Master Music lemezek

Zeneileg és hangminőségüket tekintve is kiváló lemezeket ad ki a Hong Kong-ban működő Master Music lemezkiadó és lemezforgalmazó cég (Master Music LTD. Address : Unit D, 5/F, Por Mee Factory Bldg., No.500 Castle Peak Road, Cheung Sha Wan, Kowloon. HK, mastermusic@netvigator.com) .

A forgalmazott kiadók listáján olyan nevek szerepelnek, mint a Denon, a Challenge Classics, az MDG, a Nascente, a Mack Avenue vagy a hazánkban is jól ismert Kirkelig (KKV) és Opus3. Ez csak egy pár kiadó név, a Master Music csaknem valamennyi audiofil kiadó lemezeit forgalmazza.

A digitális formátumú lemezek (SACD, XRCD, HQCD, SHMCD, DVD ) mellett LP kiadványokat is árulnak. A két alábbi válogatás (sampler) kiadványuk legjobb hangú lemezeikből tartalmaznak 1-1 számot.

Master Superior 2011    SACD

A válogatáson szereplő számok

1. Rhythm Song – Eliel Lazo

2. Sway / Whatever Lola Wants – Niki Parrott & Ken Peplowski

3. Always On My Mind – Chie Ayado

4. Eleanor Rigby – Minako Yosida / K. Watanabe

5. Arirang – Ulf Wakenius

6. Both Sides Now – Unni Wihelmsen

7. Stranger In Paradise – Simone Kopmajer

8. The Best Part of Me – Cindy Kvinlaug

9. Gragasa – Kari Bremnes

10. Funny How Time Slips Away – Hanne Boel / Mario Biondi

11. One Drop Is Plenty – McClain / Reiersrud

12. Mot Alvak Morgon Vestan –Fjella gloder

13. Only You – Chie Ayado

14. Standing Up – Fiona joy Hawkins

Master Superior 2012   CD

A válogatáson szereplő számok

1. Southward Bound – B.B.Driftwood

2. Memories – Lisa Dillan

3. Mother – Chie Ayado

4. Crying In The Rain – Inger Marie Gundersen

5. Baby Don’t You Break My Heart Slow – Vanda Shepard

6. Vivaldi: Allegro – Philharmonische Geigen Berlin

7. Here ComesThe Sun – Nicki Parrott

8. Oh, Sister – Lisa Wahlandt

9. Carry Me Back – The Iain Ad Ventue

10. Love Me With All Of Your Heart – Chie Ayado

11. Goin’ Down The Road Feeling Bad – Eric Bibb

12. Cherry Pink & Apple Blossam White – Nicki Parrott

13. You Don’t Have To Say You Love Me – Lisa Dillan

14. It’s All Good – Dean Peer

Kirkelig CD újdonságok

A Kirkelig Kulturverksted lemezkiadót 1974-ben alapította Erik Hillestad. A kiadó azóta szinte fogalommá vált az audiofil igényű zenehallgatók világában lemezeik igényes kivitele, a finom zeneiség, a szinte tökéletes hangtechnika, a szép borítók miatt az albumok keresettek világszerte. Két új lemezükre is igazak a fentebb elmondottak, mindkettő kivételesen jól sikerült alkotás.

Ellen Sofie Hovland - Vær her for meg (Be here for me)    CD

A fiatal énekes/zeneszerző Ellen Sofie Hovland első lemezén az előadó nő szép énekhangja és saját gitár kísérete mellett csak Morten Qvenild billentyű és Tanja Orning cselló játéka hallható. Hovland kétségtelenül a 2012 év egyik új csillaga a norvég lemezkiadásban. Saját szerzeményeit énekli és játssza, a dalszövegek kivétel nélkül elgondolkodtató történetek, amelyek mély megfigyeléseken alapulnak.

Knut Reiersrud Band & Trondheimsolistene - Infinite Gratitude    CD

A bakelit lemezen és CDn egyaránt megjelent lemezen a 19. századi kamarazene két kiemelkedő műve – Schubert String quintet in C major, és Brahms String sextet in B flat új felfogásban, blues zenészekkel kiegészített kamarazenekari feldolgozásban. A Trondheimsolistene együttes az eredeti változatot játssza, ezt egészíti ki a Knut Reiersrud Band, amely az együttes saját kreatív szemléletét adja a produkcióhoz, színesítve ezzel az évszázados remekműveket. Sokan kérdezhetnék, hogy mi értelme van az ilyen kísérletezésnek. Erre válasz lehet az USA-ban készült statisztika, amely szerint az elmúlt 25 évben 30%-al csökkent a komolyzene iránt érdeklődők száma.

Emel Mathlouti - Kelmti Horra     CD

Mivel nemrég jártam Tunéziában, még friss az élmény és az emlékek az országról, a helyiekről, a hangulatról nem koptak meg, egy kicsit más szemmel néztem Emel Mathlouti új lemezét, mint tettem volna az utazás előtt. Érdekes, hogy a vonzó külsejű énekesnő, aki dalszerző, gitáros és énekesnő egy személyben, forradalompárti aktivista és ilyenformán egyfajta elnyomó rezsimként tekint a Tunéziában jelenleg fennálló társadalmi rendre, pedig ott jártunk során sehol nem találkoztunk olyan jelekkel, nyomokkal, mely bármilyen szintű zsarnokságra utalna. Szerény véleményem szerint ez az egyik legnyitottabb és legszabadabb elvű ország az arab világban jelenleg. És ezt úgy tapasztaltuk, hogy messze nem csak a turisták számára javasolt részeken jártunk, jócskán belevetettük magunkat a helyiek közé. Az énekesnő egyik dalát, a „Kelmti Horra”-t (az én világom szabad) az „Arab Tavasz” forradalmárai országszerte énekelték az utcán, de aki a lemezzel kapcsolatban valamiféle alapvetően lázadó, polgárpukkasztó, mindennel szembemegyek vonalat vár az csalódni fog. Ha lázadó is a lemez, talán a számszövegekben, melyek közül egyetlen angol nyelvű van, de zeneileg semmiképpen sem. Azon jócskán érezni az arab kultúra hagyományait, de ez sokkal intellektuálisabb produkció, mint az arab zenei tévék által sugárzott mézes-mázos, egyritmusos, „Habibi-Habibi” muzsika, smooth jazz-be oltott elektro trip-hop mely előre mutatja az utat az arab világ zenei forradalmárainak.

Aurelia - La Creation Du Monde        CD

A titokzatos, sejtelmes, lúdbőröztető, még felnőttként is izgalmas mesék, mint amilyen az „Átjáró élet és halál között”, a „Coraline és a titkos ajtó” vagy Tim Burton remek „Halott mennyaszonya”, az a hangulat, mely elsőre felrémlett Aurelia Dorzee új lemezének dalait hallva. A Nyugat-afrikai hatású, gondolkodtató trance-ből egy hálót szőnek a hangok és érezzük, amint nagy pókokként az előadók nézik, ahogy a hallgató egyre jobban belesétál ebbe a mítikus, félhomályos, kissé ijesztő, de egyszersmind vonzóan izgalmas zenei világba. Annak ellenére, hogy a hangszerparkban van néhány szokatlan darab, így bendzsó, blues hárfa, calabash, bongo és djembe /mind afrikai dob fajták/, de a hangjegyekkel festett zenei kép másért annyira konkrét és pontosan ez az igazán nagy produkció ebben az albumban, hogy ha nem is ugyanazt mint számomra, de valamit mindenkinek mesélni fog. A nagystílű belga-francia kiadó a Home Records századik lemeze ez és kidolgozásában és hangzásában méltó is jubileumhoz

Danish Roots - Growing in the World 2013     CD

Ha valaki nincs otthon a dán könnyűzene azon területén, mely a nemzeti népzenei hagyományok és a folk alapjain nyugszik, akkor kiváló választás ez az album, melynek érdekessége, hogy tartozik hozzá egy külön lemez, amely egyórás időtartamban egy angol rádióműsor felvétele az alaplemez előadóival és amelyik bármely rádió állomás által jogdíjfizetés nélkül sugározható. Az alaplemezen egyébként húsz dal hallható, mindegyik más formáció produkciója. A zene a kategória ellenére sokrétű, ebből a szortimentből egy-két felvétel erejéig biztosan mindenki megtalálja a kedvére valót. A szépnek csak nagy jóindulattal nevezhető dán nyelv elvétve töri meg a dallamok harmóniáját, általában összesimul azzal a meglepően vibráló, ügető, pattogó, gördülő zenei világgal, mely, ha nem válik rögtön a kedvencünké, de mindenképpen tágítja az általánosságban beszűkült-beszűkített zenei horizontunkat.

Latin Noir - Everything Happens on the Beach    CD

A filmművészetet kedvelők körében a „Film Noir” egy régóta misztikus tisztelettel vegyes csodálatot kiváltó szó és talán ennek a zenei környezetbe történő átültetésének az ötlete inspirálta ezen album összeállítóit. A lemezen hallható előadóművészek annyira egymástól távol eső vidékekről valók, amennyire ez lehetséges volt, bár nem gondolom, hogy ez kiválasztási kritérium lett volna. Van aki Kubában zenél, van aki Argentínában, van aki a New Yorki Central Parkban megtartott karibi rumba találkozók állandó résztvevője és van aki Kolumbiában. Az elnyújtott látkép-festő, mélabúsan melankolikus, a modern és klasszikus dallamokat ügyesen ötvöző zene nem alkalmas egy luxus óceánjáró általános erkölcsi szintű közönségének a felszínes felvidítására, az sokkal inkább egy elgondolkoztató, nagyon őszinte látomás összegzés a jelen latin világából, melyben minden együttáll, ami az ottani valódi világot kiadja, nem hamisan vidáman, nem is túl szomorkásan, egészen kiváló ritmikával. A lemezt megjelentető Piranha Records mindig is német precizitással megalkotott munkákat adott ki és nincs ez mással ebben az esetben sem.

Crammed Discs   lemezek

SKIP&DIE - Riots In The Jungle    CD

Dél-Afrika modernkori történelme szomorú példája annak, hogy egy elvileg szabadságot jelentő eseménysor, az Apartheid rendszer eltörlése, után a társadalom milyen rosszul is sáfárkodhat a lehetőségeivel. Az egekbe szökő bűnözési hullám, a drog és az AIDS helyzet eszkalálódása, a korábban igaz vitatható módon, de fenntartott rendet követő káosz nyomán sokan hagyták el az országot, olyanok is, akik érzelmileg erősen kötődtek, ehhez a csodálatosan változatos természeti adottságokkal és hihetetlen mértékű ásványkincs vagyonnal rendelkező csücsökhöz.

A Skip&Die formációja az újonnan kialakult ambivalens helyzetet próbálja feldolgozni a modern zene eszközeivel és egyáltalán nem rosszul. A dalok nyomán reális képet kaphattunk az ország jelenkori társadalmi viszonyairól és többé-kevésbé az ottani átlagemberek anyagi helyzetéről, mindennapi gondjaikról is. A lemezen megszólaltatott hangszerpark és a nóták nyelve változatos, egyhangúságnak, unalmasságnak nem leljük nyomait, még a viszonylag monoton részek alatt sem. Maga a zene inkább a fiataloknak vagy a fiatalos középkorúaknak szól, egy aranylakodalomhoz vagy egy 60 éves érettségi találkozóhoz biztos nem a legjobb választás, azonban nagy erénye, hogy vitathatatlanul afrikai hangulata ellenére zeneileg világszinten nagyon aktuális, egy akármelyik nagyváros, akármennyire menő klubjában remek be- vagy levezető lenne.

Staff Benda Bilili - Bouger Le Monde!    CD

2009-ben a Cannes-i Filmfesztiválon zajos sikert aratott a „Benda Bilili” című film, mely egy olyan zenekar igaz történetét mesélte el, akik a kongói főváros Kinshasa városi állatkertjének elhagyott, lerobbant részén, tulajdonképpen az utcán éltek, nagy nyomorban, többségük rokkantan és utcai zenélésből tengették mindennapjaikat. A film és az első lemezük a „Trés Trés Fort” sikere nyomán aztán a banda tagjai lehetőséget kaptak az élettől és a mentoroktól, hogy kiemelkedjenek ebből a környezetből és zenei tudásukhoz méltóan éljenek. Azt nehéz megmondani, hogy belsőleg és emberileg mennyit változtak a tagok, a társas kapcsolataikban bekövetkezett változások meg amúgy is a magánügyeik, amikor valakinek elkezd jobban menni, akkor hirtelen sok „barát” is előkerül. Persze külsőleg határozottan feltörtek, kikupálódtak, azonban nem kell megijedni zeneileg nem szakadtak el attól a vonaltól, amit az első albumon vittek, igazi afrikai gyökerű világzene, remek zenészek által tálalva. A lemez hanganyaga is Kongóban került rögzítésre, ez pedig annak köszönhető, hogy bár a zenekar tagjai helyi mércével jómódúak lettek /pl. iskolába tudják járatni a gyermekeiket/, de akkor sem mozdulnának ebből az országból, nem vágják el a gyökereiket és nemrég egy iskolát is alapítottak, mely a hátrányos helyzetű emberek gyermekein és az árvákról fog gondoskodni.

A Delmark Records új lemezei 

Az 1953-ban alapított, patinás kiadó a tengerentúli jazz és blues munkák egyik legfontosabb impresszáriója. A céget a tökéletesre finomított stúdiómunkák és az ízléses és igényesen kidolgozott borítók jellemzik, az alábbiakban három új albumukat mutatjuk be.

Rob Mazurek és a Pulsar Quartet - Stellar Pulsations    CD

Nem tudom mi irányíthatta Rob Mazurek figyelmét a világűr rejtelmei felé, talán egy remek fantasztikus film vagy egy izgalmas UFO történet, de új albumának minden, saját szerzeményű felvétele egy-egy a naprendszerünkben található égitesthez kötődik. Mazurek egyébként kornetten játszik, ami egy csavart rézfúvós hangszer és úgy jött létre, hogy a XIX. században, Franciaországban a vadászkürtnél kisebb és magasabb hangú postakürtre szelepeket szereltek, és amit ma leginkább a jazz-ben használnak a trombita váltására. Maga a zene is kicsit földöntúli, legalábbis a keményvonalas hard pop jazz-t átjárja egyfajta a semmiben lebegő légkör, érdekes improvizációs betétek. Ha különös is, azért ez egy földlakóknak szóló lemez.

Ernest Dawkins - Afro Straight    CD

A híres és méltán elismert fekete jazz muzsikusok egyik legjobbja mostanság Ernest Dawkins, legalábbis Chicago környékén biztosan. A zene igazi ritmusos jazz muzsika a könnyen szerethető, felszabadult, önfeledt fajtából, Armstrong és a többiek, érezhető afrikai gyökerekkel, melyek leginkább a címadó dalban teljesednek ki, és amely annak ellenére, hogy mindössze egyetlen konga szólóból áll, igazán ütős. A szaxofon és a kongák nagymestere, a South Side Englewood Jazz Fesztivál alapítója, új lemezét a nagy elődöknek, így John Coltrane, Wayne Shorter és Charlie Parker emlékének és leginkább a nemrég eltávozott Von Freeman-nek ajánlotta fel.

Fat Babies - Chicago Hot    CD

A banda, mely ellentétben a nevével sugalltakkal kizárólag nem kövér hímnemű tagokból áll, azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy a 1920-s 30-as évek nagy Chicago-jának hangzásvilágát, hangulatát és zene színpadképét mutatja meg a mai lakosság erre fogékony rétegének. Ilyen zenekarokból, hanem is Dunát, de Michigan tavat lehetne rekeszteni arrafelé, viszont olyan képzettségű zenészekből álló, mint a Fat Babies ott is nagyon kevés van, ha akad még egyáltalán. Arra vigyázott a csapat, hogy a szerzemények tekintetében semmiképpen ne nyúlhasson mellé, az ottani nagy generáció legsikeresebb szerzőitől (King Oliver, Jelly-Roll Morton, Fats Waller, Louis Armstrong) válogattak. A végeredmény kicsit talán túl populáris, de vidám, pontos és korrekt munka, melyek közül a legelsőt egy-két pohár itóka /hiszen már nincs szesztilalom/ után már biztos nem fogjuk észrevenni.

Rico Belled – X7R    CD

Valljuk be, mi férfiak hajlamosak vagyunk rajongani gépkocsikért, motorokért vagy egyéb olyan tárgyakért, melyek elsősorban használati célra készültek és nem azzal a céllal, hogy akárki is rajongjon értük. Ennek a rajongásnak persze van egy szintje, ami fölött azt már betegesnek lehet azt nevezni, amikor valaki fetisizál egy tárgyat vagy berendezést, hiszen ne feledjük azok készültek az emberért és nem fordítva. Még azokban az esetekben is ezt gondolom, amikor olyan ritka példányokról beszélünk, melyekből nagyon kevés darab készült vagy melyek csillagászati összegekbe kerülnek. A privát véleményem az, hogy ha valamit használati tárgynak gyártanak, akkor azt, ha nem is állandó jelleggel, de néhanapján használni kell, arra, amire készült, mivel különben a saját szellemét vagy lelkét sértjük meg és kivetkőztetjük az ön-önvalójából. Hát miért is kezdtem ezzel, nos Rico Belled új albuma a férfi és a gép közötti kapcsolatot próbálja körüljárni, a rajongás tárgya ez esetben jól látszik a lemezborítón, egy 1973-s Mercury Cougar XR7, amit Rico 15 éve vezet Los Angelesben és környékén. Persze nem lakott mindig arrafelé. Hollandiában született egy spanyol zongorista apával és egy svájci édesanyával gyerek korában jót meríthetett a multikulturális környezetből és igazi multi-hangszeres kozmopolitává vált. 1992-ben az akkor már Hollandia szerte elismert zenész az Egyesült Államok felé vette az irányt és itt hamar az Angyalok Városa /L.A./ jazz életének egyik fontos szereplőjévé vált, először mások zenekaraiban játszott, majd saját zenekart alapított és munkássága egyre jobban kiterjedt, a TV show-k világától egészen a Superbowl reklámokig, a Grammy díjra jelölésig.

Új lemeze egy érdekes kísérlete a klasszikus, nem elektronikus jazz és a komputerzene ötvözésének, mely sok ismert stílus zenei jegyeit olyan egyveleggé vegyíti, amelyre biztos sok zenész azt mondaná, a fenébe, ez nekem miért nem jutott az eszembe és amely a hangulata alapján nagyon passzolt volna egy „San Francisco utcáin” vagy egy „Starsky és Hutch” epizódhoz.

Jacques Pirotton –  Stringly 612    CD

A remek francia nyelvű vagy identitású zenéket megjelenítő belga Home Records új lemezén egy igazi zenei dinoszaurusz, Jacques Pirotton mutatja meg, hogy milyen is egy vérbeli gitáros muzsikája. A lemez nem akar más lenni, mint ami és ez híven tükrözi az előadó személyiségét és a zeneszeretetnek azt a fajta, őszinte, végletekig szerény alázatát, melyet az anyagilag sokkal sikeresebb, de érzelmileg és lelkileg általában sokkal sivárabb, kiégettebb, nagynevű gitárosok /szándékosan nem akarok neveket írni/ miatt már szinte elfelejtettünk ezen hangszer tekintetében. A 6 és 12 húros akusztikus gitár hangjai magasan kvalifikált támogatókat kapnak, a dupla basszust Boris Schmidt, az ütősszekciót Stephen Pougin, a harmónikát Philippe Thuriot, az alt szaxofont pedig Steve Houben szólaltatja meg és, hogy miért is írtam le ezt így, nos azért, mert aki kézbefogja a lemezhez járó kis könyvecskét, annak nyilvánvalóvá válik, hogy maga Pirotton is ezt szeretné. És annak aki esetleg azt gondolná, hogy ha valaki nem olyan hírneves, akkor az biztos nem is olyan jó gitáros, nos annak a „Coimbra” című szám, vagy talán inkább az egész korong meghallgatását ajánlom.

