Műszeroldal

DLNA - új szabvány a digitális szórakoztató elektronikában A szórakoztató elektronikai rendszerek kábelerdő problémájára megoldást jelenthet egy olyan egységes ipari szabvány, mint amilyen a Digital Living Network Alliance (DLNA), amely lehetővé tenné, hogy több gyártó termékei is kommunikálni tudjanak egymással. A DLNA első Interoperatibility Guidelines v1.0 (Együttműködési Iránymutatások v1.0) dokumentuma, egy olyan hálózati architektúrát specifikál, melynek „rétegei” egy vezetékes vagy vezeték nélküli Ethernet fizikai felületen alapulnak, és a berendezések IPv4 (Internet Protokol version 4) hálózati protokoll szerint kommunikálnak. Ez a széles körben elterjedt és költség-hatékony IP alap más hálózatokon futó alkalmazásokat is engedélyez, és lehetővé teszi a berendezések közvetlen Internetre csatlakozását is. A hálózaton keresztül történő médiaátvitel a HTTP (Hypertex Transfer Protocol) használatával zajlik, vagyis ez a média csomagok áramoltatásának („streaming”), átvitelének szállítási alapkonfigurációja, amit minden otthoni digitális berendezésnek támogatnia kell, legyen az a média tartalom forrása vagy lejátszója. A berendezések felismerését, vezérlését és menedzselését az UPnP (Universal Plug'n'Play) végzi, mely automatikusan konfigurálja a hálózati tulajdonságokat, felismeri a hálózaton lévő más berendezések képességeit és azok jelenlétét, valamint egységesen működik együtt más berendezésekkel. Az audio video műsortartalmak azonosításáról, menedzseléséről és az összes média-berendezésen keresztül történő továbbításáról, szétosztásáról gondoskodik az UPnP A/V architektúra, mely meghatározza az együttműködési modellt az UPnP A/V és a vezérlési pontban futó alkalmazások között. A DLNA Interoperatibility Guidelines v1.0-ban alkalmazott szabványok és azok rétegei A digitális otthoni hálózat berendezéseinek összekapcsolásán kívül meghatározták azt is, hogy milyen médiaformátumokat kell felismernie és kezelnie a berendezéseknek. A Interoperatibility Guidelines v1.0 által megkövetelt (mandantory) JPEG, LPCM, MPEG2 formátumok egy együttműködési alapkonfigurációt hoznak létre, amit opcionális formátumok egészítenek ki, melyek mindegyike továbbításra és interpretálásra kerül, de az opcionális formátumokban lévő tartalmakat át kell tudni kódolni a megkövetelt formátumba. A DLNA Interoperatibility Guidelines v1.0-ban alkalmazott opcionális médiaformátumok Az opcionális médiaformátumokra vonatkozóan 2005. januárjában jelentetett meg a DLNA egy kiegészítést, s így az együttműködési iránymutatás már számos a PC, CE és MC berendezésben elterjedt médiaformátumot támogat. Az opcionális médiaformátumot nem szükséges átkódolni, amennyiben mind a szerver mind a lejátszó berendezés támogatja azt. Ugyanakkor ezeknek a berendezéseknek is támogatniuk kell a megkövetelt formátumokat, hogy együttműködhessenek az opcionális formátumokat nem támogató berendezésekkel. Az együttműködési iránymutatások fejlesztésének célja, hogy további bevált és jövendőbeli technológiák is alkalmazhatóak legyenek. Az 1.1-es verzió már tartalmazni fogja az okos távirányítók képességeit is, és a bővítés kitér majd az olyan mobilkommunikációs és intelligens kézi berendezésekre is, mint a mobiltelefonok és PDA-k. A DLNA célja az is, hogy infrastruktúrát teremtsen a megfelelő berendezések közötti együttműködést igazoló teszteléshez, és megfelelőségi logot bocsásson ki a kereskedelmi termékekre a vevők tájékoztatása érdekében.

