Total harmonic distortion(THD) :
szemben az SFDR-rel, ami a mért frekvenciatartományban észlelhető
legnagyobb nemkívánatos összetevőjét viszonyítja
az értékes jelhez, a THD-ben az összes nemkívánatos
komponens feszültségének (pitagoraszi) összegét
viszonyítjuk az értékes jelamplitúdóhoz.
Two-tone intermodulation distortion(IMD) : Ha egy
DA átalakító nemlineáris, akkor két, egyszerre
a bemenetére adott frekvenciából újabb, keresztmodulációs
összetevők jelennek meg (összeg és különbségi
frekvenciák). (Pl. egy 1.1 és 1.2 MHz -es jel szorzásakor
létrejön egy 100 kHz-es (különbségi) és
2.3 MHz-es (összeg) komponens is. Harmadrendű intermodulációs
termékeknek pedig az 1.3 MHz (2 * 1.2 - 1.1) és
az 1.0 MHz (2 * 1.1 - 1.2) frekvenciájú összetevőket
nevezzük.) Alkalmazásfüggő, melyik típusú
intermoduláció a zavaró, de tény, hogy a harmadrendű
termékek közelebb vannak az eredeti jelfrekvenciákhoz,
így eltávolításuk nehezebb feladat.
Signal-to-noise-plus-distortion (SINAD) Míg
a THD csak a nemkívánt harmónikus jelösszetevők
nagyságát veszi figyelembe, addig a SINAD az összes nemkívánatos
összetevő (torzítás + zaj) energiáját.
(Ez lehet termikus zaj, kvantálási zaj, harmonikus összetevők,
és nemharmónikus torzítási termékek
is.) Pl. egy CDMA (code-division, multiple-access, kódosztásos
többszörös hozzáférési rendszer) rendszerben
a legfőbb szempont, hogy az érdekes frekvenciasávban
az összes zavaró hatás energiája adott érték
alatt maradjon. Ennek mértéke a SINAD.