Michael Tilson Thomas and the San Francisco Symphony – American Maveriks   SACD

Ennek a kiemelkedő minőségű SACD-nek a hanganyaga a Davies Symphony Hall-ban került rögzítésre élőben és három klasszikus amerikai zeneszerző, Henry Cowell, Lou Harrison és Edgard Varése /igen ő Franciaországban született/ műveit tartalmazza. A tökéletes hangmérnöki munka ebben a kategóriában magától értetődőnek számít, azonban a szimfonikus zenekar 129 hangszere és az olyan kiváló hangszermesterek, mint a zongorista Jeremy Denk vagy a pergődobos Paul Jacobs által keltett hanghatások a megfelelő otthoni HIFI zenelejátszó berendezések esetén egy csodálatos élő koncert hangulatát hozzák, könnyen szerethető, egyáltalán nem idegpróbáló szerzeményekkel. A lemez, mely megvásárolható az Apple ITunes Music Store-ban és a Symphony Store-ban is, egy rövid koncert videó ízelítője megtekinthető a http://bit.ly/AmMavrecording2012  weblap címen.

Ragan Whiteside – Evolve   CD

Igazi hurrikánként csapódott bele a tengerentúli jazz világába a szemrevaló külsejű fuvolás-vokalista-dalszerző  Ragan Whiteside. Persze ebben a közegben, ahol igazán magasra tartják az elismert zenei produkciókhoz tartozó mérőlécet a vonzó külső kevés volna, ez nem az egy slágeres-tinibálvány-begyakorolt tánckoreográfiás kategória a muzikalitás palettáján. Ragan egyedi stílusa újra visszahozta a hangszert a jazz fővonalába. Ötéves, amikor megkezdi zenei tanulmányait, a zongorával és dobokkal kezd, de igazi kedvenceként a fuvolát választja és egészen magasfokú iskolai tanulmányait is nagynevű zeneiskolákban végzi. A Nagy Almát, New York-t választja karrierje kezdeti helyéként és ez figyelembe véve az előadói stílusát, telitalálat volt. Ez a város talán az egyik, ha nem a legnagyobb felvevő piaca annak a fajta, egy picit szirupos, kicsit talán túl romantikus, de zeneileg nagyon igényes és társadalmilag nagyon aktuális vonalnak, amit Ragan megfog.

2007-s debütáló albuma, a „Class Axe” megteremti azt a népszerűségi és elismertségi szintet, amiről egy jazz muzsikus hölgy mindig is ábrándozik és innentől már nyitva az út, az olyan híres helyi zenészekkel való együttműködéshez, mint Porter Carroll Jr., Chieli Minucci, Marion Meadows, Bob Baldwin és Chembo Corniel. Új lemezén az „Evolve” címűn örömmel lehet felfedezni azt a zenei továbbfejlődést és folyamatos újítási szándékot, mely az ilyen korú fiatal művészhölgyeknél nem egy általános jelenség, a híres 1975-s sláger, a „Sweet Sticky Thing” feldolgozása pedig valóban egy remekül sikerült fuvola nóta. A lemez elérhető az összes neves nemzetközi internetes zenei áruház virtuális polcain is.

Buddha and Bonsai Vol. 6. CD

A Costa Verde Production sorozata a Buddha and Bonsai a hatodik kiadványához érkezett és ezúttal sem azzal a céllal állították össze a lemezt, hogy a sátánista-fekete metál rajongók kedvelt korongjai közé verekedje be magát. Sokkal inkább azzal, hogy az elme relaxációja által a hallgató egy nyugodt, békés, megtisztult lelkiállapotot érjen el, mintha egy Zen kertben sétálna vagy a magas hegyek egyik tisztásán töltene el egy csodálatos éjszakát, ahogy például Jack Keruac a Dharma Hobókban remekül leírta. Margot Reisenger több olyan hangszert is megszólaltat, például a guzheng-t (egy kínai húros hangszer), a koto-t (egy japán húros hangszer) és a Shakuhachi-t (ami japán fuvala-féleség), melyek garantálják az autentikus ázsiai hangzást.

A lemez hangmérnöki munkái a 9 Grammy díjas Tom Bates-t dicsérik, a szerzetesi kórus hanganyagának rögzítése a nepáli Kopan kolostorban történt.

Nancy Osborne featuring The Don Peake Allstars - Songs in the Key of Love    CD

Nancy Osborne jazz énekesnő már régebben stabilizálta helyét Los Angeles vezető vokalistái között. Azok közé a vokalisták közé tartozik, akik sokat szerepeltek világhírű énekesekkel és több évtized alatti számtalan fellépés során kialakult az a rutinjuk vagy képességük, hogy szinte bármilyen dal hangulatához hozzá tudják igazítani a megfelelő énekstílust és hangot. Ez a fajta képesség viszont meggátolja őket abban, hogy teljesen saját énekstílust alakítsanak ki és egy olyan szintre lépjenek, ahol már csak korszakalkotó ikon művészek vannak, de olyanok tényleg ritkán születnek. Az a fajta effektus ez, mint ami egy Vonnegut novellában olvasható, amikor a színész mindig tökéleteset alakít a szerepeiben, de a valós életben nem tudja ki is ő igazából. Nancy Osborne legújabb albuma az intimitás ás romantika jegyében fogant és így vélhetően elsősorban a hölgyvásárlókat célozza meg, az viszont egy férfiúnak is nyilvánvalóvá válik, ha meghallgatja az új lemezt, hogy hangmérnökileg és zeneileg egy roppant igényes munkát tettek le azzal az asztalra. És hogy ki is áll a háttérben, nos a világhírű gitáros-szervező-zeneszerző-producer Don Peake, aki egyebek között Eric Clapton művészetére is jelentős hatással volt. A nagy amerikai jazz klasszikusok ebben a tálalásban kellemes hátteret nyújtanak egy kandalló előtti borozgatáshoz vagy egy barátnőkkel átcsacsogott estéhez.

Seckou Keita -  Miro    CD

A történet 1978-ban kezdődött, amikor Szenegál déli részén megszületett Seckou Keita. A kis Keita nagyapját figyelve már nyolcévesen érdeklődni kezdett a kora iránt. Ebben az összefüggésben persze a kora hangszerről van szó, amelyik egy a hárfához hasonló felépítésű nyugat-afrikai pengetős hangszer. Formáját tekintve leginkább a nyárslanthoz hasonlít, kecskebőrrel dobszerűen bevont félbevágott tökhéjból készült hangszerteste van, e fölé vannak kifeszítve a húrok, összesen 21 db, de nem egymás mellett, hanem egymás fölött. A hangszer nyaka nem fogólapként funkcionál, csak a húrok másik végét rögzíti, a hárfának megfelelően, de szembefordított helyzetben pengetik. A húrjai, melyek antilopbőrből, újabban nylonból készülnek, diatonikusan hangolhatóak. Na szóval a kis Keita családjában ennek a hangszernek a művészete és vele a tradicionális előadások hang és szöveganyaga nemzedékről nemzedékre szállt. Azt viszont senki ne gondolja, hogy arrafelé a kora művészeknek úgy lesz hangszerük, hogy amikor elkezdenek rajta tanulni, akkor a szüleikkel besétálnak egy hangszerboltba és ott kap egyet a kis muzsikusjelölt. Arrafelé mindenkinek magának kell rá megkeresnie a hangszerre a pénzt, ez is a kultúra része, Keita is már 18 éves amikorra összekereste a hangszerére valót. A kora mellett egy helyi dobfajtán is remekül megtanult játszani és több helyi és nemzetközi tehetségkutatón elért eredményei alapján egyenes út vezetett több világrész zenei rendezvényeire, majd az Egyesült Királyságban kötött ki, ahol családot alapított és igen aktív szereplője lett a dobos közéletnek, saját iskolát is nyitott, minden úgy haladt, hogy Keita végérvényesen dobos lesz. Aztán 2000-ben visszatért a korához és nem bánta meg. Játszott sok fesztiválon, például az igen népszerű Glastonbury-n, de zenélt együtt Salif Keita-val és Youssou N Dour-al is. Legújabb lemezén teljesen a hagyományos afrikai zenére épít, a kora hangja pedig igazán nyugtató, a dalok alapján egy idealista Afrika jelenik meg, békés halászfalvak az óceán partján, jeles törzsi rendezvények és az fajta töretlen optimizmus ami mindig is jellemezte a fekete kontinens lakóit. A lemezhez remek fotókkal illusztrált szövegkönyvecske is jár.

Terakaft - Kel Tamasheq    CD

A zenekar neve „Karaván-t” jelent a Szahara, azaz a tuaregek nyelvén, a borítón egy tevén vágtató harcos sziluettje, a hátoldalán pedig burnuszba tekert arcú férfiak láthatók, akik vélhetőleg maguk is tuaregek. A tuaregek egy afrikai berber nép, a Szaharában a Száhel övezetben élnek, a nevük azt jelenti, hogy a Targa-völgyből (Fezzen környékén található völgy) származó és ők úgy hívják magukat, hogy „Kel Tamasheq” azaz akik tamasekül beszélnek. Azért nem kell mindjárt megijedni, ez nem valami őrült vadság. A 2001-ben Maliban alakult zenekar sok zenei örökséget ültetett át egyfajta blues-al enyhén összemosott sivatagi rock-ba, mely legalább olyan távol áll a zenei sztereotípiáktól és kliséktől, mint Afrika még megmaradt sivatagi nomádjainak élete a turistaparadicsom hotelkörzeteket kiszolgáló szemtelen és tolakodó arab személyzetének mindennapjaitól.

A lemez anyagának alapja hangzásvilágban érdekes, de nem bántóan furcsa, sok elektronikus forgataggal, pörgéssel, európai fülnek sem idegen ritmikával, de igazi afrikai ritmusváltásokkal és autentikus énekkel, valamint vokállal.

Tara Linda - Torch and Sass   CD

Azt, hogy ennek az albumnak az előadója és egyben szerzője Tara Linda miért nincs jelen a világ vezető zenei listáin, nem tudom megmondani. Az albumot először hallgatva annak a hölgynek a neve ugrott be, aki sajnos már eltávozott, és aki az utolsó énekesnő volt, már persze az első vonalasok, azok között, akiről akár egy tinédzserrel is elbeszélgethetem, akit tényleg szívesen hallgattam. Ez pedig Amy Winehouse (R.I.P.) volt, nos Tara Linda sem külsőleg, sem egyéniségével, sem az általa előadott dalok stílusával nem mutat hasonlóságot a sajnálatos módon az élet útvesztőjében alaposan eltévedt Amy-hez. Ami miatt mégis fejben összepárosítottam őket, az a színvonal, az a tehetség, az ének, a dalszerzői és hangszeres tudás, valamint az általuk előadott muzsika szellemi üzenete és kiugró érzelmi hatása.

Tara énekstílusa az 1930-s évek menő klubjainak hangulatát hozza, a Cotton Club ( A gengszterek klubja) című film, a füstős balladák, a humoros-csipkelődő szerelmes nóták, az általam igen kedvelt stomp világa ez, az „öreg” Jelly Roll Morton, a középkorú Cab Calloway és a fiatal Louis Armstrong. Leírhatnék számcímeket, de ez az album olyan hihetetlenül sokrétűen felépített, de mégis megbonthatatlanul egységes profi munka, hogy ha nem fogunk hallani Tara Lindáról pár éven belül szélesebb fórumokon is, akkor az a zenei világ újabb nagy szégyene lenne, de legyünk optimisták és jöjjön a világhír.

Musica Sacra Buddhist Shomyo & Gregorian Chants /Maulbronn Monastery Edition/    CD

Aligha lehetne találni két egymástól annyira különböző vallást, mint a kereszténység és a buddhizmus, már ha nem a szélsőséges és viszonylag elzárt közösségű vallási szekták világában keresgélünk. A németországi K&K kiadó égisze alatt most megjelent album az UNESCO világörökség alatt álló Maulbronn kolostorban 2008. június 20-án adott koncert hanganyaga. A koncerten egy gregorián kórus és japán buddhista szerzetesek énekeltek együtt és egy csodálatos, áhítattal átitatott, nyugtató, meditációs produkciót hoztak össze, melyet Andreas Otto Grimminger és Josef-Stefan Kindler rendezett, fésült össze, egy albummá. A bevezető számnál egészen döbbenetes a hangok belépése és előtűnése a semmiből, először alig hallhatóan, majd fokozatosan erősödve. Sokszor hallottam már, hogy egy lemezen próbálkoztak ilyesmivel, de ennyire tökéletessel sosem találkoztam. Az album fő erőssége persze nem a meghökkentő hangmérnöki effektek, hanem az a tudatállapot rendező hatásmechanizmus, melyet minden olyan ember értékelni fog, akinek vannak kisimítandó redők az idegrendszerén és hát valljuk meg, nem vagyunk kevesen.

A  Lisa Reedy Promotions  ajánlja

Unk: The Radha Thomas Ensemble - I Only Have Eyes for You   CD

India a színes kelmékbe öltözött emberek, a kavargó életképek, az erős illatok, a számunkra felfoghatatlanul bonyolult kasztrendszer alapján felépülő társadalmi viszonyok, a misztikum világa. Nos ennek a lemeznek a borítója is ilyen színes, számunkra kicsit bazári, kicsit felszínes munkának tűnő, a pávatoll-szem rajta talán a címbéli szemekre asszociál, de ne feledjük, ahová elvileg készült, ott teljesen mások az elvárások. A belső tartalom aztán szinte homlokegyenest szembefordul azzal, amit a külcsíny alapján várnánk. A zenei alap a jazz, a bebop, a hip-hop, a blues keveréke, leginkább latinos beütéssel.

A hangulat sem indiai, nem tudom, hogy az énekesnő Radha Thomas mi okból távolodott el ennyire a gyökereitől ezen az albumon, de ez így mintha nem Bombay vagy Calcutta lokáljaiban, hanem a 90-a évek elején Szófia klubjaiban járnánk az éjszaka vége felé. A legjobban a kicsit mélabús „Connections” sikerült, az tényleg jó lett és Herbie Hancock híres dalának a „Watermelon Men-nek” a feldolgozása is egész eltalált. Lehet, csak én vagyok túl szigorú, de nekem a borító és a zene nagyon elüt, esetleg egy kedvezőbb párosítással jobban értelmezető lett volna az egész produkció.

Kirkelig CD újdonságok

Kari Bremnes - Og så kom resten av livet (And then the rest of your life)   CD

Kari Bremnes rendkívül népszerű előadó hazánkban is, nem véletlenül. Érdekesen szép ének hangja és dalainak szuggesztív előadásmódja párosulva a Kirkelig lemezkiadó hibátlan felvételi technikájával számtalan rajongót szerzett már. Az új lemez sem lesz kivétel, hiszen az eddigi érdemek erre a lemezre is maradéktalanul vonatkoznak.

Az új album, amely 11 számot tartalmaz fordulópontot jelent az énekesnő pályáján, vagy talán egész életében, mivel saját bevallása szerint olyan ponthoz ért, ahol világosan látja eddigi életét és érzi azt, mit szeretne tenni a jövőben. Erről a felismerésről szólnak a szép számok, amelyek a norvég nyelv ellenére lebilincselők!

A lemeznek már a borítója is megragadja a szemünket, Liv Andrea Mosdøl a borító tervezője nagyon eltalálta a lemez melankolikus hangulatát, a borító egyszerre figyelemfelkeltő és elgondolkodtató.

Mahsa Vahdat & Mighty Sam McClain - Love duets across civilizations - A deeper tone of longing     CD

A kiváló iráni énekesnő Mahsa Vahdat, akinek Twinklings of Hope című lemeze a Songlines Magazine olvasóinak szavazásán a 10 legjobb új lemez közé került és az amerikai blues énekes Mighty Sam McClain nem először szerepel együtt Kirkelig lemezen. 2009-ben jelent meg a két előadó Love duets across civilizations című lemeze, ez az új album szinte folytatásnak tekinthető. Amint az új lemez címe is utal rá, a két előadó elmélyedt a közös éneklés ezen formájának tanulmányozásában,ez érződik is a számok előadásmódján. Azonos szerzői gárda, ugyanaz a kiváló kísérő zenekar (kiegészülve Shervin Mohajer kamancheh hangszeren játszó iráni művésszel), a tíz számot tartalmazó új album sikerre van ítélve!

Norge, mitt Norge…?   CD

Egy vallomással tartozok, egy kukkot se tudok norvégul, meg persze sok egyéb nyelven se, de most csak a norvég az érdekes, hiszen ezen az új, norvég nyelvű lemezen 8 Norvégiában ismert és elismert zenész állt össze Norvégia legfontosabb, nemzeti hónapjának /május/ legfontosabb napjának mely 17-e, tiszteletére. Ez a nap a zászlók, a parádézó fúvószenekarok, a felvonuló gyerekek napja, és a cél az volt újra fogalmazzák és aktualizálják a régi nemzeti dalokat . A produkció alapötlete a Valkyrien Allstars-tól ered, mely banda tevékenyen részt is vett az album elkészültében, a zenekar minden dalban hallható. A másik aktualitása a lemeznek a NOPA 75. születésnapja, amely szervezet a norvég dalszövegírók és komponisták szövetsége. És még egy érdekesség a koronggal kapcsolatban, hogy a régi norvég parlament épületében rögzítették a számokat, abban az épületben, ahol 1814 és 1854 között a független Norvégia alapötlete felmerült majd kovácsolódott konkrét valósággá.

A dalok üzenete egy fajta nemzeti újra önértékelés is, a norvég identitás újra vizsgálata, beszélhettünk-e egyáltalán nemzeti öntudatról egy ennyire multikulturálissá vált országban? A választ magam biztosan tudom, de, hogy az alkotók mit gondolnak erről a kérdésről, hát ahhoz bizony meg kell hallgatni az albumot, az pedig, hogy nem tudunk norvégul ne vegye kedvünket, hiszen csak egy kis fantázia kell a dallamok és az ének hangsúlyok úgyis kiadják, hogy nagyjából miről is szólna ez az egész vagy legalábbis a mi fantáziánknak mit üzen. A lemez egyetlen évig lesz csak elérhető, az 1990-s évek árain.

A home Records  lemezkiadó új korongjai

A belgiumi illetőségű Home Records lemezeit a kiváló minőség és a fajsúlyos, nehezebb, komplikáltabb zenei világ jellemzi. A francia nyelvű vagy francia identitású zenei piac egyik zászlóshajója a Belgiumban található Liege városában működő home records elkötelezett híve az igényes muzsikának. Hangmérnökileg és kidolgozásban élenjáró kiadványaik mindig jókora távolságból figyelik a kommersz, semmitmondó zenei fősodort és akkor sem ijednek meg, ha egy-egy produkciójuk szinte biztosan a piaci halálra ítélt szerepét játszónak tűnik, ha hisznek benne, hogy a lemezen felcsendülő dallamok egy akármilyen szűk réteget, telibe találhatnak, már akkor a hóna alá nyúlnak a produkciónak és megjelentetik azt. Nem meglepő módon, így már jó néhány lemezük hozott előre nem várt sikereket. Az alábbiakban ennek a kiadónak két új lemezére szeretnénk felhívni a figyelmet.

Passarim invites Caito Marcondes  -  Festanca   CD

Sokan azt gondolják, hogy Brazília zenei öröksége kimerül a már csontig lerágott, a karneválokon játszott szamba vagy a bossa nova főként tánczeneként ismert ritmusain, amiben csak fele részben hibásak az „amit elénk esznek azt eszem” zenefogyasztók, éppen olyan hibásak a szinte kivétel nélkül a zeneipar nagy moguljai vagy média cégei által megvásárolt zenei szerkesztők is. Persze egy ekkora és ilyen sokféle nép lakta ország esetében azt balgaság gondolni, hogy a tradicionális brazil muzsikák tárháza ilyen könnyen kimeríthető volna. Caito Marcondes a pergődobos-komponista, akit fiatal belga tehetségek invitáltak egy európai vendéglemezre, egyike azon zenészeknek, akik szembe menve a nemzetközi fogyasztói piac elvárásaival, a mélyben gyökerező brazil népzene önálló értelmezésű feldolgozásait adja elő húros kvartettel és egy harsonással. Érdekes hallani a klasszikus zene és a jazz keveredését az ősi Latin-Amerikai dallamokkal. Elsőre egy kicsit nehéz falatnak tűnik a zenei étlapon, komoly főfogás, de nem fekszi meg gyomrot, még a sok improvizációsnak ható betéttel sem.