DLNA - új szabvány a digitális szórakoztató elektronikában

A szórakoztató elektronikai rendszerek kábelerdő problémájára megoldást jelenthet egy olyan egységes ipari szabvány, mint amilyen a Digital Living Network Alliance (DLNA), amely lehetővé tenné, hogy több gyártó termékei is kommunikálni tudjanak egymással.

A DLNA első Interoperatibility Guidelines v1.0 (Együttműködési Iránymutatások v1.0) dokumentuma, egy olyan hálózati architektúrát specifikál, melynek „rétegei” egy vezetékes vagy vezeték nélküli Ethernet fizikai felületen alapulnak, és a berendezések IPv4 (Internet Protokol version 4) hálózati protokoll szerint kommunikálnak. Ez a széles körben elterjedt és költség-hatékony IP alap más hálózatokon futó alkalmazásokat is engedélyez, és lehetővé teszi a berendezések közvetlen Internetre csatlakozását is.

A hálózaton keresztül történő médiaátvitel a HTTP (Hypertex Transfer Protocol) használatával zajlik, vagyis ez a média csomagok áramoltatásának („streaming”), átvitelének szállítási alapkonfigurációja, amit minden otthoni digitális berendezésnek támogatnia kell, legyen az a média tartalom forrása vagy lejátszója.

A berendezések felismerését, vezérlését és menedzselését az UPnP (Universal Plug'n'Play) végzi, mely automatikusan konfigurálja a hálózati tulajdonságokat, felismeri a hálózaton lévő más berendezések képességeit és azok jelenlétét, valamint egységesen működik együtt más berendezésekkel. Az audio video műsortartalmak azonosításáról, menedzseléséről és az összes média-berendezésen keresztül történő továbbításáról, szétosztásáról gondoskodik az UPnP A/V architektúra, mely meghatározza az együttműködési modellt az UPnP A/V és a vezérlési pontban futó alkalmazások között.

A DLNA Interoperatibility Guidelines v1.0-ban alkalmazott szabványok és azok rétegei

A digitális otthoni hálózat berendezéseinek összekapcsolásán kívül meghatározták azt is, hogy milyen médiaformátumokat kell felismernie és kezelnie a berendezéseknek. A Interoperatibility Guidelines v1.0 által megkövetelt (mandantory) JPEG, LPCM, MPEG2 formátumok egy együttműködési alapkonfigurációt hoznak létre, amit opcionális formátumok egészítenek ki, melyek mindegyike továbbításra és interpretálásra kerül, de az opcionális formátumokban lévő tartalmakat át kell tudni kódolni a megkövetelt formátumba.

A DLNA Interoperatibility Guidelines v1.0-ban alkalmazott opcionális médiaformátumok

Az opcionális médiaformátumokra vonatkozóan 2005. januárjában jelentetett meg a DLNA egy kiegészítést, s így az együttműködési iránymutatás már számos a PC, CE és MC berendezésben elterjedt médiaformátumot támogat. Az opcionális médiaformátumot nem szükséges átkódolni, amennyiben mind a szerver mind a lejátszó berendezés támogatja azt. Ugyanakkor ezeknek a berendezéseknek is támogatniuk kell a megkövetelt formátumokat, hogy együttműködhessenek az opcionális formátumokat nem támogató berendezésekkel.

Az együttműködési iránymutatások fejlesztésének célja, hogy további bevált és jövendőbeli technológiák is alkalmazhatóak legyenek. Az 1.1-es verzió már tartalmazni fogja az okos távirányítók képességeit is, és a bővítés kitér majd az olyan mobilkommunikációs és intelligens kézi berendezésekre is, mint a mobiltelefonok és PDA-k.

A DLNA célja az is, hogy infrastruktúrát teremtsen a megfelelő berendezések közötti együttműködést igazoló teszteléshez, és megfelelőségi logot bocsásson ki a kereskedelmi termékekre a vevők tájékoztatása érdekében.