az év közben kilépőre is vonatkozik, ha a keret túllépése még a kilépés előtt megtörténik, egyébként esetében a kilépés napja szerint kell az adókötelezettséget teljesíteni. Ezzel a munkáltatónak minden dolgozó esetében az adóév első napjától figyelnie kell, hogy mely juttatással lépi át az értékhatárt. A bankszámlaköltség-térítés adómentessége 2007. január 1-jétől megszűnik, így azt az adómentes béren kívüli juttatás törvényben meghatározott értékhatáránál sem kell figyelembe venni [71. § (4)-(5) bekezdés]. Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári rendelkező nyilatkozatA rendelkező nyilatkozat szerinti kiutalásnak feltétele, hogy a magánszemélynek ne legyen adótartozása, továbbá 2007. január 1-jétől az is, hogy az adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása szerinti adóját is megfizesse. * Az a magánszemély, aki a rendelkező nyilatkozat megtétele időpontjában az önkéntes kölcsönös pénztárnak már azért nem tagja, mert nyugdíjszolgáltatást igényelt, még jogosult rendelkező nyilatkozatot tenni, amely alapján az adóhatóság a rendelkezett összeget részére kiutalja. * Ha a magánszemély a rendelkezése teljesítésekor az általa megjelölt pénztárnak már nem tagja, és ez nem azért következett be, mert a magánszemély más pénztárba átlépett, vagy nyugdíjszolgáltatást igényelt, illetve elhalálozott, a pénztár az átutalt összeget az adóhatóságnak visszautalja. A visszautalt összegre az adóhatósághoz benyújtott kérelem alapján a magánszemély igényt tarthat, ha igazolja, hogy tagsági jogviszonya neki fel nem róható okból szűnt meg. (Ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha a tagdíj nem fizetése miatt a magánszemély tagságának megszűnte a munkahely elvesztésével függ össze.) [44/A §.] Adómentes juttatások Bankszámlaköltség-térítés A jelenleg hatályos szabályok szerint adómentes a bérnek pénzintézetnél nyitott bankszámlára törvény által kötelezően előírt átutalásából adódó többletköltség munkáltató által történő megtérítése, legfeljebb évi 2 ezer forint összeghatárig. 2007. január 1-jétől ezen - közszférában kötelező - térítés adómentessége megszűnik, a bankszámlaköltséggel összefüggő térítés a jövő évtől bérjövedelemnek minősül [1. számú melléklet 5.5. alpont]. Áthelyezés miatti költözködéshez nyújtott juttatás A jelenlegi szabály szerint adómentes a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás és pénzbeli juttatás. 2007. január 1-jétől e juttatások adómentessége megszűnik, a keletkező jövedelem bérnek minősül, vagy - ha az említett szolgáltatást a munkáltató valamennyi dolgozó számára megismerhető feltételekkel juttatja - természetbeni juttatásként adóköteles [1. számú melléklet 5.4., 8.11. alpont]. Önkéntes kölcsönös egészség- és/vagy önsegélyező pénztár szolgáltatása 2007. június 1-jétől az önkéntes kölcsönös egészség- és/vagy önsegélyező pénztár szolgáltatásai közül csak a törvényben meghatározott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatás, illetve törvényben meghatározott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás adómentes. Ettől az időponttól az önkéntes kölcsönös egészség és/vagy önsegélyező pénztárak adómentesnek nem minősülő szolgáltatása a magánszemélynél egyéb jövedelemnek minősül [1. számú melléklet 6.5. alpont]. Külön adózó jövedelmek 2007-benA társas vállalkozások házipénztárában felhalmozott, záróegyenlegként kimutatott készpénz csökkentése érdekében a 2006. évi adózott eredmény 2007. évi felosztásakor jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből a csökkentés mértékével megegyező osztalékrész adója egyszeri alkalommal 10 százalék. Ehhez meg kell határozni az átlagos napi készpénz-záróegyenleget és az átlagos napi készpénzforgalmat a 2006. január 1-jétől augusztus 31-éig terjedő időszakra. Ha az átlagos napi készpénz-záróegyenleg összege az átlagos napi készpénzforgalom összegének kétszeresét meghaladja, a meghaladó részből - de legfeljebb a jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből - ki kell számítani az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában a magánszemélyre jutó részt. A jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből az előbbiek szerint számított különbözettel megegyező rész adója 10 százalék. Az osztalék további része (a magánszemély számára jóváhagyott osztalékból az előbbiekben számított különbözettel csökkentett rész) adóját a 25, illetőleg a 35 százalékos kulccsal az erre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. A 10 százalékos adókulcs alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély a leírtak szerinti osztalékban a megállapítás évében megszerzett bevételként részesüljön. Az adót a kifizetőnek e bevételszerzés napjára kell megállapítania, és arról külön igazolást kell adnia a magánszemélynek, az osztalék másik (25 és 35 százalékos) összegétől és annak adójától elkülönítve. Az adó megfizetését illetően választható, hogy azt a kifizetőtől kapott igazolás szerinti bevételszerzés napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig a magánszemély fizeti meg, vagy a kifizető vonja le, vallja be és fizeti meg. Mindkét esetben kérelmezhető részletfizetés, ekkor az adóhatóság az adóévben és az azt követő négy adóévben öt egyenlő részletben történő megfizetést engedélyez. A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján a 10 százalékos mértékű adókulccsal adózó adóalapot és ennek az adóját az osztalék másik részétől és annak adójától elkülönítve a megállapítás évéről szóló adóbevallásában az osztalékra vonatkozó szabályok szerint köteles bevallani. E rendelkezések alkalmazásában átlagos napi készpénz-záróegyenleg a házipénztár napi záróegyenlegei együttes összegének és a napi záróegyenlegek számításánál figyelembe vett napok számának a hányadosa. Nem kell figyelembe venni azokat a napokat, amikor nem volt pénztári forgalom. A pénzügyi szolgáltatási tevékenység, illetve a szerencsejáték-szervezési tevékenység céljából tartott pénzkészlettel az érintettek csökkenthetik az átlagos napi készpénz-záróegyenlegüket. Az átlagos napi készpénzforgalom a házipénztárba befolyt és a házipénztárból kifizetett összegek napi egyenlegei (a bevételezett összeg csökkentve a kiadott összeggel) előjeltől független együttes összegének és a napi egyenlegek számításánál figyelembe vett napok számának a hányadosa [66. §, módosító törvény 223. § (17) bekezdés]. * Az osztalékból származó jövedelemre irányadó (66. §) rendelkezésekkel ellentétben a 2006. adóévi adózott eredmény 2007. évi felosztásakor a számvitelről szóló törvény szabályai szerint megállapított és jóváhagyott, a magánszemélynek a megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztaléknak a 2006. adóévi adózott eredmény terhére megállapított összege után a 2006. június 9-én fennálló tagi kölcsön 2006. adóévi elengedése esetén kedvezőbb adózási szabályt határoz meg. Ki kell számítani a 2006. adóévi adózott eredmény terhére megállapított, de legfeljebb a 2006. június 9-én fennálló tagi kölcsönből a 2006. adóévben elengedett összeggel egyező osztalékrésznek az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában a magánszemélyre jutó részt. Ezen osztalékrésznek az adója 10 százalék, míg a jóváhagyott osztalék további részére az adót a vonatkozó szabályok szerint 25, illetőleg 35 százalékos kulccsal kell meghatározni. A kétféle osztalékrészt és azokat terhelő adót egymástól elkülönítve kell megállapítani a bevételszerzés napjára (amely ebben az esetben is az osztalékmegállapítás évében lévő nap lehet). Minderről a kifizetéskor külön-külön igazolást kell kiadni a magánszemély részére. Választható, hogy azt a kifizetőtől kapott igazolás szerinti bevételszerzés napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig a magánszemély fizeti meg, vagy a kifizető vonja le, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján a kétféle osztalékalapot és annak adóját egymástól elkülönítve a megállapítás évéről szóló adóbevallásában köteles bevallani [223. § (18) bekezdés]. Az MNB által kibocsátott értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség 2007. január 1-jétől megszűnik a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség adómentessége. A jövőbeni e jövedelmek adókötelezettségét a bevétel megszerzésének jogcíme szerint kell megállapítani [1. számú melléklet 7.6. alpont]. Üdülési csekk 2007. január 1-jétől módosulnak a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk adómentességéhez kapcsolódó rendelkezések is. A jövő évtől kizárólag az az üdülési csekk formájában juttatott bevétel lehet adómentes, amelyet a munkáltató ingyenesen vagy kedvezményesen, legfeljebb évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladó mértékig juttat a saját munkavállalójának. (A munkavállalóval azonos megítélés alá esik a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemély és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója.) Adómentes a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által a szociálisan rászorulónak az említett értékhatárig biztosított üdülési csekk, továbbá a szakszervezet által a tagjának, nyugdíjas tagjának vagy vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, valamint az elhunyt tag közeli hozzátartozójának nyújtott üdülési csekk. Az adómentesség feltétele, hogy az üdülési csekket kizárólag belföldi üdülésre, és az ahhoz kapcsolódó - a szociális és munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter által kiadott rendeletben meghatározott - szolgáltatásra lehessen beváltani [1. számú melléklet 8.3. alpont]. Légiforgalmi irányítók és repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációja 2007. január 1-jétől megszűnik a légiforgalmi irányító, valamint a repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációjának adómentessége. A jövő évtől az ilyen címen keletkező jövedelem bérként vagy - ha azt a munkáltató természetben, valamennyi dolgozó számára megismerhető feltételekkel nyújtja - természetbeni juttatásként adóköteles [1. számú melléklet 8.10. alpont]. Csekély értékű ajándék 2007. január 1-jétől csekély értékű ajándék juttatása esetében kizárólag a munkáltató és a szakszervezet által történő ajándékozás, a törvényben meghatározott személyi körnek adómentes. A munkáltató esetében megajándékozott lehet a munkavállaló, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemély és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója. Szakszervezet esetében a kedvezményezett személyi körbe a következők tartozhatnak: a tag, a nyugdíjas tag, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozó, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozója. Az adómentes ajándék értéke a termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész. A juttatási alkalmak száma továbbra is legfeljebb évi három alkalom [1. számú melléklet 8.19. a) pont]. Gépjárműadó-, helyiadó-változások A gépjármű-adóztatás fő változása, hogy az adóteher a személygépkocsi és a motorkerékpár "értékéhez" igazodik, amelyet e gépjárművek hajtómotorjának teljesítménye és gyártási évének együttese fejez ki. A módosítások 2007. január 1-jén lépnek hatályba. Általános rendelkezések - a gépjárműadó hatálya A méhészek helyzetének javítása érdekében, a kizárólag méhészek által használt, külön jogszabály szerinti, ún. "méhesházas" gépjárművek 2007. január 1-jétől nem tartoznak a gépjárműadó hatálya alá [1. § (2) bekezdés]. Az adó alanya, az adófizetésre kötelezett 2007. január 1-jétől pontosabbá válik a gépjárműadó alanyának személye. Az adó alanya - meghatározott kivétellel - az a személy, aki/amely a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján vezetett járműnyilvántartásban (hatósági nyilvántartásban) az év első napján üzemben tartóként, ennek hiányában tulajdonosként szerepel. Amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint egy gépjárműnek több tulajdonosa vagy több üzemben tartója van, akkor közülük az adó alanya az, akinek/amelynek a nevére a forgalmi engedélyt kiállították [2. § (1) bekezdés]. Adóalanyiság tulajdonosváltozás esetén Forgalomba helyezés újonnan, ismételten Egyértelműen meghatározta a módosító jogszabály, hogy ki az adó alanya azokban az esetekben, amikor a gépjármű újonnan vagy ismételten történő forgalomba helyezésének hónapjában - azaz még az adókötelezettség keletkezése előtt - a forgalomba helyező elidegeníti járművét, azaz az adókötelezettség keletkezésének időpontjában már egy másik személy a gépjármű tulajdonosa. Az év közben újonnan vagy újra forgalomba helyezett gépjármű utáni adó alanya az, aki a forgalomba helyezés hónapjának utolsó napján a hatósági nyilvántartásban tulajdonosként szerepel [2. § (2) bekezdés]. Elhalálozás, szervezet megszűnése Új szabály rendezi az adóalanyiság kérdését elhalálozás, illetve szervezetmegszűnés eseteire. Az adóalany halálát, illetve megszűnését követő adóévtől - feltéve, hogy a hatósági nyilvántartásban ekkor még mindig az elhunyt személy vagy a megszűnt szervezet szerepel tulajdonosként - azt a személyt kell az adó alanyának tekinteni, akit/amelyet az elhalálozást, illetve megszűnést követően a hatósági nyilvántartásba elsőként tulajdonosként bejegyeztek [2. § 3) bekezdés]. Alanyi mentesség Mozgáskorlátozottak mentességének szigorodása A súlyos mozgáskorlátozottsághoz kapcsolódó mentességi szabályozás annyiban szigorodik, hogy a jövőben csak a súlyos mozgáskorlátozott adóalany tulajdonában, illetve a kiskorú súlyos mozgáskorlátozott szülője, nevelőszülője, mostoha- és örökbe fogadó szülője tulajdonában lévő egy darab 100 kW teljesítményt el nem érő személygépkocsi - taxi kivételével - mentes az adó alól, ezzel a korábbi közeli hozzátartozói, élettársi vagy eltartási szerződésen alapuló jogcímen a súlyos mozgáskorlátozott személyt szállító adóalanyok mentessége megszűnik. Ha a mentességre jogosult tulajdonában több személygépkocsi is van, akkor ezek közül mindig a legkisebb teljesítményű után jár a mentesség [5. § f) pont]. Mentesség megszűnése Az alanyi mentességi szabályozás további változása, hogy megszűnik az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási vállalat és annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódja, valamint a fogvatartottak foglalkoztatása céljára alapított közhasznú társaság gépjárművei utáni alanyi adómentesség [5. § a) pont, módosító törvény 235. § (2) bekezdés]. A változtatással összefüggésben valamennyi rendszámmal ellátott (50 cm3 hengerűrtartalmat meghaladó) motorkerékpár után kell adót fizetni. Értelmező rendelkezések a gépjárműadóbanA módosítás új értelmező rendelkezésként határozza meg a személygépkocsi, a személytaxi, valamint a gyártási év fogalmát, illetőleg módosul az autóbusz, a motorkerékpár és a munkagép meghatározása. * Személygépkocsi * Személygépkocsi a személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben - a vezető ülését is beleértve - legfeljebb kilenc állandó ülőhely van, ide nem értve az e törvény szerinti autóbuszt, valamint motorkerékpárt [18. § 3. pont]. * Autóbusz * Autóbusz a személyszállítás céljára készült, elektromos felsővezetékhez nem kötött gépjármű, amelyben a vezető ülésével együtt kilencnél több állandó ülőhely van (a jelenlegi legalább 9 állandó ülőhely helyett) [18. § 13. pont, módosító törvény 235. § (1) bekezdés]. * Motorkerékpár * Motorkerékpár az olyan gépjármű, amelynek két vagy három kereke van, és a tervezési legnagyobb sebessége 45 km/óránál nagyobb, továbbá olyan négykerekű gépjármű, amelynek saját tömege legfeljebb 550 kg, és motorteljesítménye nem haladja meg a 15 kilowattot [18. § 7. pont]. * Személytaxi * Személytaxi a külön jogszabály szerinti személytaxi-szolgáltatás vagy a személygépkocsis személyszállító szolgáltatás végzésére jogosult vállalkozás személygépkocsija, amely a hatóság által kiadott taxiengedéllyel és meghatározott színű rendszámtáblával ellátott [18. § 15. pont]. * Munkagép * Munkagép minden szállító- vagy vontatóeszköznek - függetlenül a rendszámtábla jellegétől - nem minősülő jármű; amely önerejéből 15 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes [18. § 24. pont]. * Gyártási év * Gyártási év a hatósági nyilvántartásban ilyen elnevezéssel szereplő naptári év [18. § 25. pont]. Adóalap személygépkocsiknál és motorkerékpároknál A személygépkocsik és a motorkerékpárok esetében 2007. január 1-jétől az adó alapja - a jelenlegi önsúly helyett - a gépjármű hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye, kW-ban kifejezve. Amennyiben a hatósági nyilvántartásban a személyszállító gépjármű teljesítménye csak lóerőben van feltüntetve, akkor a lóerőben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani, s az eredményt a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilvántartás a személyszállító gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a személyszállító gépjármű azonosító adataival megkeresi a területileg illetékes közlekedési felügyeletet a személyszállító gépjármű teljesítménye közlése végett. Ez esetben ezt az adatot kell a személyszállító gépjármű adóalapjának tekinteni [6. § (1) bekezdés]. Az adó alapja az autóbusz, a nyergesvontató, a lakópótkocsi hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya) [6. § (2) bekezdés]. Az adó alapja a tehergépjármű hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya), növelve a terhelhetősége (raksúlya) 50 százalékával [6. § (3) bekezdés]. Adómérték személygépkocsiknál és motorkerékpároknál A kW szerinti adóalaphoz a személygépkocsi és a motorkerékpár kora szerinti adómérték (a 0-3 év közötti járműnél 300 Ft/kW, a 4-7 év közöttinél 260 Ft/kW, a 8-11 év közöttinél 200 Ft/kW, a 12-15 év közöttinél 160 Ft/kW, míg a 16. év feletti járműnél 120 Ft/kW) társul [7. § (1) bekezdés]. Az autóbuszok, a nyergesvontatók, a lakópótkocsik, továbbá a tehergépjárművek esetén az adó mértéke az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1200 forint [7. § (2) bekezdés]. Adókedvezmények Személygépkocsik A személygépkocsik és a motorkerékpárok esetében a legkorszerűbb környezetvédelmi követelményeket teljesítő, jelenleg 20-30 százalékos adókedvezményt élvező gépkocsik utáni kedvezmény megszűnik [8. § (1) bekezdés]. Ennek következtében a jövőben az értékesebb gépkocsik után a jelenleginél magasabb, míg a kevésbé értékes gépkocsik után alacsonyabb, az átlagos életkorú és hajtómotor-teljesítményű (11 év, 40-50 kW), illetve az állományban legmagasabb arányt képviselő gépjárműcsoporton (8 éves, 50 kW-os) belüli gépkocsik utáni teherszint nem vagy valamelyest csökken. Tehergépjárművek A tehergépjárművek esetén a környezetvédelmi rendszer struktúrája megmarad azzal, hogy a mára elavult konstrukciójú (EURO-2-es környezetvédelmi besorolású) tehergépjárművek utáni kedvezmény megszűnik [8. § (2) bekezdés]. Iparűzési adó A helyi iparűzési adó megszűnését tartalmazó rendelkezés hatályon kívül helyezésével nem szűnik meg a helyi iparűzési adó 2007. december 31-ével. Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvénynek az iparűzési adó 2008-tól történő megszüntetését tartalmazó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi a módosítás, ezzel a helyi iparűzési adó nem szűnik meg 2008-tól [módosító törvény 236. §].