Green Moon  - Alló la Terre?    CD

A borító alapján egy meselemezt várnánk, a három zenélő róka biztosan telitalálat lenne egy óvoda hangkönyvtárában. A három róka aztán bent már leveti az álarcot és három fiatal muzsikus nyúzza a húrokat és nem is akárhogyan. A zenét hallva sosem gondolnánk, hogy és itt velük szemben elnézést a kifejezésért, három siheder ilyen kiforrott, átgondolt, koncepciózus produkciót hozhat létre. Ilyenféle albumok általában a muzsikusok pályájának egy későbbi, érettebb szakaszára jellemzőek. Mivel a lemezen nem hallható ének, ezért könnyű szívvel csak azoknak ajánlom, akik elvannak a nélkül, ha igényes húros hangszerjáték csendül fel. Ugyancsak bátran ajánlom a muzsikát egy normandiai, esetleg egy lovagkori étterem háttérmuzsikái közé, illetve várjátékokra, egyéb korhű késő középkori rendezvényekre.

Massive Central - El rebbel    CD

2004-ben Dick van der Harst összehozott egy 32 tagú zenekart, a Banda Azufaifa-t. A Massive Central tulajdonképpen ennek a csapatnak egy hattagú „keménymagja”, két szaxofonos (egyik tenor a másik basszus), egy trombitás, egy dobos és egy-egy tible és tenora, melyek katalán eredetű fúvós-hangszerek. A lemezen található dallamok ebben a tálalásban semmiképpen sem egy könnyen fogyasztható élményt nyújtanak, nagyon fiatalok, illetve hölgyek valószínűsíthetően nem fognak ezért az albumért összeverekedni a lemezbolt pultjánál. A dallamok férfiasak, őszinték, kissé szomorkásak, talán, mint egy régi kolléga vagy egy régen látott gyermekkori barát, egy kedves szomszéd temetése, mint az ősz legvége a holland tengerparton. A zenei világ valahol a középkori és a modern folk között lavíroz, érdekesen, izgalmasan, de kissé szokatlanul, főleg első hallgatásra. Egyáltalán nem egy szokványlemez.

Aranis -  Made in Belgium  CD

Nem hinném, hogy cím alapján bárkinek is nehézséget okozna kitalálni ennek a lemeznek az eredetét.  Az Aranis zenekar hat tagja, néhány számban vendégzenészekkel kiegészülve, fityiszt szeretne mutatni azoknak, akik a belga állam, a belga nemzet egységét vonnák kétségbe. A koncepció jó tíz esztendővel ezelőtt, az volt, hogy egy sorozat keretében felkérnek vezető belga komponistákat, hogy definiálják a modern belga rock-t, mely pontosan „Belgian Chamber Music Rock” stílusnév alatt fut. Az ötletgazdák eredeti elképzeléseit messze felülmúlóan sikeres sorozat újabb darabja ez a fekete-fehér borítójú korong, melynek megjelenésével egy időben egy belgiumi koncertkörút is kezdetét veszi. Ha őszinte akarok lenni, magam a lemezen a rocknak még a nyomait is nehezen tudtam felfedezni, sokkal inkább egy kortárs zeneszerzők kísérleti munkássága által áthatott, elsősorban zenével foglalkozó szakemberek részére ajánlható korongot találtam, amely talán egy horrorfilm utáni moziból történő haza igyekvés során lehet minőségi levezető zene.

Tom Teasley - All the World’s a Stage    CD

A lemez címe ezúttal messze túlmutat az aktualitáson, a multihangszeres/komponista/zenei nagykövet egész eddigi pályafutásának, az általa eddig bejárt zenei világkörüli kóborlásnak egyfajta naplója, összegzése. Éppen egy tucat hangszeren, melyek közül azért eláruljuk, hogy Tom Teasley fő hangszere a pergődob, kilenc új dalban mutatja be azt az abszolút multi-kulturális környezetet és zenei hátteret, zenei élmény-kaleidoszkópot, melyre csak olyan valaki képes, aki végigjárta, végigzenélte a világnak majd minden táját.

Persze Teasley nem luxus turista utak során, a mindenhol maszkban és kesztyűben, mindent lefotografáló japán nyugdíjas csoportokkal vállvetve tette mindezt, hanem például történelem szakértő előadóként távoli egyetemeken, zenei és kulturális nagykövetként, hangdizájnerként, színházi komponistaként. Hogy milyen szinten teszi mindezt arról annyit, hogy dolgozott már az  Nick Cave-el is, de az audiovizuális határokon jóval túlmutató performanszok során több híres múzeumban is volt vendégművész és jó néhány elismerés is ott lapul otthonában, Teasley személyiségének tükrében vélhetőleg a padláson vagy a pince egy eldugott sarkában. Ő tipikusan az a fajta zenész, akit vethet bármerre az élet, mindenhol felveszi az adott hely, az adott környezet ritmusát és miközben ihletet merít egy adott nép vagy ország kultúrájából, maga is visszahat játékával a környezetre, a helyi zenészekre. Kiváló hangminőségű CD.

Beth Duncan -  Comes the Fall      CD

A „Jön az Ősz” címnél aktuálisabbat aligha választhatott volna Beth Duncan friss lemezének. Az album a gyönyörű hangú és jóságos hercegnő külsejű jazz énekesnő néhány korábbi dalának felfrissített változatát tartalmazza és persze új szerzeményeket is az igényes dalszerző Martine Tabilio-tól.

A közreműködő zenészek közül többen, például a szaxofonos és fuvolás Mike McMullen is megmutatják magukat egy-egy remek szólóval, melyek összesimítják a zeneszám részéket, kettő dalban pedig húros szintetizátor is megszólal Jim Martinez szakavatott kezei alatt.

Beth hangja lírikus, konstans módon kreatív és különösen a hajlítások során észrevehetően, egészen magas szinten kimunkált-kiforrott. A dalok hangszerelése a nagyszámú hangszer együttes játéka ellenére is kiváló minőségű lett, disszonancia nyomát ne is keressük. Az új album elérhető a digitális letöltő áruházak virtuális polcain is.

Yoron Israel – Visions: The Music of Stevie Wonder   CD

A Lisa Reedy Promotions által menedzselt, de a Ronja Music kiadónál megjelentetett új lemez témájának a kikövetkeztetéséhez nem kell zseninek lenni. Yoron Israel, aki a Berklee Zenei Főiskola pergődob szakának professzora és helyettes vezetője, ezúttal kvartettjével Stevie Wonder munkáihoz nyúlt hozzá. A kiváló zeneszerző-énekes-billentyűs dalait, slágereit gondolta újra, ültette át egy dob-pergődob alapú, modern jazz környezetbe. A dalok kicsit talán kevésbé slágeresre sikeredtek, mint az eredetik, azonban a modernizálás egyfajta új életerőt, új lendületet is vitt a dalokba és többüknek közülük kifejezetten jót tesz, hogy végre nem a végtelenségig játszott, a napi rádiókban leslágeresített, már-már unalmas alapverzió forog.

Sylvia Brooks - Restless     CD

Talán nem sértődik meg az igéző külsejű énekesnő Sylvia Brooks, ha azt mondom, hogy új lemeze nekem leginkább a bordélyházak és éjszakai lokálok világát idézi, azonban nem arról az oldalról, ahonnan látogatóként tapasztalható, hanem inkább egyfajta belső megfigyelőként láthatóan, ahogy például Toulouse-Lautrec képei rajzolják fel a párizsi éjszakák egykori világát.

A pompa, a jókedv, a vidámság és csillogás mögött ott vannak az egyéni sorsok, az alkalmi párkapcsolatok zilált rendszere, a kiszolgáltatottságból adódó állandó feszültség, de a remény is, egy gazdag mecénás, egy herceg érkezésével. És ez az oldala annak a világnak talán még szerethető is. A stílus összegezve Jazz Noir, de a dalok széles spektrumban szórnak a blues klasszikustól egészen a kevert cajun-ig. Sylvia Brooks hangja sejtelmes, bársonyos, tollboát magára tekerős és a kísérő zenészek, illetve a széles repertoárban megszólaló hangszerek is kiváló választások.

Dennis Jones - My Kinda Blues    CD

A gitárvirtuóz Dennis Jones mindig is elgondolkoztató, időszerű, az aktuális politikai és gazdasági állapotokat, az élethelyzetek jó érzékkel kritizáló, őszinte dalszövegeket jegyzett és nincs ez másként új albumán sem, amely a negyedik lemeze az előadónak. Remek példa erre a lemez „Jesus or the Bottle” című dala, amelynek egyik sora így hangzik: Use to be a pimp, but now you are a preacher. Makin more money than a cop or a teacher. Ez szabad fordításban nagyjából így fest: „Valamikor strici voltál most pedig prédikálsz és így több pénzt csinálsz mint egy rendőr vagy egy tanár”.

A 13 nótát tartalmazó album fő zenei vonala a boogie blues, nagyjából az egészséges középúton a kommerszség és az elvontság között. Dennis triójának másik két tagja a dobos Michael Turner és a basszusgitáros Samuel Correa is nagyon megrázták magukat erre a lemezre és vendégművészként a „Same Train” című dalban feltűnik még a remek blues zenész Kenny Neal is, akivel Jones egy remek duettet játszik akusztikus gitáron, míg Neal énekel és harmonikával húzza a vonatfüttyöt. Akik szeretnek a dalszövegeken gondolkozni is mindenképpen jól járnak ezzel a lemezzel.

Live at the Temecula Theater    DVD

Újév napján vették fel ezt az izgalmas előadást, amelyen 18 szám szólalt meg. Dennis Jonesnak az egyes számok jellegéhez kiválóan alkalmazkodó énekhangja, valamint a felváltva használt Les Paul és Stratocaster gitárok hangzása maradandó élményt jelenthetett a hallgatóknak, de a korongon is "müködik a dolog". A két megszokott partner Michael Turner és Samuel Correa is rendesen odatették magukat, nem csoda, hogy ez a DVD fogy is rendesen.

Teresa Salgueiro – O Mistério   CD

A Lisszabonban, 1968 január 8-án született szép portugál énekesnő 1987 és 2007 között a legismertebb és legnépszerűbb portugál együttes, a Madredeus énekese volt. A csinos külsejű lányt a nagyszerű rendező, Wim Wenders felkérte a „Lisbon Story” című filmjének egyik főszerepére, így hát, aki alaposabban szeretné meglesni a külsejét, nézze meg a filmet. Sokat turnézik Európa, Brazília és Mexikó városaiban, de szerepelt már egy albumon a népszerű operaénekessel José Carreras-al is.

2008-tól, már független művészként visszakanyarodott Luzitánia ősi kultúrája, zenei-szellemi öröksége, népszokásai felé, melynek első jelei a „Matriz” című lemezén is megfigyelhetők voltak. Következő lemeze a "Voltarei à Minha Terra" egy utazás képeiként jelenítette meg, a XX. század kollektív portugál emlékeit.

Az énekesnő legújabb lemeze az "O Mistério" az első saját szerzeményekből álló albuma és annak ellenére, hogy zeneileg viszonylag egyszerű receptet követ (dob, elektronikus gitár, basszusgitár, harmonika és az énekesnő melodikus hangja), a gyönyörű környezetben, az égbenyúló hegyek és a csodálatos óceán part között született korong, nemcsak borítójában, de dalaiban is visszatükrözi ennek a szilaj, érdekes és ambivalens vidéknek a hangulatát. Egy óceánjáró szinte üres bárjában, hajnal környékén, nagyjából ilyen lehet az ideális muzsika, miközben figyeljük, hogy a holdfényben játszó, meg-meg csillanó hullámok miként tűnnek tova, egy remek röviditallal, mondjuk Wild Turkey-el a poharunkban egy pillanatra mi is átgondoljuk rohanó életünk néhány epizódját és akkor észrevesszük a horizonton lassan felbukkanó napkorong első, halvány sugarait.

Olasz jazz újdonságok

Az Abeat kiadó lemezei    

Mario Caccia az Abeat Records alapítója és tulajdonosa kedves levélben kért meg arra, hogy legyek segítségére abban, hogy a kiadójának lemezeit megismerjék Magyarországon. A levelet egy csomag követte, amelyben hét kiváló jazz lemez rejtőzött. A legnagyobb örömmel adok hírt ezekről az alábbiakban!

The Cube - Quiet Yesterday   CD

A Cube formáció (Dado Moroni - piano, Riccardo Fioravanti - double bass, Andrea Dulbecco - vibraphone és marimba, Stefano Bagnoli and Enzo Zirilli - drums & percussion) első lemeze The Cube címmel 2008-ban jelent meg az Abeat gondozásában (ABJZ052). Lényegében az a lemez alapozta meg az Abeat nemzetközi hírnevét és elismertségét. A kiváló zenészekből álló Cube ezen az új albumon két vendéggel egészül ki i Tom Harrell trombitással és Bob Mintzer szaxofonossal.

10 szám szólal meg ezen a kiemelkedő hangminőségű albumon, az első két szám ismert jazz standard, a többi az együttes tagjainak saját szerzeménye. Valamennyi zenész legalább egy szerzeménnyel van jelen, ez jól jelzi a zenészek kreativitását. Változatos stílusok és változó felállás jellemzi az egyes számokat: duó, trió és teljes zenekar játszik az egyes számokban. A lemez a kiadó Signature sorozatában jelent meg.

Jazz Accident - Play Mobil   CD

A Jazz Accident együttest Turinban élő zenészek alapították 2009-ben. 2010-ben jelent meg első lemezük. Jazz Accident címmel az Emmeciesse kiadónál. Ez az album meghozta a kvartet számára az ismertséget.

Burgio/Fidone/Tringali - Urban Fabula   CD

Fiatal zenészek első albumát veszi kézbe a hallgató ezzel a lemezzel. Seby Burgio zongorista, Alberto Fidona bőgős és Peppe Tringali dobos két kivétellel saját szerzeményeket játszik a lemezen. Briliáns zongorajáték elképesztően professzionális kísérettel. Fogunk még hallani ezekről a zenészekről.

Mauro Grossi - Eden   CD

Claudia Tellini szép hangja gazdagítja ezt a páratlanul eklektikus lemezt. A neves zongorista/zeneszerző Mauro Grossi új lemeze igazi koncept album Eden Ahbez Nature Boy című híres száma adta hozzá az ötletet. Mauro Grossi akit a legjobb európai jazz zongoristák között tartanak számon kiváló szólistákat gyűjtött maga köré (Andrea Dulbecco: vibes, Nico Gori: clarinet, bass clarinet, soprano sax, Walter Paoli: drums, percussion, Ares Tavolazzi: doublebass). Rajtuk kívül egy 24 tagú vonós zenekar is gazdagítja a hangzást.

Zambrini/Zigmund/Leott - Long distance   CD

A konzervatív ízlésű jazz kedvelőknek ajánlom figyelmébe ez a végletekig kifinomult albumot. A zongora trió 10 számot ad elő a lemezen, egy Rivers és egy Porter szerzeményen kívül csak saját szerzeményeket. A kiváló tenor szaxofonos 2 számban csatlakozik a trióhoz.

Davide Di Chio – Aprile   CD

Davide Di Chio fiatal gitáros koncept lemezét a saját életének fontos eseményei inspirálták. Ezek az események - jók és rosszak, mint leánya születése, vagy édesapja korai halála szép zenei lenyomatként kerülnek elénk a lemez hallgatásakor.

Rosario Di Rosa & Contemporary kitchen – Yawp!!!   CD

Érdekes zenei kavalkád ez a lemez, amely véleményem szerint a jazz helyett az experimentális zene kategóriájába sorolható.

Braithwaite & Katz Communications  ajánlja

Ezra Weiss - Our Path to This Moment     CD

Ennek a lemeznek az előadója a 40 év alatti amerikai jazz muzsikusok legaktívabb és legkreatívabbjainak egyike. A zongorista-komponista-szervező korábbi albumjai is rendre elismerést váltottak ki a közönségből és a kritikusokból is, így Ezra Weiss most lehetőséget kapott, hogy egy régi álmát valóra válthassa és komplett nagyzenekarra (kórussal együtt) írt műveit feljátszhatta egy korongra a Braithwaite & Katz kiadó jóvoltából. A muzsikust kísérő nagyzenekar a The Rop Scheps Big Band, a special guest pedig a remek trombitás Greg Gisbert. A postmodern jazz egyik legnagyobb reménységeként számon tartott Weiss a dalok során a nagyzenekar szekciói között remekül lavírozik a zongorajátékkal és sosem, még a szólófutamok között sem, próbálja háttérbe szorítani a kiegészítő muzsikusokat, hangszereket.

A művész egyébként számos zenés helyen, klubokban, bárokban, vezet zenekarokat, mint például a Dizzy’s Club Coca-Cola New Yorkban, a Chris’ Jazz Cafe Philadelphia-ban vagy a The Triple Door Seattle-ben, mindemellett háromszoros győztese az ASCAP Young Jazz Composer díjnak és ezzel a lemezzel biztosan sodródik tovább a nemzetközi jazz fővonalának az irányába.

A kanadai  Alma Records  lemezei

Peter Cardinali az Alma Records vezetője szerencsés embernek tartja magát, hiszen azt csinálhatja ami egyben a szenvedélye is, basszusgitározhat, zenét komponálhat, szervezhet, producerként atyáskodhat remekbe szabott hanghordozók megjelentetése alkalmával és esetenként még ráadásul személyes kedvenc zenészeivel is együtt dolgozhat. A kiadóját 1992-ben indította útjára, azzal a nem titkolt céllal, hogy olyan tehetségeket is felkaroljon, akik bár képességeik a legszűkebb elitzenészek körébe emelhették volna őket, azonban az ismertségi szintjük vagy egyéb körülmények, például társzenészek hiánya mindig bizonyos akadályokat gördítettek nekik az igazi szakmai hírnév elé. A kiadó nevének a választása /Alma: Lélek/ is azt szimbolizálja, hogy szerinte lélek nélkül lehet egy vonzó test vagy egy muzikális virtuozitás tökéletes, de így csak felszínes szemrevalóság vagy üres hetvenkedés marad. A tehetségek felkarolása és egy bizonyos fokig történő megismertetése után persze a mai, globalizált világban törvényszerű, hogy egy nagy, monstre kiadó „lenyúlja-elcsábítja” a művészeket, de Cardinali-t nem abból a fából faragták, hogy ezeket a folyamatokat ne tudja feldolgozni, így számtalan korábbi zenésze jelenleg már olyan kiadóknak dolgozik, mint az Universal, a Perleberg, a Pony Canyon, a Gallo, az EMI, a Sony vagy a Warner.

Most a biztos üzleti financiális háttér és a széleskörű szakmai elismertség birtokában egy új, direktebb, feljesztés-tudatosabb projektbe fogtak, amelyben külön-külön szerepel a zenei albumok megjelentetése mellett a filmzene divízió, a multimédiás produkciók, az erősebb publikációs vonal és amely a „Cardster Music Co” lett.

A kiadó még Alma Records néven 2004-ben elindított egy sorozatot, amely a „One Take Series” nevet viseli és amely keretében eddig négy lemez látott napvilágot. A sorozat alapötlete az volt, hogy hozz össze világszintű zenészeket egy stúdióban, de ne adj nekik semmilyen előre eltervezett programot vagy műsort, amely kötné őket abban a tekintetben, hogy mit alkotnak. A lemezek mindegyike kiemelkedő hangminőséggel és DVD változatban is készült.

Volume One

Az album 2004-ben a tradícionális jazz album díjat is elnyerte, olyan jazz nagyságokkal mint az orgonavirtuóz Joey DeFrancesco, a trombitás Guido Basso, a gitáros Lorne Lofsky és a dobos Vito Rezza. Az album az improvizációs jazz legfinomabb és legjobb alapanyagaival akar hatni: Briliáns szólók, csodálatos, egymással is párbajt vívó dallamfutamok és a rögzített kötöttségek hiányában valami olyan szinten felszabadult játék, amelyik egy előre lekötött, szigorú hangjegy és dalrend mellett elképzelhetetlen lenne. Ahogy Basso mesélt a közös munkáról: valaki közülünk elindított egy hangot, aztán csak repültünk, amerre vitt minket a muzsika.

