Bevezetőként egy kis nyelvelés

A Magyar Tudományos Akadémiával a lapból meg nem állapítható mélységű kapcsolatban lévő Műszerügyi és méréstechnikai közlemények MTA-MMSZ Kft. című folyóirat 2002 évi, a 69. számában a metrológiai kerekasztal résztvevői (Auditor, Mérnök, Metrológus) beszélgetésük alkalmával a következő magyar méréstechnikai fogalmakat használták. (Az összetételekben szereplő saját minden esetben a szóban forgó műszer, berendezés, etalon, kalibrátor tulajdonságára utal, megkülönböztetésül a környezeti hatásoktól származó befolyásoktól.)

Auditor, Metrológus, smart szavak (fogalmak) az MTA Nyelvtudományi Intézetében készült Magyar nyelv értelmező kéziszótárának 1972. évi kiadásában nem szerepelnek.

Ezeken túl, abc rendbe szedve:

    aktuális bizonytalanság
    alaphiba
    becsülhető részbizonytalanság
    becsült bizonytalanság
    bizonytalansági források
    bizonytalansági lista
    elemi bizonytalanság
    elkerülhetetlen saját bizonytalanság
    eredő bizonytalanság
    eredő standard
    fizikai kalibrálás bizonytalansága
    helyes érték
    helyes érték bizonytalansága
    helyes érték megadásának bizonytalansága
    hiba
    hibahatár
    hibanövekedés
    hitelesítés
    jelforrás saját bizonytalansága
    kalibrálás
    kalibrálás bizonytalansága
    kalibrálás kiterjesztett bizonytalansága
    kalibrátor saját hibái
    kijelzési bizonytalanság
    kiterjesztett összbizonytalanság
    legnagyobb hiba
    lehetséges bizonytalanságok
    leolvasási bizonytalanság
    létező bizonytalansági források
    mérési bizonytalanság becslése
    osztálypontosság
    pontosság
    pontossági osztály
    részbizonytalanság
    saját becsült bizonytalanság
    saját hiba
    saját mérési bizonytalanság
    saját szavatolt pontossági kategória
    stabilitás
    standard bizonytalanság
    szavatolt hibahatár
    szórás
    szóródás
    teljes bizonytalanság
    valódi érték
    zavaró hatások okozta bizonytalanság

A beszélgetés során nem szerepeltek az alábbi fogalmak, bár a téma részletesebb elemzése során biztosan előfordulnának:
    átállítás, beállítás, beszabályozás, érvényesítés, igazolás, képesítés, képességvizsgálás, megerősítés, megfelelőség, meghatározás, minősítés, módosítás, tanúsítás, vizsgálás

Mivel a beszélgetők olyan, ritkán hallható szép magyarsággal fejezték ki gondolataikat, a kevéssé öntudatos, angolkóros, esetleg digitálisan aláosztott ismeretekkel rendelkező (félmuvelt) szakmabeliekre is gondolva, idézek még néhány gyakran emlegetett, de nem szívesen hallott, olvasott, a témához kapcsolódó, ki-tudja-mit-jelent kifejezést:
    auditálás, design, fuzzy, inaccurancia, input, inspektálás, installálás, konceptuális, konfirmálás, kvalifikálás, logisztika, modifikálás, multifunkcionális, notifikállás, offline, online, output, peak, performance, port, prezentálás, range, redundancia, szett, tesztelés, uncertainty, validálás, verifikálás, és még a teljes angol nagyszótár...

    No már most.

    Ha a beszélgetők mindegyike pontosan ugyanazt érti az idézett 40-45 szakkifejezés hallatán, ugyanarra gondolnak a kiegészítésként általam említett további, mintegy harminc magyar - magyarított (?) kifejezés kapcsán is, akkor én csak arra gondolhatok, hogy vagy:

    A méréstechnika a hivatásos minősítők (auditorok) által művelt és másoktól is megkövetelt változata olyan bonyolult hivatali - jogi foglalatosság, hogy a mérnököknek ott semmi keresni valójuk nincs. A cipész maradjon a kaptafánál, a mérnök meg csak mérjen. Azt, amit kell, úgy ahogy legjobb szakmai tudása és lelkiismerete (nem a megbízójáé!) megköveteli. Vagy:

      Az életteli beszélgetés résztvevői ugyan szépen fogalmaztak, de változatos szóhasználatukkal, irodalmi stílusukkal csak azt leplezték egymás (és a kívülállók) előtt, hogy bő szókincsük ellenére pontosan csak igen kevés fogalmat ismernek.

      Az viszont tény, hogy azok a főleg angol nyelvből fordított (ferdített!) szabványok, amelyek a harmonizálási kampány kapcsán a nyakunkba szakadtak sem a szakmát, sem az anyanyelvünket nem segítették. (Ki az az épelméjű magyar, aki egy rossz valamire azt mondja, hogy nem megfelelőségű?) A lefordítás nélkül honosított normatívák, direktívák, sztenderdek, esetleg ajánlások ma már szabványok kétharmadát jelentik.