Változások a jövedéki adózásban Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény módosította a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényt is. A jövedékiadó-törvény változásai a költségvetési egyensúly javítását célzó adóintézkedéseken túl érintik a bioüzemanyagokra vonatkozó szabályokat, további lehetőségeket, illetve könnyített feltételeket teremtve a jövedéki szabályozás oldaláról a bioüzemanyagok szélesebb körű elterjesztésére. A módosítás érinti továbbá az alkoholtermékek fogalommeghatározását, az uniós szabályozással összhangban, s kiemelhetők még az elkobzott ásványolajtermékek további sorsát érintő, közhasznú célokra (árvíz-, belvízvédekezés, egyéb katasztrófák) történő átadásuk lehetőségét megteremtő új rendelkezések. A fontosabb változásokat az alábbiakban ismertetjük. Jövedékiadó-mértékek változása 2006-ban A 2006. szeptember 1-jei hatálybalépéssel megvalósuló, év közben végrehajtott adóemelések a jövedéki italok és a dohánygyártmányok adóját érintik, az üzemanyagok esetében nincs változás. Jövedéki italok A jövedéki italok adómértékei egységesen 7 százalékkal emelkednek, azonban a borok adója változatlan marad (azaz a szőlőbor esetében 0 forint, a gyümölcsborra pedig literenként 80 Ft). Alkoholtermékek, bérfőzési szeszadó A tömény szesz és
szeszes italok, vagyis az alkoholtermékek jövedéki adója Sör A sör esetében a jövedéki adó 1 hektoliterre Balling-fokonként 505 forintról 540 forintra nő. Pezsgő A pezsgőnél hektoliterenként az eddigi 11 400 forint helyett 12 200 forint, a köztes alkoholtermékeknél (vermutoknál) pedig 17 600 forint helyett 18 800 forint lesz az adómérték 2006. szeptember 1-jétől. Fontos megjegyezni, hogy a törvény - az eddigiektől eltérően - most nem írja elő a jövedéki italok forgalmazóira a szeptember 1-jén meglévő készleteik után a jövedékiadó-emelés miatti készletérték-növekedésnek megfelelő összeg áfakénti befizetését. A készleteket tehát most nem kell felmérni, évközi leltárfelvételt nem kell végezni. Bioüzemanyagokra vonatkozó hatályos szabályok módosításaBioetanol bekeverése benzinbe * A jelenlegi szabályok a bioetanolt csak ETBE-vel (etil-tercier-butil-éter), annak alkotórészeként engedik meg a benzinbe keverni, közvetlenül nem. Ugyanakkor a 2007. július 1-jétől hatályba lépő, biotartalom szerinti adódifferenciálás miatt a forgalmazóknak már most el kezdeniük a felkészülést a közvetlenül bekevert bioetanolt tartalmazó benzin forgalmazására (a szükséges kísérletek, vizsgálatok, átalakítások elvégzése stb.). Erre tekintettel a módosítás lehetővé teszi, hogy a kőolaj-finomító, a finomítói ásványolajraktár és az ásványolaj-tároló adóraktár közvetlen bekeverésre már 2006. szeptember 1-jétől beszerezhessen adózatlan alkoholt vagy bioetanolt szeszüzemi adóraktárból, s a szeszüzem azt adófelfüggesztéssel szállíthassa részükre. Amennyiben a kőolaj-finomító, a finomítói ásványolajraktár és az ásványolaj-tároló adóraktár nem bioetanolt szerez be, a módosítás már ezen időponttól megengedi ezen ásványolaj-adóraktárakban az alkohol denaturálását is (nem minősül előállításnak, azaz alkohol-adóraktári engedélykötelezettség alá esőnek e tevékenység). * Adó-visszaigénylők körének bővítése * A versenysemleges szabályozás érdekében változik a biokomponens utáni adó-visszaigénylésnek 2007. június 30-ig (benzin), illetve 2006. december 31-ig (gázolaj) fennálló rendszere. Az üzemanyagok legfeljebb 5 százalék biokomponens-tartalmára (benzin esetében az ETBE 47 százalékát kitevő bioetanolra, illetve gázolaj esetében a biodízelre) eső adót az ásványolaj-tároló adóraktár-engedélyesek is visszaigényelhetik (eddig ezt csak a kőolaj-finomító, a bejegyzett kereskedő és az importáló esetében engedte meg a törvény). * Nyers alkohol előállítása kisebb szeszüzemekben * A bioetanol-gyártás mezőgazdasági területek hasznosulása szempontjából is fontos fejlesztésének programjához kapcsolódóan azoknak a legfeljebb évi 50 ezer hektoliter (mintegy 5 ezer tonna) kapacitású kisebb szeszüzemeknek az esetében, amelyek a bioetanol előállításához alapanyagként használható nyers alkoholt állítanak elő 80-92 százalék közötti alkoholtartalommal, s víztelenítést, finomítást nem végeznek, a törvénymódosítás a jövedékibiztosíték-követelményre könnyített feltételt állapít meg, annak érdekében, hogy ilyen üzemek létesítésének a szigorúbb jövedéki előírások ne képezzék gátját. A módosítás értelmében ilyen esetben nem kell alkalmazni a szeszüzemekre egyébként előírt 40 millió forint összegű jövedékibiztosíték-minimumot, továbbá az ilyen, az alkohol-előállítást egy desztillációs lépésben végző szeszüzemek esetében a maximális jövedéki biztosíték összege is alacsonyabb, csak 25 millió forint, és nem 200 millió forint. A nyújtandó jövedéki biztosíték nagysága tehát az éves termeléshez igazodik, de 25 millió forintnál nem több. Dohánygyártmányok Cigaretta A dohánygyártmányok esetében a cigaretták adómértéke nő, valamint változnak az egyes dohánygyártmányokra érvényes eddigi adóminimumok összegei is. A cigarettáknál az EU-minimumszinthez való közelítés érdekében még hátralévő, 2007. január 1-jére előirányzott adóemelés fele előrehozottan, már ez évben, 2006. szeptember 1-jével megvalósul. Az ezer darabonként 6880 forint tételes adó 7240 forintra, a kiskereskedelmi ár után fizetendő értékarányos adó 27 százalékról 27,5 százalékra nő, ami átlagosan 5,7 százalék adótartam- és 2,7 százalékos fogyasztóiár-növekedést (+ 20 Ft/doboz) jelent. Emellett emelkedik a cigaretták ezer száljára megfizetendő legkisebb adó összege is, 2006. szeptember 1-jétől a korábbi 12 630 forintról 13 090 forintra változik (ami egy 20 szálas dobozra számolva az eddigi 252,60 forint helyett 261,80 forintot tesz ki).
Finomra vágott fogyasztási dohányok Az adóminimum a finomra vágott fogyasztási dohányoknál (cigarettadohányok) és az egyéb fogyasztási dohányoknál (pipadohányok) is emelkedik, igazodva a cigarettákéhoz: kilogrammonként 4170 forint helyett 4320 lesz (ami egy 40 grammos csomag esetében a korábbi 166,80 forint helyett 172,80 forintot jelent). Megjegyezzük, hogy a finomra vágott fogyasztási dohányok jövedékiadó-mértéke marad 52 százalék, az egyéb fogyasztási dohányoké 32,5 százalék (a kiskereskedelmi árra vetítve), s nem változik a szivar, szivarka jövedékiadó-mértéke, a 28,5 százalékos kulcs sem. 2007. évi adóváltozások dohánygyártmányokra Dohánygyártmányok Cigaretta A törvénymódosítás már most rögzíti a dohánygyártmányokra vonatkozó 2007. évi adóintézkedéseket. Eszerint a cigaretta adója jövőre két lépésben változik. 2007. április 1-jétől a tételes adó 7240 forintról 7420 forintra emelkedik ezer darabonként, és a kiskereskedelmi ár után fizetendő értékarányos adó 27,5 százalékról 27,75 százalékra nő. Az adóminimumok új összege pedig ezen időponttól a cigaretták esetében ezer szálanként 13 090 forint helyett 13 730 forint (egy 20 szálas dobozra számolva 274,60 forint), a finomra vágott fogyasztási dohányoknál (cigarettadohányok) és az egyéb fogyasztási dohányoknál (pipadohányok) kilogrammonként 4320 forint helyett 4530 forint (egy 40 grammos csomagra 181,20 forint) lesz. A következő adóváltozás dátuma 2007. szeptember 1. napja. Ekkor a cigaretta tételes adója 7420 forintról 7600 forintra emelkedik ezer darabonként, és a kiskereskedelmi ár után fizetendő értékarányos adó 27,75 százalékról 28 százalékra nő. Egyidejűleg emelkednek a minimumadók: a cigaretták ezer száljára kivetendő legkisebb adó 13 730 forintról 13 965 forintra (egy 20 szálas dobozra számolva 279,30 forint), a finomra vágott fogyasztási dohányoké (cigarettadohányok) és az egyéb fogyasztási dohányoké (pipadohányok) kilogrammonként 4530 forint helyett 4610 forintra (egy 40 grammos csomagra 184,40 forint). A cigarettán kívüli dohánygyártmányok jövedékiadó-mértékei 2007-ben sem változnak, e termékeket csak az adóminimumok változásai érintik. E85 üzemanyagra vonatkozó rendelkezések Adókedvezmény A törvény E85 üzemanyagnak a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó, legalább 70 százalék bioetanol-tartalmú, üzemanyag célra előállított terméket tekinti. Az E85-re adókedvezményt határoz meg a törvénymódosítás. Az alkalmazandó adómérték alapján ugyanis csak a benzintartalomra kell a benzin adóját megfizetni, a bioetanol-tartalom tehát adómentes. Az adómérték a motorbenzin alacsonyabb adómértékének és az adott E85 üzemanyag bioetanolon kívüli összetevői részarányának szorzataként adódó összeg. Hatálybalépés Megjegyezzük, hogy az új rendelkezés, valamint az E85-re vonatkozó egyéb, a továbbiakban ismertetendő rendelkezések hatálybalépésének pontos időpontja még nem ismert. Erre vonatkozóan a törvény csak azt tartalmazza, hogy hatálybalépésükről külön törvényben kell rendelkezni. Ennek oka, hogy - az uniós szabályoknak megfelelően, annak eleget téve - az E85 üzemanyag bioetanol-tartalmának adómentességét Magyarországnak tagállamként az állami támogatások szempontjából előzetesen, a hatálybalépést megelőzően engedélyeztetni kell az Európai Bizottsággal, azonban az engedélyezési procedúra a törvénymódosítás benyújtásáig nem zárult le, s még e cikk írásakor is folyamatban volt. (A várakozások szerint várhatóan 2007. január 1-jével lehetséges legkorábban a hatálybaléptetés.) A bioetanol-tartalom előzőek szerinti adómentessége 6 éves időszakra szólóan érvényesül. Az E85 üzemanyag előállítása, forgalmazása Az E85 előállítása (vagyis a bioetanol és a benzin összekeverése), ehhez az alkohol vagy a bioetanol adómentes beszerzése, továbbá az alkohol denaturálása az ásványolaj-adóraktárak közül a kőolaj-finomítóban és a finomítói ásványolajraktárban végezhető (az ásványolaj-tárolóban nem lehetséges, az ilyen engedélyesek készen szerezhetik be és forgalmazhatják az E85-öt, csakúgy, mint a bejegyzett kereskedők). A kőolaj-finomítónak és a finomítói ásványolajraktárnak nem kell külön alkohol-adóraktári engedélyt kérnie az alkohol denaturáláshoz, az ugyanis ebben az esetben nem minősül termék-előállításnak. Előállítás szeszüzemben Tekintettel arra, hogy az E85-ben az alkohol nagyobb arányban van jelen, mint a benzin, a törvény megengedi az E85 előállítását a szeszüzemekben is, de ennek lehetőségét - a jobb és hatékonyabb ellenőrizhetőség érdekében - egy bizonyos nagyságrend feletti kapacitással rendelkező szeszüzemekre korlátozza. Ilyen jogosultságot az évi 25 ezer liternél nagyobb kapacitású szeszüzemi adóraktárak szerezhetnek, és azt a szeszüzemnek külön kérelmeznie kell. Ahhoz azonban, hogy e tevékenységre a vámhatóságtól engedélyt kapjanak, nem kell az ásványolajokra előírt jövedéki biztosítékot is teljesíteniük, elégséges az alkohol-adóraktári jövedéki biztosítékuk. Az engedéllyel rendelkező szeszüzembe E85 előállítása céljából a benzin adófelfüggesztéssel szállítható kőolaj-finomítóból, finomítói ásványolajraktárból vagy ásványolaj-tárolóból. Forgalmazás jövedéki engedéllyal Az E85 forgalmazása esetében is érvényesül az a szabály, hogy a nem üzemanyagtöltő állomáson történő forgalmazásához jövedéki engedélyt kell kiváltani (120 millió forint jövedéki biztosítékkal). Az üzemanyagtöltő állomások továbbá csak olyan E85-öt forgalmazhatnak, amely megfelel a hatályos magyar szabvány előírásainak, és az értékesítést kútoszlopon keresztül kell végezni. Elkobzott ásványolaj felhasználása Az elkobzott ásványolajtermékeket az eddigi szabályok szerint először értékesítésre kellett bocsátani, s az értékesítés eredménytelensége esetén pedig meg kellett azokat semmisíteni. A módosítás ezzel szemben lehetővé teszi, hogy a megsemmisítés helyett az arra alkalmas ásványolajokat eredeti rendeltetésüknek megfelelően felhasználhassák. Felhasználás katasztrófahelyzetekben Az új rendelkezés egyrészt megengedi azok célzott átadását, mégpedig az árvíz-, belvízvédekezésre, illetve a katasztrófának minősülő egyéb esetekben történő felhasználásra. Az átadás a területileg illetékes védelmi bizottságok elnökeinek, illetve az I-III. fokú árvíz- vagy belvíz-védekezési készültség esetén az érintett területen lévő település polgármesterének vagy a területi vízügyi igazgatási szerv vezetőjének kérelmére történhet. Vámhatóság általi felhasználás A másik megnyíló lehetőség a vámhatóság általi felhasználás a testület gépjárműveiben vagy tüzelési, fűtési céljaira. Az átadás minden esetben a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának jóváhagyásával történhet, és ahhoz elszámolási kötelezettség kapcsolódik. Jövedéki engedély alkoholos gyümölcs beszerzéséhez A jogalkalmazásban felmerült bizonytalanság miatt került pontosításra, hogy az alkoholos gyümölcs beszerzése esetén előírt jövedékiengedély-kötelezettség csak abban az esetben értelmezendő, ha keretengedéllyel előállított, vagyis adózatlan alkoholt tartalmazó alkoholos gyümölcsnek csokoládégyártáshoz való beszerzéséről van szó. Minden egyéb esetben, amikor tehát adózott alkoholból készült terméket szereznek be (alkoholos gyümölcsöt késztermékként, továbbforgalmazási céllal vagy saját fogyasztásra), a rendelkezést nem kell alkalmazni.
Alkoholtermék-fogalom változásaÚj alkoholtermékek * Az uniós szabályokhoz igazodva változik az alkoholtermékek fogalmi meghatározása. Az új szabály szerint alkoholterméknek minősül minden olyan, egyébként nem a jövedéki italok vámtarifaszámai (vagyis nem a 2204, 2205, 2206, 2207 vagy 2208 vtsz.) alá tartozó termék is, amely 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt (tömény szeszt vagy szeszes italt) oldott vagy oldatlan állapotban tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy - főszabályként - az ilyen termékek alkoholtartalma is adóköteles. * Adómentes új alkoholtermékek * Az új szabály szerint alkoholterméknek számító termékek közül nem tartoznak az adóköteles körbe azok, amelyekhez az alkoholt adómentesen lehet felhasználni az uniós, illetve a magyar szabályok szerint. Ilyenek például a gyógyszer, az ecet vagy más, a magyar szabályok szerint keretengedéllyel adózatlan alkoholból előállítható termék. Ezt a szabályt mind a belföldön előállított, mind a tagállamból vagy harmadik országból behozott termékre alkalmazni kell. Ugyancsak kívül maradnak az adóztatáson azok is, amelyekben lévő alkoholra belföldön megfizették az adót, vagy arra végleges mentesülés következett be (például alkoholtartalmú hígító-, oldószerből előállított másik termék, amely még szintén tartalmaz alkoholt). Az alkoholokra előírt adót nem kell megfizetni továbbá a bioetanolt tartalmazó üzemanyagokra sem, azok ugyanis ásványolajként adóznak. * Új alkoholtermékek előállítása, forgalmazása * A nem jövedéki ital vámtarifaszámú alkoholtermékek előállításához nem szükséges adóraktári engedély, amennyiben az előállítás adózott alkohol felhasználásával történik, mivel az ilyen tevékenység a módosítás értelmében nem minősül belföldi előállításnak. (Megjegyezzük, hogy adózatlan alkoholból pedig - az adómentes felhasználói rendszer adta korlátozott lehetőséget nem számítva - csak jogellenesen lehetne ilyen termékeket előállítani, ugyanis a törvény azt az alkohol-adóraktárak egyik típusában sem engedi meg.) * Az új alkoholtermékekre nem vonatkoznak a jövedéki termékek belföldi és Unión belüli forgalmazására, valamint exportálására, importálására kialakított jövedéki szabályok. Ez azt jelenti, hogy forgalmazásukhoz, tagállamból való beszerzésükhöz, exportálásukhoz, importálásukhoz nem kell külön jövedéki engedély, s ebből fakadóan jövedéki biztosítékot sem kell letenni. Megjegyezzük, hogy a vámhatóság természetesen az ilyen termékek forgalmazóit is ellenőrizheti, jövedéki ellenőrzéseket folytathat le, vizsgálhatja az alkoholtartalom utáni adó befolyását. * Adó-visszaigénylés tagállamba kiszállított új alkoholtermékre * Amennyiben új alkoholtermékeket szállítanak más tagállamba, azok alkoholtartalma után az ilyen termékek értékesítését végző személy is visszaigényelheti - a vonatkozó szabályok, illetve feltételek esetén - a belföldön megfizetett jövedéki adót, hasonlóan a "normál" jövedéki termékeket kiszállító adóraktár-engedélyesekhez, illetve a jövedéki engedélyes kereskedőkhöz (a feladást megelőzően adó-visszatérítési igény bejelentése, az adózottan történt beszerzés igazolása, kiszállítás EKO-val, átvétel igazolása stb.). * Zárjegy alkalmazása, kiszerelési korlát alóli mentesülés * Az új alkoholtermékek esetében nem kell zárjegyet alkalmazni, és - értelemszerűen, a szóba jövő termékek sokfélesége miatt - a 2 liter űrtartalomnál kisebb göngyölegben, palackozva történő szabad forgalomba bocsátás követelménye sem vonatkozik rájuk. Nem kell zárjeggyel ellátni továbbá azt az alkoholt sem, amelyet az új alkoholtermék előállítása céljára, adózottan értékesítenek. Adóraktári szabályok szőlőborra Nem jelent változást, pusztán a hatályos szabályok egyértelműbb és az eddigi értelmezéssel, illetve jogalkalmazói gyakorlattal összhangban levő újrafogalmazását célozta a szőlőbor előállítására vonatkozó rendelkezések pontosítása. A módosítás egyértelműbben fogalmazza meg, hogy a szőlőbor előállításához, palackozásához minden esetben egyszerűsített adóraktári engedélyt kell kiváltani, s az egyszerűsített adóraktárként engedélyezett helyen más jövedéki terméket, mint szőlőbort nem lehet előállítani, tartani. Ha az adóraktár-engedélyes például pezsgőt is előállít, arra másik adóraktári helyet kell kialakítani és "normál" adóraktári engedélyt kérni, s a pezsgő előállítását, készletváltozását termékmérlegben, a szőlőborét pincekönyvben kell vezetni, illetve nyilvántartani. Tároló adóraktár létesítésének korlátja A szőlőborra kereskedelmi adóraktár (az ún. tároló adóraktár) az egyszerűsített adóraktárakra vonatkozó feltételekkel csak abban az esetben létesíthető, ha az adóraktárban kizárólag szőlőbort tartanak, egyébként a raktározott többi ital valamelyikére szóló tároló adóraktári engedély megléte szükséges. Dohánygyártmányok fogyasztói csomagolása A törvénymódosítás a jövedéki szabályokon is átvezette a fogyasztói csomagolásra időközben meghozott szakmai rendelkezéseket [lásd a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről szóló 102/2005. (X. 31.) FVM rendelet]. E szerint a cigaretta és a szivarka egyedi fogyasztói csomagolása a cigaretta esetében legalább 19 szálat, a szivarka esetében legalább 5 darabot kell hogy tartalmazzon. (A cigarettára megadott felső mennyiségi korlát, azaz a legfeljebb 50 darab, nem változott.) Exportált termék utáni adó-visszaigénylés Adó-visszaigénylést abban az esetben is érvényesíteni lehet, ha a közösségi kereskedő vagy a bejegyzett kereskedő a tagállamból behozott jövedéki termékét exportálja, amennyiben a behozatalkor keletkezett adót a Jöt. szabályai szerint megfizette (eddig exportálás esetén csak a vásárolt termék kivitele vagy a reexport esetén lehetett visszaigényelni). A módosított szabályt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Illetékek változásaAz illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításával emelkedik a gépjármű visszterhes vagyonszerzési illetéke. A gépjármű visszterhes vagyonszerzési illetéke 2006. szeptember 1-jétől személygépkocsiknál 1890 cm3 hengerűrtartalomig, valamint a tehergépjárműveknél a jelenlegi 15 Ft/cm3 mérték helyett 18 Ft/cm3-re, míg a személygépkocsiknál 1891 cm3 hengerűrtartalomtól a jelenlegi 20 Ft/cm3 mérték helyett 24 Ft/cm3-re növekszik. * Az ún. Wankel hajtómotorral ellátott gépjárművek illetékmértéke 30 Ft/cm3-ről 36 Ft/cm3-re, a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetében a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1kW-ja után 600 forintról 800 forintra emelkedik. * A pótkocsik tulajdonjogának megszerzéséért fizetendő illeték ennek megszerzéséért 2500 kg össztömegig 9000 forint, minden más esetben 22 000 forint [24. § (1)-(2) bekezdése]. * A gépjárművek esetében az emelt vagyonszerzési illetéket azokban a gépjárműszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket a hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra, vagy amelyek más módon jutottak a hivatal tudomására [módosító törvény 234. § (1) bekezdés]. * Ha a vagyonszerzési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt keletkezett, és a vagyonszerzést 2006. szeptember 15-éig illetékkiszabásra bejelentik, az illeték megállapítására az illetékkötelezettség keletkezésekor, illetve a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor hatályos illetékrendelkezések közül azokat kell alkalmazni, amelyek a vagyonszerző számára kedvezőbb illetékfizetési kötelezettséget eredményeznek [módosító törvény 234. § (2) bekezdés]. * Ha az öröklési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt keletkezett, illetve