Volume Two

Ez az album már 2006-ból szól és a változatosság kedvéért ezúttal az év hagyományos jazz albuma díjat zsebelte be vele az Alma. A zenészek ezúttal a szaxofonos Phil Dwyer, a dobos Terri Lyne Carrington, a zongorista Robi Botos és a basszusgitáros Marc Rogers. Az alapötlet persze változatlan, az eredmény azonban, tekintve, hogy négy teljesen másik jazz nagyságról van szó, alapvetően különbözik. Persze nem abban a tekintetben, hogy milyen szintű produkció született, hanem abban, hogy ez a négyes mit érzett, mit gondolt zeneileg egy-egy műről és azt az egyéniségük alapján hogyan interpretálta a hallgatóság számára.

Volume Three

Ez az album 2007-ből, megtöri a sorozat rendjét abban a tekintetben, hogy ezen „csak” két zenész munkálkodik, azonban a zenei színvonal és az egyedi koncepció viszonylatában folytatja az előző két remek lemez által megkezdett sort. Don Thompson és Reg Schwager Kanada két talán legnagyobb jazz muzsikusa játszik az albumon, melyen az abszolút multi-hangszeres Thompson mindig a megfelelő, a legjobban passzoló hangszer után nyúl és bár az album egy kicsit kevésbé vegytisztán jazzes lett, mint az előző kettő, sokkal több egyéb jeggyel, mint a blues vagy a bebop, de egyáltalán nem kevésbé káprázatos intuitív, improvizációs csoda.

Volume Four

A legújabb gyermek a családban, 2011 év novemberéből, újra négy zenésszel, melyből egy kanadai és három amerikai. Viszont ez a lemez pedig annyiban töri meg a sorozatot, hogy csak olyan zenész játszik rajta, akik már hallhatók voltak a sorozat korábbi darabjain is, ugyanis hallható rajta Joey DeFrancesco, Robi Botos, Phil Dwyer és Vito Rezza. A kiadó vezetője Cardinali már egy kicsit kedvezőbb helyzetben volt ennél az albumnál, hiszen a sorozat korábban megjelent három darabjának a sikerei már egyfajta uniformalitás-szintű nemzetközi elismertséget valószínűsítettek. Az album pedig egy kicsit visszatérés a széria első két lemezéhez, újra tömény, improvizációs, szabadszellemű jazz korong lett.

Tim „Too Slim” Langford - Broken Halo   CD

Az Amerikai Polgárháború idejében a blues egy viszonylag magányos, egyszemélyes műfaj volt. Egy énekes bendzsóval, harmonikával vagy gitárral magas érzelmi töltetű, őszinte dalokat adott elő. Később aztán zenészek elkezdtek összeállni zenekarokká és szépen lassan egy sokkal szélesebb publikum számára élvezetes, egész estés koncertek keretében a termeket megtöltő, szórakoztatóbb, de egy kicsit talán mesterkéltebb zenei ággá változott. Persze azért vannak még olyan mohikánok akik az eredeti utat járják. Ezen korong alkotója az énekes-multihangszeres szövegíró Tim „Too Slim” Langford 26 év után, melyet sikeres zenekarával, a Taildraggers-el töltött, döntött úgy, hogy visszatér a blues eredeti, ősi vonalához. Akusztikus gitár, harmonika, tenor ukulele és dobro / rezonátor gitár féle, érdekes, hogy az eredeti hangszert készítő, névadó műhely helyett a ma már a Gibson birtokolja a nevet/ a hangszerek, melyeket megszólaltat és hozzá elektromos basszusgitár és programozott dobok.

A hangzás és a dalok remekül sikerültek, de azért korhűség és hagyományőrzés tekintetében az előadónak még van hova „visszafejlődnie” ha a blues-nak ezt a rögösebb útját szeretné igazából bejárni. Az Underworld Records által megjelentetett albumon 11 olyan felvétel hallható, melyek eredetije vidéki, ha úgy jobban tetszik a magyar fülnek népdal vagy népies ének volt valamikor.

Mama Groove - Mama got her groove back   CD

A messzi és vadregényes Kanadából, ellentétben az Egyesült Államokkal, szinte sosem hallhatók előadók a hazai műsorsugárzó médiákban, amelynek oka nemcsak az ízlésbeli különbségekben rejlik, hanem szerintem abban is, hogy az ottani előadók sokkal kevésbé számítanak „menőnek”, illetve sokkal kevésbé alkalmasak arra a feladatra, amellyel az itteni műsorszolgáltatók jórészét megbízzák, azaz a sekélyes, felszínes, garantáltan el nem gondolkodtató szórakoztatásra.

A Mama Groove nevű banda, melynek énekese és szövegírója Ysabel Gagnon, vak billentyűse és komponistája pedig Guy Cardinal, 2009-ben kezdte belemélyeszteni a gyökereit Montreal/Quebec zenei mocsárvilágába. Egy sikeres projektben, a 2011-es Montreal-i Arany Oroszlán fesztiválon kerültek igazán előtérbe és ezt fokozta, amikor a SoundROXRadio.com-on tavaly áprilisban és júniusban elhozták a havi győztesnek járó díjat a videóikkal. A szűkebb régiójukban egyre népszerűbbek és ennek fő oka, hogy nem tisztán blues-t játszanak, hanem egy olyan funky ritmus-szekcióval megtűzdelt izgalmas és erős vokállal, őrült szintetizátor futamokkal és gitárszólókkal egybeöntött masszát, mely ha élőben állunk az útjába menthetetlenül magával ragad. Az első lemezükön tíz dal hallható.

Pearl Django - Eleven    CD

Ha egy kicsit gondolkodunk már ki is találjuk miért is adták ennek az albumnak ezt a címet, igen, magyarul gondolkodva azért, mert eleven egy zene hallható rajta, ha meg angolul gondolkodunk akkor meg azért, mivel ez a banda 11. lemeze. Mindkét estben igazunk van. A Pearl Django nevű gypsy jazz formáció az USA egész Észak-Nyugati partvidékének legismertebb és legelismertebb zenekarai közé tartozik a saját műfajukban. A muzsikájuk persze nem a megszokott hazai cigányzene tengerentúli hasonmása, hanem a jazz-nek az a fajta változata, amelyben felismerhetők a régebbi francia vándorcigány kolóniák rigmusai, a francia musette és bizonyos fokig a rumba lüktetése.

Aki szereti a francia kultúrát és tangóharmonikát, vagy csak egy olyan korongot keres, amely pontosan megfelel a most nyíló francia éttermében háttérzenének, ne hagyja ki ezt a lemezt.

Az olasz jazz újdonságai

A Musica Nuda együttes lemezei

55/21    CD

Complici    CD

Ezt a csodálatos hangminőségű CD-ket készítő együttest két fiatal művész Petra Magoni énekesnő és Ferruccio Spinetti bőgős alkotja. Magoni rendkívül képzett, sokoldalú énekes, aki opera szerepléstől a rock éneklésig már sok területen bemutatkozott. 1996-ban, majd az azt követő évben jelent meg szóló lemeze. Ezeket további próbálkozások követték, de az igazi sikert a Musica Nuda formáció hozta meg számára. Ebben a jazz-pop duóban Ferruccio Spinetti a Piccola Orchestra Avion Travel bőgőse kíséri a fiatal énekesnőt. 2004-ben jelent meg első lemezük Musica Nuda címmel. Ez jól ismert standard-ek feldolgozását tartalmazta. Erre a lemezre még csak a kritikusok figyeltek fel, de a következő két lemezből álló Musica Nuda 2 album, amelyen több vendégművész is játszott már egyértelmű közönségsikert aratott. Ezt a sikert élő lemez a Live à Fip követte 2007-ben, majd a 3. stúdió album az 55/21 2008-ban, majd a legujabb lemez a Complici, amely a többi lemezhez hasonlóan remek példája annak, hogy tehetséges zenészek minden szabályt és konvenciót felrúgva csodálatos élményt jelentő albummal ajándékozhatják meg a nyitott ízlésű zenerajongókat.

Francesco Negro  jazz zongorista lemezei

Francesco Negro Trio - Silentium  (AlfaMusic/Egea) CD

Az 1986-ban született jazz zongorista 6 éves korában kezdett el zongorázni. Igen fiatalon megmutatkozott különleges tehetsége a jazz zenében, annak is az improvizációs vállfajában. Ettől kezdve zenei érdeklődése az improvizáció világa felé vezette és további zenei tanulmányai is erre irányultak. Improvizációs workshop-okon vett részt majd Stefano Battaglia zongorista tanítványa volt.

2006-ban a Quartetto Photinx együttes tagjaként készítette első lemezét (Photinx), amelyen Martin Jacobsen, a neves francia/dán szaxofonos is játszott. 2008-ban a Philology lemezkiadónál jelent meg az Abbagli (Baklövések) című lemeze, amelyen a fiatal művész Vincenzo Presta, Igor Legari és Alessandro Minetto társaságában hallható. A fiatal zongorista 2009-ben fejezte be zenei tanulmányait, és még ebben az évben elnyerte az Italian Jazz Award-ot a Brand New Act kategóriában.

Nevét hamar megismerték Európa-szerte és hamarosan az improvizációs jazz olyan ismert alakjaival léphetett fel, mint Steve Kuhn, John Taylor, Danilo Rea, Steve Turré, Roberto Gatto és Adam Nussbaum. 2011-ben jelent meg legujabb lemeze a Silentium, amelyen már saját triójával hallható: Francesco Negro/piano, Igor Legari/bass, Ermanno Baron/drums. Ez a lemez, amely a természet csendjének témakörét járja körül várhatóan meghozza a fiatal művész számára az igazi nemzetközi elismerést.

Oscar Peterson, Milt Jackson, Ray Brown - The Very Tall Band   UHCD

1999 augusztusában a Telarc lemezkiadónál jelent meg ennek a kitűnő lemeznek az eredetije. A három világhírű jazz zenész, Oscar Peterson (zongora), Milt Jackson (vibrafon), és Ray Brown (bőgő) ezen a lemezen egy fiatal dobos társaságában hallható. Karriem Riggins ismertségben nem hasonlítható a három világsztárhoz, de az, hogy előzőleg Charlie Parker és Dizzy Gillespie zenekarában játszhatott, sokat elárul tehetségéről.

Kilenc szám szólal meg ezen az élő fellépéseken ( Blue Note jazzklub, 1998, november 24-26) rögzített lemezen, többek között mint a Nature Boy, eden ahbez híres szerzeménye, amely a fiatalon elhuny bársonyos hangú énekes Nat King Cole előadásában vált világszerte ismertté, vagy a Caravan, Duke Ellington varázslatos szerzeménye.

Az audiofil lemezeiről ismert FIM lemezkiadó UltraHD 32-bites mastereléssel készült változatban adta ki a a lemezt. Ez az igényes gyártástechnológia a finom részletek egész sorát hozza felszínre. Ez a kiváló zenészek élményszerű játékával együtt maradandó zenei élményt szerez a hallgatónak.

A  Stockfisch  kiadó  új lemeze

Brooke Miller - Familiar   Hybrid  SACD

A Stockfisch kiadó albumjait mindig is a kiugróan magas szintű hangmérnöki munka és az egészen kiváló hangminőség jellemzi és ez ennél az albumnál sincs másként. Az esetek nagy többségében zenekarral dolgozó kanadai énekesnő, Brooke Miller elhatározta, hogy készít egy szólólemezt és segítségnek felkérte a sokoldalú mindenes honfitársát, Don Ross-t aki a Stockfisch kiadó korábbi produkcióin már munkálkodott. Az eredmény egy karakter gazdag, emocionálisan feltöltő, melodikus, de energiákkal teli korong. A ritmusok és a dallamok a folkból és a country zene népi ködéből állnak össze, de érezhető a szülőföld partvidékének a vadsága, az óceán partnak csapódó hullámai által keltett pára, az ár/apály nyomában visszamaradt területeknek és a végtelen erdőségek zöld lombkoronáinak az illata is, ami nem véletlen, tekintve, hogy a dalszerző/énekesnő Kanada tengerparti részén, a Prince Edward szigeten nőtt fel.

Sarah Montes   lemezei

Az énekesnőt a gyermekkora egy izgalmas, kalandokkal teli tündérmesére emlékezteti, melyből olyan nehezen és mindig vissza-visszaemlékezve szabadul a lassan felnőtté váló elme és amelyben nagy része lehetett a szüleinek, német származású édesanyjának és spanyolhonból való édesapjának. Sajnos kevés gyerkőcnek adatik meg, hogy így érezzen, egy kicsit magam is hasonló cipőben jártam és mondhatom nehéz volt levetni és szembesülni a felnőttkor kiábrándító valóságával, józanságával. A szereplés utáni vágya már az iskolás évek alatt megmutatkozott, mindig is az iskolai események egyik fő szervezője és szereplője volt. Elszántságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy képes volt órákat tölteni azzal, hogy az olyan bugyuta dalokat, mint a “The Knobby Kneed Noble Knight” énekelgette, hogy csiszolja az előadói képességeit, néha már az angyali szintű szülői türelem határait is feszegetve. 16 évesen azután egy véletlen folytán meghallotta énekesi képességeit egy jó nevű, helyi mecénás, aki rögtön stúdióba citálta, ahonnan már egyenes út vezetett az előadóművészi életpálya felé. Most miután a világ 52 városában járva, túl van a három ezredik előadásán, melynek a nagy részét a Las Vegasi szórakoztatógépezetnek köszönheti, Sarah tényleg otthon érzi magát a színpadon. Biztosan bánik azon képességével, hogy a hallgatóság figyelmét az általa vágyott irányba terelje és könnyedén, észrevétlen befolyásolja kedélyállapotukat és érzelmeiket. Sarah énektudása és dalszövegírói vénája sok kaput kinyitott már a rádiókban, a televízióknál és a reklámipar berkein belül, így dolgozott már a HBO-nak, a Ford-nak, de még a Pizza Factory-nak is. Amikor Sarah véletlenül összetalálkozott a híres producerrel, Keith Olsen-nel egy hosszú és gyümölcsöző munkakapcsolat vette kezdetét.

From Vegas With Love    CD

Az album, mintha csak a 40-s, 50-s évek világát hozná vissza, élénk hasonlóságot mutat a korszak nagyjainak, Cole Porter, Peggy Lee, Doris Day Louis Armstrong és Glen Miller lemezeivel. Persze a korong készítésének technikai háttere abszolút a napi csúcstechnikát jelenti, egy igazi szórakoztató, kozmopolita, néha csípősen emocionális közelségű album, vastagon átitatva a feminizmus minden vonzerejével.

Long as the Day is    CD

Sarah legújabb lemeze, a „Long As The Day Is”, tíz dalt tartalmaz, melyek a mindennapi élet epizódjainak érzelmileg feltöltött reflekciói. A kristálytiszta énekhang, a magasszintű hangszeres tudás, valamint a rendkívül precíz hangmérnöki munka együttese az utóbbi időszak legjobb jazzy-lounge albumát hozta össze és a lemezt hallgatva mégcsak sejtjük, hogy Sarah Montes milyen „alluring” énekesnő lehet élőben.

Lisa Mann - Satisfied     CD

A nőktől általában távol áll a basszusgitár. Néhány remek gitáros hölgyet még csak-csak fel tudunk sorolni, de jó basszusgitárost, hát nem nagyon. Lisa Mann üdítő kivétel és még ráadásul remek énekes is, ami a basszusgitárosokra általában nem jellemző. Nyert már Muddy Waters díjat, mint az év basszusgitárosa, Portlandban volt az év vokalistája, a Memphis-i Blues Fesztiválon volt már középdöntős és olyan hírességekkel dolgozott együtt mint Sheryl Crow vagy Bonnie Raitt. Az általa előadott zenék többsége saját szerzemény és a dalok legtöbbször a saját maga által megélt élményekből táplálkoznak, kalandok, szerelmek és a nem mindig csodálatos zeneipar árnyoldalai, bepillantva a rivaldafények mögé. Lisa Mann egyike azon kevés zenészeknek, akiknek az ének- és a hangszeres tudása azonosan magas szinten van.

    lemez újdonság

AFTER DAYBREAK - What A Wonderful World     UHCD

Povee Chan a Top Music távolkeleti audiofil lemezkiadó tudja milyen zenékhez érdemes nyúlni. Most a háromtagú AFTER DAYBREAK ének trió lemezét adták ki. A fiatal férfiakból álló együttes tagjai Daniel Beck, Drew Boushka és David Fritch önmagukban is sikeres énekesek voltak, de amikor elhatározták a közös munkát és 2010 novemberében megjelent a What A Wonderful World című lemezük EP formában, azonnal az érdeklődés középpontjába kerültek.

A lemez Top 5-be került a Billboard Magazin Classical Midline Albums listáján és hasonló sikereket ért el a 2011 június 7-én, megjelent After Daybreak című nagylemezük is. Az együttes sikerének titka, hogy nagyon jól használják a pop slágerek előadása során a klasszikus zenei ének tudásukat, valamint az is hozzájárul, hogy kiválóan hangszerelt zenei kíséret hallható a szép énekhangok mellett.

A Top Music az általa már megszokott kiemelkedő színvonalon készítette el ezt a szép lemezt is.

Mike Goudreau   lemezei

Mike Goudreau & The Boppin' Blues Band – 20 Years of Bop & Blues   CD

2012 májusában jelent meg ez a lemez, annak bizonyságául, hogy ez a kitűnő zenekar 20 éve szórakoztatja a kanadai Sherbrooke környéki városok lakóit. 1994-ben jelent meg első lemezük, a következő évben pedig már felléptek a Montreal International Festival-on. Egymást követték a sikerek, az 1999-ben megjelent Happy Go Lucky című lemezüket a Maple Blues Award-ra is jelölték. Azóta számtalan nagysikerű élő és TV fellépés, fesztiválszereplés jelzi, hogy Mike Goudreau a kiváló gitáros és együttese valami nagyon „fogyasztható zenei stílust talált ki. A Boppin' Blues a fekete zenei műfaj vidámabb változat sok fúvóssal, eleven szájharmonika szólókkal. 13 szám hallható ezen a lemezen, igen kiváló hangminőségben.

The Goodmen Band - Dancing Shoes    CD

Mike Goudreau nemcsak a Boppin' Blues Band formációban készített lemezeket. Régi vágya teljesült, amikor megkereste őt Lorrie Goodman Hammond orgonista az ötlettel, hogy készítsenek trio formációban lemezt, amely az 50-es, 60-as évek nagysikerű orgona lemezeit idézi. A hőskorban Jimmy Smith, Hohn Patton és Lonnie Smith orgona albumai nagy sikerrel szerepeltek a slágerlistákon. Így született meg ez a lemez, amelyen Stéphane Jetté dobol kitűnően. A lemez 15 szerzeménye közül Goudreau 6-ot, Goodman 8-at írt, egyetlen nem saját szerzeményt a War együttes tagjai jegyzik. Vidám, könnyed hangulatú album ez, kiváló háttérzenének.

Paul Brown - The Funky Joint       CD

A kétszeres Grammy díjas Paul Brown a tengerentúli listákon már túl van az ötvenedik elsőhelyes nótáján. Persze ezeket nem mind maga adta elő, hanem olyan hírességek, mint például Marc Antoine, bár a 2006-s évben a “Winelight” című dallal maga is megmászta a slágerlisták csúcsait. Az elsősorban producerként és dalszerzőként tevékenykedő Brown, már a hatodik szólólemezénél tart és ez az első album, melyet a Woodward Avenue Records jegyez. Érdekes, hogy a produceri munkájában inkább a közérthetőségre és a minél gyorsabban elérhető sikerekre hajazó ember, gitáros előadó művészként egy sokkal komplexebb, kevésbé populáris hanganyagot hozott össze. Persze azért ez sem egy elvont album, funky-s jazz vagy jazz-s funky, kinek hogy tetszik, némi R&B-vel és blues-al.