      A sokszor emlegetett, 1993-ban megjelent metrológiai GUM az OMH 1995. évi kiadásában is ismeretes Magyarországon. Ennek bevezetőjében azt írták a lektorok, hogy: "Helyenként megoldhatatlan feladatnak tűnt például az angol szenvedő szerkezetek személytelen jellegének megőrzése, ezért azt a megjegyzések és a példák szövegében nem erőltettük." Azaz a meghatrozásoknál, igen. Azaz, nem baj, ha egy magyarul gondolkodó (az igéket ragozni is képes, nemcsak igenévként használó) magyar ember nem érti sem nyelvtanilag, sem fogalmilag a legeslegújabb szakmai elképzeléseket, azért csak idomuljon. Ha kell, még az anyanyelvétől is váljon meg azért, mert "nem lefordítani, hanem nyelvújító módjára megalkotni kellett néhány olyan fogalmat, amelyeknek a magyar műszaki nyelvben nincs megfelelője." A szándék nemes és tiszteletre méltó. De biztos, hogy a magyar műszaki nyelv 1995-ig még nem ismerte az ISO 3534-1 szabványban szereplő alapvető statisztikai fogalmakat és meghatározásaikat? Biztos, hogy a "valószínűségi tömegfüggvény", "gyűjtött szórás", "megbízhatósági valószínűség" és társaik nélkül nem élet a metrológiai élet Hungary-ban? Ha meg ma már nélkülözhetetlenek ezek a fogalmak, akkor miért kell még mindég (7-9 évnyi alkalmazás után is) kerekasztal beszélgetéseket tartani a mérnökök, Metrológusok, metrológus mérnökök, Auditorok részvételével? Miért nem lehet olyan kiadványokat (fordításokat) készíteni, amelyeket nemcsak formálisan, hanem tartalmi szempontból is ISO 9000-es minősítésű cég ad ki? A pénztelenség nem lehet indok, mert a többszörös félhibás fordítgatások ára és a viták okozta károk mellett eltörpül a központi, lektorált kiadvány költsége. Miért kell (?) a konfidencia szint gyakorlati alkalmazásához, a számérték meghatározásakor, a fogalom pontos (?) értelmezéshez hivatalból még azt is tudni, hogy mi a különbség a "confidence level" és a "level of confidence" kifejezések között?

A kerek asztal sarkai

Miután a kerekasztal résztvevői kétségtelenül indokoltnak tartották a kalibrálás számos területének egyszerűsítését és világosabbá tételét, én magának a kalibrálásnak illetve körülményeinek és céljának a körültekintő meghatározását tartom sarkalatos feladatnak.

Nevezetesen: egyértelműen meg kell mondani (ha kell, több szóval is) azt, hogy

• a kalibráló laboratórium képességeinek meghatározásáról,

• kalibráló laboratórium személyzetének képességéről,

• a kalibrált műszer (berendezés, ...) tulajdonságairól,

• a kalibrált műszerrel mért folyamat tulajdonságairól,

• a kalibrált műszer adott célú felhasználási alkalmasságáról

beszélünk.

    Nyilvánvaló, hogy a felsoroltak szabványos (?) tanított tudnivalók, ám nem eléggé széles körben ismertek. Arról általában senki nem nyit vitát, hogy a "0,5 százalékos" nyomásregisztráló kalibrálásához egy tisztességes állapotú súlyterheléses nyomópadot illik-e használni, de azt ritkán szokták elemezni, hogy ezzel a műszerrel a földgázkút kútfej nyomását fogják mérni, egy mérőperemes hozammérésnél alkalmazzák lüktetés, netán turbulencia mérésre, vagy esetleg egy újfajta robbanómotor hengerében lezajló folyamatok időbeli változásai akarják vele rögzíteni. Pedig a felhasználót segítő kalibrálási adatok közt gyakran a legfontosabb (lenne) a műszer dinamikus (időállandó, csillapítási tulajdonságok) és stabilitási (fajlagos hőmérsékletfüggési, hőmérséklet változási időállandó, öregedési) jellemzőinek ismerete. Azért, hogy a többé vagy kevéssé, vagy még egyáltalán nem ismert technológiai folyamat jellemzőire jól lehessen következtetni.

A pontosság bűvöletében

Miután a kerekasztal résztvevői abban is egyetértettek, hogy az MSZ EN ISO/IEC 17025:2001 szabvány szerint "a kalibrált tárgy előre jelzett hosszú távú viselkedését általában nem szokás figyelembe venni a mérési bizonytalanság becslésekor", kérdezem én: mit lehet ilyenkor kezdeni egy olyan közléssel, amely az új, hordozható nyomáskalibrátor 250 ppm-es (+/- 0,025%) mérési bizonytalanságát említi akkor, amikor a kijelzőn 1000,00 bar (+/- 0,25 bar) és 50,000 mA (+/- 0,0125 mA) látható? Ugyanakkor a nyomás egységét definíció jelleggel 3-6 számjegyre adott paraméterekkel határozták meg. A Weston elem feszültsége, mint etalon feszültség szintén hat számjegyre adott, viszont a hőmérsékletfüggése 50 ppm /°C. Miért jó egy ilyen szabvány, ha egyik-másik hibaszámítási előírás a mérőrendszer átviteli függvényeinek parciális deriváltjainak figyelembevételéről is rendelkezik? Nem mentség egy laza előírás számára, hogy ez sok helyen még mindig túl szigorú. Legalább is nem mentség az olyan mérnök szemében, aki hallott már az egyenszilárdságról s a minőségügyi eljárások során már találkozott a Pareto törvénnyel ("az okok 20 százaléka eredményezi az okozatok 80 százalékát").

Dr. Molnár János Albert

A laprendszer készítője: UFE