az öröklési szerződés megkötésére 2006. szeptember 1-je előtt került sor, akkor az öröklési illeték, illetve az öröklési szerződés esetén a gépjárműszerzés utáni visszterhes vagyonátruházási illeték megállapítására a 2006. augusztus 31-én hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve hogy ezek a rendelkezések a vagyonszerző számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek [módosító törvény 234. § (3) bekezdés]. Szankciók, intézkedések szabályainak változása Adómentes felhasználók adóbírsága Az adómentes felhasználók esetében, amennyiben az adómentesen beszerzett terméket adóköteles célra használják fel (például nem tudnak maradéktalanul elszámolni az engedélyezett célra való felhasználásról), de az ezáltal keletkező adókötelezettséget bevallják, nem kell adóbírságot megállapítani, ami egyébként az adóhiány 100 százaléka lenne. E szabályt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Nem az elkövető tulajdonában lévő jármű lefoglalása Amennyiben a jövedéki jogsértéshez (például cigaretta illegális behozatalához) nem az elkövető tulajdonában lévő járművet használnak szállításra, a jármű lefoglalását csak akkor lehet megszüntetni, ha az ügyben jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot és a felmerült költségeket megfizették, vagy akkor, ha a tulajdonos írásos nyilatkozatot tesz arról, hogy nem volt tudomása járművének ilyen célra való felhasználásáról, és egyébként az eljárás lefolytatásához a jármű lefoglalására már nincs szükség. Lefoglalt jármű tárolási költsége A törvény meghatározza a szállításra használt lefoglalt járművek tárolása után fizetendő térítést. Az új rendelkezés szerint a jármű után minden megkezdett 100 kilogramm saját tömegre naptári naponként 200 forint tárolási költséget kell fizetni. Üzlethelyiség bezárása A kereskedők üzlethelyiségének, telephelyének bezárására vonatkozó szabályozás módosítása szerint a jövedéki bírsággal együtt járó jogsértések (például adózás alól elvont termékek forgalmazása) esetén kell a súlyosabb intézkedést (bezárás első esetben 30 napra, a további esetekben 60 napra), s a mulasztási bírsággal járó jogsértések (például adójegyes ártól eltérő ár alkalmazása dohánygyártmányoknál, vagy az egyéb ellenőrzött ásványolaj 5 liternél nagyobb kiszerelésben forgalmazása) esetén lehet az enyhébb intézkedést (bezárás első alkalommal 12, ismételt előfordulás esetén 30, minden további jogsértés esetén 60 napra) alkalmazni. Szigorítást jelent továbbá, hogy a bezárás időtartamát nem az eddigiek szerint, azaz naptári napokban, hanem nyitvatartási napokban kell érteni. Jövedéki engedélyesek listájának közzététele A módosítás megszüntette a jövedéki engedélyesek listájának a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában, a Pénzügyi Közlönyben való időnkénti közzétételét. A naprakészség az eddigi formában nem volt igazán biztosítható, annak vannak korszerűbb módjai. Az aktuális lista a VPOP honlapján érhető el. Az adózás rendjéről szóló törvényt érintő változások Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) évközi módosításának fő célja az adóztatás, valamint az egyes, adóztatási területhez köthető egyéb állami feladatokat ellátó szervezetek hatékonyságának növelése, korszerűsítése, ami az adóztatás eszközeit meghatározó szabályok továbbfejlesztését, bizonyos hatáskörök és intézmények összevonását, átszervezését indokolja. A módosítás továbbá megteremti az összhangot az új gazdasági társaságokról szóló törvénnyel, az új cégtörvénnyel, illetőleg a csődtörvény megújult szabályaival. A 2006. évi változások Összhang az új cégjogi szabályozással Végelszámolás: új, kedvezőbb bevallási határidők; az adóhatósági ellenőrzések lezárásának végső időpontja A végelszámolás szabályait 2006. július 1-jétől a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (új Ctv.) tartalmazza, és ezzel egyidejűleg a Csőd-tv. elnevezése megváltozik, illetőleg a végelszámolásról szóló fejezete hatályát veszti. Az új Ctv. a végelszámolással kapcsolatban benyújtandó bevallások határidejét nem rendezi, csak utaló szabályt tartalmaz az Art.-re, ezért az Art. végelszámolási bevallási kötelezettségre vonatkozó 33. § (6) bekezdésének pontosítása vált szükségessé. Az új rendelkezés szerint - a Csőd-tv. 30 napos szabályától eltérően - a végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységet lezáró bevallást a végelszámolás kezdőnapját követő 45 napon belül, a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének időpontját követő 45 napon belül kötelesek benyújtani. A tevékenységet lezáró bevallás és a záró adóbevallás közötti időszakról az adózó az Art. általános szabályai szerint teljesíti bevallási kötelezettségét azzal, hogy az éves elszámolású adókról csak akkor kell önálló bevallást benyújtani, ha a tevékenységet lezáró bevallás és a záró bevallás közötti időszak az éves elszámolási időszakot - azaz a 12 hónapot - meghaladja. A végelszámolási bevallási határidők rendezéséhez kapcsolódik a végelszámolás alatt álló adózók ellenőrzésére vonatkozó előírás módosítása. Az Art. 92. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság a végelszámolás alatt álló adózót érintő valamennyi ellenőrzést - azaz a tevékenységet lezáró bevallást megelőző időszakra, a tevékenységet lezáró bevallásra, a záró bevallásra és e két bevallás közötti időszakban benyújtott bevallásokra irányuló ellenőrzést - legkésőbb a záró bevallás kézhezvételét követő 60 napon belül köteles befejezni. Fontos kiemelni, hogy e rendelkezés a végelszámolás alatt álló adózót érintő ellenőrzések lezárásának végső határidejét rendezi az adózó jogalanyiságának megszűnése miatt, tehát az ellenőrzések határidejére - a végső határidő figyelembevételével - az Art. általános szabályait kell alkalmazni. A végelszámolással kapcsolatos új rendelkezéseket a 2006. július 1. napján vagy e napot követően indult végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A 2006. július 1. napján folyamatban lévő, ezen időpont előtt megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban a 2006. június 30. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A létesítő okiratban és a cégjegyzékben nem szerepeltetett tevékenységi kör bejelentése az egyablakos rendszeren kívül 2006. július 1-jétől - az új Gt. és Ctv. szabályai szerint - a gazdasági társaság létesítő okiratában (társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály) csak a főtevékenységet és azon tevékenységeket szerepelteti, amelyeket a társaság a cégjegyzékben fel kíván tüntetni. Az egyablakos rendszerben a cégbíróság ennek megfelelően csak a főtevékenység és a társaság által esetlegesen megadott egyéb tevékenységek adatait közli az állami adóhatósággal. Minthogy az adózó nyilvántartásához, az adókötelezettségek ellenőrzéséhez az adózó tevékenységi köreinek ismerete továbbra is elengedhetetlen, az Art. - 16. § (3) bek. d) pontjának, 17. § (3) bek. f) pontjának, illetőleg 23. § (2) bekezdésének módosításával - az egyablakos rendszeren kívül, közvetlenül az állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentési kötelezettséget ír elő a létesítő okiratban és a cégjegyzékben nem szerepeltetett, de ténylegesen végzett tevékenységekre. A 2006. évi LXI. törvény kihirdetésével hatályba lépő, a hatálybalépést követő 4. naptól alkalmazandó új rendelkezés alapján az adózó a cégbejegyzési kérelem benyújtását követő 15 napon belül köteles az állami adóhatósághoz bejelenteni a létesítő okiratban nem szerepeltetett tevékenységet, ha a tevékenység végzését a társaság a bejelentésig megkezdte. Ha az adózó a létesítő okiratban nem szereplő tevékenység végzését ezt követően kezdi meg, vagy az adóhatósághoz bejelentett tevékenységi körök egyébként ezt követően változnak, akkor az adózó, az Art. általános változásbejelentési szabályainak megfelelően, a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül tesz bejelentést. Szervezeti képviselő, könyvvizsgáló jogviszonya kezdő és záró időpontjának bejelentése 2005. szeptember 15-étől - az Art. 16. § (3) bekezdésének c) pontja alapján - az adózó szervezeti képviseletét és könyvvizsgálatát ellátó személy jogviszonyának kezdő és záró időpontját be kell jelenteni az állami adóhatósághoz azzal, hogy a jogviszony megszűnésének időpontját a bejelentkezéskor csak akkor kell közölni, ha ez a körülmény a bejelentkezéskor ismert, azaz a jogviszony határozott időtartamú. A Ctv. hatálya alá tartozó adózók számára az új rendelkezés közvetlenül az állami adóhatósághoz teljesítendő külön bejelentési kötelezettséget nem jelent, mert a jogviszony időtartamának adatait a cégbíróság a cégbejegyzési kérelem alapján elektronikusan továbbítja az állami adóhatósághoz. Adómentes termékimport Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-tv.) Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapcsolódó adómentes termékimportra és az importadójogi megbízottra vonatkozó, 2006. szeptember 1-jén hatályba lépő új szabályaira tekintettel az Art.-nek a bejelentkezést, áfanyilatkozatot, közösségi adószámot, adóbevallási kötelezettséget és az összesítő nyilatkozatot szabályozó egyes rendelkezései módosulnak. Mentességi kör, kereskedelmi kapcsolat Adómentes termékimport esetén a belföldön nyilvántartásba nem vett külföldi adóalany importadójogi megbízott igénybevételére kötelezett. Az Art. 20/B §-a ezen adóalanyokat mentesíti a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha egyéb okból sem jelentkeznének be a törvény hatálya alá, azaz az adóalany belföldön egyéb adóköteles tevékenységet nem végez. Az Art. 22. § (2) bekezdését módosító rendelkezése ugyanezt a személyi kört az áfanyilatkozat megtétele alól is mentesíti. Az Art. 22. § (1) bekezdése e) pontjának módosításával egyértelművé válik, hogy az Art. alkalmazásában kereskedelmi kapcsolatnak minősül az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés. Bevallási kötelezettség korlátozott tartalommal Az Art. 1. számú melléklete I/B 3. pontja az adómentes termékimporton kívül más, adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységet belföldön nem végző importáló részére havi áfabevallási gyakoriságot ír elő azzal, hogy bevallást csak arról a hónapról kell benyújtani, amelyben az adózó adómentes termékimportot megalapozó közösségi termékértékesítést végzett. Az Art. adómentes termékimportra vonatkozó rendelkezései az Áfa-tv.-nyel összhangban 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy a rendelkezéseket ezen időpontot követően indult eljárásokban kell alkalmazni. Importadójogi megbízott az Art.-benAz áfanyilatkozat tartalma továbbá bővül az importadójogi megbízotti státus bejelentésével, így ha az importadójogi megbízott egyéb jogcímen kiadott közösségi adószámmal még nem rendelkezik, akkor az állami adóhatóság e nyilatkozat alapján - a megbízó importáló helyett teljesített adókötelezettségekre tekintettel - az importadójogi megbízott részére közösségi adószámot állapít meg. Importadójogi megbízottnak - az Art. 178. §-ának új 32. pontja szerint - az általános forgalmi adóról szóló törvényben importadójogi megbízottként meghatározott személy minősül. * Az Art. 22. §-a (1) bekezdésének új g) pontja szerint az adómentes termékimportot nem importadójogi megbízott igénybevételével teljesítő, kizárólag az adómentes termékimportot megvalósító ügylet miatt adóalannyá váló importáló az áfanyilatkozatban ezt a körülményt jelzi, és e nyilatkozat alapján részére az állami adóhatóság közösségi adószámot állapít meg. Minthogy az importadójogi megbízott a saját nevében, az importáló helyett teljesíti az adómentes termékimporthoz kapcsolódó adókötelezettségeket, az Art. adóbevallásra vonatkozó általános rendelkezése - Art. 31. § (1) bekezdés - és az összesítő nyilatkozatra vonatkozó rendelkezése - Art. 1. számú melléklet I/B. 3. d) pont - kiegészül az importadójogi megbízott saját nevében, de a megbízó importáló helyett teljesítésére utalással. * A termékimport adómentességét megalapozó körülményeket az importálónak vagy az importadójogi megbízottnak a vámjogi szabad forgalomba bocsátásra irányuló árunyilatkozat megtételekor kereskedelmi okmányok bemutatásával és egyes adatok közlésével kell valószínűsítenie. Az Art. 79. §-a (2) bekezdésének módosítása a valószínűsítés körében kötelezően közlendő adatokra, valamint egyes eshetőlegesen felmerülő adatokra (importadójogi megbízás fennállása, határidő-hosszabbítás okai) kiterjedő nyilatkozattételt szabályozza azzal, hogy a nyilatkozat megtétele az összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség teljesítésétől független (azaz az összesítő nyilatkozat előterjesztése alól nem mentesít). Az adószám (közösségi adószám) kiadásának időpontja, a bejelentkezési kötelezettség késedelmes teljesítésének jogkövetkezményei Bejelentkezés, az adószám közlése Az Art. hatályos szabályai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést az adószám, közösségi adószám megállapításának időpontjára. Az Art. - a 24. § módosításával - a bejelentkezési kötelezettséget az egyablakos rendszerben vagy azon kívül teljesítő adózókra egységesen kimondja, hogy az állami adóhatóság az adószámot és a közösségi adószámot a bejelentés, bejelentkezés, illetve a kérelem előterjesztésének napjával állapítja meg. A bejelentkezés, bejelentés napja az a nap, amelyen a cég cégbejegyzési kérelmét, az egyéni vállalkozó vállalkozói igazolványa iránti kérelmét, illetve az egyablakos rendszeren kívüli adózó a bejelentkezésre rendszeresített nyomtatványt előterjeszti, még abban az esetben is, ha az adószámot az adóhatóság ténylegesen ennél későbbi időpontban állapítja meg, mert például utóbb hiánypótlásra kerül sor, de az adószám kiadása megtagadásának nincs helye. A kérelem előterjesztésének napja fordulatnak a közösségi adószám kiadása iránti kérelem - Art. 24. § (7) bekezdés -, illetve az önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartásba vétel céljából kiadott adószám - Art. 24. § (13) bekezdés - esetén is jelentősége van. Az adószám, közösségi adószám megállapításának tehát - a jelenlegi gyakorlattal összhangban - továbbra sincsen visszaható hatálya az adóköteles tevékenység kezdő időpontjára, ha az adózó jogszabálysértő módon a bejelentkezési kötelezettségét a tevékenység megkezdését követően teljesíti. Késedelmes bejelentkezés esetén az adóköteles tevékenység kezdő időpontjáról az adóhatóság nem rendelkezik adatokkal, az egyablakos rendszeren kívüli adózók az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján kötelesek a tevékenység megkezdésének kezdő időpontját is bejelenteni, ha bejelentkezési kötelezettségüket késedelmesen teljesítik. Minthogy azonban az adószám megállapítása a bejelentkezés, bejelentés napjával történik, ha az állami adóhatóság az adószámot az adózóval a bejelentkezés, bejelentés napját követően közli, akkor - és csak ebben az esetben - az adózó adózással összefüggő iratait a bejelentés, bejelentkezés napjáig az adószám feltüntetésével módosíthatja. A bejelentés elmulasztásának következményei Az Art. 24. § (6)
bekezdése az adószám időbeli hatályával kapcsolatos új rendelkezések körében
kimondja, hogy az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a
bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követően és olyan
időszakra érvényesíthet, amelyben adóazonosító számmal rendelkezett. Az új
rendelkezés egyértelműen ösztönözni kívánja az adózókat a bejelentkezési
kötelezettség adóköteles tevékenység megkezdését megelőző teljesítésére,
ugyanis ellenkező esetben - azon túl, hogy az Art. VIII. fejezetében foglalt
jogkövetkezményekkel szembesül - az adózó az ezt megelőző időszakra
adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést nem érvényesíthet, azonban bevallási és
adófizetési kötelezettsége erre az időszakra is fennáll, tehát az adószám
birtokában az adózó olyan időszakra Az adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés érvényesítésére vonatkozó új rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, ha az Art., illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály eltérően nem rendelkezik. Kiemelést érdemel, hogy a szabályozás logikája ezzel a rendelkezéssel megváltozott: főszabályként az eljárási kódex rendelkezése szolgál, melytől maga az Art., illetve az anyagi jogi vagy egyéb jogszabályok különös rendelkezései térhetnek el. Az adószám időbeli hatályával kapcsolatos új rendelkezések egységesen 2006. szeptember 15-én lépnek hatályba. Új jogintézmény az Art.-ben: az adószám (közösségi adószám) felfüggesztéseA módosító törvény meghatározott esetekben és körülmények fennállása esetén 2006. szeptember 15-ei hatálybalépéssel az Art. új 24/A §-ának beiktatásával - elsősorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében - új jogintézményként bevezeti az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást. Ennek megfelelően az Art. hivatkozott új rendelkezése alapján az állami adóhatóság az adózó adószámát felfüggeszti, és kivételes esetben az adószámot az adózó megszűnése előtt törli. * Az új jogintézmény lényege, hogy a felfüggesztés időtartamára az adózó sem a felfüggesztés alatt, sem azt követően nem érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést, továbbá az adózó a felfüggesztés kezdő időpontjában folyamatban levő, vagy a felfüggesztés időtartalma alatt előterjesztett, a felfüggesztést megelőző időszakra vonatkozó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmeit az adóhatóság csak a felfüggesztés megszüntetését követően teljesíti. * A felfüggesztésre kizárólag az Art. 24/A (1) bekezdésében meghatározott, kötött tényállások bekövetkezése esetén kerül sor azzal, hogy ha valamely tényállás megvalósul, az adóhatóság mérlegelés nélkül köteles a felfüggesztés elrendeléséről határozni. * A felfüggesztés alapja * A felfüggesztést megalapozó tényállások két csoportba sorolhatók: az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy egyrészt az adózó székhelye fiktív [Art. 24/A § (1) bek. a)-b) pont], másrészt az adózó szervezeti képviselője (például egy kft. ügyvezetője) fiktív személy, vagy az adózó ilyen képviselőt az adóhatósághoz nem jelentett be [Art. 24/A § (1) bek. c)-d) pont]. * Határozat * A felfüggesztés elrendeléséről, megszüntetéséről és az adószám törléséről az adóhatóság nem végzéssel, hanem határozattal dönt, így az eljárás fő kérdésében hozott döntés ellen az adóigazgatási eljárás során fellebbezésnek, felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek van helye, és a fellebbezés alapján hozott másodfokú határozat bírósági felülvizsgálat tárgya lehet. A felfüggesztésről hozott határozatot az adóhatóság minden esetben hirdetményi úton közli az adózóval. A hirdetményt tizenöt napra ki kell függeszteni a határozatot hozó adóhatóság hirdetőtáblájára, valamint ezzel egyidejűleg tizenöt napra az állami adóhatóság internetes honlapján is közzé kell tenni. A hirdetmény tartalmazza a kifüggesztés napját, a határozatot hozó adóhatóság megnevezését és a kifüggesztés helyét, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát, valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám) felfüggesztéséről határozatot hozott, melyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. A hirdetményi úton közlendő határozatot a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni. * A felfüggesztés megszüntetése * Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedett, a felfüggesztést az adóhatóság hivatalból vagy az adózó kérelmére szüntetheti meg. Ha a felfüggesztést az adóhatóság az adózó fiktív székhelye miatt rendelte el, a felfüggesztés megszüntetése iránti eljárásban az adóhatóság a székhely valódiságát a helyszínen is vizsgálja azzal, hogy ez a vizsgálat az Art. rendszerében nem minősül ellenőrzésnek (tehát nem teremthet ellenőrzéssel lezárt időszakot). Ha az adóhatóság a kérelem alapján megállapítja, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt, a felfüggesztés megszüntetését határozattal elrendeli, más esetben a kérelmet elutasítja. Ha a felfüggesztés megszüntetése iránti ismételt kérelemben az adózó új tényre, körülményre nem hivatkozik, a kérelmet az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A felfüggesztést az adóhatóság határozattal hivatalból is megszüntetheti, ha hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt. A felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. * A felfüggesztés tartama * Az adószám felfüggesztésének időtartama a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől a megszüntető határozat jogerőre emelkedéséig tart, tehát a felfüggesztéshez kapcsolódó jogkövetkezmény csak a fellebbezési jog