Egyébként, hogy Brown mennyire nem egy rossz előadó, az is mutatja, hogy jelölték a legjobb énekes kategóriába a 2011-s Canadian Smooth Jazz Awards-on. A nagy borgyűjtő és a zenei körökben borszakértőnek és tartott Brown létrehozott egy projekt-t, mely a “Pinot Envy” névre hallgat és mely nagyjából arról szól, különféle helyszínek bevonásával, sokszor a színfalak mögé bekukkantva, hogy az előadó művészek miként szeretik a borokat, illetve a borkészítők miként szeretik és művelik a zenét. Brown a tavalyi évben, először látogatott Európába, zenélt Antoine-vel a Pizza Expressben, Londonban és fellépett a Smooth Jazz Festival-on a németországi Augsberg-ben. Reméljük egyszer Hazánkban is hallhatjuk élőben.

Eugene ‘Hideaway’ Bridges

Eugene egy igazi vándorló nomád, aki az életét az utakon éli és akinek az otthona éppen ott van, ahová sodorja a következő fellépés lehetősége. Minden évben keresztül-kasul járja a világot, Amerikától Ausztráliáig, majd tovább Európába és onnan is el, máshova, sok-sok megállóval és fellépéssel. A fiú egy igazi zenész családba született, negyedik gyermekként, apja a blues gitáros Hideaway Slim, anyja a Bullock családból való lány volt /csak a gyengébbek kedvéért, ez az a család, ahonnan Anna Mae Bullock vagy ahogyan többen ismerik Tina Turner is származott/. Eugene ötévesen már az apjával zenélt Louisiana szerte, majd a testvéreivel a The Bridges Brothers tagjaként gospel-t adott elő. 13 évesen feltűnik egy R&B tehetségkutató műsorban és megalakítja első R&B csapatát a The Five Stars-t.

Ezt követően Texas-ba költözik, ahol belép a légierőbe és a légierő zenekarában muzsikál három évet, majd még tovább áll, Houston-ba, ahol egy időben három zenekarnak is tagja.

Ezután Európába megy, ahol egyedül zenél, amikor Párizsban meglátja B B King basszusgitárosa, Big Joe Turner, aki rögtön felajánlja neki a Memphis Blues Caravan gitáros-énekesi pozícióját, melyben egy évet bír ki, de innen is továbbhajtja a nyughatatlan vére és magalakítja újabb saját csapatát a The Eugene ‘Hideaway’ Bridges Band-t. Az élő fellépéseik a rajongói és a szakmai körökben is egyre elismertebbek lesznek és Eugene maga több rangos zenei díjat is bezsebel. 2000-ben ír alá az Armadillo Music-hoz.

Live in San Antonio          CD

2009 márciusában került rögzítésre ennek az albumnak a hanganyaga, mely 2011-ben a Blues Music Award-n a soul-blues album kategóriában jelölt volt és amely által Eugene-t is jelölték a legjobb soul-blues előadói díjra, azt hiszem ez önmagáért beszél.

Rock and a Hard Place        CD

Eugene és nagyzenekarának az új albuma minden egyszerre blues, soul, jump, funky, gospel, rock és beach, de igazán egyik sem, mivel nem egykönnyen kategorizálható, de egy dolog biztos: remek, eredeti, pontos stúdió album.

Lola Danza  lemezei

A különféle népek és tájegységek zenei örökségének a bemutatása és a jelen dallam áramlataival történő egybegyúrása az egyik speciálitása a félkoreai származású Lola Danzasnak, aki a Berklee College of Music-n volt ösztöndíjjas, majd jazz énekesnőként diplomázott és nyitott saját énekiskolát, melyre megfelelő alapot jelentett csodálatosan gazdag, négyoktávos hangja. Vélhetőleg a saját családi és a diákjai által otthonról, szülőföldjükről hozott zenei hátterek hatásai inspirálták, hogy felkaroljon minden olyan kezdeményezést, mely által egy-egy nép vagy éktáj muzikális hagyományainak a fennmaradását és szélesebb körben történő megismertetését segítheti elő. Lola előadóművészként mindig is arra törekszik, hogy közönsége és közte meglegyen az a belsőséges kapcsolat, amelyhez hasonló, noha nagyon más műfajban, egykor a The Smiths angol zenei ikoncsapatot jellemezte.

The Island       CD

Az „Island” Lola Danza vadonatúj szóló lemeze, mely egy kicsit eltávolodva az énekesnő korábbi, inkább a keleties világzene felé sodródó albumjaitól, a klasszikus zene, a jazz, a cigányzene /persze nem az általunk jól ismert magyar népzenei alapokon nyugvó nóták világáról beszélünk/, a folk és flamenco ötvözve az igazi USA hangzásvilággal, úgy tálalva, hogy mindenki számára élvezhető és érthető legyen. Érdekesség, hogy a dalokat három basszusgitárossal játszották fel.

Janya      CD

A Janya szanszkrit nyelven "megszületni"-t jelent, koreaiul pedig annyit tesz, hogy: Hajnal körül.

Ezt korongot Lola három másik, szintén koreai barátnőjével hozta össze és céljuk a kelet és a nyugat zenei fúziójának a megteremtése volt. A dalokban van némi sámánikus titokzatosság, mint a hajnali párába burkolódzó koreai erdők-lápok vidéke, ez nem a szöul-i metropolisz világa. A gayageum /koreai citera feléség/ hangja, pedig, amelyet Eunsun Jung szólaltat meg, mint egy különös kabóca-féle cirpegése ad hozzá ehhez a titokzatossághoz némi barátságos hangulatot. Egyébként a lemezen még egy érdekes hangszer megszólal és ez a daegeum, amelyik egy fordított bambusz fuvola, Seungmin Cha játszik rajta.

Ray Bailey - Cruisin’ for a Blues   CD

A Tondef Records újdonsága, a bluesman, Ray Bailey, új lemeze, nem kínál mást mint amit a valóságban nyújtani tud, egy igazi blues korong, egy olyan férfiútól, aki egész eddigi életét ennek az irányzatnak, ennek a zenének szentelte és ténylegesen azt az életet élte-éli, amelyről énekel. Az előadó zenei felkészültségéről, pedig csak annyit, hogy az 1994-es Satan’s Horn óta, ez az első stúdió album, mely kikerült a kezei közül, azóta szinte csak élőben lépett fel zenekarával. Ez a blues, amit Bailey játszik persze egyáltalán nem egysíkú vagy unalmas, megtalálható benne a funky-nak, a West Cost style blues/jazz-nek és még számtalan stílusnak a jegyei és a korongon található nóták is annyira sokszínűek, hogy belőlük mindenkire legalább egy-kettő biztosan hatni tud. A lemezen található szerzemények közül mindössze egyetlen volt hallható az előadó korábban megjelent munkáin.

Christine Correa / Ran Blake - Down Here Below   CD

A duó harmadik lemeze egy tisztelgés a 2010-ben eltávozott Abbey Lincoln munkássága előtt és mint ilyen nagyban épül Lincoln dalaira és lírájára. A csodálatos hangú Christine, aki jelenleg a Louis Armstrong Jazz Performance Program ének oktatója a Columbiai Egyetemen, mint a modern amerikai és európai költők műveinek megzenésítésében jeleskedő személy jegyzett igazán, de emellett kiváló hangú jazz énekesnő is.

A duó másik tagja a komponista / zongorista Ran Blake már több mint ötven éve van a pályán és leginkább a spontán jazz zongora szólók virtuózaként ismert, no meg világszerte az igazi „Film Noir”-ok zeneszerzőjeként keresett. A szólójátékát alapvetően két igazi óriás, Ellington és Monk hatásai irányítják, de nem veszik el a hatalmasok örökségének a másolásában, hanem játékán mindig átérződik a saját, független személyisége is.

Duóként persze mindketten kénytelenek alkalmazkodni a másik félhez, kénytelenek kompromisszumokat kötni, melynek az eredménye jelen esetben talán sokkal élvezhetőbb és könnyebben is emészthető egy normál keretek között gondolkodó hallgatónak, mint egyéni produkcióik, legalábbis egy kellemes, nyugodt délutánon. Ezzel persze egyáltalán nem azt szeretném sugallni, hogy egy Monk lemez művészeti értékén lehetne vitatkozni, de azért tegyük őszintén a szívünkre a kezünket, milyen gyakran hallgatunk végig egy Monk lemezt folyamatosan, és kettőt-hármat egymás után? Az szerintem pont olyan mint más művészeti ágban végig rohanni a Louvre-n egy nap alatt, ahol minden részletre érdemes figyelni, ott hamar eltelik az agy.

Lenny Marcus  lemezei

A Washington DC-ből származó, de sok évet New Orleans-ban dolgozó-zenélő Lenny, igazi jazz hírességektől leshette el a szakma minden csínját-bínját, majd ugyancsak hírességekkel zenélt együtt, azért párat megemlítek: Ray Bryant, Ellis Marsalis, Alvin Baptiste, David”Fathead” Newman és Charlie Byrd. A saját zenekara is egy nagyon jól képzett banda és mivel már vagy a huszadik lemezüknél járnak, rutintalannak sem lehet őket nevezni. Maga Marcus egyébiránt kétszer volt döntős az ISC nemzetközi dalírói versenyen és több dallamot is ő szerzett a Nemzeti Időjárás Csatorna (persze a neki hazai) szignáljai közül és a tetejébe még multi-hangszeres előadó is.

Lenny Marcus Trio and his Friends Sun Ray - A Tribute to Ray Bryant   CD

Az angolt bíró olvasók már bizonyára kitalálták, hogy ez a korong Marcus tisztelgése első zongora tanára, a mentora és a barátja, a legendás jazz zongorista, Ray Bryant előtt, akinek a tehetségéről csupán annyit, amit Marcusnak az édesapja mondott róla, hogy tudod mi az, ami Ray játékát igazán csodálatossá teszi, az, hogy mindig amikor hallod őt, tudod, hogy ő játszik. Persze Lenny Marcus-nak sokkal többet jelentett Ray, de hogy pontosan mennyit, azt szavakkal biztosan senki, még egy Hemingway se tudná visszaadni. A lemezen Ray Bryant sok híres szerzeménye szerepel, keverve néhány eredeti Marcus nótával és igen, ez blues, ez jazz, ez swing.

Lenny Marcus - Distant Dream   CD

Ezen a korongon Lenny Marcus, mint egy ügyeskezű mixer keveri a jazz-t a blues-al és a funky-val, elvegyítve latin, kubai, afro és klasszikus zenei elemekkel is, az eredmény pedig egy igazi jól fogyasztható „minden benne van ami kell” koktél.

Jim Ridl  lemezei

Mindamellett, hogy magasan képzett jazz zongorista, Jim Ridl egy személyben kreatív zeneszerző, komponista és ügyes szervező is, aki mindig egy új lapot tud előhúzni abból a kártyapakliból, amelyikben összekeverték a jazz és a blues örökségét, a zenei ötletességet, a személyes kísérletező kedvet és a végtelen potenciált. Minden albuma egy- egy külön zenei világot jelent.

Your Cheatin’ Heart    CD

Ennek a lemeznek az alap inspirációs gyökere, persze nem feledve, hogy jazz zenészről van szó, a country zene. Az album fő vagy „sláger” dalai, bár nekem sok lemezen éppen nem azok a számok tetszenek a legjobban, amivel úgymond „el akarják adni” a lemezt, Hank Williams klasszikusa, a címadó felvétel és a mindig népszerű „Tennessee Waltz”. Egy érdekes momentum egyébként, hogy az albumon Ridl egy rövid részt egy olyan gyerek játékzongorán ad elő, amit egy régiség boltban lelt fel. A játékzongora hangja valahogy képes visszaidézni a hallgatók számára a gyermekkor ártatlanságának és sebezhetőségének a hangulatát. Szintén érdekes lehet, hogy több külföldi szakíró szerint Ridl zongorajátéka egyfajta Bartók-i örökséggel van fűszerezve. Az albumon játszó előadók: Ron Kerber: szoprán szaxofon; J.D. Walter: ének; Steve Varner: basszusgitár; Jim Miller: dobok; Jef Lee Johnson: gitár és mandolin; Jim Ridl: Yamaha nagy zongora and Happyland játékzongora.

Blue Corn Enchilada Dreams    CD

Ez a lemez Ridl saját kiadása és tulajdonképpen, összhangban a borító szövegezésével, egy pár évvel ezelőtti családi utazás képeit és élményeit próbálja hangba önteni, ami valljuk meg nem egy könnyű feladat. Egy kicsit talán azért nehéz elképzelnünk, csak a hangok alapján, hogy milyen lehetett akkor New-Mexikó (ami biztos csodás vidék), mivel nem jártunk akkoriban arrafelé. Azért az album, egy hosszabb, autós utazás háttérhangjának vagy egy jazz kocsmában a beszélgetések alatti alapmuzsikának, biztosan beválna.

Delmark  újdonságok – blues Chicagóból

Studebaker John – Old School Rockin'     CD

Ez igen! Életem egyik legjobb „electro blues” lemeze! Studebaker John életét egy Hound Dog Taylor koncert határozta meg. Akkortájt kapott egy gitárt és lenyűgözte Taylor utánozhatatlan, kivételes gitárjátéka. Élete attól kezdve a slide gitárhoz kapcsolódott. Minden alkalmat megragadott a zenélésre, és hamarosan nevet szerzett magának, mint kiváló gitáros, énekes és szájharmonikás. Hawks néven blues bandát alapított és mások számai helyett elkezdte saját szerzeményeit játszani! „ Ha számokat írok, akkor jobban érzem magam, és azt remélem, hogy akik hallgatják ezeket a számokat, azok is jól fogják érezni magukat!” Ez valószínűleg be is jön, hiszen eddig több tucat lemeze jelent meg a Blind Pig, az Evidence és a Delmark kiadónál. Ez az album 14 kiváló saját szerzeménnyel, igen jó hangminőséggel, virtuóz játékkal ismét nagy siker lesz.

Dave Specter – Live in Chicago    CD

Két blues klub fellépésen rögzítették ezt a lemezt, amelyen a kiváló blues gitáros 2007-es együttesével hallható, néhány prominens vendéggel. Specter 22 éve tartozik a Delmark kiadó zenészeinek sorába. Számtalan lemezen bizonyította kivételes képességeit. Ezen az albumon 13 számot játszanak. A vendégek közül az 1928 (!) született veterán gitáros/énekes Jimmy Johnson, a kiváló Sharon Lewis énekesnő, aki két számon is hallható, valamint Tad Robinson (ének/harmonika) nevét kell megemlítenünk. Zenei stílusát tekintve változatos blues lemez ez és a hangulata alapján csak egy valami jut eszünkbe: De jó lett volna ott lenni egy pohár Jack Daniels és egy csinos szőke társaságában!

Eddie C. Campbell – Spider Eatin Preacher    CD

A kevés élő chicagói gitár legenda közül a 72 éves Eddie C. Campbell az egyik legelevenebb sorban készít jobbnál jobb lemezeket. Magic Sam legjobb tanítványa és barátja volt, még ma is hangról, hangra el tudja játszani a legendás előadó valamennyi számát. Fiatalon játszott Little Walter és négy és fél évet töltött Jimmy Reed zenekarában. Egyedül Howlin' Wolf bandájában nem találta a helyét: ő egy nagyon durva ember volt – emlékszik rá. 1984 és 1992 között Európában élt, rengeteg meghívást kapott klubokba és fesztiválokon is szerepelt nagy sikerrel. Visszatérése Chicagóba győztes bevonulás volt, tárt karokkal fogadták sztárelőadó volt a Chicago Blues Festival-on és kitűnő lemezeket készített. Amikor megkérdezték, hogy ilyen korban, hogy lehet ezen a nehéz pályán sikeresnek lenni, azt mondta: Erősnek kell lenni, és komolyan kell venni a zenélést. Ez a 15 számos, csak saját szerzeményeket tartalmazó album is erőtől sugárzik. Csak így tovább Eddie!

Emanem   újdonságok

Valószínűleg Martin Davidson lemezkiadója készíti a világ legszebb CD borítóit. Lehet, hogy a lemezek zeneileg is a világ legjobbjai, de ez már tényleg egyéni ízlés kérdése, mert nem mindenki szereti az improvizációs zenét. Ha létezik olyan fogalom, hogy kulturális misszió, akkor az, amit Martin tett és tesz azért, hogy ez a zenei nyitottságra, pillanatnyi érzések és érzelmek befogadására épülő műfaj nyilvánosságot kapjon, az alapján ő a műfaj első számú misszionáriusa.

John Butcher - Mark Sanders - Daylight    CD

Mark Sanders ütőhangszeres zenész és John Butcher szaxofonos egyaránt London Petts Wood nevű külvárosában töltötte teenager éveit, csak a 80-as évek közepén ismerték meg egymást, amikor találkoztak az angol improvizációs zene egyik legismertebb alakjának, Derek Bailey-nek otthonában. Még ekkor sem fordult egymás felé zenei érdeklődésük, csak 2008 táján kezdtek közösen zenélni és ma már komoly figyelem, és érdeklődés övezi fellépéseiket. Ez a lemez 3 számot tartalmaz, valamennyi élő koncert felvétel. Az elsőt, a 30 perces Ropelight című produkciót 2010 májusában rögzítették a londoni Conway Hall-ban. A Freedom of the City Festival második délutánján elhangzott számban a két kiváló zenész tökéletesen kihasználja a Conway Hall akusztikai adottságait, Butcher tenor szaxofonjának hangja betölti a teret, míg Sanders elegáns, finom ütős kísérete néha alig hallhatóan jelenik meg a zenében.

A 2. és a 3. számot 2011 februárjában vették fel Sonthampton Turner Sims előadó termében. Ez a két rövidebb (5:57 és 18:45 perces) szám koncentráltabb jellegével egészíti ki kiválóan az első igen hosszú darabot.

HASTE: Veryan Weston - Ingrid Landbrock - Hannah Marshall - 2011    CD

Kamarazene élő felvételen, 56 perces trió improvizáció. Röviden ennyit mondhatunk az érdekes lemezről. 2011 februárjában rögzítették ezt az előadást, amelyen az improvizációs műfaj három kiemelkedő egyénisége, a HASTE formációként zenélő Veryan Weston, Ingrid Laubrock és Hannah Marshall volt hallható.

Az előadók közül Veryan Weston és Hannah Marshall fiatalabb korában komponált zenét is játszott, míg a szaxofonos Ingrid Laubrock húsz éve ismert és elismert szereplője a londoni improvizációs zenei világának. Három szám szerepel Barcelonában rögzített felvételen. A HASTE trió ötlete Veryan Weston fejében fogalmazódott meg néhány évvel ezelőtt. Ez a kiváló lemez ékes bizonyítéka annak, hogy érdemes volt elkezdeni ezt a különleges projektet.

Néhány további Emanem újdonság:

Will Martina – The Dam Levels  CD

Az ausztrál származású csellista, Will Martina az album címének, melynek a fordítása a hazai szóhasználatban nagyjából a vízállást jelenti, a kiválasztásakor elsősorban az ökológiai tudatosság, a környezeti erőforrások és az energia felhasználásának korlátozása ihlette. Persze hiba lenne azt gondolni, hogy aktív cselló művészként ne gondolt volna a kiválasztott cím azon szójátékára, mely a zenészek között gyakran használt „Damn Levels” kifejezésre is utal, mely nagyjából olyasmit jelent, hogy a húros hangszerek megszólaltatói azt jelzik a dobosoknak vagy a fúvósoknak, hogy a következő hangok túlesnek a normál zenei skálán. Az albumon Will mellett a zongorista Jason Lindner és a dobos Richie Barshay munkálkodik, az eredmény pedig egy jazz, soul elemeket vegyítő, sokszínű, a világ jelenlegi ökológiai helyzetére talán túlságosan is optimistán utaló muzsika, de hát egy művész maradjon mindig is optimista.

