Élet konfliktusok nélkül

 

 

Földi létünk - ez a szűken mért 80-90 év - semmiség az idő végtelen folyamatában. Önmagunknak ez az idő azonban igen fontos, nem mindegy kivel, kikkel és hogyan töltjük el, és milyen kapcsolatban vagyunk a körülöttünk élőkkel! Mivel ez jórészt rajtunk múlik, érdemes időnként átgondolni mivel érdemes foglalkoznunk, mivel nem és hogyan célszerű viselkednünk bizonyos helyzetekben! A helyes döntések és a megfelelő viselkedés kedvezően befolyásolhatja életünk alakulását, kellemesebb, nyugodtabb életet biztosít önmagunk és környezetünk számára.

 

Valamennyien - ha egy városban, egy időben élünk is - más és más belső világban lakunk. Ezt a világot magunk építjük önmagunknak anélkül, hogy akarnánk vagy tudnánk róla. Benne vannak a külvilág történésein kívül saját érzéseink, vágyaink, reményeink. Konfliktusaink nagy része abból ered, hogy nem tudjuk megérteni és elfogadni mások világát.

 

A mai ember életkörülményei egyre inkább eltérnek a természetestől. A közlekedés és az információközlés "fejlődése" alapvetően megváltoztatta az emberek tevékenységét és egymáshoz való viszonyát. Mindenki sokkal több dolgot végez, mint azelőtt. A történések felgyorsultak, több helyen fordulunk meg naponta, több emberrel érintkezünk. Ebben a helyzetben gyakoriak a konfliktusok, a feszült, mindig siető ember úgy érezheti néha, hogy az egész világ összeesküdött ellene. Pedig egészségünk megőrzésének alapvető feltétele lelkünk nyugalma, amihez viszont az kell, hogy békében éljünk a külvilággal.

 

A külvilág, ha társas kapcsolatokról beszélünk, a környezetünkben lévő embereket jelenti: családtagok, rokonok, munkatársak, szomszédok és ismeretlenek a villamosról, a boltból, az utcáról. Valamennyiük felé tisztelettel és elvárások nélkül kell fordulnunk. Azt mondhatnánk, a társas kapcsolatokban is be kell tartanunk a természet törvényeit, mindenekelőtt a be nem avatkozás törvényét. Nem szabad beavatkoznunk azok életébe, akikkel kapcsolatban vagyunk. Nem szabad arra bírni őket, hogy megváltoztassák szokásaikat. Ez ugyanis feszültséget okoz lelkükben, és csak látszólagos eredményre vezet. Előbb-utóbb elemi erővel térnek vissza a problémák.

 

Ne akarjunk kioktatni senkit még akkor se, ha jogunk vagy okunk lenne rá, mert abból könnyen sértegetés, vita lehet. Ezzel szemben igyekezzünk tanulni mindenkitől és egyáltalán mindenből ami velünk, vagy körülöttünk történik. Fogadjunk őszinte örömmel minden jóakaratú bírálatot, mert ezek lehetőséget adnak arra, hogy értékesebb emberré váljunk.

 

Figyeljünk mások finom gesztusaira, vagy arra, ha kényszeredetten viselkedik velünk, abból megérezhetjük, ha terhére vagyunk. Ilyen esetekben vonuljunk vissza, mert a kényszerű dolgokból nem sok jó származik. Mi viszont ne várjuk el, hogy embertársaink kis jelekből vegyék észre, ha részünkről valami baj van a kapcsolatunkkal. Beszéddel oldjuk meg a problémákat, lényegre törően, világosan fogalmazva. Ezt sokan nehezen teszik meg mert senki sem nevelte erre őket és társadalmilag is szokatlan az őszinte, nyílt beszéd. A nyílt beszéd annyira szokatlan, hogy ne lepődjünk meg azon, ha világos mondandónk mögött valaki más értelmet keres. Ekkor nyomatékosan, ha lehet más oldalról megvilágítva közöljük véleményünket.

 

Ne várjunk senkitől hálát, tiszteletet, vagy segítőkészséget. Mi viszont segítsünk mindenkin és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt másokért. Ugyanakkor azt is világosan mondjuk meg ha valamit nem tudunk, vagy nem akarunk megtenni. Ezzel sok problémának vehetjük elejét. Ha valakinek segítünk, ne képzeljük, hogy azt neki viszonoznia kell.

 

Gondolkodásunk egy folyamat, véleményünk személyekről,  velük való viszonyunkról állandóan változik. Igyekezzünk ezeket a változásokat az érintett személyekkel folyamatosan közölni, így elkerülhetők a nagy megrázkódtatások.

 

Ne készítsünk kapcsolatainkról számvetéseket, amelyekben mit adtam/mit kaptam rovatokat felállítva megállapíthatnánk, hogy ráfizettünk. Az ilyen számvetés szubjektív elemekre épül ezért nincs értelme.

 

Ha végiggondoljuk emberi kapcsolatainkat sok esetben azt érezhetjük, hogy zárt körben járunk, ugyanazok a kényelmetlen bosszantó helyzetek ismétlődnek meg életünkben, amelyeket már számtalanszor átéltünk. Igyekezzünk kilépni ezekből a zárt körökből, kínos helyzetekből. Ne vegyünk részt ismétlődő veszekedésekben és kerüljük el a  láthatóan nem beszámítható állapotban lévő embereket. Ne  feledjük, hogy a dühös ember sem beszámítható, így ne  menjünk bele indulatos beszélgetésekbe. Nyilvános helyen ne zavarjunk másokat. Ha minket zavar valaki egyszerűen álljunk odébb minden visszaszólás vagy reakció nélkül.

 

Ne várjuk, hogy az életben adódó helyzetek mindig kívánságunk szerint alakuljanak! Nyugodjunk bele, ha valami számunkra kedvezőtlenül alakul, azzal a tudattal, hogy a jövőt senki sem láthatja előre. Ami most jónak látszik rosszra fordulhat - ami rossz, arról kiderülhet, hogy szerencsés fordulat volt! Ha magunkévá tesszük a szabályt, hogy minden ami történik úgy van jól ahogy történt, béke és nyugalom költözik lelkünkbe. Megszabadulunk a hamis késztetéstől, hogy folyton keseregve a sorsot okuljuk minden problémánkért és megtanulunk harmóniában élni a valóság jelenségeivel.

 

 

Radnai Rudolf