kimerítését követően vagy fellebbezés hiányában alkalmazható. * Közösségi adószám * Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám felfüggesztéséről szóló határozatban a közösségi adószámot is felfüggeszti, illetve a felfüggesztést a közösségi adószámra kiterjedően is megszünteti. Mivel a közösségi adószámról hozott rendelkezés járulékos természetű, a kizárólag e rendelkezés kérdésében előterjesztett fellebbezés kizárt. Ha az adózó a felfüggesztésről szóló határozat meghozatalakor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a közösségi adószám kiadása iránt a felfüggesztés időtartama alatt előterjesztett kérelmét a felfüggesztés megszüntetéséig az adóhatóság nem teljesíti. * Nyilvántartás * Az adóhatóság a jogerős felfüggesztő, illetve felfüggesztést megszüntető határozatról az adózó nyilvántartását vezető szervet (cégbíróság, körzetközponti jegyző vagy egyéb szerv) a jogerőre emelkedés napját követő napon értesíti. A Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén a fiktív székhely vagy fiktív szervezeti képviselő miatt hozott felfüggesztő határozat esetén az adóhatóság az értesítéssel egyidejűleg törvényességi felügyeleti vagy az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást kezdeményez. * A felfüggesztés alatt álló adózóval kapcsolatban álló adózók védelme érdekében az Art. az 54. § (5) bekezdésének módosításával lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adózók körében az elnevezés, adószám és a felfüggesztés kezdő időpontjának közzétételét az állami adóhatóság honlapján, továbbá a Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén kötelezővé teszi a felfüggesztés tényének, kezdő és záró időpontjának bejegyzését a cégjegyzékbe. * Az adószám törlése * Kivételes esetben - négy feltétel együttes fennállása esetén - az Art. lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adószám, közösségi adószám törlését. A törlést megalapozó négy konjunktív feltétel a következő: a felfüggesztés jogerőre emelkedését követő 90 napon belül az adózó nem terjesztett elő megszüntetés iránti kérelmet, és a felfüggesztés megszüntetésére hivatalból sem került sor, az adóhatóság az Art. 24. § (9) bekezdése alapján nem törölte az adószámot, és az adózó nem áll felszámolás, végelszámolás hatálya alatt. Ha tehát az adózó a felfüggesztés jogerőre emelkedését követő 90 napban felveszi a kapcsolatot az adóhatósággal, és a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjesztett elő, de azt az adóhatóság elutasította, az adószám törlésének a 24/A § (4) bekezdésére alapozva nincs helye. * A Ctv. módosításával a 24/A § (4) bekezdése alkalmazásával törölt adószám, közösségi adószám esetén ennek a tényét és időpontját a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Értelemszerűen, az adószám törlése esetén a felfüggesztés időtartama a felfüggesztő határozat jogerőre emelkedésétől a törlést elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig tart, ebben az esetben az adóhatóság külön határozatot a felfüggesztés megszüntetéséről nem hoz. * Ha az adószám törlését követően az adózó nyilvántartását vezető szerv eljárása alapján az adózó megszűnésére, megszüntetésére nem kerül sor, és az adózó a jogszabályoknak megfelelő működését helyreállítja, az adózó új adószám megállapítását kérheti. Az új adószám kiadása érdekében az egyablakos rendszerbe tartozó adózók (pl. cégek) is kizárólag az Art. 17. § (1) bek. c) pontjának alkalmazásával, közvetlenül az állami adóhatósághoz kötelesek bejelentkezni. A kamatadó bevezetésével összefüggő módosítások A kamatadó bevezetése kapcsán az Art. kiegészül néhány, ezen új adókötelezettséggel összefüggő eljárási szabállyal. A kifizetés feltétele Főszabály szerint adóköteles kifizetés csak adóazonosító számmal rendelkező magánszemélynek teljesíthető, illetőleg a jövedelemadó-köteles jövedelem megszerzését megelőzően, ha a magánszemély nem rendelkezik adóazonosító jellel, köteles az állami adóhatósághoz adóazonosító jel megállapítása végett bejelentkezni. Az Art. ettől eddig csak kivételes esetben engedett eltérést (például külföldi illetőségű magánszemély esetében, ha részére osztalékjövedelmet fizettek ki), illetőleg a kifizetések zökkenőmentes teljesíthetősége érdekében lehetővé tette, hogy a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező, nem magyar állampolgárságú magánszemély adóazonosító jelének megállapítását a kifizető is kérhesse az állami adóhatóságtól, ha a magánszemély belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége körébe eső jövedelmet. Kifizetés magánszemélynek - adóazonosító jel hiányában A kamatadó 2006. szeptember 1-jei bevezetésével és az adóköteles kamatjövedelem széles körű meghatározásával (amelybe beletartozik például a hitelintézeti betét, a takarékbetét, folyószámlakamat is) a kifizetések adóazonosító számhoz kötése aránytalan terhet róna a kifizetőkre, adott esetben a több ezer ügyféllel rendelkező hitelintézetekre, hiszen a kifizetés előtt be kellene szerezniük valamennyi ügyfelük adóazonosító számát. Másfelől, miután a törvény személyre lebontott adatokkal teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettséget a kifizető részére nem ír elő, az adóazonosító jel hiánya nem ütközik adókötelezettséget előíró rendelkezésbe. Ezért a kifizetések megkönnyítése érdekében az Art. 24. § (5) bekezdése - 2006. szeptember 15-ei hatálybalépéssel - kimondja, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti kamat kifizetését, jóváírását a kifizető a magánszemélynek adóazonosító jel hiányában is teljesítheti. Emellett a törvény - az Art. szintén 2006. szeptember 15-én hatályba lépő 24. § (3) bekezdésének módosításával - kibővíti az eseti jelleggel jövedelmet szerző belföldi magánszemélyekkel azt az alanyi kört, akik számára a kifizető szerezheti be az adóazonosító jelet (amennyiben ismeri a természetes azonosító adataikat).
Adómegállapítás, -levonás, -bevallás A személyijövedelemadó-törvény szerinti kamatadót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg, a hitelintézeti betét (takarékbetét), folyószámla, bankszámla egyenlege után a nyilvánosan meghirdetett feltételekkel kötött szerződés (ideértve az üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat esetében. A bevallási kötelezettséget az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi bevallásban kell teljesíteni azzal, hogy ezen adatokat magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként, bruttó módon kell a bevallásban feltüntetni. Az ezt kimondó rendelkezés - azaz az Art. 31. § (2) bekezdésének utolsó mondata - szintén 2005. szeptember 15-én lép hatályba. Adó elszámolása külön eljárásban, kérelemre A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv bevételmegosztási szabályának megfelelően az Art. 7. számú melléklete egy sajátos elszámolási szabályt ír elő az Európai Unió más tagállamában megszerzett kamatjövedelmekről szóló adatszolgáltatás alól kivételt élvező három tagállam (Ausztria, Belgium, Luxemburg) forrásadóztatásával kapcsolatosan. E szerint a személyi jövedelemadóról szóló törvény és egyúttal az irányelv hatálya alá eső kamatjövedelem megszerzése esetén - a kettős adózás elkerülése érdekében - a forrásadóztató tagállamok a levont forrásadó 75 százalékát átutalják. Az előző rendelkezésektől eltérően a kamatadó hazai bevezetésére tekintettel az Art. 2006. szeptember 1-jétől hatályos új szabálya szerint - 7. számú melléklet 15. pont - az adó elszámolására külön eljárásban, az adózó kérelmére nyílik lehetőség azzal, hogy az adózó kérelmét az adóhatóság csak akkor teljesíti, ha az adózó a kamatjövedelemmel kapcsolatos belföldi bevallási és adófizetési kötelezettségének eleget tett. A kérelemhez csatolni kell az adózó azonosítására, a levonás tényének, összegének, a kamatjövedelem jogcímének és megszerzése időpontjának megállapításához szükséges okiratok hiteles magyar fordítását. A törvény egyúttal biztosítja a hazai kamatadó mértékéig terjedő beszámítás lehetőségét. A képviselet szabályainak változása Szankció megállapítása azonos kötelezettség teljesítésére bejelentett állandó meghatalmazottak esetén Az Art. és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) nem tiltja, hogy az adózó képviseletében ugyanazon eljárási cselekménynél több meghatalmazott járjon el. Az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat terhelő közvetlen mulasztási bírság szabályozása körében azonban az Art. nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha az adózó képviseletét több állandó képviselő látja el, és eljárásukkal kapcsolatban mulasztási bírság megállapítására kerül sor. E hiányosság megszüntetése érdekében az Art. 2006. szeptember 15-étől módosuló 7. § (3) bekezdése kimondja, hogy az ugyanazon kötelezettség teljesítésére bejelentett állandó meghatalmazottakkal, megbízottakkal szemben az adóhatóság a kötelezettség megszegése esetén a mulasztási bírságot egyetemlegesen állapítja meg. Az új rendelkezés nem alkalmazható, ha az adózó állandó meghatalmazottja a bejelentett kötelezettség tekintetében kizárólag egyetlen számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, melynek képviseletében a meghatalmazás, megbízás teljesítése során több alkalmazott/tag jár el, hiszen az adózónak ebben az esetben csak egy állandó meghatalmazottja van. Mulasztási bírság kizártsága állandó képviselővel szemben Az Art. hatályos rendelkezése szerint az állandó meghatalmazott megbízott közvetlenül csak a megbízás, meghatalmazás időtartama alatt elkövetett jogsértésekért bírságolható. Az Art. az adózó kötelezettségévé teszi, hogy az állandó megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul bejelentse az adóhatósághoz, továbbá kimondja, hogy a képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos. Előfordulhat azonban, hogy az állandó meghatalmazott a bejelentett kötelezettségét a képviseletet megalapozó jogviszony megszűnése miatt már nem teljesíti, az adózó a képviselet megszűnéséről szóló bejelentést késedelmesen teszi meg, és az adóhatóság az állandó képviselővel szemben mulasztási bírságot állapít meg. Ennek elkerülése érdekében a törvény kimondja, hogy az állandó képviselővel szemben a mulasztási bírság kiszabásának nincs helye, ha az állandó képviselő a bejelentett kötelezettségek teljesítése előtt bejelenti az adóhatóságnak a képviseleti jogot megalapozó jogviszony megszűnését. Az új rendelkezés az állandó képviselőt csak a közvetlen bírság alól mentesíti, azaz az Art. 7. § (6) bekezdésében foglalt, a képviseleti jog megszűnésének hatályára vonatkozó szabályát nem érinti, tehát a képviseleti jog az adóhatóság előtti eljárásban továbbra is az adózó bejelentése alapján szűnik meg. Állandó képviselők kimentő bizonyítása tárgyi hatályának bővítése Az Art. 2006. január 2. napjától hatályos rendelkezése szerint az állandó képviselő mentesül a közvetlenül vele szemben alkalmazható mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos. A kimentő bizonyítás körében tehát az Art. a bevallás, adatszolgáltatás késedelmes teljesítését nem nevesíti. A bevallás, adatszolgáltatás késedelmes benyújtása esetére az Art. 31. § (4) bekezdése a bevallás, adatszolgáltatás teljesítésében akadályozott adózó részére lehetővé teszi az igazolási kérelem előterjesztését, így az igazolási kérelemmel az adózó mentesülhet a vele szemben késedelem miatt alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény alól. Az állandó képviselő az adózó eljárási jogait gyakorolja az adózó nevében, ezért az igazolási kérelmet főszabály szerint az adózó akadályoztatása esetén terjesztheti elő. Előfordulhat azonban, hogy a bevallás, adatszolgáltatás előterjesztésében nem az adózó, hanem az állandó képviselő akadályozott, és az akadály az állandó képviselő érdekkörén kívüli okra vezethető vissza, illetve az adózó igazolási kérelem előterjesztését nem kívánja, vagy az igazolási kérelemhez szükséges információkat nem bocsátja az állandó képviselő rendelkezésére. Mindezekre tekintettel a 2006. szeptember 15-én hatályba lépő, az Art. 7. § (4) bekezdésének módosítása az állandó képviselők kimentő bizonyításának tárgyi hatályát bővíti azzal, hogy az állandó képviselő akkor is mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás késedelme az ő érdekkörén kívüli okra vezethető vissza. A felszámolóval szemben közvetlenül kiszabható mulasztási bírság Az Art. szerint a felszámoló (felszámolóbiztos) az adójogviszonyokban a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti a felszámolás alatt álló adózót terhelő adókötelezettségeket és gyakorolja az adózót megillető jogokat. Az állandó képviselőkkel szemben a felszámoló (felszámolóbiztos) képviseleti joga nem meghatalmazáson, megbízáson alapul, ezért a felszámoló által e minőségében elkövetett jogsértések esetén az Art. 7. § (3) és (4) bekezdése alapján közvetlen mulasztási bírság megállapításának nincs helye. Ha a jogsértés a felszámoló érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, az adós társasággal szemben kiszabott mulasztási bírság a felszámoló jogsértő magatartásának befolyásolására alkalmatlan, és a felszámoló adójogi kötelezettségszegése esetén a Csőd-tv. által biztosított kifogás, illetve a kötelezettségszegéssel okozott kárért való polgári jogi felelősség jogintézménye sem nyújt hatékony védelmet. A felszámoló közvetlen bírságolásának bevezetése azért is indokolt, mert a tipikusan állandó meghatalmazottként, megbízottként eljáró személyekhez hasonlóan a felszámoló speciális, az adózásra is kiterjedő szakértelemmel rendelkezik, továbbá a közvetlen adójogi szankció a felszámolási eljárások indokolatlan elhúzódása ellen is hat. A mulasztási bírság kiszabásának feltételei Az elmondottaknak megfelelően az Art. módosított 14. § (4) bekezdése - az állandó képviselőkre vonatkozó szabályokhoz hasonlóan - megteremti a lehetőséget arra, hogy a speciális adózási ismeretekkel is rendelkező felszámolóval szemben a felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló (felszámolóbiztos) által elkövetett jogsértés miatt az adóhatóság mulasztási bírságot állapítson meg. Ha a kijelölt felszámoló gazdasági társaság, és nevében a társasággal munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban vagy tagsági jogviszonyban álló természetes személy felszámolóbiztos jár el, a felszámolóbiztos jogsértése esetén a mulasztási bírságot a felszámoló gazdasági társasággal szemben kell kiszabni. Az új rendelkezést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzést 2006. szeptember 15. napját követően tették közzé, azaz a hatálybalépéskor folyamatban levő felszámolási eljárásokra és az ilyen eljárásokban a hatálybalépést megelőzően kijelölt felszámolókra a szabály nem alkalmazható még abban az esetben sem, ha a felszámoló a jogsértést 2006. szeptember 15. napja után követi el. A kimentő bizonyítás lehetőségének biztosítása Az új rendelkezés az állandó képviselőkhöz hasonlóan a felszámoló részére is biztosítja a kimentő bizonyítás lehetőségét azzal, hogy a hatályba léptető rendelkezések összhangja következtében a felszámoló már a bevallási, adatszolgáltatási késedelemre irányadó rendelkezést - amely szerint mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza - is alkalmazhatja a kimentő bizonyítás körében. Az adóadminisztráció szabályainak korszerűsítése és egységesítése Az adóazonosító szám alkalmazása Az Art. 31. (3) bekezdésének módosítása az adóazonosító szám alkalmazásával kapcsolatban tartalmaz részben a jelenlegi gyakorlatnak megfelelő, pontosító, részben új szabályt. Az Art. hatályos szabályai alapján az adózó adóbevallásában az adózó azonosításához szükséges adatok között eddig is köteles volt adóazonosító számát feltüntetni, ez a gyakorlat a jövőben sem változik. Az adóazonosító szám feltüntetése feltételezi, hogy az adózó az adóbevallás benyújtását megelőzően az adóazonosító szám megszerzése érdekében bejelentkezési, bejelentési kötelezettségét teljesítette vagy az adóhatóság a magánszemélynek hivatalból adóazonosító jelet állapított meg. Másként megfogalmazva: az adózó önadózás útján csak akkor állapíthatta és a továbbiakban is csak akkor állapíthatja meg adóját, ha adóazonosító számmal rendelkezik. Ettől azonban eltérő kérdés az, hogy ha az adózó bejelentési, bejelentkezési kötelezettségét az adóazonosító szám megszerzése érdekében már teljesítette (vagy egyébként rendelkezik adóazonosító jellel), akkor az adóazonosító szám birtokában csak az adóazonosító szám kiadását követő vagy az azt megelőző időszakról is tehet-e az adóhatóság előtt jognyilatkozatot (terjeszthet-e elő adóbevallást). Minthogy az adózói státus az Art. 6. § (1) bekezdése szerint - az anyagi jogi jogszabályok, illetve az Art. rendelkezései alapján - a törvény erejénél fogva és nem az adóazonosító szám megállapításával keletkezik, az adóazonosító szám késedelmes megszerzése természetesen nem jár azzal a következménnyel, hogy az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban az adózónak az adóazonosító szám megszerzése előtt nem keletkeznek adókötelezettségei. Az adóazonosító szám megszerzését megelőző időszakra vonatkozó adókötelezettségeket az adóhatóság határozattal az eddigi gyakorlat szerint is megállapíthatta, és az Art. hatályos rendelkezései jelenleg sem tiltják, hogy erről az időszakról az adózó adóazonosító szám birtokában maga is bevallást tegyen. Az Art. 31. § (3) bekezdésének 2006. szeptember 15-étől hatályos módosítása az egységes jogértelmezés érdekében a fenti indokok alapján kimondja, hogy az adózó adóazonosító szám birtokában olyan időszakról is tehet bevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett. Mindez azonban nem jelenti az adóazonosító szám visszamenőleges hatályát, az adójogviszony visszamenőleges hatályú alakításának, módosításának lehetőségét, az adózó ugyanis - hasonlóan ahhoz az esethez, amikor az adóhatóság erre az időszakra határozatot hoz - az adóbevallásban az adóbevallás benyújtásakor fennálló állapot szerint nyilatkozik az adóazonosító szám kiadása előtti időszakról, és ebből a nyilatkozatból egyértelműen kitűnik, hogy ezen időszakban adóazonosító számmal nem rendelkezett. Ennek megfelelően a rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy erre az időszakra az adózó adózással kapcsolatos iratait az adóazonosító szám feltüntetésével nem módosíthatja, azaz az adójogviszonyt visszamenőlegesen nem alakíthatja át úgy, mintha a jogsértő időszakban adóazonosító számmal rendelkezett volna. A hivatkozott szabály továbbá az Art. 24. § (6) bekezdésének módosításával összhangban úgy rendelkezik, hogy az adóazonosító szám nélküli időszakra az adózó adóbevallásában csak a 24. § (6) bekezdésében foglalt korlátozással érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést. Önellenőrzés elbírálása határozattal, ellenőrzés mellőzésévelAz Art. - kihirdetéssel hatályba lépő - új 124/B §-a lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ellenőrzés lefolytatása nélkül bírálja el az adózó önellenőrzését, ha azt az adózó kizárólag az adókötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenességére vagy közösségi jogrendbe ütközésére hivatkozással terjeszti elő. * Az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatalnak csak akkor van helye, ha az adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenességét vagy közösségi jogrendbe ütközését az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága az önellenőrzés előterjesztéséig még nem állapította meg, vagy az adózó önellenőrzése az e tárgyban hozott döntésnek nem felel meg. Az ellenőrzés mellőzésére azért kerülhet sor, mert az adóhatóság ebben az esetben kizárólag jogkérdésben dönt, és a döntéshozatalhoz az adózó írásban előterjesztett jognyilatkozatán kívül más bizonyíték megvizsgálására nincsen szükség. * Az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatal elsődleges célja a közigazgatási (adóigazgatási) eljárás mielőbbi, költségkímélő lezárása és a jogkérdés előtt a bírói út megnyitása, ezért az új rendelkezés külön utal arra, hogy az önellenőrzést ellenőrzés lefolytatása nélkül elbíráló határozat ellen az Art. általános szabályainak megfelelően jogorvoslatnak (az adóigazgatási eljárásban fellebbezésnek és a jogerős másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak) van helye. * A jogszabály közösségi jogrendbe ütközése esetén a polgári peres eljárásban van lehetőség a jogkérdést előzetes döntéshozatal keretében az Európai Bíróság elé utalni, alkotmányellenességre hivatkozás esetén pedig lehetőség nyílik az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára az eljáró bíró indítványa alapján. Az adózással kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatala A gazdasági élet tisztasága, a gazdasági szereplők egymás közötti viszonyainak megbízhatóvá válása és az esetleges körbetartozások elkerülése érdekében, a szerződések megkötését megelőzően, szükség lehet olyan információra, amely alapján meg lehet ítélni, hogy a szerződő partner rendelkezik-e megfelelő gazdasági kapacitással, gazdasági teljesítőképességgel a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Ez fontos körülmény lehet például az építőiparban, különösen a fő- és alvállalkozói viszonyokban, tekintettel arra, hogy megfelelő információ birtokában megítélhetőbbé válik az alvállalkozó képessége az egyes munkafolyamatok elvégzése tekintetében. A vállalkozás teljesítőképességét meghatározó tényező az alkalmazottak száma. Egy minimális létszámú foglalkoztatottal rendelkező vállalkozás, külső források bevonása nélkül ugyanis nem tud nagyobb volumenű, nagyobb munkaerő-kapacitást igénylő feladatot teljesíteni. Az adóhatóság által nyilvántartott, adószámmal rendelkező, általánosforgalmiadó-alanynak minősülő adózók alkalmazottai létszámának közzététele Minthogy a foglalkoztatottak száma egyébként az adótitok körébe tartozó adatnak minősül, ugyanakkor az adótitkot alapos okkal használják fel, ha azt törvény megengedi, az Art. 54. § új (6) bekezdésének beiktatásával egy újabb kivétel épül be az Art. adótitokszabályai közé. Ennek alapján az állami adóhatóság közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal rendelkező, általánosforgalmiadó-alanynak minősülő adózók az adóhatóság nyilvántartásában szereplő alkalmazottainak létszámát. E ténynek mindenképpen üzenetértéke van a partnerek, megbízók felé, és ezen ismeret birtokában fokozottabb a szerződő partner kockázata a munka alvállalkozásba adása esetén. Emellett a foglalkoztatottak számának nyilvános közzététele ösztönzően hathat a foglalkoztatási jogviszonyok kifehérítésére is. A hivatkozott rendelkezés kivételként jelöli meg az Art. 77. § (1) bekezdés e) pontját, amely szerint az ott meghatározott adózókra - azaz a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, nemzetbiztonsági szolgálatok, továbbá azok hivatásos és szerződéses állományú tagjaira, köztisztviselőire, közalkalmazottaira - vonatkozó létszámadatok nem tehetők közzé. Adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata az Art.