Gaucho együttes   lemezei

Egy San Francisco-i búvár klub családias hangulatú, minden este barátokkal és cimborákkal zsúfolt bárjának, az Amnesia-nak a zenekara ez a szextet, melyről azért, mert állandó jelleggel ilyen helyen játszanak, ne gondolja senki, hogy egy amolyan hétvégi/hobbizenész kategóriát képvisel. A tagok egytől-egyig tanult, képzett muzsikusok és az esték alkalmával kapott ingyen italokon és vállveregetéseken túl már több besöpört szakmai díj is jelzi, hogy igazán jól muzsikálnak. A csapat neve egy kissé csalóka, mivel aki a név alapján egy lasszókkal és fegyverekkel felvérzett, lóra termett, borostás, marcona férfiakból álló kompániára gondol, azt ki kell ábrándítanom, ezeknek a gaucho-knak a hangok és a hangszerek a fegyverzetük.

Deep Night   CD

A banda 2009-ben megjelent albuma egy tisztelgés a bárnak és a törzsközönségnek, melytől a tagok elmondása szerint legalább annyi energiát és inspirációt kapott már a zenekar, mint amennyit ők adtak a zenéjükkel, mely egy jazz-swing kombó, sok harmonikával és sok-sok életkedvvel, mely talán az igazi gaucho-kat nem idézi meg, de arra mindenképpen alkalmas, hogy egy fárasztó de egyszersmint lélekemelő merülés után pár pohár jóféle itóka lehörpintése közepette kellemesen érezze magát a látogató. Nem véletlenül a tagok a zenéjüket gypsy jazz-ként is aposztrofálják, azonban ez a muzsika igen távol jár nemcsak az általunk ismert magyar cigányzenétől, de az európai vándor cigányok által játszott muzsikától is, inkább a 30-as évek swing zenéjének és némi francia kocsmazenének egy teljesen letisztított, sterilizált és érzelmileg is legyalult mixtúrája.

Pearl   CD, featuring vocalist Tamar Korn

A csapat negyedik a Porto Franco Records-nál 2010-ben megjelent albuma elsőre úgy hangzik, mintha a szextet tagjai kiásták és leporolták volna az 1920-30-as évek nagy jazz és swing slágereit, de többszöri meghallgatás után nyilvánvalóvá válik, hogy az egy tucatból csupán kettő nóta feldolgozás, a többi saját termés és nem is akármilyen. A közreműködő énekesnő hangját mintha szabó öltötte volna a zenekar által játszott muzsikához, úgy passzol hozzá.

BWM /Blomvik - Williamsen - Moen/ Trio  CD

Aki esetleg arra gondol, hogy a híres német autógyártó által szponzorált trió (Klaus Robert Blomvik/ dobok, Roger Williamsen/ bass, Bernt Moen/ zongora) betűi kerültek felcserélésre nagyot téved, a csapat ugyanis a norvégiai Kristiansand zenei konzervatóriumában állt össze és neveztek be 1998-ban a nagy múltú norvég jazz versenyre a Jazzintro-ra. Az  eredményeik alapján gyorsan az északi jazz listák élére várták a csapatot, azonban a tagok az egyéb zenei ágakban való elfoglaltságuk miatt szüneteltették a trió működését, egészen mostanáig. Az együttes zenéje amolyan igazi északi jazz, kicsit magával hozva az ottani híres metálbandák vehemenciáját, izgágaságát és a tipikus „sosem vagyok igazán boldog” skandináv Bergman-film féle hangulatot, de természetesen az északiakra jellemző pontosságot és precizitást is.

Evosound HQCD  újdonságok

A Toshiba EMI által kifejlesztett HQCD (High Quality CD) formátum egy új, magasabb minőségű, továbbfejlesztett anyag-összetételű CD generációt jelent. A CD különleges polikarbonát rétegének anyagt az LCD TV és monitor gyártás során fejlesztették ki, és ez a speciális réteg sokkal pontosabb adat-visszaolvasást tesz lehetővé. Ezzel együtt egy speciális alumíniumot használnak a reflexiós rétegként, mely szemben az általános CD-en alkalmazott alumíniummal, lényegesen finomabb mintázat kialakítást enged meg és jobbak a reflexiós tulajdonságai is. Mindez együtt biztosabb adatkiolvasást biztosít, és ez jobb hangminőséget eredményez. A HQCD formátumú CD-k teljesen kompatibilisek az általános CD lejátszókkal, kitűnően szólnak azokon.

Stacey Kent - Candid Moments     HQCD

A lemez a Stacey Kent féle verziója a nagy amerikai klasszikus nótáknak, melyek nagyrésze már szerepelt az előadó korábbi albumain is. A világhírű jazz énekesnő, aki, csak néhány címét említve, 2001-ben elnyerte a British Jazz Award-t, 2002-ben a BBC Jazz Award-t a legjobb női énekesnő kategóriában, 2004-ben a Backstage Bistro Award-t a legjobb élő előadás kategóriában, 2006-ban pedig az év albuma díjat, minden dalban, minden dallamban bizonyságot ad arról, hogy napjaink egyik legízletesebb, legintelligensebb hangjával bír. Nem véletlenül hívta meg Clint Eastwood, hogy énekeljen a 70. születésnapja alkalmából adott partyn és nem véletlenül nevezte egy interjúban nemrég az Aerosmith frontembere Steven Tyler a kedvenc énekesnőjének, meg persze az se lehet véletlen, hogy hangját Natalie Cole-éhoz hasonlítják.

Audiophile female vocals - Voices of Love    HQCD

Voices Of Love – a legfinomabb és legérzékibb szerelmi dalok a legszebb női hangokon, hangulatteremtő, vágykeltő számok. A közreműködők a kivétel nélkül kiváló, jónevű énekesnők: Susan Wong, Olivia Ong, Julienne Taylor, Emi Fujita, Stacey Kent, Katie Melua és Chantal Chamberland.

Az albumon szereplő felvételek listája:

1. When You Say Nothing At All - Susan Wong

2. I Knew I Loved You - Julienne Taylor

3. I Cried For You - Katie Melua

4. How Deep Is Your Love - Chantal Chamberland

5. Don't Know Why - Cheryl Bentyne

6. You've Got A Friend - Stacey Kent

7. Chasing Cars - Clare Teal

8. Wishes - Emi Fujita

9. Sometimes When We Touch - Olivia Ong

10. I Wish You Love - Ann Sally

11. Stuck On You - Chlara

12. I Can't Make You Love Me - Dana Sedgwick

13. Autumn Leaves - Mikaela Kahn

14. Yesterday - Woong San

15. When I Dream - Carol Kidd

Alligator Records   újdonságok

Joe Louis Walker - Hellfire    CD

San Francisco egyik kerülete a Fillmore, a 60-as években, mint a pszichadelikus rock szülőhelye vált ismerté, de ugyancsak a melegágya volt a modern electric blues-nak és ez volt az a hely ahol Joe Louis Walker is meglátta a napvilágot és ahol felnőtt és nevelkedett. A kiváló zenészcsaládból származó ifjú hamar hangszert, mégpedig gitárt ragadott és 16 évesen már a helyi éjszakai életbe merült, ahol egy híres zenész/strici Fillmore Slim védőszárnyai alatt a környék egyik legjobban kedvelt és estéről-estére követelt előadójává vált.

Ezekben az években a kerület lenyűgöző, nyüzsgő és színes éjszakai élete mint egy ringlispíl forgatta a jobbnál jobb zenészek csapatát, melyben Walker is fontos posztot játszott, majd érdekes módon volt egy időszak 1975-től 85-ig, amikor elfordult a blues-tól és ezidőtájt csak gospel zenét adott elő. Ezen időszak alatt két diplomát is megszerzett, egyet angol nyelvből, egyet zenei tanulmányokból, de végül visszatért a blues-hoz és 1986-ban megjelent első lemeze, a „Cold is the Night” hamar ismerté tette országszerte. Walker eddig huszonhárom lemezt pakolt le a pultra, melyet megspékelt 2 DVD-vel és több világkörüli turnéval is, közben több közreműködő zenészként szerzett Grammy-díjjal együtt, négy Blues Music Award díjat is bezsebelt. A „Hellfire” az első lemeze, mely a Alligator Records gondozásában jelent meg és amely az előadó már eddig is legendás karrierjének méltó folytatása.

Janiva Magness - The Devil Is An Angel Too   CD

Janiva Magness - Stronger for it    CD

Az igen csinos és gyönyörű hangú Janiva Magness élete nem egy tipikus lánymese, a Detroit-ban nevelkedő tinédzser 16 éves, amikor mindkét szülője öngyilkos lesz, a lányt a utca neveli, 17 évesen lányanya, de a gyermekét örökbe kellett adnia, mivel maga, az akkori jogszabályok szerint nem tarthatta meg. Egy éjszaka besurran egy klubba és ott meglátja a nagy Otis Rush-t és megleli azt a fajta életértelmet és célt, mely képessé tette, hogy túlélje a fiatalkori traumákat és elinduljon a nagybetűs ÉLET-be. Persze hosszú volt az út, melynek végén elkészülhettek szóló lemezei, előbb még sokáig tanul éneklést és hangmérnök egy stúdióban, majd egy alkalommal felkérik vokált énekelni az egyik albumra és innen már nincs megállás, zenekart alapít Janiva Magness and the Mojomixatics néven, mely Phonix-ben mint a legjobb blues zenekar lesz ismert, majd szólóban ad elő és készít lemezeket. Több díjazott album után, 2008-ban, aláír az Alligator Record-hoz, itt is megjelenik két lemeze, a „What Love will do” és a „The Devil is an Angel Too”, mindkettőt igen jól fogadják a kritikusok és a közönség egyaránt.

A Stronger for it albummal a kiváló blues és R&B vokalista előadónő a saját függetlenségi nyilatkozatát adta közre, mely készítése közben megpróbált eltávolodni a külső elvárásoktól, a mások véleményétől és a mások által róla vagy művészetéről gondolt képnek való megfeleléstől, mely sokszor az igazán őszinte és nagystílű produkciók kerékkötője. Janiva mindamellett aktív résztvevője a jótékonysági programoknak.

RB Stone - Lonesome Traveler’s Blues    CD

Már a címből is nyilvánvaló ennek a korongnak a zenei stílusa és nagyjából a célközönség is belőhető. Stone korábbi zenészi pályája legalább olyan színes, mint egy Tokaji szőlészet az őszi napfényben vagy egy Warhol nyomat. A lemez összes dala saját szerzemény és nagyrészt abból az élményhalmazból táplálkozik, melyet Stone mint utazó és vándorzenész szerzett, élt át. Ebben a memória kupacban jól megfér egymással a katonai egységeknek rendezett szórakoztató estek hangulata, a Sziklás hegység ösvényein a túrázók és vadászok kísérése, a bikarodeók show-i, a Hollywood-i produkciók reklámjai és az eddigi 15 albuma. Ez az album tényleg a szívből szól és ultra autentikus, egy öt kontinens 32 országában turnézott, az eddig eladott lemezeit nagyrészt a saját fellépésein értékesítő, Blues Cowboy és Roots Rocker munkája. A lemez számos szakmai listán jól szerepelt, például második helyig jutott az „Airplay Direct Blues Chart”-n is.

Larry Tarof - C is for Cosmopolitan   CD

Az otthonában a kanadai Ottawában csak „Dr. L”-nek ismert zongorista, Larry Tarof a klasszikus zenén nevelkedett. Rachmaninoff, Chopin és Debussy, illetve a zenés színházak hatását nem is sikerült teljesen maga mögött hagynia. Új albuma is ilyen teret megtöltő, gazdag, lusta, gázneműként alattomosan besikló zongorajátékból épül fel, rácsatlakozva hol a parádésan ritmikus dobjáték, Carlo Maragno által, hol Sonya Matoussova csellójátéka, mely viszont, tekintve, hogy mely számoknál jön be, inkább melankólikus-romantikus hangulatot visz a zenei összképbe. Az albumot jegyző Dr. L (Tarof) ha mifelénk nem is egy ismert személy, a saját földjén, ahol már szinte próféta lett, minden műfajban nyomul, legyen az zenés színház, koncertek, filmzenék százai, zsidó vallásos iskola programok és zsinagógai kórusok.

Bill Harris - Inside Out   CD

Bill Harris a fúvósok „öreg” mestere 1958-ban ismerkedett meg a klarinéttel és ezzel egycsapásra a fúvós hangszerek rabjává vált. Profi karrierjét 14 évesen kezdte egy Portland-i tánczenekarban, majd zenei tanulményokat folytatott a Portland-i Állami Egyetemen és a Berklee-n, ahol már kimagasló kvalitású zenészek oktatták, ezt követően pedig már ő tanított jazz improvizációt a Mount Hood Community College-n és olyan méltán híres tanítványokkal büszkélkedhetett, mint Dan Shulte vagy Phil Baker. Számtalan zenekarban játszott vendégművészként és sokat muzsikált Brodway-féle darabokban, cirkuszi fellépéseken és jég show-okon is. Jelenleg folyamatosan a Steve Hall Quintet-ben zenél és a saját kvartettjét és kvintettjét vezeti. Ez az album egy „kis” stílusgyakorlat a számára, alt és tenor szaxofonra, olyan kiváló zenészekkel mint Paul Mazzio, George Mitchell, Dave Captein és Dick Berk. Persze azért ez a stílusgyakorlat jelző ne tévesszen meg senkit, ez a zenei színvonal egy kevésbé képzett és tehetséges muzsikusnak messze az elérhetetlen szintet jelenti.

Smooth jazz újdonság

Lloyd Gregory – Gentle Warrior    CD

A hosszú ideje San Francisco és a hozzá kapcsolódó öböl-térség meghatározó jazz gitárosának új lemeze, a Roxboro kiadó által megjelentetett Gentle Warrior rögtön felkerült több jazz rádió játszási listájára is és ez nem véletlen. Gregory, akinek ujjai otthonosan mozognak az akusztikus és az elektromos gitárok húrjain is, amolyan igazi „a szakma mestere”, amit mi sem jelez jobban, minthogy egyike azon négy művésznek, akik albumait a jazz ikon kiadóguru Stanley Clarke enged a Roxboro Entertainment Group zászlaja alatt megjelentetni, megjegyzem, hogy amúgy a háttérből az egész projektet nem kisebb kiadói óriás, mint az Universal Music Group jegyzi. Nos a zene lágy jazz muzsika, afrikai, brazil, reggae, R&B ritmusokkal színesítve, ízesítve, melyet alkotója ez alkalommal a barátainak ajánlott fel. A lemez hozzáférhető az iTunes, az Amazon.com és többi internetes forrásokon keresztül is.

Az Origin Records új lemezei

A lemezkiadót, mely tulajdonképpen már-már egy brand-é nőtte ki magát és melyhez tartozik az O2A Records, az Origin Classical, a Ballard Jazz Fesztivál és az Origin Web Design műhely is, a seattle-i dobos John Bishop alakította 1997-ben, azzal a céllal, hogy szűkebb jazz zenei közegének a munkáit segítsen megjelentetni. A vállalkozás szerencsére beindult és mivel az eredeti kiadó név alatt kizárólag Észak-Nyugati előadók lemezei jelentek meg, létrehozták az O2A Records-t, mely már egy szélesebb földrajzi spektrumból merít a zenészek terén. A többi pedig, már jött magától értetődően. Most az új lemezeikből mutatunk be néhányat.

Hal Galper Trio - Trip the Light Fantastic   CD

A legendás zongorista, a már öt éve csiszolódó trió megdöbbentően kreatív és erőteljes új albuma.

Tito Carrillo -  Opening Statement  CD

Miles, Hubbard és Shaw öröksége, komplexen, kubai ritmusokkal, lírikus ballada betétekkel és határokat feszegető kitörési kisérletekkel, a Chicago-i jazz élet egyik meghatározó bandájától.

John Moulder - The Eleventh Hour   CD

A Chicago-i Green Mill Jazz Club-ban adott csodálatos koncert hanganyaga, a híres gitáros és a remek társzenészek egyre mélyebben merülnek a művészet mocsarába.

Piet Verbist -  Zygomatik   CD

Egy energikus zenei koktélbomba a népszerű belga jazz basszusgitárostól és zenekarától, soul, rock, folk és funky behatásokkal, főképp akusztikus hangzással.

A  Stockfisch  kiadó  új lemeze

The Greater Good    CD

A mindig kimagasló hangminőségű lemezeket megjelentető német Stockfisch kiadó legújabb lemeze a The Greater Good trió munkája. A háromból kettő férfiú, a gitáros/pergődobos Eugene Ruffolo és a multihangszeres Dennis Kolen korábban már szerepelt a kiadó más nevű albumain és most csatlakozott hozzájuk az amerikai énekes/komponista Shane Alexander. A tagok a Stockfisch northeim-i stúdiójában ismerkedtek össze és határozták el, hogy közösen készítenek egy albumot, melynek címeként magának a projektnek a nevét adták. Az album tíz dalt tartalmaz és zeneileg a melankólikus-ritmusos, őszinte, de a világot egy kicsit kívülről csodáló-furcsáló-elemző gitárzenére épít, a 60-s évek végének 70-s évek elejének rockzenei világa ez, Donovan, későbbről talán a Smithereens stílusa. Csak megjegyzésként, a borító szerintem kicsit olyan semmilyenre sikeredett, de mivel gyakran a csillogó külső éppen a belső értéktelenség elpalástolását szolgálja, így ez most se vezessen félre senkit.

Rickey Godfrey  lemezei

Once In a Lifetime Love   CD

Nasty Man    CD

A kitűnő blues gitáros/énekes Once In a Lifetime Love CD 2006-ban, a Nasty Man 2010-ben jelent meg.

Beszédes címek ezúttal is, egy a problémákat, gondokat igazán könnyen viselő, már-már talán linknek is ható blues-ember saját vagy társszerzett dalai, jazz és funky behatásokkal, melyek közül a „Johnny Jones” című, a 2009-ben elment, Jimi Hendrix mentorált jóbarát emlékére szerzett nótája azért megmutatja, hogy egy ilyen fazonnak is van szíve.

    lemez újdonságok

Nancy Sinatra – Super Audio Best     SACD

A Top Music újdonsága Nancy Sinatra nagy slágereit hozza vissza emlékeinkből, persze egy kicsit más minőségben. A 60-as évek elején ezeket a dalokat táskarádión vagy szalagos magnón hallgattuk. Most 32 bit/192 kHz-es mastereléssel tényleg azt halljuk, amit akkor rögzítettek a stúdiókban. Se többet, se kevesebbet. Abból a korból káprázatos minőségű jazz lemezek maradtak ránk, ezek a világhírű pop felvételek nem érik el azok minőségét, de Nancy és a vendég énekesek, Lee Hazlewood, Dean Martin és a papa Frank Sinatra hangja így is elvarázsolja lelkünket. Nancy sokat köszönhetett nagy siker számai zeneszerzőjének Lee Hazlewoodnak, akinek nem mellékesen az énekhangja is különlegesen jó. 1966/67-ben Nancy Sinatra 13 száma szerepelt az amerikai sláger listákon, ebben a sikerben nagy szerepe volt a számait hangszerelő és a zenekart vezénylő Billy Strange-nek is. A lemez stúdió munkáról az angol Black Rhodium cég különleges minőségű kábeleit használták.

Sound of Rhythm - The Best Chinese Music for the World   SACD

Ez a zenei anyag eredetileg a Sony Music Ultimate Audio Reference kiadványaként jelent meg, 14 kínai zeneszámot, valamint egy bonusz sávot (The Pastorale) tartalmaz. Igen változatos zenei anyag ez és európai fülnek bizony meg kell szoknia az érdekes hangszereket is a különleges ének stílust. A lemez akusztikai minősége kétségkívül kiemelkedő, abszolút természetes a hangzás valamennyi zeneszámban.

Billy Vaughn & His Orchestra - Greenfields   SACD
Billy Vaughn az ötvenes évek első felében bukkant fel a könnyűzenében, a Hilltoppers énekegyüttesben kezdett, és öt éven át volt tagja ennek a társulatnak. Első igazi sikerét a Melody of Love című klasszikus számmal érte el, ezt további instrumentális szerzemények követték. Közülük a Raunchy, a La Paloma, a Theme from a Summer Place voltak a leghíresebbek. Feldolgozásai nagy sikert arattak, több mint 25 albuma közül jó néhány lemeze milliós példányban fogyott el. A Top Music lemezén nem kevesebb, mint 20 felvétel szerepel igen jó hangminőségben.

Little Freddie King  lemezei

Freddie Király, Fread Martin a.k.a Little Freddie King igazából egy idősödő, színes bőrű gentleman, aki meglepő módon egy kerékpárral jár. Ha most nagyon „trendi”-nek szeretném feltüntetni, azt mondanám, hogy mindezt az egészégének a megőrzése céljából teszi, de a valóság nem ez, lévén a „Király” erős dohányos és az italokat és az éjszakázást sem veti meg. Egy igazi kemény fickó, akivel nem bánt kesztyűsen az élet és akihez a legkeményebbek talán a csajok voltak. Ahogy saját maga fogalmazta meg, az egyik lemezborítón „... és köszönöm az összes hölgynek akit magam mögött hagytam életemben, akik nyomorulttá tették az életemet, és ezzel rengeteget segítettek a dalaim költészetében”.

Little Freddie King az amerikai fekete zenészek fővárosában, New Orleans-ban nőtt fel, ennek a városnak a zenetörténeti jelentősége vitathatatlan, innen indult a jazz is, Jelly Roll Morton révén (tudom vitathatóan), innen terjedtek el az igazi,  élőzenés mulatók (persze a bordélyokból) és ez a mai blues egyik őshazája is.

A város a Katrina hurrikán után mostanában kezd újra igazán felpörögni és reméljük, hogy Little Freddie King-hez hasonlóan sok jeles zenész tér majd újra vissza ide.

CHASING tha BLUES     CD

Ez a férfias lemez bepillantást enged Little Freddie King eddigi életébe, olyan érdesnek és igazinak érződik, mint egy Yves Montand életrajz, mint egy gyapotszedő munkás kézfogása, rajta az első dallal, a „Born Dead”-el, mely az egyik legelvetemültebb blues nóta amit hallottam. De a többi dal se semmi ám, azt hiszem erről a bonusz felvétel, a kiváló ritmusú „Mixed Bucket of Blood” címe is sok mindent elárul.

GOTTA WALK WITH da KING    CD

Egy remek, magával ragadó élőlemez, melynek hanganyagát az éves "Thirsty Ear Festival"-n rögzítettek Új-Mexikóban, még 2010-ben. Little Freddie King legalább olyan jó élőben mint a stúdió felvételeken, több mint harminc éve járja már a zenei fesztiválokat és zenekara is egytől-egyig vérprofi muzsikusokból áll, jó lenne egyszer itthon is látni.

James Farm     CD

A viszonylag új felállású quartet első albumának, mely a „Nonesuch” kiadó gondozásában jelent meg, a címe, maga az együttes neve. Persze a tagok nem mondhatók kezdőnek és ez különösen igaz a még mindig fiatal, de szakmailag veterán szaxofonosra, Joshua Redman-ra, aki San Francisco jazz életének egyik prominens alakja és nemrég a Budapest Jazz Club vendége is volt, de a többiek, Aaron Parks, Matt Penman és Eric Harland se az album feljátszásakor fogtak először hangszert a kezükbe.

Érdekes módon a korong dalai teljes munkamegosztásban készültek, minden tag szerzett belőlük és bár sok tekintetben teljesen eltérőek, de összeilleszthetőek, akár egy puzzle darabjai. Az album dacára annak, hogy nagyvárosi muzsikusok alkották, inkább nyugodtabb, vidékies hangulatú és még egy apró érdekesség, hogy a lemezen hallható előadó művészek más és más lemez kiadókhoz vannak eredetileg elszerződve.

John Pippus   lemezei

This City   CD

Wrapped up in the Blues    CD

A kanadai Vancouver-ben élő gitáros/énekes John Pippus harmadik albumát a szerény véleményem szerint a folyamatos média szerepeltetés miatt erősen túlértékelt Bryan Adams világhírű stúdiójában rögzítették és ezáltal a hangminőség és a hangzás, szóval a „műhelymunka” tekintetében magától értetődően tökéletesre sikerült. Persze nem Adams-t, akit „rossz zenésznek” egyáltalán nem lehet nevezni, szeretném bántani, de mindig is voltak a világ zenei színpadán olyan előadók, akiket a tényleges művészeti értéküket és hatásukat messze meghaladóan ismernek el, tartanak reflektor fényben.

Persze Pippus-t ez a veszély nem igazán fenyegeti. Pedig a kiváló zenésznek 2009-ben megjelent This City című albuma minden elismerést megérdemel. A kanadai szaklapok igazi folk-root drágakőként emlegették az albumot, amely valóban elvarázsol minden akusztikus zenét szerető hallgatót.

A Wrapped up in the Blues korongon végre az egész életében imádott blues köré fonhatta azt a zenei hálót, mely kilenc saját szerzemény mellett egy igazi klasszikust, Eddie „Son” House „Peachin’ Blues” című nótájának az átiratát tartalmazza és amely a tradicionális blues-tól az inkább már „világzenei” blues-ig bezárólag a műfaj széles spektrumát öleli át.

Pippus lemezei a honlapján digitális formában (MP3 320, FLAC) is megrendelhetők!

Az  Allegro Media Group  új lemezei

Az alábbi két lemez a kiadó „Wonder of Sound” sorozatában került megjelenítésre.

Bringing it Together – Music by Stephane Grapelli and Toots Thielemans     CD

A hegedű megszokott jazz hangszer, ez viszont a szájharmonikáról, mely tipikusan a blues és szűkebb szegmensű zenei irányzatok hangszere, már nem mondható el. Együttesen, erre a két hangszerre kihegyezve, pedig ez a lemez előtt, kiadott formában talán sosem voltak hallhatók. Az viszont, hogy Stephane Grapelli aki Joe Venuti, Eddie South és Stuff Smith mellett az egyik legnagyobb jazz hegedű-virtuóz, hogyan talált partnert a szájharmonikás Jean Baptiste „Toots” Thielemans-ban talán még annál is nagyobb rejtély, mint hogy mások eddig miért nem próbálták ennek a két hangszernek a tökéletesen logikus jazz összhangját megalkotni. A füttyös, gitáros, szájharmonikás „Toots” Thielemans-ról annyit érdemes tudni, hogy ő volt az első európai jazz zenész, aki komoly karriert tudott befutni Amerikában.

Az album az 1920-s években megírt, majd Miles Davis által 1956-ban újraértelmezett „Bye Bye Blackbird”-el indít és csak szárnyal, szárnyal.

Sabor a Mí – Music by Daniel Kobialka – Arrangements by Thomas Masinter    CD

A nemzetközi Latin-amerikai slágereket egy merőben új, kissé talán szokatlan köntösbe bújtatták ezen az albumon. Első hallgatásra egy kicsit biztos csalódás lesz azon vásárlók számára, akik egy pörgős, lendületes, forróvérű latin albumot véltek felismerni a számcímek alapján. Ez a lemez ugyanis sokkal inkább az ellazulásáról, a mindennapi stressz-helyzetek magunk mögött felejtéséről, a belső harmónia megtalálásáról szól, mint a dübörgésről, a táncról, a bulizásról. A merénylet elkövetői Daniel Kobialka hegedű művész és a szerkesztő Thomas Masinter egy valóban furcsa, de nem kellemetlen csavart tettek a klasszikus latin ritmusokba.

Philip Baumgarten Trio – The Arrival   CD

Az együttes név és a cím is beszédes, ez a háromtagú banda első lemeze és rögtön sikerült vele az allaboutjazz.com -on a legtöbbet letöltött dal és a youtube-n a nap videója díjakat is besöpörni vele. Persze aki arra gondol, hogy a hangszereket holmi tejfelesszájú suhancok szólaltatják meg, hanyagul az nagyot téved. A trió névadója Philip Baumgarten 22 éves volt, amikor egy koncerten élőben látta Stanley Clake-t, amint Chick Corea-val játszott és ez az élmény olyan mély hatással volt rá, hogy elhatározta, addig nem nyugszik, amíg hasonló szinten nem tud bánni a basszusgitárral, mindez 1974-ben történt, tehát nem kell a Bólyai fivérek egyikének sem lenni ahhoz, hogy kiszámolhassuk Philip most, 59 évesen érezte játékát és tudását annyira egybeforrottnak, hogy előállhasson az első lemezzel. Baumgarten Hollandia-szerte ismert a basszusgitár leckéiről, melyek a www.baumgarten.nl  honlapon jutnak el a még bizonytalan kezű nebulókhoz. A korong saját jazz szerzeményeket tartalmaz és a zongorista Leonieke Vermeer, valamint a dobos Matthias van Olst munkásságát dicséri, már persze a névadón kívül.

A JARO Medien  kiadó új lemezei

A JARO egy több mint harminc éve alapított lemezkiadó, viszonylag szűk, de annál változatosabb szortimenttel, jazz, világzene, komolyzene és pop irányvonallal. Lemezeik már több nagy presztizsű díjat is elnyertek, mottójuk a „minőségi sokszínűség”, melyet az alábbi kiadványok is alátámasztanak.

Hazmat Modine – Cicada    CD

A zenekar minden tagja, amely jelen esetben nyolcat jelent, igazi virtuóz a saját hangszerén, illetve mivel több közülük multi-hangszeres előadó, összesen vagy harminc hangszert tudnának megszólaltatni, már ha ez egyszerre fizikailag lehetséges lenne. A hangszerpark pedig óriási, csak ízelítőül néhány, természetesen az alap hangszereken túl: diatonikus harmonika, tuba, duduk, banjitar, sheng, ja, hogy mik is ezek, nos a duduk egy örmény fa fúvós hangszer, kiváló szilvafából készül és külsőleg talán leginkább a furulyára hasonlít, összetéveszthetetlen hangját sok filmben, például a „Gladiátor” címűben hallhatjuk. A banjitar egy hathúros bendzso gitárnyakkal, a sheng pedig egyike a legősibb kínai hangszereknek, eredete bizonyíthatóan a Krisztus előtti 11. századig nyúlik vissza. Külsőleg úgy fest, mint egy miniatűr orgona, azonban a sípok kör alakban vannak elhelyezve egy vastagabb csőben, melyet oldalról fújnak. Több sípszámmal létezik, így például 17-essel és 36-ossal.

A Hazmat Modine zenéje igazi amerikai, még pontosabban New york-i muzsika mely teljes mértékben kategorizálhatlan és amely értelemszerűen magában hordozza a migrációs zenei kultúrák pozitív hatásait is.

Red Baarat – CHAAL BABY    CD

A mostanában igen divatos balkáni fúvós muzsika hátszelén próbál bevitorlázni a zenei közéletbe ez a csapat, melynek művészete az indiai zenei kultúrából táplálkozik. Az alapötlet, hogy végy egy csapat képzett fúvóst és adj melléjük három dobost, köztük a zenekar központi figuráját alakító és játszó Sunny Jain-t, aki egyike napjaink legünnepeltebb és legfoglalkoztatottabb kongásainak. Tekintve, hogy Nyugat-Európában igen jelentős számú hindu bevándorló próbál boldogulni, ez az ötlet talán nem is annyira légből kapott.

Pili Pili – Ukuba Noma Unkungabi    CD

Jasper van’t Hof holland zongorista etno-groove zenekarának első lemeze a “Post Scriptum” (JARO 4255/56-2) hat éve jelent meg. Új albumuk más hangulatot áraszt, ez a lemez európai zene, amit jórészt afrikai zenészek játszanak.

A lemez címének a lefordítására segédlet nélkül nem vállalkoznék, a hangzás alapján ez akár egy ritka, gyógyíthatatlan, egzotikus bőrbetegség, de akár egy törzsi násztánc neve is lehetne. Elárulom azonban, hogy valójában zulu nyelven hangzik így a hamleti kérdés „Lenni vagy nem lenni”. Ezzel nyilvánvalóvá tettük, hogy a Pili Pili egy afrikai gyökerű zenekar, európai tagokkal és több mint húszéves múlttal. A most megjelent album egy kicsit eltávolodás a korábbiaktól, különösen abban a tekintetben, hogy azok inkább az afrikai értelemben vett kiindulási pont zenéjét vitték, míg ez a mostani az afrikai gyökerű zenének az érkezési pontban, az európai kultúrával történő keveredést írja körbe, igazi világzeneként.

ALDONA  -  sonet   CD

Ez a lemez egy páratlanul szép hangú, fiatal lengyel énekesnő Aldona Nowowiejska és együttesének negyedik albuma. Egészen elképesztő a lemez hangminősége, a zene a folk, a world music és a sanson megejtő keveréke egy kis szláv érzelmességgel fűszerezve.

A művésznő lengyelül énekel a lemezen, ami engem, hogy is mondjam, zavarni szokott, de ilyen érzelmes és szép hanggal szemben minden előítélet megszűnik.

Jeff Dale – Blues Room    CD

Chicago déli részének a legmélyére vezetnek Jeff Dale gyökerei és mintha nem tudna, bár lehet nem is akar szabadulni ezektől a gyökerektől, ettől az örökségtől, melyben még felsejlenek a gengszterbandák korának klubjai és azok hangulatvilága. Ez a világ egyébként több dalban mondanivalóként is feltűnik, mint a „They’ll Never Take Me Alive”, „My Own Worst Enemy” vagy a „Hanging By a Thread” címűekben és mivel a blues egy nagyon személyes műfaj, ebben az esetben amiről Dale mesél nekünk, az a nagybácsikájának az élete.

A lemez címadója egyébként egy legendás, de mára már bezárt helyi klub, a „Blues Room” volt és mintegy tisztelgésként az egykori mulató hajdani előadóművészei és törzsvendégei előtt ez az album is igazi telitorkos blues koncerten siratja/magasztalja fel azt a kort Dale a South Woodlawners együttes kíséretével.

Cheyenne Brown hárfaművész lemezei

Cheyenne Brown - Parallel Latitudes    CD

Az északi-félteke széle felé induló korai expedíciók egy jórészének a sorsa mind a mai napig ismeretlen, vagy a homályba vész. A fiatal hárfa művésznő, Cheyenne Brown új lemeze ezt a kalandos kort idézi, amikor minden egyes nap azzal a bizonytalansággal indult, hogy életben lesznek –e még estére vagy lesz-e mit enniük a nap folyamán, persze a pionírok a folyamatos váratlan és drámai helyzetek miatti adrenalin löketek ás a napi rum/grog-adagok hatása alatt nyilván máshogy élték meg a stressz-helyzeteket mint ahogy mi most gondolnánk. A dalok közt akad, régi hajósnóta, tradicionális népdal feldolgozása, de több saját szerzemény is. A közreműködő zenészek Dave Currie, Dave Boyd, Seylan Baxter, Jon Bews, Anna Massie és Hardeep Deerhe a hangszerek széles skáláját szólaltatják meg, mint a gitár, a cselló, a bendzsó, a pergődobok, a tabla (kisméretű indiai dobféle) és a hegedű.

Cheyenne Brown - Seylan Baxter –  2:forty    CD

2007-ben jelent meg ez a csodálatosan szép papírborítós lemez. Ezzel indult az Alaszkából származó hárfaművész és a skót csellista gyümölcsöző zenei együttműködése. 13 szép lírai szám szólal meg a lemezen. Egy fárasztó nap utáni felüdítő kikapcsolódásnak kiválóan alkalmas ez a lemez. A két fiatal művész közös honlapját itt találja meg a kedves olvasó: http://www.celloharp.com/index.htm.

Kim Scott – Crossing Over   CD

A kellemes külsejű Jazz/Soul fuvolás Kim Scott dalait az első albumáról folyamatosan játszák a tengerentúli rádióadók és a zenei fesztiválokon, rendezvényeken is egyre keresettebb előadónak számít. A művésznő inkább a jazz érzelmesebb, lágyabb, könnyedén érthető vonalát viszi, mely bizonyára összhangban van a személyiségével is. A lemez összesen kilenc felvételt tartalmaz, köztük jazz klasszikust, mint Chick Corea „Spain”-je, de pop szerzemény átiratot is, mint Beyonce „Déjá Vu”-je.

    lemez újdonság

Audioplan : PERSUASIVE PERCUSSION – ENOCH LIGHT    SACD

A Top Music lemezkiadó régebben, kiemelkedő hangminőségben felvett lemezek mesterszalagjaiból készítí egészen kiváló hangú SACD, HQCD, Alloy Gold CD, Blue-Spec CD és 180 g-os vinil lemezeit. Ezen a lemezen Enoch Light lenyűgöző dinamikájú felvételei szólalnak meg. Enoch Light (1905-1978) sokoldalú művész volt: klasszikus hegedűművész, zenekarvezető, és hangmérnök. Ez utóbbi minőségében alapította a Command Records lemezkiadót 1959-ben, audiofil lemezek kiadására. Mivel ez a kifejezés abban az időben még ismeretlen volt a lemezeken az "igényes hallgatónak szánt" jelző szerepelt.

A Command Records  első lemeze éppen a Persuasive Percussion LP volt, amelyen Terry Snyder and the All Stars együttes előadásában szólaltak meg világslágerek. A lemez egyúttal tesztlemezként is szolgált, abban az időben kezdett terjedni a sztereo technika és az akkori hallgatóknak óriási élményt jelentett, hogy a zenében az egyes hangszerek hol a jobb, hol a bal hangszóróból szólalnak meg.

A Top Music lemeze Povee Chan hangmérnöki munkáját dicséri, mellesleg ő a lemezkiadó vezetője is. Valamennyi Top Music lemez bemutat egy neves audio gyártót, ez az album a német

Audioplan céget és termékeit mutatja be.

Ian Melrose  lemezei

Ian Melrose gitárművész Angliában született, Middlesbrough-ban, de még fiatalként visszaköltözik Ayr-be, Skóciába, a szüleivel és bátyjával, oda ahonnan a család származik. Édesapja a Scottish Fiddle Orchestra tagja volt, így a tradicionális zene mindig ott bujkált valahol lemezei háttérben.

Korai pályájára alapvető hatással a híres “British” iskola gitárosai voltak, Davey Graham, John Renbourn, Bert Jansch és John Martyn. 1981-ben Berlinbe költözik, ahol hamar nevet szerez magának a „Twilight” nevű trió formációval. A zenekar 1985-ben megnyeri az Edinburgh Folk Fesztivál zenekari díját és azon nyomban kiadják első albumukat is. A termékeny fiatalember nem adja fel a szóló karriert sem, sokat lép fel mint szólógitáros és csak úgy mellékesen alapít egy folk-pop bandát is. 1996-ban egy turnéjukon beajánlják Noel és Padraig Duggan-nek a „Clannad”-hez, akiket teljesen lenyűgöz virtuóz gitárjátéka és azonnal leszerződtetik a májusi turnéjukra Íroszszágba, Nagy-Brittániába és Hollandiába. A turné során számukra már nem kétséges, hogy Melrose-ban megtalálták azt a gitárost akit kerestek és így a 96-s világturné többi helyszínén (Ausztrália, Új-Zéland és Japán) is tagja a csapatnak. Játéka hallható a Grammy győztes Clannad albumon a “Landmarks”-on is.

zámtalan nagynevű fesztivál fellépő listáján olvashaták már a nevét, hogy csak néhányat említsünk: Montreal Jazz Fesztivál, Celtic Connections, Open Strings (Németország), Dranouter Folk Fesztivál (Belgium), Kirkmichael & Ullapool Gitar Fesztivál (Skócia), International Guitar Tour (Magyarország), International Guitar Festival of Genua (Olaszország). Megszámlálhatatlan albumon szerepelt már vendégzenészként is. Mick Franke-nek, igen közeli barátjának és menedzserének tragikus halála után, Ian 2001-ben aláír Európa leghíresebb akusztikus gitárzene kiadójához, az ACOUSTIC MUSIC RECORDS-hoz és hamar bekerül a kiadó egyik legjobban eladható, fő előadói közé. Az öt szóló CD-jén kívül a szerzője a skót hegedű darabok gitár átiratai című könyvnek.