-benAz adóhatóság határozatával szemben kezdeményezett bírósági felülvizsgálat kezdeményezése az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti, a végrehajtás felfüggesztését külön, a bíróságtól lehet kérni. Az Art. módosítás előtti szabályai szerint a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig eltelt időtartam alatt történő végrehajtás-foganatosítás - korlátozó rendelkezés hiányában - jogszerű, minthogy ebben az esetben a Ket. bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályai - így a Ket. 110. § (1) bekezdésében foglalt korlátozó szabály - nem alkalmazhatók. Ugyanakkor aggályos az az eljárás, hogy az adóhatóság a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem benyújtása esetén az annak elbírálásáig rendelkezésre álló időtartam alatt végrehajtást foganatosít, mert ebben az esetben a bíróság adott esetben pozitív ítélete válik okafogyottá. A helyzet egyértelmű rendezése érdekében az Art. 143. § (2) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható, ami a biztosítási intézkedést nem korlátozza. "Adós" adózók adatainak közzététele A gazdasági kapcsolatok tisztaságának és megbízhatóságának erősítése, továbbá a jogkövető adózói magatartás ösztönzése érdekében az adóhatóság évek óta folyamatosan közzéteszi azon adózók adatait, akik (amelyek) a terhükre jogerős határozattal megállapított nagy összegű adóhiányt nem fizették meg. Tekintettel arra, hogy nagy összegű tartozás nem csak adóellenőrzés során feltárt adóhiányból adódhat, ugyanakkor a fizetési kötelezettség teljesítésének rendszeres elmaradása a szerződő partnerek felé a fizetőképesség tekintetében rendkívül fontos információ lehet, az Art. 55. §-ának 2006. szeptember 15-én hatályba lépő új (5) bekezdése lehetővé teszi a hosszú idő óta, nagy összeggel tartozók adatainak nyilvánosságra hozatalát is. A hivatkozott rendelkezés szerint az állami adóhatóság negyedévenként a negyedévet követő 30 napon belül honlapján közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, akiknek (amelyeknek) a negyedév utolsó napját megelőző 180 napon át az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása folyamatosan meghaladta a 100 millió forintot, magánszemély esetében a 10 millió forintot. Evaalanyok lekérdezhetősége A fentieken túlmenően - az Art. 54. § (5) bekezdés a) pontjának módosításával - az APEH honlapján az áfaalanyokon kívül az evaalanyok adatai is lekérdezhetővé válnak. Az ellenőrzési szabályok változása Az ellenőrzési határidőre vonatkozó rendelkezések módosítása A végelszámoláshoz kapcsolódó bevallási kötelezettség szabályozásával párhuzamosan az Art. 92. § (4) bekezdésének módosítása az adózót érintő valamennyi ellenőrzésre, azaz a tevékenységet lezáró bevallást megelőző időszakra, a tevékenységet lezáró adóbevallásra, a záró bevallásra és a két bevallás közötti időszakban benyújtott bevallásokra irányuló ellenőrzésekre vonatkozóan egységesen kimondja, hogy az ellenőrzést az adóhatóság legkésőbb a záró bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. A rendelkezés a megszűnő adózót érintő ellenőrzések lezárásának végső határidejét érinti, az ellenőrzések határidejére egyebekben az általános rendelkezéseket kell alkalmazni. A módosítás továbbá a felszámolás körében pontosító rendelkezést tartalmaz a tevékenységet lezáró bevallás előtti időszakra irányuló ellenőrzésekre, mely szerint ezeket az ellenőrzéseket a tevékenységet lezáró bevallások ellenőrzéséhez hasonlóan legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül kell befejezni. A rendelkezés a 2006. évi LXI. törvény kihirdetésével lép hatályba azzal, hogy azt a 2006. július 1. napján vagy azt követően megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A 2006. július 1. napján folyamatban lévő, ezen időpont előtt megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban a 2006. június 30. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adóhatóság az adózó ellenőrzése során más adózónál folytatott kapcsolódó vizsgálatot rendelhet el, amely az adózó ellenőrzési eljárásában érdemi előkérdéseket is érinthet, ezért az Art. 92. § (7) bekezdésének módosítása kimondja, hogy az ellenőrzés határidejébe a kapcsolódó vizsgálat időtartama nem számít bele. Mivel a kapcsolódó vizsgálat maga is ellenőrzés, a kapcsolódó vizsgálat időtartamára az ellenőrzés kezdő és befejező időpontjára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adózónál végzett ellenőrzés a kapcsolódó vizsgálattal érintett kérdéseken kívül más kérdésekre is kiterjedhet, melyekre az adóhatóság a módosítás szerint az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálatok időtartama alatt is folytathatja. Az új rendelkezés a 2006. évi LXI. törvény kihirdetésétől hatályos, és a 2006. szeptember 15. napját követően indult ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés szabályainak változása Az adóhatóság az ellenőrzés célját - többek között - az adatok gyűjtését célzó ellenőrzéssel valósítja meg. Az Art. 119. §-a alapján az adóhatóság - az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés keretében - az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is gyűjthet adatokat, illetőleg végezhet helyszíni ellenőrzést. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adóhatóság a számla-, nyugtaadási kötelezettség teljesítését próbavásárlással, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását leltározással, a vállalkozás körülményeit a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban részt vevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével vizsgálja, továbbá vizsgálja a vállalkozási tevékenységben részt vevők alkalmazásának jogszerűségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségek teljesítését, illetőleg az adózónál az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi létszámot. A gyakorlatban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az adózók az adóhatósághoz fiktív adatokat jelentenek be. Ennek ellenőrzésére az Art. 2006. szeptember 15-étől az adóhatóságnak külön eszközt biztosít, mely szerint az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés során vizsgálhatja a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát. A 2007. évi változások Az állami adóhatóság regionális átalakítása, új hatáskörök A hatásköri és illetékességi szabályok minden eljárási rendben kiemelkedő fontosságúak, mert egyrészt az eljárások érintettjei ezek alapján tájékozódhatnak a hatóságok bonyolult rendszerében, másrészt pedig e szabályok körülhatárolják az eljáró hatóságok felelősségi körét is. Az adóhatóságok rendszerét, az egyes adóhatóságok feladat- és hatáskörét évek óta változatlan módon tartalmazta az Art. 73. §-a. Az utóbbi években azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a közel két évtizede működő rendszer hatékonyságának növelése szervezeti átalakítás nélkül már nem lehetséges. Ennek következtében 2007. január 1-jétől átfogó átalakítás veszi kezdetét az állami adóhatóság, illetőleg más hatóságok, állami szervek szervezetét és hatáskörét érintően, melynek keretében az adóztatási feladatokat vagy az adóztatás alapjául szolgáló tevékenységek ellenőrzését végző szervezetek összevonására, valamint az általuk végzett feladatok egy helyre integrálására kerül sor. Szervezetek beolvadása az APEH-ba Az átalakítás első lépéseként az állami adóhatóság - mint a jelenleg leghatékonyabban működő adóhatóság - feladatköre kibővül az illetékekkel, valamint a szerencsejáték-szervezéssel összefüggő feladatokkal. Ezzel egyidejűleg megszűnnek az illetékhivatalok, illetőleg a szerencsejáték-felügyelet, és e szervezetek az állami adóhatóság szervezeti keretei között működnek tovább. Az APEH szervezetrendszerének átalakulása Az átalakítási, átszervezési célok megvalósítása érdekében 2007. január 1-jétől átalakul az állami adóhatóság szervezetrendszere. Az elsőfokú szervek jelenlegi területi megosztása helyett (ami a megyehatárokhoz igazodik) az Art. létrehozza a három-három megye területét felölelő régiókat, amelyek kialakítása területileg követi a jelenleg is használatos statisztikairégió-felosztást. E szerint az állami adóhatóság területi szervei a jövőben a következők: - az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága (a Főváros és Pest megye területén), - az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye területén); - az APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatósága (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén); - az APEH Dél-alföldi Regionális Igazgatósága (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye területén); - az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye területén); - az APEH Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye területén); - az APEH Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága (Baranya, Somogy, Tolna megye területén). Kirendeltségek, felettes szervek Az egyes megyékben a korábbi megyei igazgatóságok mint kirendeltségek működnek tovább. A kirendeltség természetesen továbbra is ellátja az adóztatási feladatokat, ügyfélszolgálatot tart fenn, de nem minősül önálló szervezetnek. Ez azt jelenti, hogy a törvény által meghatározott hatáskörök, azaz a feladatok címzettje a jövőben a regionális igazgatóság lesz. Az átalakítással természetesen változik a felettes szervek rendszere is. A regionális igazgatóság felettes szerve a Központi Hivatal, a Központi Hivatal felettes szerve az APEH elnöke lesz. Jogutódlási kérdések Az állami adóhatóság regionális szervezetté alakulásával az APEH új regionális igazgatóságai - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény 3. § (2) bekezdésében rögzített illetékességi újratagozódás szerint - az APEH fővárosi és megyei igazgatóságainak általános jogutódjai lesznek mind az átvett vagyoni jogok, kötelezettségek, mind a munkáltatói jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése tekintetében. A módosított rendelkezések az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (módosító törvény) kihirdetésével lépnek hatályba, de azokat - a szükséges felkészülési idő biztosítása érdekében - csak 2007. január 1-jétől kell majd alkalmazni. Kedvezményes önellenőrzésA központi költségvetést, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, valamint a Munkaerő-piaci Alapot megillető, adóhatósági ellenőrzéssel még fel nem tárt követelések önellenőrzéssel történő rendezésének lehetősége az adózás rendjéről szóló törvényben szabályozott módon jelenleg is biztosított. A jogkövető adózói magatartáson alapuló önellenőrzés keretében feltárt adókülönbözetek bevallása esetére a 2006. évi LXI. törvénynek a kihirdetést követő 15. napon hatályba lépő 240. §-a kedvezményt biztosít valamennyi adózó számára. A kedvezmény egyrészt abban áll, hogy a 2006. június 9-ét megelőzően bevallott és 2006. december 31-éig önkéntesen feltárt adókülönbözet összegének nagyságától függően, a törvény külön kérelem nélkül biztosít 12-60 havi részletfizetési lehetőséget, másrészt az önellenőrzési joggal élő adózók mentesülnek az önellenőrzési pótlék felszámítása és megfizetése alól. * Az adókülönbözetet, ha az 50 000 forintot meghaladja, 12 havi, az 500 000 forintot meghaladja, 24 havi, az 1 000 000 forintot meghaladja, 36 havi, a 3 000 000 forintot meghaladja, 48 havi, illetve az 5 000 000 forintot meghaladja, 60 havi egyenlő részletben, minden hónap 20. napjáig késedelmipótlék-mentesen kell megfizetni. A fizetendő adó első részlete az önellenőrzési bevallás benyújtását követő hónap 20-án esedékes, ezt követően minden további részlet esedékessége a tárgyhó 20. napja. * Az adókülönbözetet - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve - a kerekítés általános szabályainak alkalmazásával ezer forintra kerekített összegben havonként kell megfizetni. Az adókülönbözet teljes összegének hiánytalan megfizetése esetén a kerekítésekből adódó eltérés az utolsó havi részletösszegnél kompenzálható. * A törvényi rendelkezés nem zárja ki az önellenőrzéssel megállapított adókülönbözet egy összegben való megfizetésének lehetőségét sem. A 2006. december végéig önellenőrzést végző adózók a felesleges adminisztráció alól azzal mentesülnek, hogy az önellenőrzéshez kötődő fizetési kötelezettségüket - függetlenül attól, hogy az mely adónemeket érinti - havonként egy összegben, a Magyar Államkincstár által az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nevén vezetett beszedési számlára teljesíthetik. A számla elnevezéséről és számlaszámáról az adóhatóság közleményt ad ki. * Ha az adózó az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt - ideértve az önellenőrzési pótlékot is - egy összegben válik esedékessé. Az adóadminisztráció szabályainak korszerűsítése és egységesítése Az adózók a különböző ellenőrző, ellátást biztosító, szolgáltató hatóságokhoz, szervezetekhez teljesítendő bejelentési, bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségei sokszor mutatnak párhuzamosságot, ami felesleges adminisztrációs terhet jelent. Az adatszolgáltatások, bevallások túlzott egyszerűsítése, elhagyása azonban önmagában a különböző állami feladatok ellátását hiúsítaná meg, ezért az adóigazgatás korszerűsítésére irányuló törekvések alapvető célja a hatóságok számára megfelelő és szükséges adatállomány biztosítása mellett az adózók indokolatlan terheinek mérséklése. Az EMMA megszűnése, bevallás, bejelentés közvetlenül az APEH-hoz Az adminisztrációs kötelezettségek egyszerűsítése érdekében megszűnik az Egységes Munkaügyi Nyilvántartás (EMMA), valamint több bevallási és bejelentési kötelezettséget a jövőben egységesen az állami adóhatósághoz kell teljesíteni. Az Art. természetesen ezzel együtt biztosítja a különböző hatóságok, szervek számára a feladataik ellátásához szükséges adatokat az állami adóhatóságnak előírt adatszolgáltatás útján. Az anyagi jogi szabályok változása, új kötelezettségek előírása ugyanakkor sokszor az egyszerűsítés ellen hat, hiszen az anyagi jogi jogintézmények változása mindig hatással van az eljárási szabályokra, és azok átalakítását, kiegészítését igényli. A foglalkoztatók bejelentési kötelezettsége A foglalkoztatók az általuk foglalkoztatott biztosítottak bejelentését eddig az egészségbiztosítási szervekhez teljesítették. Az adatszolgáltatási rendszer egyszerűsítése, illetőleg "egycsatornássá" tétele érdekében az Art. 16. §-ának módosítása kimondja, hogy e bejelentési kötelezettséget a foglalkoztatónak (munkáltatónak, kifizetőnek) a jövőben - elektronikus úton vagy papír alapú adathordozón - az illetékes egészségbiztosítási szerv helyett, az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz kell teljesítenie. Ezeket a bejelentéseket az állami adóhatóság feldolgozza, majd az adatokat haladéktalanul továbbítja az egészségbiztosítási szervhez, valamint - tekintettel az EMMA 2007. január 1-jei megszűnésére - a munkaügyi ellenőrzéshez szükséges adatokat (a biztosított személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt és a FEOR-számot) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőséghez (OMMF). Az új szabályhoz kapcsolódóan az Art.-nek a be nem jelentett alkalmazott fogalmát meghatározó rendelkezésében (178. § 8. pont) - miután e bejelentési kötelezettséget az Art. szabályai szerint kell teljesíteni - a törvényi hivatkozás értelemszerűen változik. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben (Tbj-tv.) meghatározott minimum-járulékalapot, a társadalombiztosítási járulékot nem ez után, hanem a járulékalapot képező tényleges jövedelem után kell megfizetni. Ennek feltétele, hogy a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt, európai parlamenti képviselőt is), közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személyt, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagját, a Magyar Honvédség és a Határőrség szerződéses állományú tagját, a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katonát, az önkéntes tartalékos katonát, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt foglalkoztató, továbbá a társas vállalkozás, illetőleg a biztosított egyéni vállalkozó elektronikus úton vagy elektronikus bevallásra egyébként nem kötelezett adózó esetén az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az állami adóhatósághoz erről bejelentést tegyen (Art. új 17/A §). A bejelentést a foglalkoztatóvá válást, a vállalkozói igazolvány kiváltását, illetőleg a biztosítási jogviszony létrejöttét követő 15 napon belül lehet benyújtani az állami adóhatósághoz. Az új rendelkezés a 2006. évi LXI. törvény kihirdetésével lép hatályba azzal, hogy a bejelentés első alkalommal 2006. október 12-éig tehető meg. A kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás adattartalma és az állami adóhatóság által átadandó adatok köre Az állami adhatóság feladatkörének szélesítése, illetőleg az egycsatornás adatszolgáltatás kialakítása érdekében az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott, a kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás adattartalma 2007. január 1-jétől változik, illetőleg bővül. Egyrészt a Tbj-tv. módosítására tekintettel - amely meghatározza, hogy a járulékbefizetések mely ellátás alapjául szolgálnak, és ezzel összefüggésben megbontja az egészségbiztosítási járulékot természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékra -, az egészségbiztosítási járulékra vonatkozó adatokat megbontva (természetbeni, illetőleg pénzbeli ellátás alapjául szolgáló rész) kell a bevallásban feltüntetni. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjról szóló bevallásokat és befizetéseket 2007. január 1-jétől nem a magán- nyugdíjpénztárakhoz, hanem az állami adóhatósághoz kell teljesíteni, így ez az adatkör tovább bővíti az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi bevallás/adatszolgáltatás adattartalmát. A bevallás tagdíjra vonatkozó adatait az állami adóhatóság, a pénztáranként vezetett számlákról a befizetéseket a Magyar Államkincstár haladéktalanul továbbítja a magánnyugdíjpénztárak felé. A havi bevallás adataihoz kapcsolódóan - az EMMA megszűnésére tekintettel - a munkajogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése céljából az állami adóhatóság az Art. 52. § (7) bekezdése alapján átadja az OMMF számára a munkaügyi ellenőrzés lefolytatásához szükséges adatokat. Az EMMA megszüntetését követően a munkáltatóra, kifizetőre és magánszemélyre vonatkozó saját adatok vonatkozásában biztosított lekérdezési lehetőség megmarad, azt az Art. 2007. január 1-jétől - az 52. § (16) bekezdése szerint - a havi bevallás adatai alapján a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszeren keresztül biztosítja. Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény (Art.-mód.) rendelkezései alapján a kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás benyújtására 2007. január 1-jétől kötelezettek állandó meghatalmazottjuk, megbízottjuk útján 2006. április 30-áig jelenthették be az állami adóhatósághoz, ha e kötelezettség teljesítését már 2006-ban önként választották. Ha éltek e lehetőséggel, az új bevallási kötelezettséget 2006. május 12-étől kellett teljesíteni. Annak érdekében, hogy a havi bevallási/adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére 2006. május 12-étől kötelezettek, illetőleg e kötelezettség teljesítését 2006. május 30-ától választók mellett további adózók is csatlakozhassanak önkéntesen a rendszerhez, a módosítás a teljes 2006. évre vonatkozóan biztosítja a választás lehetőségét. Ez esetben azonban már nemcsak bejelentett állandó meghatalmazott, megbízott útján lehet e kötelezettséget teljesíteni, hanem az adózó maga is regisztráltathat, és benyújthatja közvetlenül a bevallását/adatszolgáltatását. A kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás benyújtására 2007. január 1-jétől kötelezett adózók, amennyiben 2006. évben e kötelezettség teljesítését önkéntesen nem választották, az első bevallást/adatszolgáltatást 2007. február 12-éig nyújtják be az adóhatósághoz. Minthogy a havi bevallás/adatszolgáltatás - a kötelezettség teljes körűvé válását követően - kiváltja a kifizetőket, munkáltatókat terhelő január 31-éig esedékes adatszolgáltatást, a rendszerhez csak 2007-ben csatlakozók számára a 2006. évről még kell összesített adatszolgáltatást teljesíteni. Ezen adatszolgáltatás adattartalmát a törvény azonban már az új bevallás/adatszolgáltatás adattartalmához igazítja, és a benyújtás módjaként az elektronikus utat határozza meg. Az adózók új rendszerre történő átállásának elősegítése, valamint az új, jóval szélesebb adattartalmat hordozó adatszolgáltatások (havi részletezettségű, személyre lebontott adatokról van szó) zökkenőmentes fogadása érdekében a módosítás különböző adózói csoportok számára széthúzza a teljesítési határidőt. E szerint a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet 2007. február 5. napjáig, a Tbj-tv. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó 2007. február 10. napjáig szolgáltat adatot, és csak a más, az előzőek közé nem tartozó adózók kötelesek az adatszolgáltatást 2007. január 31-éig teljesíteni. Az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi bevallás benyújtásának módját illetően az Art-mód. kötelezővé tette az elektronikus teljesítést, illetőleg - e kötelezettség keletkezésének időpontjához igazodva - kiterjesztette ezt valamennyi más, bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségre. Tekintettel arra, hogy az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi bevallás teljesítésének önkéntes választási lehetősége a teljes 2006. évben biztosítottá válik, ennek megfelelően, ha az adózó él e választási lehetőségével, és regisztráltatja magát, ettől az időponttól valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton, a kormányzati portálon keresztül kell teljesítenie. A fentiek alapján az Art. 172. § (16) bekezdésében foglalt mulasztásibírság-szabályt - mely szerint, ha a munkáltató, illetőleg a kifizető a magánszemélynek juttatott adó- és járulékköteles kifizetésről teljesítendő bevallásában hiányos, illetve valótlan adatokat közöl, vagy a bevallás benyújtását elmulasztja, a bírság felső határa a bevallással érintett magánszemélyek számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata - az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására 2006. negyedik hónapjától kötelezettek esetében 2006. október 1-jétől, a kötelezettséget 2006. évben választók esetében az első bevallás benyújtásától számított 6 hónapot követően, más adózó esetében 2007. július 1-jétől kell alkalmazni [Art-mód. 27. § (11) bekezdés]. Az ellenőrzési szabályok változása A központosított ellenőrzés Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron átnyúló jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történő felruházását. Az Art. az állami adóhatóság egyes területi szerveinek illetékességi területén és az országhatáron átnyúló, jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében kialakít egy sajátos, különleges ellenőrzési hatáskört, amit az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához telepít. E jogkör a legnehezebben felderíthető, szerteágazó és bonyolult esetekre, az általános illetékességi és hatásköri szabályoktól eltérően, illetékességi területen kívüli, gyors és hatékony adóhatósági ellenőrzést tesz lehetővé. Ennek megfelelően - a központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztető adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében - az Art. a 2007. január 1-jétől hatályos új 88/A §-ának beiktatásával új ellenőrzési formát honosít meg, a központosított ellenőrzést. Központosított ellenőrzés az APEH elnökének utasítása alapján lehetséges, amely egyrészt kiadható saját (elnöki) hatáskörben, másrészt más adóhatóság, hatóság megkeresése alapján is. Az elnök diszkrecionális jogkörében elrendelhető központosított ellenőrzés nemcsak az ellenőrzés megkezdésének elrendelésére, hanem a már megkezdett ellenőrzés folytatására is kiterjed. Központosított ellenőrzésre meghatározott - adóbevételkiesést okozó - tényállások, illetve jogellenes adózói magatartások valószínűsítése esetén van lehetőség. Az ellenőrzés elrendelésének okai három esetcsoportra bonthatók. Ezekben az esetekben az idő (reagálás gyorsasága), illetve a több területi szervek illetékességi területét is érintő "ügytérkép" elkészítése olyan tényezők, melyek nagymértékben befolyásolják az ellenőrzés sikerét. Az eljárás hatékony lefolytatását és befejezését garantálja az, hogy a központosított ellenőrzési eljárást és az azt követő hatósági eljárást az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága egy eljárásban, több adózónál egyidejűleg is jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerős határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező területi szervet. A véletlenszerű kiválasztáson alapuló ellenőrzés megszüntetése Az Art. hatályos 90. §-ának (5) bekezdése alapján számítógépes program alkalmazásával véletlenszerűen kell kiválasztani az egyszerűsített ellenőrzések kivételével az adózók utólagos, a tevékenységüket 6 hónapon belül kezdő egyéni vállalkozók és a gazdasági társaságok egyes adókötelezettségei, illetve a próbavásárlással történő számla- és nyugtaadási kötelezettség ellenőrzéseinek legalább 5 százalékát. A hivatkozott rendelkezés 2007. január 1-jétől történő hatályon kívül helyezésével ezen ellenőrzési módszer nem alkalmazható, ugyanakkor az Art. 90. § (4) bekezdés c) pontjának módosítása alapján az adóhatóság elnöke által évenként február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait a tevékenységüket kezdő vállalkozásokra is kiterjedően tartalmazza. Idegen nyelvű dokumentumok fordítási kötelezettsége A 2001/115/EK tanácsi irányelv rendelkezései szerint, "amennyiben ellenőrzés céljából szükséges, a tagállamok előírhatják a területükön teljesített termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számláknak és az adóalanyok által a területükön kapott számláknak a nemzeti nyelvükre történő lefordítását". Ebből következik, hogy egyetlen tagállam sem írhatja elő kötelező jelleggel saját nyelvének használatát a számlázás során, így a fentiekkel összefüggésben a számviteli és az áfatörvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítása vált szükségessé. Tekintettel azonban arra, hogy az adóhatóságnak az ellenőrzés lefolytatása során szüksége lehet az idegen nyelvű számla vagy bizonylat tartalmának megismerésére, az Art. az ellenőrzés megkönnyítése érdekében a 2006. január 1-jétől hatályos 95. § (2) bekezdésében előírja, hogy az adójogi tényállás tisztázásához szükséges idegen nyelvű számlát, egyszerűsített számlát, bizonylatot az adózónak felhívásra magyar nyelven is rendelkezésre kell bocsátania. Annak érdekében, hogy az adózó a fordítás átadásának késedelmes teljesítésével az ellenőrzés határidőben történő lefolytatását ne hiúsíthassa meg, a törvény kimondja, hogy a felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartam az ellenőrzési határidőbe nem számít bele. A kereskedelmi kapcsolatok szélesedése folytán azonban gyakran előfordul, hogy az adózó valamely nem európai nyelven készült bizonylatot ad át az adóhatóság részére az ellenőrzés során. Annak érdekében, hogy ez ne akadályozza az adóellenőrzést, a hivatkozott rendelkezés 2007. január 1-jétől hatályos módosításával egyértelművé válik, hogy az előírást nem csupán a közösségi kereskedelemmel összefüggő, hanem bármely idegen nyelven készült irat tekintetében alkalmazni kell. A becslés szabályainak szigorodása Az adóigazgatás fejlesztése keretében kiemelkedő szerep jut a legális foglalkoztatás bővítése, valamint a gazdaság kifehérítése érdekében az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének, ezen belül a becslés hatékonyságát növelő rendelkezések bevezetésének. Az ellenőrzés során, ha az adóhatóság az adóalapot, költségvetési támogatás alapját becsléssel állapítja meg, az adózó az adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, és a kimentő bizonyítás körében más adózóval fennálló szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozhat. Ha az adózó ezen állítását sem a saját, sem a szerződéses partner bevallása, sem a szerződéses partnernél korábban végzett ellenőrzés adatai nem támasztják alá, az adóhatóság a szerződéses partnernél az ellenőrzést (a kapcsolódó vizsgálatot) haladéktalanul elrendeli azzal, hogy a kapcsolódó vizsgálat időtartama az adózó ellenőrzésének határidejébe nem számít bele. Ha a kapcsolódó vizsgálat eredménye az adózó állítását nem támasztja alá, az adóhatóság az eljárást szükségtelenül akadályozó adózót 100 ezer, illetve 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja. Az új rendelkezéseket a 2006. szeptember 15. napját követően indult ellenőrzési eljárásokban lehet alkalmazni azzal, hogy az új mulasztásibírság-szabály - Art. 172. § (1) bekezdés l) pont - kellő felkészülési idővel, 2007. január 1-jén lép hatályba. A vagyonosodási vizsgálatok szabályainak szigorodása A vagyonosodási vizsgálatok alá vont adózók gyakran hivatkoznak arra, hogy a vagyongyarapodás forrására olyan időszakban tettek szert, amely időszakra adóigazgatási eljárás nem folytatható: azaz a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezték. A már elévült és lezárt adójogi jogviszonyokkal kapcsolatos bizonyítás az elévülést követően rendkívül nehéz, hiszen például az adózással kapcsolatos iratok általában már nem állnak rendelkezésre, a szerződéses kapcsolatban állt személyek esetleg már nem fellelhetők, vagy az idő múlásával az ügylet részleteiről már nem tudnak bizonyítékként értékelhető nyilatkozatot tenni. Az elévülési időt megelőző szerzésre hivatkozás azonban a vagyonosodási vizsgálat érdemi kérdése, ez dönti el, hogy az adóhatóság a szerzéssel kapcsolatban adóigazgatási eljárás, vagyonosodási vizsgálat folytatására és adómegállapításra jogosult-e. Az Art. 109. § (3) és (4) bekezdései a visszaélések visszaszorítása érdekében az elévülési időt követően az elévülési idő előtti szerzésre hivatkozás esetére a szerzés forrásának, tényének, időpontjának igazolására szolgáló bizonyítás lehetőségét korlátozzák. Az okirati bizonyítás elsősorban az adóhatóság rendelkezésére álló adatokkal (adóbevallások, adóhatósági határozatok), közhiteles nyilvántartás adataival, jogerős bírósági/hatósági határozat adataival, az elévülési időt megelőzően kiállított egyéb közokirat adataival, illetve bankszámla, értékpapírszámla adataival történhet. Mivel e bizonyítás körében az adózó gyakorlatilag az adóigazgatási eljárás lefolytatásának akadályát (az elévülési idő elteltét) igazolja, az adóhatóság az elévülési időt megelőző időszakra csak ennek a bizonyításnak a valóságtartalmát vizsgálhatja. Ha az adózó állítása a bizonyítékok vizsgálata alapján valósnak bizonyul, a szerzéssel kapcsolatban az elévülési időt megelőző időszakra a vagyonosodási vizsgálat nem terjedhet ki, ellenkező esetben a szerzésre a vagyonosodási vizsgálat lefolytatható. Az új rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint az új rendelkezést csak a 2006. szeptember 15. napját követő szerzésekre lehet alkalmazni. A központosított ellenőrzés elrendelésének feltételeiAz ellenőrzés elrendelésére akkor nyílik lehetőség, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy az adókötelezettségeket * a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértő kereskedelmi kapcsolatokkal, jogszerű kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik, * az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik, * belföldi illetőségű, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt vállalkozásokra előírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerződéssel vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon teljesítik.
A felülellenőrzés szabályainak változása A korábban hatályos szabályozás szerint felülellenőrzésre - az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében - alapvetően három esetben van lehetőség akkor, ha az ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan időszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenőrzött, ha a felettes szerv az elsőfokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét vizsgálja felül, illetőleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli. Mindezeken túlmenően igény merült fel arra, hogy a felülellenőrzés lehetősége terjedjen ki az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzésre abban az esetben, ha a korábban lefolytatott ellenőrzéshez képest új tény, körülmény merült fel. Ennek megfelelően az Art. 116. § (1) bekezdését új d) ponttal egészül ki, és az ilyen okból történő felülellenőrzés lefolytatását az adóhatóság elnöke rendelheti el. Abban az esetben, ha az elrendelés feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt, az ismételt ellenőrzés megindítására nincs lehetőség. A végrehajtási eljárás szünetelésére vonatkozó szabályok változása Az Art. hatályos 160. §-a szerint az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás-mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása főszabály szerint a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. Amikor nem szünetel a végrehajtási eljárás A gyakorlatban számos esetben előfordult azonban, hogy az adózók a végrehajtási eljárást hosszú időre - pusztán az eljárás elhúzása céljából - megakasztották azzal, hogy a benyújtott kérelmüket a jogerős döntést megelőzően visszavonták, majd a megszüntetésről hozott adóhatósági döntést követően újabb kérelmet nyújtottak be, amit szintén visszavontak. Benyújtott kérelmük ezáltal az adott tartozásra vonatkozóan mindig első kérelemnek minősült, így a végrehajtás nem volt megindítható, illetőleg folytatható, mert a kérelmet elbíráló jogerős határozat a sorozatos visszavonások folytán nem születhetett meg. Ezért az Art. a végrehajtás hatékonyságának növelése érdekében előírja, hogy nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó ismételt kérelmének benyújtása mellett az az esetkör sem, ha az adózó a korábbi kérelmét visszavonta. Nem érvényesül a főszabály akkor sem, ha az adóhatósági árverés kitűzését követően nyújtják be a kérelmet. Minthogy ingók és ingatlanok nemcsak árverésen, hanem pályázat útján is értékesíthetőek, ezért a jövőben nem lesz lehetőség a főszabály alkalmazására akkor sem, ha a kérelmet pályázat meghirdetését követően terjesztik elő. A végrehajtási eljárás szünetelésének kezdőnapja A 2005. november 1-jén hatályba lépett Ket. 33. §-ának (5) bekezdésében, illetőleg a 65. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az ügyintézési határidő kezdőnapja - a korábbi Áe. szabályoktól eltérően - nem a kérelem iktatását követő nap, hanem a kérelem megérkezésének napja. Az ügyintézési határidő számításának ezen új szabálya számos problémát okoz a végrehajtási eljárások során, tekintettel arra, hogy a végrehajtás szünetelése esetén a szünetelés kezdőnapja is a szünetelést előidéző kérelem benyújtásának napja. Ezért az Art. 160. §-ának új (4) bekezdése - a végrehajtás eredményességének biztosítása érdekében - a szünetelés kezdőnapjaként a kérelem megérkezését követő napot határozza meg. A mulasztási bírság kiszabására okot adó tényállások kiegészítése Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdése szerint a kereskedőnek az árusítás helyén rendelkeznie kell - a saját előállítású áru kivételével - az árusított termék eredetét hitelt érdemlően igazoló bizonylattal (számla, szállítólevél, termékkísérő okmány stb.). Amennyiben a kereskedő ezen bizonylatokat az adóhatósághoz bejelentett helyen őrzi, és ez nem az üzlet, úgy köteles az üzletben tartani az eredeti bizonylatok másolatát. Az ellenőrzést végző hatóság felhívására azonban köteles az eredeti bizonylatokat 3 munkanapon belül bemutatni. A hivatkozott rendelkezés kapcsán az Art. 172. § (1) bekezdés g) pontjának módosításával a mulasztási bírság kiszabására okot adó adózói magatartások bővülnek. E szerint a magánszemély adózó 100 ezer, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az ellenőrzés időpontjában nem rendelkezik az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával. A számla, egyszerűsített számla és nyugta kizárólag az adóhatóság által a nyomtatvány előállítója részére kijelölt sorszámtartományba illeszkedő nyomtatott sorszám alkalmazásával állítható elő, amelynek részletszabályait külön jogszabály, a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI.22.) PM rendelet 2007. január 1-jén hatályba lépő módosítása tartalmazza. A jogkövető magatartás ösztönzése érdekében az Art. mulasztásibírság-szabályai kiegészülnek egy új tényállással - Art. 172. § (1) bekezdés m) pont -, amely szerint az általános mértékű bírsággal sújtható az a nyomtatvány-előállító, illetőleg -forgalmazó, aki/amely a külön jogszabályban foglalt feltételeket megsérti.
A járulék, illetőleg a minősített adózó fogalmának pontosítása 2007-tőlA kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók balesetijárulék-fizetési kötelezettsége helyébe az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség lép, amely járulékkötelezettség a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy 11 százalékos egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettségét is felváltja. Az Art. értelmező rendelkezései között szereplő járulék fogalom - 178. § 15. pont -, valamint az Art. 2. számú mellékletének I./5. pontjában a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait megillető járulékok esedékességét meghatározó szabály az új elnevezésű járulékokra tekintettel (például természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék) módosul 2007. január 1-jétől. * Az Art. által meghatározott, a minősített adózóvá válást kizáró feltételek 2007. január 1-jétől kibővülnek, tekintettel arra, hogy a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló adózók minősített adózóként történő kezelése indokolatlan (Art. 178. § 31. pont). Új adótörvények Házipénztáradó Az Országgyűlés 2006. július 10-ei ülésnapján fogadta el a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvényt, amely a készpénzforgalom visszaszorítását célozza meg. A törvény 2006. július 17-én megjelent a Magyar Közlöny 2006/86. számában. Általános rendelkezések A házipénztáradóról szóló törvényben előírt adóalap után különadó fizetésére kötelezett az adóalany, ha az adóévben az átlagos napi készpénz záróegyenlege az elismert pénzkészletet meghaladja. A házipénztáradóból származó bevétel a központi költségvetést illeti meg. A házipénztáradóról szóló törvény által nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni [1. §]. A házipénztárral összefüggő adókötelezettség Adóalap, adómérték Az adóalany 20 százalékos mértékű különadót állapít meg és fizet az adóévi könyvviteli nyilvántartása alapján az adó alapja után. Az adó alapja az átlagos napi készpénz-záróegyenleg és az elismert pénzkészlet különbözete, de csak abban az esetben, ha ez pozitív [2. § (1) bekezdés].
Adóbevallás és adófizetés Az adót az adóév utolsó napját követő 150. napon a társaságiadó-bevallásban kell bevallani. Ez naptári évvel azonos üzleti évvel rendelkező adózók esetében az adóévet követő május 31-ei időpontot jelenti. Az adót is eddig az időpontig kell megfizetni, évente egy alkalommal. Ezen adó esetében nincs sem adóelőleg-fizetési, sem pedig feltöltési kötelezettség [2. § (3) bekezdés]. Naptári évtől eltérő üzleti évvel rendelkező adózóknak az adókötelezettséget az adóév első napján hatályos szabályok szerint kell teljesíteniük [1. § (3) bekezdés]. A különadóról és a járadékról szóló törvény Az államháztartás egyensúlyának megteremtése érdekében az Országgyűlés új adótörvényt alkotott a közteherviselésre képes magánszemélyek, egyéni vállalkozók, társas vállalkozások különadójáról, valamint a hitelintézetek járadékkötelezettségéről. A törvénynek a magánszemélyeket és a hitelintézeti járadékot érintő előírásai 2007. január 1-jétől, a társas vállalkozásokat és az egyéni vállalkozókat a vállalkozói jövedelmüket érintően 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény 2006. július 17-én jelent meg a Magyar Közlöny 2006/86. számában. Magánszemélyek adó- és adóelőleg-kötelezettsége Adóalap 2007. január 1-jétől az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélynek különadót kell fizetnie, ha a nyugdíjjárulék felső határát meghaladó - személyijövedelemadó-bevallásában bevallott, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása alapján megállapított - összevonandó jövedelmet ér el az adott évben. Összevonandó jövedelem a munkaviszonyból, az önálló tevékenységből (kivéve az egyéni vállalkozói tevékenységet, amelyre külön előírás vonatkozik), valamint az egyéb jövedelem címen elért jövedelem együttes összege, függetlenül attól, hogy ezen jövedelmek külföldről vagy belföldről származnak. Az összevonandó jövedelem részét képezi az adóterhet nem viselő járandóság, így például 2007-től a nyugdíj is. Ugyancsak az összevonandó jövedelem része az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem, ha a magánszemély ezen jövedelmére az összevonást választja. Ugyanakkor nem része az összevonandó jövedelemnek a kamat, az árfolyamnyereség, az osztalék, illetve az egyéni vállalkozásból származó jövedelem (a vállalkozói kivét kivételével), továbbá az egyszerűsített vállalkozói adó alapjába tartozó jövedelem, valamint az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról (ekho) szóló törvény szerint adózó jövedelem. A különadó az adó alapjaként meghatározott jövedelem 4 százaléka. A különadót az összevont jövedelem járulékfizetés felső határát meghaladó része után kell fizetni. (A járulékfizetés 2007. évi felső határát a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvény fogja tartalmazni.) [2. § (1) és (4) bekezdés, 7. § 1-2. pont, 8. § (2) bekezdés.] Adóelőleg A különadóra adóelőleget (különadó-előleget) kell fizetni, amelyet - ha a feltételei fennállnak - a kifizetőnek kell levonnia, a következők szerint: - a munkáltató a személyijövedelemadó-előleg meghatározásakor a különadót is levonja a jövedelemből, ha a tőle származó rendszeres jövedelem (például a bér) alapján várható, hogy annak éves összege meghaladja az előírt határt, a magánszemélynek az adóév elejétől az előírt összeget meghaladó összeget juttat, így a kifizető előleget attól kezdve von, hogy a tőle származó jövedelem meghaladja az előírt összeget, vagy a magánszemély nyilatkozatban kéri a különadó-előleg levonását; - a magánszemély negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig megfizeti az adóelőleget, ha az összevonandó jövedelme meghaladta az előírt határt, és az adóelőleg levonása nem történt meg [2. § (5)-(6) bekezdés és a 8. § (2) bekezdés]. Az egyéni vállalkozó adókötelezettsége Adóalap Az egyéni vállalkozónak 2006. szeptember 1-jétől - függetlenül attól, hogy összevonandó jövedelme alapján fizet vagy nem különadót - vállalkozói jövedelemadózás esetén a vállalkozói bevételek összegéből a vállalkozói költségeket meghaladó rész után különadót kell fizetni [2. § (2) bekezdés b) pont]. Az adóalap nem tartalmazza a külföldön lévő telephelyen elért jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik. (A törvény alkalmazásában telephely az adóalany tevékenysége gyakorlásának a székhelytől különböző helyen lévő, a cégjegyzékben feltüntetett helye, a külföldön levő telephely, illetve külföldi székhelyű adóalany esetében a nemzetközi szerződésben meghatározott belföldön lévő telephely.) Az adóalap ezenkívül nem tartalmazza a kapott támogatást sem. Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a különadót az átalányadó alapján fizeti. A különadó az adó alapjaként meghatározott jövedelem 4 százaléka. Az evaalany egyéni vállalkozó az evaalapba tartozó jövedelme után nem fizet különadót [2. § (3), (4) bekezdés, 7. § 6. pont, 8. § (1) bekezdés]. Házipénztáradó fogalmakAdóalany * Az adó alanya a társas vállalkozás, amely a törvény alkalmazásában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartozó adózókat jelenti, amelyek a következők: * a gazdasági társaság, az egyesülés és az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), * a szövetkezet, * az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, * az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a közjegyzői iroda, az erdőbirtokossági társulat, * a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld, * a külföldi vállalkozó. * Nem alanya a házipénztáradónak: * a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó hitelintézet és pénzügyi vállalkozás, * a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete, * a közhasznú társaság, * a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaság, * a vízitársulat, * az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezet, az iskolai szövetkezet, a szociális szövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár és a felsőoktatási intézmény (ideértve az általa létrehozott intézményt is), továbbá a diákotthon [3. § 1. pont]. * Átlagos napi készpénz-záróegyenleg * Az átlagos napi készpénz-záróegyenleget úgy kell meghatározni, hogy össze kell adni a napi záró egyenlegeket (amely viszont csökkenthető a szerencsejáték-szervezési tevékenység céljából tartott pénzkészlettel), és az így megkapott összeget el kell osztani a számításánál figyelembe vett napok számával. Egyik tételnél, azaz sem az egyenlegnél, sem pedig a napok számánál nem kell figyelembe venni azokat a napokat, amelyeken nem volt pénztárban forgalom [3. § 2. pont]. * Elismert pénzkészlet * Az elismert pénzkészlet az adóalany adóévi elszámolt összes bevételének 0,8 százaléka, de legalább 300 ezer forint. Így évi 37,5 millió forint összes bevételnagyságig az elismert pénzkészlet nagysága 300 ezer forint [3. § 3. pont]. * Elszámolt éves összes bevétel * Az összes bevételbe beletartozik az adóévre vonatkozó beszámolóban kiutatott összes bevétel, vagyis valamennyi számviteli bevételkategória, azaz az értékesítés nettó árbevétele, az aktivált teljesítmények értéke (ha pozitív), az egyéb bevételek, a pénzügyi műveletek bevételei és a rendkívüli bevételek [3. § 4. pont]. Adóelőleg Az egyéni vállalkozónak is kell a különadóra negyedévente a negyedévet követő hónap 12-éig előleget fizetni. Az egyéni vállalkozó arra a negyedévre fizet előleget, amelyben a vállalkozói bevétele (kapott támogatás nélkül és külföldön lévő telephely jövedelme nélkül) több, mint az elszámolt költség, vagy ha az átalányadó alapján kell adóznia. Az egyéni vállalkozó a különadót a jövedelem megállapításakor költségként nem számolhatja el [2. § (5) bekezdés b) pont és a (6)-(7) bekezdés]. A társas vállalkozás adókötelezettsége Az adó alanya A társas vállalkozásoknak 2006. szeptember 1-jétől különadót kell fizetni. A törvény rendelkezése szerint társas vállalkozás a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao-tv.) hatálya alá tartozó adózó, kivéve - a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét, - a közhasznú társaságot, a vízitársulatot, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaságot, - az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi szervezetet, a köztestületet, az egyházat (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezetet és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárt, - a szociális szövetkezetet, az iskolai szövetkezetet, valamint - a felsőoktatási intézményt (az általa létrehozott intézményt) és a diákotthont [3. § (1) bekezdés, 5. § (1) bekezdés, 7. § 3. pont és a 8. § (1) bekezdés]. Az adó alapja és mértéke Az adó alapja az adózás előtti eredmény a külföldön elért jövedelem nélkül, módosítva az alábbi tételekkel. Adóalapot növelő tételek: - a jövedelemre tekintettel külföldön megfizetett (fizetendő), ráfordításként elszámolt adó, - visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke és az ezzel összefüggésben elszámolt, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adó, - az ellenérték nélkül átvállalt kötelezettség, valamint - az adóévben térítésmentesen nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke. Adóalapot csökkentő tételek: - kapott (járó) osztalék, az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalék kivételével; - visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, véglegesen átvett pénzeszköz, térítés nélkül átvett eszköz könyv szerinti értéke. - ellenérték nélkül átvállalt tartozás, valamint - az adóévben térítésmentesen kapott szolgáltatás. Az adó mértéke a pozitív adóalap 4 százaléka, amelyet csökkent a külföldön megfizetett adóból beszámított összeg. Ilyen beszámítás lehet például a külföldről kapott kamat vagy jogdíj, ha hatályos nemzetközi szerződés erről rendelkezik. Nemzetközi szerződés hiányában beszámításra nincs lehetőség [3. § (2)-(3) bekezdés, 5. § (2) bekezdés, 6. § (1)-(2) bekezdés, 7. § 5-7. pont és a 8. § (1) bekezdés]. Különadóval kapcsolatos átmeneti szabály 2006. évre, egyéni vállalkozókraA különadó év közben történő hatálybalépése miatt átmeneti szabályozás rendelkezik az egyéni vállalkozó 2006. évi különadó-kötelezettségéről. * Az egyéni vállalkozó, ha egész évben folytatta a tevékenységét, akkor az egész évre megállapított különadóalap egyharmada után, év közben kezdte vagy augusztus 31-e után szüntette meg a tevékenységét, akkor a tevékenysége augusztus 31-ét követő időszakban történő folytatása napjainak a 2006. évi működése napjaihoz viszonyított arányában határozhatja meg az adóalapot. * Az egyéni vállalkozó másik lehetőségként választhatja, hogy a szeptember 1-jétől december 31-éig megszerzett vállalkozói bevétel vállalkozói költségekkel csökkentett összege (ha pozitív érték) után, átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó az ezen időszakra számított átalányadó-alap után adózik. * Ez utóbbi módszer választásakor az egyéni vállalkozó nyilvántartási kötelezettségét úgy köteles teljesíteni, hogy az adókötelezettsége teljesítéséhez és az ellenőrzéshez szükséges adatok rendelkezésre álljanak. * Az egyéni vállalkozónak 2006-ban adóelőleget nem kell fizetnie, a különadót 2007. február 15-éig kell rendeznie [8. § (2)-(4) bekezdés]. Adóelőleg A különadóra háromhavonta, naptári évvel azonos üzleti év esetén negyedévente adóelőleget kell fizetni a három hónapot, negyedévet követő hónap 20. napjáig, az utolsó három hónapra, negyedévre az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig a különadó-bevallással egyidejűleg, bevallás alapján. Az adóelőleget az előző adóévi különadó-kötelezettség bevallásával egyidejűleg, az előző adóévben fizetendő különadó alapján kell bevallani. A különadó várható összegét az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig meg kell fizetni, figyelembe véve a már előlegként megfizetett összeget. Ha e kiegészítéssel a megfizetett előleg nem éri el a várható fizetendő adó 90 százalékát, a különbözetre az adóhatóság 20 százalék mulasztási bírságot vethet ki. A mezőgazdasági, az erdőgazdálkodási és a halászati ágazatba sorolt adózók esetében az adóelőleget a harmadik és negyedik negyedévben, egyenlő részletekben, ezen időszakot követő hónap 20. napjáig vallják be és fizetik meg. A fizetendő különadót az adóévet az adóévre vonatkozó beszámoló elkészítésére előírt határidőig, az adóévet követő 150. napig kell megállapítani és - a még előlegként vagy kiegészítésként meg nem fizetett részét - megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni. A különadó nem számolható el az eredmény terhére. A naptári évtől eltérő üzleti (adó) évet alkalmazó társas vállalkozás a különadó-kötelezettséget is az adóéve első napján hatályos rendelkezések szerint köteles megállapítani [3. § (4)-(9) bekezdés, 5. § (3) bekezdés és a 6. § (3)-(4) bekezdés]. Átmenet a 2006. adóévre A különadó év közben történő hatálybalépése miatt átmeneti szabályozás rendelkezik a társas vállalkozók 2006. évi különadó-kötelezettségéről is. A társas vállalkozás választhat, hogy - a 2006. adóév egészére megállapított különadóalapnak a szeptember 1-jétől az adóéve utolsó napjáig terjedő működése napjainak az adóéve működése napjai arányában számított összege után, vagy - a 2006. adóévi beszámoló alapján megállapított különadóalap és az augusztus 31-ére készített közbenső beszámoló (amelyet nem kötelező auditálni) alapján számított különadóalap különbözete (ha pozitív) után fizet adót. A társas vállalkozásnak 2006-ban előleget nem kell fizetni, de a különadó várható összegét 2006. december 20-áig rendezni kell. Ha a megfizetett összeg nem éri el az adó 90 százalékát, az adóhatóság 20 százalék mulasztási bírságot állapíthat meg. Átmeneti szabály rendelkezik arról is, hogyan kell a 2006. évi különadó-kötelezettség alapján az adóévet követően beadott adóbevallásban adóelőleget bevallani. Tekintettel arra, hogy 2006-ban nem egész évben áll fenn a különadó-fizetési kötelezettség, a 2006. adóévi kötelezettséget évesíteni kell, azaz ahány napra fennállt a különadó-kötelezettség 2006-ban, annyi nappal el kell elosztani a fizetendő adót, és meg kell szorozni a naptári napok számával. Az adóelőleget - naptári évvel azonos üzleti év esetén - 2007. harmadik negyedévtől 2008. második negyedév végéig terjedő időszakra kell bevallani. A naptári évtől eltérő üzleti év esetén az adóévet követő 150. napot követő második hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra kell bevallani [8. § (5)-(8) bekezdés]. Hitelintézeti járadék2007. január 1-jétől a hitelintézeteknek társas vállalkozásként különadót kell fizetniük, továbbá ezen túlmenően járadékfizetési kötelezettségük is keletkezik. Az új rendelkezés alapján a hitelintézet az adóévben a külön jogszabály szerinti állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül vagy közvetetten érintett hitelállománya alapján kamat és kamatjellegű bevétel címén befolyt összege után 5 százalékos mértékű járadékot állapít meg és fizet meg [4. § (1) bekezdés]. A hitelintézeteknek e járadékmegállapítási kötelezettségükkel összefüggésben elkülönített nyilvántartást kell vezetnie [4. § (2) bekezdés]. * A hitelintézetnek a járadékra a negyedévben befolyt kamat és kamatjellegű bevétel alapján a negyedévet követő hónap 12-éig, az utolsó negyedévre az adóév utolsó hónapjának 20-áig előleget kell fizetni, amelyet a várható összegre az adóév utolsó napjának 20. napjáig ki kell egészíteni. * Az éves járadékkal az adóév utolsó napját követő 150. napon kell elszámolni. A járadékot a hitelintézet az eredménye terhére számolhatja el. * A járadékot az adóévre vonatkozó beszámoló elkészítésére előírt határidőig kell megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni. * Abban az esetben, ha járadékra kötelezett hitelintézeti jogállása az adóévén belül megszűnik, de tevékenységet nem hitelintézetként folytatja (vagyis nem szűnik meg), akkor a járadékkal a hitelintézeti jogállásnak megszűnését követő 90 napon belül kell elszámolnia [4. §, 5. § (2)-(3) bekezdés, 6. § (3)-(4) bekezdés és a 8. § (2) bekezdés]. * Az új rendelkezésekkel összefüggésben közvetlenül érintett hitelállomány azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a kölcsönügylet adósa részére a külön jogszabályban meghatározott kedvezményes ügyleti kamat- és díjmértéket érvényesíti és ezen ügyletek tekintetében az állami kamattámogatást a hitelintézet közvetlen módon - az erre vonatkozó külön szabályok szerint - a magyar állammal elszámolja. * Közvetetten érintett hitelállomány azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a finanszírozó forrást jelzálog-hitelintézettől önálló jelzálogjog eladása és egyidejű visszavásárlása útján biztosítja, és erre tekintettel a kölcsönügylet adósa részére a külön jogszabályban meghatározott kedvezményes ügyleti kamat- és díjmértéket érvényesíti [7. § 4-8. pont]. Változások a társadalombiztosításban A 2006. évi változások Foglalkoztatói egészségbiztosítási járulék 2006. szeptember 1-jétől a foglalkoztatói egészségbiztosítási járulék változatlanul 11 százalék, de kockázatok szerint megosztásra kerül természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékra (7 százalék természetbeni, 4 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulék lesz) [Tbj-tv. 19. § (1) bekezdés]. Tételes egészségügyi hozzájárulás A korábbi elképzelésektől eltérően - az egészségügyi ellátások finanszírozási stabilitásának a növelésére is figyelemmel - mégsem szűnik meg a foglalkoztatók tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége. A foglalkoztatót terhelő, biztosítottankénti havi 1950 (napi 65) forint tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség 2006. október 31-ét követően is fennmarad (Eho-tv. 6-9. §-ai és 11. §). Egyéni egészségbiztosítási járulék 2006. szeptember 1-jétől az egyéni egészségbiztosítási járulék 4 százalékos mértéke 2 százalékkal emelkedik, így 6 százalék lesz. Ezzel egyidejűleg az egyéni egészségbiztosítási járulék is megosztásra kerül kockázatok szerint. A 6 százalékos kötelezettségből 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék, 2 százalék pedig pénzbeli egészségbiztosítási járulék elnevezést kap. A 2006. szeptember 1-jétől 6 százalékos egyéni egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettség 2007. január 1-jétől 7 százalékra emelkedik (ebből változatlanul 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék és 3 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék) [Tbj-tv. 19. § (3) bekezdés]. Természetbeni egészségbiztosítási- járulék-fizetés többes jogviszony esetén 2006. szeptember 1-jétől a 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot valamennyi biztosítási jogviszony után meg kell fizetni, felső határ nélkül, függetlenül attól, van-e vagy nincs legalább egy munkáltatónál heti 36 órás foglalkoztatás [Tbj-tv. 31. § (1) bekezdés]. Természetbeni juttatás utáni járulékfizetés 2006. szeptember 1-jétől a foglalkoztatónak, ha a biztosítási jogviszonnyal összefüggésben adóköteles természetbeni juttatást nyújt, annak az 54 százalék személyi jövedelemadóval növelt értéke után kell megfizetnie a 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot (korábban a 44 százalékos személyi jövedelemadóval növelt juttatás összege után kellett) [Tbj-tv. 4. § k) (1) pont]. Nem biztosított, de jövedelemmel rendelkező személy járulékfizetési kötelezettsége 2006. szeptember 1-jétől az a személy, aki biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal nem rendelkezik, és nem is eltartott hozzátartozó, de jövedelme van, 15 százalékos mértékű egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni. Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a minimálbér alapján kell megfizetni. E fizetési kötelezettsége alapján jogosultságot szerez a természetbeni egészségbiztosítási ellátásokra [Tbj-tv. 19. § (4), és 39. § (2) bekezdés]. Pénzbeli egészségbiztosításijárulék-fizetés többes biztosítási jogviszony esetén 2006. szeptember 1-jétől a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (aminek mértéke 2 százalék) csak annak kell az egyidejűleg fennálló valamennyi biztosítási jogviszonya után megfizetni, akinek a biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló jogviszonya nem éri el a heti 36 órát. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény átmeneti rendelkezései egyértelművé teszik azt is, hogy akik a 2006. augusztus 31-éig hatályos rendelkezések szerint jogosultságot szereztek pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra (mivel többes biztosítási jogviszonyuk után meg kellett fizetniük a 4 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulékot), e jogosultságuk a 2006. január 1-je és 2006. augusztus 31-e közötti időszak vonatkozásában változatlanul fennáll, illetve a változás a korábban megszerzett jogosultságukat nem érinti [Tbj-tv. 31. § (3) bekezdés]. Egyéni vállalkozó társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 2006. szeptember 1-jétől az úgynevezett főállású egyéni vállalkozó számára az ún. minimum-járulékalap azt jelenti, hogy havonta a vállalkozó kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább 125 ezer forint után köteles a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Minimum-járulékalap 2006. szeptember 1-jétől2006. szeptember 1-jétől a foglalkoztató, a főállású egyéni vállalkozó, az evázó egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás számára előírásra kerül az ún. minimum-járulékalap. A minimum-járulékalap azt jelenti, hogy a járulékfizetésre kötelezett előbbi körnek a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább 125 ezer forint, részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része után kell megfizetni. * Akkor, ha a járulékalapot képező jövedelem a minimum-járulékalapot nem éri el, és a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó (evás is), illetve a társas vállalkozás az adózás rendjéről szóló törvény 17/A §-ában meghatározott bejelentést tesz az állami adóhatósághoz, a társadalombiztosítási járulékalapot a tényleges jövedelem után kell megfizetni. * Az egyéni vállalkozó esetében, ha a vállalkozói kivét nem éri el a minimum-járulékalapot, és a vállalkozó az állami adóhatósághoz bejelentést tesz, akkor a társadalombiztosítási járulékot a vállalkozói kivét, de legalább a minimálbér után köteles megfizetni. Az átalányadózó egyéni vállalkozó esetén az a szabály, hogy ha az átalányadó alapját képező jövedelme nem éri el a minimum járulékalapot, akkor az állami adóhatósághoz történt bejelentése esetén a társadalombiztosítási járulékot az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér után kell megfizetnie. Az evázó egyéni vállalkozónál az állami adóhatósághoz történő bejelentése esetén a járulékot legalább a minimálbér alapján kell megfizetnie. * A társas vállalkozás esetén a minimum-járulékalap hiányában és az állami adóhatósághoz történő bejelentés esetén a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér után kell megfizetni. * Akkor, ha a biztosított (foglalkoztatott) járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimum-járulékalapot, és a foglalkoztató nem tesz az állami adóhatósághoz bejelentést erre vonatkozóan, a biztosítottat terhelő járuléktöbblet a foglalkoztatót terheli [Tbj-tv. 20. § (2)-(3) bekezdés, 27. § (1) bekezdés, 29. § (1)-(2) bekezdés, 29/A. § (1) bekezdés]. Mentesülés A fentiek szerinti fizetési kötelezettség alól akkor mentesül az egyéni vállalkozó, ha - a vállalkozói kivét, illetve átalányadózó egyéni vállalkozó esetén az átalányadó alapját képező jövedelme nem éri el a minimum-járulékalapot és - az adózás rendjéről szóló törvény 17/A §-a szerinti bejelentést tesz az állami adóhatóság felé. Ilyen esetben az egyéni vállalkozó a vállalkozó kivét, de legalább a minimálbér, átalányadózó egyéni vállalkozó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot [Tbj-tv. 29. § (1) bekezdés]. Egyéni vállalkozó egészségbiztosításijárulék-fizetése 2006. szeptember 1-jétől az egyéni vállalkozónak a 6 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulékot (amelyből 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék, 2 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék) felső határ nélkül, a nyugdíjjárulékot viszont legfeljebb a felső határ - 2006-ban napi 17 330 forint jövedelem - után kell megfizetnie [Tbj-tv. 19. § (3) bekezdés b) pontja és a 29. § (3) bekezdés]. Társas vállalkozás társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 2006. szeptember 1-jétől a társadalombiztosítási járulék alapja jelentősen módosul, mivel a társas vállalkozások ún. főállású tagjai után a módosítás bevezeti a minimum-járulékalap. Így a társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt), járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább 125 ezer forint minimum-járulékalap után kell megfizetni. Amennyiben a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előbbi összeg harmincadrészét kell figyelembe venni. Mentesülés A fentiekben részletezett kötelezettség alól akkor mentesül a társas vállalkozás, ha - a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimum-járulékalapot és - az adózás rendjéről szóló törvény 17/A §-a szerinti bejelentést tesz az állami adóhatóság felé. Ilyen esetben a társas vállalkozás a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot [Tbj-tv. 19. § (3) és 27. § (2) bekezdés]. Társas vállalkozás főállású tagjának egyéni egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 2006. szeptember 1-jétől a társas vállalkozás főállású tagja 6 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék fizetésére köteles felső határ nélkül (ezen belül 4 százalék a természetbeni, 2 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék) [Tbj-tv. 19. § (3) bekezdés a) pont, 27. § (2) bekezdés]. Nyugdíjas foglalkoztatott egyéni egészségbiztosításijárulék-fizetése 2006. szeptember 1-jétől a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott is köteles egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizetni, amelynek mértéke 4 százalék. Ennek alapján természetbeni egészségügyi szolgáltatásra szerez jogosultságot [Tbj-tv. 25. §]. Kiegészítő tevékenységet folytatók járulékfizetési kötelezettsége 2006. szeptember 1-jétől a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó (nyugdíjas) balesetijárulék-fizetési kötelezettsége megszűnik, de egyidejűleg bevezetésre kerül számukra az egészségügyi szolgáltatási járulék, aminek mértéke 10 százalék lesz (e fizetési kötelezettséget csak arra a hónapra vonatkozóan kell teljesíteni, amikor e tevékenységéből vállalkozói kivétet/személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelmet realizál) [Tbj-tv. 19. § (4) bekezdés és 36-37. §]. Egyszerűsített vállalkozói adózást (eva) választó egyéni vállalkozók társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 2006. szeptember 1-jétől a főállású evázó egyéni vállalkozóra is vonatkozik az ún. minimumjárulékalap-fizetési kötelezettség. Így a társadalombiztosítási járulékot havonta 125 ezer forint minimum-járulékalap után köteles megfizetni. Akkor, ha az adózás rendjéről szóló törvény 17/A §-a szerinti bejelentést tesz az állami adóhatóság felé arra vonatkozóan, hogy tényleges jövedelme nem éri el a minimum-járulékalapot, az evaadózó főállású egyéni vállalkozó a járulékot legalább a minimálbér alapján köteles megfizetni. Bejelentése alapján ő is számíthat arra, hogy az adóhatóság vizsgálja a bejelentésének valóságtartalmát - különösen a vállalkozásból származó jövedelmeire figyelemmel [Tbj-tv. 29/A § (1) bekezdés, 50. § (8) bekezdés]. Adóhatósági ellenőrzés minimum- járulékalaptól eltérő bejelentés esetén 2006. szeptember 1-jétől az a foglalkoztató, egyéni vállalkozó, társas vállalkozás, aki az állami adóhatóság felé bejelentést tesz arra vonatkozóan, hogy tényleges járulékalapja alacsonyabb a minimum-járulékalapnál (2006. szeptember 1-jétől havi 125 ezer, 2007. január 1-jétől havi 131 ezer forintnál), arra számíthat, hogy az állami adóhatóság a bejelentés valóságtartalmát - különösen a vállalkozásból származó jövedelmekre figyelemmel - vizsgálni fogja [Tbj-tv. 50. § (8) bekezdés]. A 2007. évi változások Foglalkoztató (munkáltató) társadalombiztosítási járuléka 2007. január 1-jétől a foglalkoztató változatlanul 29 százalékos társadalombiztosítási járulék fizetésére köteles, de ezen belül megváltozik az egészségbiztosítási, illetve a nyugdíj-biztosítási járulék mértéke. A munkáltatói egészségbiztosítási járulék 11 százalékról 8 százalékra csökken, egyidejűleg a munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék 18 százalékról 21 százalékra nő. A munkáltatói egészségbiztosítási járulék mértékének változása miatt a természetbeni és a pénzbeli egészségbiztosítási járulék százalékos mértéke is módosul: a természetbeni egészségbiztosítási járulék 5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék lesz [Tbj-tv. 19. § (1) bekezdés]. Minimum-járulékalap 2007. január 1-jétől a minimum-járulékalap havi 131 ezer forint lesz. (A 2006. évi 125 ezer forint helyett.) [Tbj-tv. 20. § (2)-(3) bekezdés, 27. § (1) bekezdés, 29. § (1)-(2) bekezdés, 29/A § (1) bekezdés].