Ian Melrose - A Shot In The Dark   CD

A “Shot In The Dark” sokszintű és sokszínű gitáros mestermunka, amelyik az előadó hihetetlen zenei képesség spektrumát szimbolizája és jóval több annál mint egyszerű gitárzene album.

Ian Melrose - Around The Corner In 80 Minutes    CD

Az előadó 2009-s albuma agilis kelta akusztikus gitárzene lemez, olyan távoli kultúrák és vidékek visszhangjaival és dallamaival, mint Afrika, a Távol-Kelet, az északi folklór vagy az indián zene. Ez a lemez valóságos kincs lehet az audiofil rajongók számára, ugyanis a gazdag hangszerelés minden finom részlete kiválóan érvényesül ezen az albumon.

Tomas Ramirez -  Tres       CD

35 éves zenei karrierrel a háta mögött és igazi texasi fúvos legendaként Tomas Ramirez igazán nem szorul menedzseri pátyolgatásra. Pályáját még 12 évesen kezdte Wally nagybácsijának a profi tánc és parti zenekarában, ahol hamar az esküvők és egyéb rendezvények kedvencévé vált az ifjú szaxofonos virtuóz, aki háttér zenészként sok híres és elismert muzsikussal osztozott már a színpadokon, számos pontján a világnak, így például Ausztráliában, Oroszországban, Hollandiában, Olaszországban, Skandináviában, Írországban és Dél-Afrikában.

A most megjelent új lemeze a „Tres” igazi mestermunka ha az eredeti hangvételű fúvósalapú jazz zenékért rajongunk. Érdekes módon a nekem legjobban tetsző számok, noha általában nem kedvelem a hosszabb nótákat, a két leghosszabb szerzemény a „Confrontal Obtusion” és a „Fidenzia”. A korong, melynek az INIO Music a kiadója, elérhető a Itunes, az Amazon, a CD Baby és egyéb internetes letöltési lehetőségeket biztosító virtuális áruházakban is.

René Marie  lemezei

René Marie a többszörös díjnyertes énekesnő, aki a jazz, a soul, a blues és gospel elemeket remekül ötvözi és akit több szakíró is korunk egyik legjobb vokalistájának tart, megmutatta, hogy a spanyol-latin muzsika nagyon fontos építőeleme az amerikai kultúra házának. Több mint 15 éves zenei pályája méltó folytatásaként a Motema Records jóvoltából most két újabb lemezzel rukkolt elő. 

Voice of My Beautiful Country      CD

Az album tulajdonképpen egy folyamatos zenei demonstrációja az Amerikai Egyesült Államok zenei sokszínűségének és magának az USA által megtestesített azon féle szabadság alapú nemzet tudatnak, amely manapság az elektronikus alapú, a terrorizmus ellen mindent megfigyelek rendszereknek hála ott a valóságban talán csak isten háta mögötti vidéki kisvárosokban vagy az északi államok egy-egy rejtett erdőségében lelhető már fel. Persze ha az ott élőknek nincs is más választása, azon állításukat hogy jól érzik magukat ebben a közegben akkor sincs jogunk elvitatni, ha közhelyszerűen teszik, hát még ha olyan brilliánsan interpretálva mint René Marie ezen a lemezen. Az album sok amerikai klasszikus dal feldolgozást/átiratot tartalmaz, melyek közül legjobban talán a Jefferson Airplane psychadelikus rock favoritja a “White Rabbit” sikerült.

Black Lace Freudian Slip       CD

A Black Lace Freudian Slip-ben szemben a patrióta Marie-vel inkább a komponista Rene Marie mutatkozik meg. A tizenháromból tíz dal saját szerzemény, és bár dallam és hangulat szempontjából valóban sokszínű, egy kicsit talán túlságosan is nőknek szól, amit azért nagyon nehéz megítélni mivel nem tudom, hogy ezt egy hölgy is így érezné-e, de hát magam így érzem, annak ellenére, hogy egy remek jazz album. Persze ha egy kicsit ismerjük az énekesnő privát életét, amit nem szeretnék most kiteregetni, azért annyit elárulhatok, nem lehetett könnyű csak ennyire feministává válni.

A home Records új lemezei

A Belgium-i Liege-ben van a home Records székhelye. A kiadó szem előtt tartva a belga hagyományokat általában olyan művészek lemezeit jelenteti meg, akik a zenei önmegvalósításaikkal valamilyen szinten ápolják a nemzeti öntudatot is, ebben az EU központként és a mesterségesen is gerjesztett Vallon/Flamand ellentéttel borzasztóan frusztrált országban. Alább ezen kiadó új lemezei közül mutatunk be kettőt.

Tref – Dampf   CD

A Tref egy négytagú zenekar, melynek három tagja diatonikus harmonikán játszik, a negyedik tag pedig dobokat és pergődobokat szólaltat meg. Aki járt már belga kiskocsmákban és most egyáltalán nem az EU tisztviselőknek létrehozott, Brüsszel belvárosában található, puccos, patyomkin kocsmákra gondolok, ahová egy igazi belga már csak az árak miatt sem tudna bemenni, ha egyáltalán akarna, akkor, már úgy értem ha voltunk igazi belga kiskocsmában, akkor tudhatjuk mennyire fontos hangszer ott a harmonika. Minden fajta, a diatonikus harmonikánál amúgy ugyanaz a gomb más hangot szólaltat meg annak megfelelően, hogy a légszekrény kitágul vagy összehúzódik, de ez a zenészeket akik megszólaltatják általában egyáltalán nem érdekli, ők csak játszanak rajta, sokszor hamisan, sokszor részegen, sokszor csak úgy, nem valakinek, nem valamiért, de aki hallott már Párizsban a metró aluljárókban zenészeket harmonikázni, az tudja, hogy van valami annak a hangszernek a hangjában ami érzelmileg érinti meg a hallgatókat. A Tref három harmonikása állandó kontaktusban van egymással a hangok terén és párbeszédeiket, vitáikat meglepően jól egészíti ki a dobok ritmusa.

Maarten Decombel – October Sunrise    CD

A trió névadó zenésze a gitáros, énekes Maarten Decombel és társai, a dobos Louis Favre és a basszus gitáros Rui Salgado egy olyan albumot hoztak össze, mely meghallgatása után nem kell azon töprengeni, hogy vajon miért is kapta az album ezt a címet. A lemezt meghallgatva már repülünk is a Margit-szigetre vagy egy Mátra túrára egy csodálatos ősz eleji napon, amikor a nap átszűrődve a fák lombjain, a már sárguló-barnuló levelekkel ezer színt vág a szemünkbe, a hőmérséklet a reggeli csípősség után simogatóan emelkedik és annak ellenére, hogy tudjuk az ősz az elmúlást hozza el, de ebből az újrakezdés reményével új erőt is meríthetünk.

Jeff Richman lemezei

Jeff Richman-nak eddig 17 szóló lemeze jelent már meg a több mint 35 éves zenészi karrierje alatt, szóval az itt bemutatott albumai biztos nem a „lámpalázas” korszakából valók. Az alább bemutatandók a 15., a 16. és 17. korongok voltak és ami közös bennük az a gitáros abszolút profi, letisztult, játéka, melyről elég annyit elárulni, hogy olyan mesteri tanítóktól ered, mint Pat Metheny, Mick Goodrick, Al DiMeola és Vinnie Colaiuta, hogy csak néhányat említsünk.

Jeff a hosszú és tartalmas eddigi zenei életútja alatt rengeteg produkcióban lépett fel mint gitáros vagy komponista, zenélt már Ausztriában, Indiában, Görögországban és Skandináviában, de többszáz világszerte játszott filmek alatt megszólaló zenei aláfestő dallam elkészültében is részt vett és dolgozott a híres színésszel Ed Hariss-el is a "Appaloosa" című film zenéjében.

LIKE THAT  CD

Jeff Richman ezen lemeze tíz dalt tartalmaz. Az albumon a gitárjátéka mélyebb, robosztusabb, vibrálóbb, rezgőbb, mint az ezt megelőző lemezein. Az album igazi értékeinek megleléséhez több alkalommal történő meghallgatás segíthet, azonban ez nem azt jelenti, hogy elsőre nem élvezetes, hanem inkább azt, hogy kicsit talán túl frissnek tűnik, különösen ha előtte kollégáink „ízlése” alapján a kereskedelmi rádiókat voltunk kénytelenek hallgatni a munkahelyünkön.

AQUA  CD

Tovább haladva azon a kreatív ösvényen, melyet Jeff választott magának, az Aqua egy inkább peremprodukciós album, mellyel a gitáros keresi, hogy hogyan és merre léphet túl saját zenei kreativitásának korlátjain. Erről árulkodnak olyan számcímek, mint a „The Big Step” vagy a „Storm Before the Calm” is.

THE LINE UP  CD

Jeff Richman elhatározta, hogy készít egy igazi „zenekar” lemezt, a saját szerzeményeiből, a kemény rockos „The Line Up”-tól a melodikus, balladaszerű „Window to the Heart”-ig, mely utóbbinak két verziója is megtalálható a lemezen. Ehhez az albumhoz kedvenc zenésztársait kérte fel, név szerint  Mitch Forman, Joel Taylor, Dean Taba játéka gazdagítja a hangzást. Ez egy nyugodtabb, talán kevésbé megosztó albuma Richmannak, azonban a kommersszé válás legapróbb jele nélkül.

Eric Bibb Opus 3  lemezeken

Jan-Eric Persson lemezkiadója az Opus 3 jól ismert Magyarországon is. Kiváló hangminőségű lemezeik (LPk, CDk és SACDk) tökéletes térérzetet biztosító felvételi technikával készülnek és a lemezek gyártásánál is a legnagyobb gondossággal járnak el.

Eric Bibb – Just Like Love    SACD

1977-ben a Rainbow People albummal kezdődött az Opus 3 kiadó és Eric Bibb együttműködése. 1994-ben jelenet meg a második lemez, a Spirit & The Blues, amely a világsikert hozta meg az előadónak és a kiadónak egyaránt.

Az Opus 3 természetes lemezfelvételi módszere kiválóan alkalmas olyan finom és érzelmes számok rögzítésére, mint amelyek a vándorló trubadúr, Eric Bibb lemezén hallhatók. 2000-ben készültek ennek a lemeznek a felvételei és 2002-ben jelent meg maga a lemez. 17 rövid szám hallható a lemezen, a legrövidebb hangszeres track mindössze 43 másodperces. A számok javarész Bibb szerzeményei, de néhány tradicionális dallam, illetve azok sajátos hangulatú feldolgozásai is megszólalnak. Az intimitás a legjobb kifejezés a lemez hangulatára, az egész olyan mintha családi körben gitározna, énekelne Eric, szinte észre sem venni a komoly kíséretet, pedig kiváló zenészek (Christer Lyssarides; Levi B. Saunders; Big Walker; Janne Petersson, Olle Eriksson és Bo Juhlin.  játszanak a háttérben.

Eric Bibb – Blues, Ballads & Work Songs    SACD

Ez az album Eric Bibb hatvanadik születésnapjára készült, és a kiváló gitáros énekes azokat a számokat játssza rajta, amelyek hatására indult el a pályafutása. Sok tradicionális szám, egy Rev. Gary Davis és egy Sam Chatmon szerzemény mellett ezen a lemezen is helyet kaptak olyan saját szerzemények, amelyeket a nagy elődök zenéje ihletet. 14 szám hangzik el a lemezen, amely az Opus 3 hagyományainak megfelelően kiemelkedően jó hangminőségű. További zenészek a lemezen: Kahanga "Master Vumbi” Dekula (electric guitar), Christer Lyssarides (electric slide guitar, Mandola), Roger Ekman (bass), Bo Juhlin (Sousaphone), Svante Drake (Mouth-percussion).

A  Stockfisch  kiadó új lemezei

A northeim-i kiadó az audiofil körökben mindig is mítikus gyártó volt és ezt az ámulattal vegyes rajongást nem azzal a fajta német precizitással vívták ki, amit egy új, esetleg egy tényleg jól karbantartott régebbi Mercedes vagy BMW vezetőülésében rögtön érezni lehet és ami menet közben is megmarad, hanem inkább azzal a fajta érzéssel, ami a szélsőségesen puritán, tisztán a vezetés élvezetét szolgáló Porsche modellek volánja mögött keríti hatalmába az embert. Míg az előbbiek is nagyszerű járművek, de mindig is ott van a lényükben az a kompromisszum, mely azért kötettik, hogy a hosszabb és rossz minőségű utakon is kényelmes maradjon az utasok számára és könnyedén betornászhassa magát a volán mögé egy pufók férfi vagy egy molett hölgy is és a család teljes babakelengye állománya és a hétvégi nagy bevásárlások pakkjai is beférjenek a csomagtartóba, addig a vezetési élmény tekintetében számomra igazán nagyszerű járművek mindig is folyamatos és közvetlen visszajelzést adnak az útról, mikor hány kavicson hajtottunk át vagy hány kanyarívet vettünk halál pontosan érezve a jármű futóművének korlátait. A Stockfisch kiadványait is ez a fajta kompromisszum mentesség, tisztán a zenehallgatás iránti alázatot szolgáló munkásság hatja át.

Katja Maria Werker – Mitten im Sturm   CD

Az énekesnő új albuma a szívnek és a léleknek szól, de ne gondoljuk, hogy ezáltal egysíkú lenne. Pörgős, amolyan „Haragban a világgal/ok nélkül lázadó” dalok, lírikus-lehiggadós szerzemények, német-angol folk elemek és két nagy sláger átirata is, az egyik Peter Gabriel „Here comes the Flood” című nótájának, a másik egy nagy korábbi német slágernek, az „Über sieben Brücken musst du gehn” a nagyszerű feldolgozása. Ami véleményem szerint igazán átjön az egyfajta egyéniség önkifejező eszköztár, megmutatni ki is Katja Maria Werker valójában és hogy ki is, nohát ahhoz meg kell hallgatni a lemezt.

Ralf Illenberg – Red rock journeys   CD

Amennyiben házasság közvetítő volnék, igencsak elgondolkoznék azon, hogy a jelen album szerzőjét összehozzam a fentebb említett Katja Maria Werker-rel és talán nem is lenne mellényúlás, hiszen sok mindenben passzolnak egymáshoz. Ami probléma lehetne egy igazán működő kapcsolathoz, az a távolság, mivel Illenberg úr a neve hangzásával mit sem törődve az Arizona állambeli Sedona-ban él, innen szívja magába az alkotáshoz szükséges inspirációs tölteteket is, elég ha csak a korong címére gondolunk, addig Werker művésznő Németországban él és alkot. De viszont mindkettőjük fő hangszere az akusztikus gitár, mindketten főleg saját szerzeményeiket adják elő és mindketten erős egyéniségek.

Ralf Illenberg zenéje amolyan természeti-spirituális zene, mely remekül passzol egy Grand Canyon túrához kísérő zenének vagy a híres 66-s úton (Route 66) való cruizoláshoz.

Kathy Sanborn – Blues for Breakfast    CD

Az Egyesült Államokban élő zongorista/énekesnő második olyan albuma ez, mely a Pacific Coast jazz kiadó gondozásában jelent meg. A lemezen tíz dal hallható és ha igazán őszinte szeretnék lenni akkor, már csak a dalok címei (Secret Paradise, Blame it on a Kiss, Love’s Delight) miatt is, inkább a hölgyek figyelmébe ajánlanám azt, mely számomra egy kicsit túlságosan is romantikus hangvételűre sikeredett. Persze, figyelembe véve, hogy az összes dal a művésznő saját szerzeménye, mind zenei, mind szövegírói tekintetben, lehetséges, hogy éppen egy olyan periódusát éli az életének, ahol az érzelmek és a szerelem a fő hangulati töltetek és azt nem szeretném elvitatni, hogy valakinek, aki hasonló módon érez mostanság, remekbe szabott munkának fog tűnni ez a korong, melybe szakmailag igen nehéz belekötni, inkább érzelmi síkon lehetnek meg nem értések vele szemben. a kisérő zenekarban igen nagy nevek: Scott Petito (bass), Chris Carey (drums) és Wayne Ricci (trumpet) gondoskodnak a máltó zenei hátérről. Kellemes, szép lemez.

A  Lisa Reedy Promotions  ajánlja

Frank Walton Sextet – The Back Step    CD

A címmel ellentétesen vagy inkább magyarázva azt, a visszalépés természetesen nem arra vonatkozik, hogy a Frank Walton Sextet tagjai most kevésbé profin tudnák megszólaltatni a hangszereiket, mind a korábbi lemezeiken. Valószínűleg a sextet névadó művészének, az alabamai születésű trombitás Frank Walton-nak a szülőföldje mélybe és múltba kapaszkodó jazz gyökereihez történő “visszanyúlást” hivatott jelezni. Walton, aki 11 éves korában kezdett trombitálni Frank Adams védőszárnyai alatt, igen sok formációt erősített már, játszott a John Stubblefield Quartetben, a Sonny Turner/Johnny Board zenekarban, az Ari Brown Sextet-ben, továbbá olyan zenészekkel dolgozott mint Booker Ervin, Von Freeman, Gary Bartz, Elvin Jones, Woody Shaw vagy Max Roach és aktív résztvevője Chicago mai zenei életének. A lemez kapható az ITunes és Amazon web-áruházakban is.

Introducing Lisa Casalino    CD

Mint egy igazi Pin-up girl, úgy fest a képeken Lisa Casalino, de óva intenék mindenkit, hogy esetleg azt a következtetést vonja le jelen esetben is, amely arra a zenei világban igen elterjedt gyakorlatra épül, hogy az énekesnők vonzó külseje és a látványos videóklippek a gyengébb énektudás elpalástolására szolgálna. Lisa csaknem tizenöt éve kápráztatja már el Közép-Florida hallgatóságát és most érezte úgy, hogy annyira összeállt a hangja és énektudása, hogy egy debütáló lemezzel szélesebb közönség elé léphessen. Számomra ez a fajta szemlélet sokkal szimpatikusabb, mint amikor egy tini-bálványnak a nemzetközi zenepiacot és ezáltal a zenei közízlést a háttérben irányító pénzmogulok által kinézett fruskát próbálnak legalább olyan énekhanggal felvértezni, hogy a kiváló, de teljesen ismeretlen háttérénekesek segítségével, a körülötte csapott média felhajtást követően valahogy bemutathatóvá, piacra dobhatóvá váljon.

Lisa Casalino az Egyesült Államok legjobb zenei iskoláiban tanult, hosszú évekig, majd 1995-ben maga is tanítani kezdett. Egy kisvárosi klubban kezdett fellépni, majd egy ismerősének az étterme következett, később még tovább lépett és lassan, de biztosan Tampa Bay legkedveltebb jazz énekesnőjévé vált. A lemezt a híres Nola Stúdióban rögzítették, ahol annak idején Duke Ellington, Ella Fitzgerald, Judy Garland, Lena Horne és James Brown dolgozott a saját lemezein. A bemutatkozó album 3 saját, Nate Najar-al közös társszerzeményt és 9 jazz standard-et tartalmaz és ezek alapján, csak remélni tudjuk, hogy hallunk még Lisa-ról.

Delta Groove Music újdonság

Candy Kane – Sister Vagabond   CD

Amerika blues dívája, a nagy ország egyik legvagányabb énekesnője, erre a lemezére is feltette a szívét. Nehéz gyerekkor, problémás teenager évek, és egy halálos betegségből való gyógyulás után egy fiatal gitáros hölgy (Laura Chavez) társaságában, a Delta Groove kitűnő session-zenészeinek támogatásával ismét egy jó lemezt tett le az asztalra. Candy az egész világot körbeturnézta már, és hírnevét számtalan zenei díj mellett ezek a sikeres turnék is öregbítették. 13 számot énekel kiválóan, a stílus a hagyományos bluestól inkább a gyorsabb, dinamikusabb blues-rock felé mutat, de olyan populáris számok is vannak a lemezen, mint Brenda Lee, Sweet Nothing című örökzöldje. Ha valaki szereti, hogy a színpadon az ének mellett egy vörös hajú énekesnő tekintélyes bájai is elvarázsolják, az vegyen jegyet Candy Kane egyik fellépésére, ha átrándul Európába.