Költségvetési kötelezettségek 2007. január 1-jétől a központi költségvetés 9 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet (e kötelezettség 2006-ban 11 százalék volt) - a nyugdíjasok, - a gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban részesülők, - a rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, álláskeresési juttatásban részesülők, - a középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgárok, - az eltartott közeli hozzátartozók, - a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgárok, - a személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személyek, - a fogvatartottak, - a szociálisan rászorulók, - a hajléktalanok után. A központi költségvetés havonta utalja át a járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak. Nyugdíj-szüneteltetés2006. augusztus 1-jétől a saját jogú nyugdíjas számára lehetőség nyílik arra, hogy saját elhatározásából nyugellátását szüneteltesse akkor, ha biztosítási jogviszonyban áll. E szüneteltetés mindaddig fennáll, amíg nyugdíjának újbóli folyósítását nem kéri. A nyugdíjának szüneteltetését kérő, a társadalombiztosítási jogok és kötelezettségek szempontjából nyugdíjasnak minősül (így például ő is 2006. szeptember 1-jétől 4 százalékos, majd 2007. január 1-jétől 5 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot lesz köteles fizetni) [Tbj-tv. 83. § (3) bekezdés]. Járulékalap A költségvetés a 9 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjasok, a gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban részesülők után a folyósított ellátás, a középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, az eltartott közeli hozzátartozó, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgár, a személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy, a fogva tartottak, a szociálisan rászorulók után a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér, a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató hallgató után a hallgatói juttatás alapján fizeti meg. Azok esetében, akik a gyes, gyed, gyet mellett részesülnek családi pótlékban, a költségvetés nem a minimálbér, hanem a családi pótlék figyelembevételével teljesíti átalányfizetési kötelezettségét [Tbj-tv. 26. § (5) bekezdés]. Egyéni százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség változásai 2007-benA százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségnél jelentősen megváltozik az ún. feltöltés szabályrendszere. A változás egyrészt a feltöltési felső határt, másrészt a százalékos mértéket érinti. A feltöltési felső határ 400 ezer forintról 450 ezer forintra, a százalékos mérték 4 százalékról 14 százalékra emelkedik. * A magánszemélyt a százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) a 2006. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott, megszerzett jövedelmek után terheli. * Egyént terhelő százalékos eho-t a vállalkozásból kivont jövedelem [Szja-tv. 68. §], az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja-tv. 65/A §], a 25, illetve 35 százalékos adóterhet viselő osztalék [Szja-tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja-tv. 49/C §], az árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja-tv. 67. §], az ingatlan-bérbeadásból [Szja-tv. 74. §] 1 millió forintot meghaladó jövedelem esetén kell fizetni akkor, ha az egyén foglalkoztatója által megfizetett egészségbiztosítási járulék éves szinten nem éri el 2006-ban a 400 ezer forintot, 2007-ben a 450 ezer forintot. * Ha a foglalkoztató 2006-ban legalább 400 ezer forint, 2007-ben legalább 450 ezer forint egészségbiztosítási járulékot fizetett, az egyén már nem köteles százalékos eho fizetésére; a magánszemély 2006-ban legfeljebb a 400 ezer forintból, 2007-ben legfeljebb a 450 ezer forintból hiányzó rész megfizetésére kötelezett, ha foglalkoztatója 2006-ban 400 ezer forintnál, 2007-ben 450 ezer forintnál kevesebb egészségbiztosítási járulékot fizetett utána. Például, ha a foglalkoztató 250 ezer forint egészségbiztosítási járulékot fizetett, s az egyénnek van olyan jövedelme, amely után egyéni százalékos eho-t kell fizetni, akkor az után (legfeljebb 150 ezer forint összegű) eho-t köteles fizetni 2006-ban. 2007-ben - figyelemmel a 450 ezer forintos felső határra - az egyénnek már - az előbbi példánál maradva - 200 ezer forint összegű százalékos eho-t kell fizetnie. * Ha az ingatlan bérbeadója ténylegesen a lakásban lakik, akkor sem terheli százalékos eho, ha a bérbeadásból 1 millió forintnál nagyobb jövedelme származott; kivétel az, ha az ingatlant saját vállalkozásának vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójának (élettársának) vállalkozása részére adja bérbe. Ez esetben meg kell fizetnie 2006-ban a 4 százalékos, 2007-ben a 14 százalékos eho-t (feltéve, hogy az ebből származó évi jövedelme meghaladta az 1 millió forintot, de ebben az esetben a bérleti díj teljes bevételét figyelembe kell venni). Az egyént a százalékos eho fizetésének kötelezettsége a naptári év folyamán mindaddig terheli, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy foglalkoztatója az egészségbiztosítási járulékot vagy ő maga a százalékos eho-t a felső határig megfizette. Arról is nyilatkozik, hogy a több kifizetőtől és/vagy magánszemélytől ingatlan-bérbeadásból származó jövedelme meghaladja az 1 millió forintot. Az egyén nyilatkozhat arról is, hogy a foglalkoztatója által fizetett egészségbiztosítási járulék összege év közben vagy az év végére várhatóan eléri a hozzájárulás-fizetési felső határt. Ha az év végén kiderül, hogy az egészségbiztosítási járulék összege mégsem érte el a felső határt, a magánszemélynek a százalékos eho-t 6 százalékkal növelten a tárgyévi személyijövedelemadó-bevallásában kell bevallania, s a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Ha az egyén a felső határnál több százalékos eho-t fizetett, a túlfizetést a tárgyévre vonatkozó személyijövedelemadó-bevallásában igényelheti vissza [Eho-tv. 3. § (3)-(5) bekezdés, 11. § (3) bekezdés, 11/A §]. Nem biztosított, de jövedelemmel rendelkező személy járulékfizetési kötelezettsége 2007. január 1-jétől a nem biztosított, de jövedelemmel rendelkező személy egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége 15 százalékról 16 százalékra emelkedik [Tbj-tv. 19. § (4), és 39. § (2) bekezdés]. Egyéni vállalkozó társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 2007. január 1-jétől a minimum-járulékalap havi 131 ezer forint lesz. (2006-ban 125 ezer forint.) [Tbj-tv. 29. § (1) bekezdés.] Egyéni vállalkozó egészségbiztosításijárulék-fizetése 2007. január 1-jétől az egyéni vállalkozó egyéni egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 6 százalékról 7 százalékra emelkedik (ebből változatlanul 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítási, 3 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék) [Tbj-tv. 19. § (3) bekezdés b) pontja, és a 29. § (3) bekezdés].
Társas vállalkozás társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 2007. január 1-jétől a minimum-járulékalap havi 131 ezer forintra emelkedik (2006-ban ez 125 ezer forint) [Tbj-tv. 19. § (3) és 27. § (2) bekezdés]. Társas vállalkozás főállású tagjának egyéni egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettsége 2007. január 1-jétől a 6 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék további 1 százalékkal emelkedik, így 7 százalék lesz (ebből változatlanul 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék s 3 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék) [Tbj-tv. 19. § (3) bekezdés a) pont, 27. § (2) bekezdés]. Kiegészítő tevékenységet folytatók járulékfizetési kötelezettsége 2007. január 1-jétől a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége 10 százalékról 16 százalékra változik [Tbj-tv. 19. § (4) bekezdés és 36-37. §]. Egyházi személyek utáni egyéni egészségbiztosításijárulék-fizetés 2007. január 1-jétől az egyháznak az egyházi személy után egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie, amelynek mértéke 4 százalék. Járulékalap Egyházi személy és szerzetesrendi tag után - kivéve a saját jogú nyugdíjas egyházi személyt - az egyház a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér (2006 februárjától 62 500 forint) után köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, valamint egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizetni [Tbj-tv. 26. § (3) bekezdés]. Magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és -befizetés 2007. január 1-jétől megváltozik a magán-nyugdíjpénztári tagdíj befizetési, bevallási rendszere. 2006. december 31-éig a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallást, -befizetést a magánnyugdíjpénztárakhoz kell teljesíteni. 2007. január 1-jétől a foglalkoztató - a járulékokkal egyezően - a tagdíjat is az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint [Art. 31. § (2) bekezdés] az állami adóhatóságnak köteles bevallani, illetőleg megfizetni. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséget az APEH nevén, a Magyar Államkincstár által vezetett, magánnyugdíjpénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési számlákra kell teljesíteni. A Magyar Államkincstár a tagdíjat haladéktalanul átutalja a magánnyugdíjpénztárnak. A törvénymódosítás arról is rendelkezik, hogy a tagdíj, a késedelmi és az önellenőrzési pótlék a magánnyugdíjpénztárat illeti meg [Tbj-tv. 50. §]. Változás az adatszolgáltatási kötelezettségben 2007. január 1-jétől a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó mellett a vendéglátóüzlet felszolgálója és a biztosított személy [1997. évi LXXX. törvény 5. § (3) bekezdése] is köteles adatot szolgáltatni a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek a nyugdíj megállapítása érdekében (ún. nyenyi-lapos adatszolgáltatás). E kötelezettséget utolsó alkalommal 2007-re vonatkozóan kell teljesíteni 2008. április 30-áig. A nyugdíjazás évéről és a tárgyév április 30-a előtt a nyugdíjazás évét megelőző évről soron kívül kell adatszolgáltatást teljesíteni a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek [Tbj-tv. 97. § (2)-(3) bekezdése). Egyszerűsített vállalkozói adózást (eva) választó egyéni vállalkozók társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége 2007. január 1-jétől a minimum-járulékalap havi 131 ezer forint lesz [Tbj-tv. 29/A § (1) bekezdés, 50. § (8) bekezdés]. Evát választó egyéni vállalkozó egyéni egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége Az egyéni egészségbiztosításijárulék-fizetésnél az evásokra is vonatkozik a 2 százalékos mértékű növekedés és a járulékfizetés természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékra történő megbontása (a 6 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulékból 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék, 2 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék). 2007. január 1-jétől a 6 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék 7 százalékra változik (ezen belül 5 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék, 2 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék) [Tbj-tv. 19. § (3) bekezdés, 29/A § (2) és (4) bekezdés]. Evát választó egyéni vállalkozók egészségügyihozzájárulás-fizetése 2007. január 1-jétől az evát választó egyéni vállalkozónak is 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, ha 450 ezer forint alatti 8 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizetett, és rendelkezik a következő jövedelmek valamelyikével: - vállalkozásból kivont jövedelem, - értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, - 25, illetve 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap, - árfolyamnyereségből származó jövedelem, - ingatlan-bérbeadásból származó, 1 millió forintot meghaladó jövedelem [Eho-tv. 3. § (3)-(5) bekezdés]. Megállapodás szolgálati időre 2007-től2007. január 1-jétől a nyugdíjra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalap szerzése céljából fizetendő járulék mértéke 2007-ben 29,5 százalék (2006-ban 26,5 százalék), alapja legalább a megállapodás napján érvényes minimálbér havi összege (2006-ban 62 500 forint). A megállapodást kötő személy döntheti el, mekkora jövedelem után akar járulékot fizetni, de a megjelölt jövedelem legfeljebb a megállapodás kötésekor érvényes, egy napra számított járulékfizetési felső határ naptári évre felszorzott összege (2006-ban 6 325 450 forint) lehet [Tbj-tv. 34. §]. Mezőgazdasági őstermelő 2007. január 1-jétől a mezőgazdasági őstermelő is biztosított lesz, de az általánosnál jelentősen kedvezőbb feltételekkel. Járulékmértékek 7 millió forint alatti bevételnél Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek a tárgyévet megelőző évben az e tevékenységéből származó bevétele nem haladja meg a 7 millió forintot, bevétele 20 százaléka után 8,5 százalék nyugdíjjárulékot (ami magában foglalja a nyugdíj-biztosítási járulékot is, valamint 5 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni. Miután a 8,5 százalékos nyugdíjjárulék-mérték jelentősen kedvezőbb a társadalombiztosítási nyugdíj fedezeteként egyébként fizetendő 29,5 százalékos (munkáltatói és egyéni együtt) járulékfizetési kötelezettségnél, ezért a fenti feltételekkel járulékot fizető mezőgazdasági őstermelő nyugellátási alapját is (hasonlóan a felszolgálási díj alapján biztosítottá válókhoz) arányosítva kell megállapítani. Az arányról a módosított társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény rendelkezik úgy, hogy az ilyen esetben keresetként, jövedelemként az éves bevétel 6 százalékát kell figyelembe venni. A 7 millió forintos bevételi összeghatár számításánál nem kell figyelembe venni a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatást (vagyis a kedvező feltételű járulékfizetés akkor is fennáll, ha a mezőgazdasági őstermelő bevétele pl. évi 10 millió forint, de abból 3 millió forint EU-s támogatás).
Járulékalap 7 millió forintot meghaladó bevétel esetén Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek bevétele a 7 millió forintot meghaladja, a minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti meg a járulékokat (társadalombiztosítási, egyéni egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék). Magasabb összegű járulékfizetés saját elhatározás alapján A most biztosítottként a társadalombiztosítási rendszerbe bekerülő mezőgazdasági őstermelő számára is - hasonlóan az evázó egyéni vállalkozóhoz - lehetőség van a magasabb összegű járulékfizetés vállalására. Alanyi kör Az új szabályok azokra a mezőgazdasági őstermelőkre vonatkoznak, akik - egyéb jogcímen nem biztosítottak, - nem saját jogú, özvegyi nyugdíjban részesülők (ez utóbbiak akkor, ha a reájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték, - nem közös őstermelői igazolvány alapján kiskorú személyek, - a már megszerzett szolgálati idővel együtt legalább 20 év szolgálati időt szerezhetnek. Eljárási szabályok A mezőgazdasági őstermelő a járulékokat az adózás rendjéről szó törvény előírásai szerinti adattartalommal [31. § (2) bekezdése], elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg az állami adóhatóságnak [Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés i) pont, 30/A §, 50. § (4) és (7) bekezdés]. Alkalmi munkavállalás 2007. január 1-jétől az alkalmi munkavállalói könyvet (AM) kiállító munkaügyi központ (kirendeltség) az állami adóhatóságnak történő adatszolgáltatását a tárgyévet követő év március 31-éig már elektronikus úton köteles teljesíteni (korábban ezt a kötelezettséget mágneses adathordozón teljesíthette) [1997. évi LXXIV. törvény 5. § (10) bekezdés]. A munkaügyi kirendeltség az AM-könyv kiállításakor az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár taj-szám kiadása céljából történő megkeresése mellett köteles az illetékes elsőfokú állami adóhatóságot is megkeresni az adóazonosító jel kiadása érdekében [1997. évi LXXIV. törvény 6. § (1) bekezdés].
|